Valóságos kommentcunamit generált az elmúlt napokban minden egyes cikk, ami akár csak érintőlegesen is magában foglalta a szinkron/felirat-mizériát. A témában szólott elégedetlenkedő és csitítgató hangokat egyaránt érdemes megszívlelni, előbbiek kívánságával nem lehet nem egyet érteni, utóbbiak érveivel nem lehet vitába szállni. A nézőszámok szinten tartásának kulcsát jelenti a szinkronizáltság, és mindannyiunk érdeke, hogy a szint maradjon, máskülönben egyre kevésbé lesz érdemes a nagy stúdiók kisebb munkáival is próbálkozni a magyar piacon. Röpke tíz éve, ami most következő vizsgálódásunk időintervallumának egyik sarokpontja, azonban nem volt még ennyire szélsőséges a mozilátogatottság helyzete, mi több, éppen ellentétes irányból érkezett a keserűség (egyúttal a manapság az eredeti nyelvű, feliratmentes kópiák kihasználására irányuló "tanulj meg angolul!" kártya kijátszása is). Most több forgalmazó kínálatát (azon belül is elsősorban a 2003 és 2013 augusztusa közöttit) górcső alá véve nézzük meg, hogyan változott a feliratos ill. szinkronizált filmek aránya a hazai mozikban.

A pohár betöltője? (Tűzgyűrű)

> Big Bang Media
A többségében hollywoodi függetleneket felkaroló forgalmazó 2011 szeptemberében kezdte meg aktívan működését a Conan, a barbár bemutatójával. A legdrasztikusabb fogás náluk tapasztalható (melyet a nem túl acélos nézőszámok idézhettek elő): 2012 novembere, a Lopott szavak premierje óta ugyanis minden filmjüket szinkronizáltan mutatják be, tekintet nélkül a műfajra vagy a film várható részesedésére a nézők érdeklődéséből. Persze, a magyar hangsáv némileg minden film szereplését jobbíthatta a kasszáknál, de látványos változást nem hozott a kísérlet. A szinkronizáltság alól kivételt képezett a Szép remények idén februárban, illetve a most futó Vizsga két személyre és a hónap végén érkező Blue Jasmine című Woody Allen-darab. Mindenképpen érdemes rámutatni, hogy a Big Bang által megrendelt szinkronok a mondhatni dömpinget nem sínylették meg.

> Budapest Film
Az 1988 óta ténykedő forgalmazó túlnyomó részt kisebb érdeklődésre számot tartó filmeket gondoz, melyeknél felesleges mással előállni, mint felirattal – éppen ezért táblázatba foglalni filmjeiket értelmetlen volna (2009 és 2011 között kizárólag feliratos vagy magyar produkció szerepelt a kínálatukban). Tavaly azonban a Felhőatlasz kiemelt figyelmet élvezett mind a forgalmazó, mind a közönség részéről: a csaknem három órás sci-fi sok szereplője, bő lére eresztett szövegkönyve is indokolta a szinkronizálást, ugyanakkor feliratos verzió is forgalomba került, méghozzá országszerte. Az igényeket jól mérte fel a BuFi: a film az ősz egyik meglepetés-sikere lett csaknem 120 ezer nézővel.

Szinkronizáltan és feliratosan is láthattuk: Felhőatlasz

> Forum Hungary
Az elsősorban a Disney céget képviselő forgalmazó 2005 nyara óta van jelen a piacon. Minthogy jobbára családbarát produkciókat készítő stúdióról van szó, a szinkronizáltság nem meglepő ezeknél, és még ma is helytálló az, ami a kezdetekkor, miszerint a különféle független filmekkel kiegészített repertoár bőséggel kínál feliratos opciókat is.

Mi több, a kiemelt daraboknál (amiből akad jó néhány a Forumnál) rendre elérhetővé tesznek feliratos változatot is a szinkronizált mellett, ráadásul országos szinten, hiszen a biztosra vett magas érdeklődés mellett biztosra vehető az is, hogy nem szinkronizált módon is érdemi eredmény születik. Idén kétféleképpen játszották a mozik a Vasember 3.-at és A magányos lovast, tavaly pedig a Skyfall és A hobbit: Váratlanul utazás is részesült a kivételes elbánásban. Tony Stark és Zsákos Bilbó kalandja nagyjából azonos arányban fogadta nézőit a feliratos kópiákon: mindkét film több mint 40 moziban rajtolt el s mindkettőre 300 ezernél is többet voltak kíváncsiak, a 12-12 feliratosan vetítő helyen pedig 20 ezer körüli számban fordultak meg az érdeklődők. Teljesen elszigetelt esetet jelent a Skyfallé. A legutóbbi Bond-film világszerte jócskán rálicitált az elvárásokra, nálunk is döbbenetes számokat produkálva: több mint 400 ezer látogatójával 2012 második legnépszerűbb filmje lett. E nagy szám mellett nagy arány jutott a 13 feliratos kópiára: 15%, azaz több mint 60 ezer néző választotta így a filmet. Bondnak nálunk is nagy hagyományai vannak, rendkívül széles közönséget mozgat meg, sőt a film megtekintése már-már presztízskérdéssé vált egyes körökben. Tehát egy olyan figuráról beszélünk, aki sokat köszönhet az átlagnézőkön kívüli hányadnak is. A forgalmazó fel is volt erre készülve.

> InterCom
A cég 1989 májusától szereplője a magyar filmes színtérnek forgalmazóként. A szinkronizált filmek aránya kínálatukban nagyjából teljes kört ír le akkor és most között: az első néhány évben ugyanis majdnem mindent magyar hanggal mutattak be, aztán fokozatos tört utat magának a felirat a '90-es évek közepétől, s egészen a 2000-es évek közepe tájáig dominált is.

2009-ben kerültek ismét túlsúlyba a szinkronizált bemutatók, az igazán szélsőséges állapot pedig 2011-ben állt vissza, amikor már 42 bemutatóból pusztán 7 futott feliratosan; ezek közül csak az Ismeretlen férfi és A rítus ért el érdemleges eredményt (47-54 ezer néző), míg a Rohanás vagy a Pénzcsináló súlyos érdektelenségbe fulladt. 2012-ben az Utódok aratta a legnagyobb sikert a szűk halmazból (miközben a Rém hangosan és irtó közel, a Szerencsecsillag és Az Argo-akció csalódást okozott), az idei öt feliratos darabból pedig a Gengszterosztag emelkedik ki, igaz, a többi (A kezelés, Lincoln, Hitchcock, Transz) rétegfilmnek minősül. Egyébként mind tűrhetően szerepelt, ha nem is kifejezetten jól.

Az InterCom eddigi egyetlen feliratos közönségfilmje idén: Gengszterosztag

Két nyárral ezelőtt szinte minden szinkronizált InterCom-bemutatóból került a MOM Park műsorára feliratos verzió, azonban az Origo cikkében részletezett vetítési mód-változások miatt ezeket tavaly nyáron már felváltotta a felirat nélküli "original version", s attól kezdve csak a kiemelt produkciók részesültek feliratozásban: a Prometheus 224 ezer nézőjéből 2.75%-a ezen a verzión fordult meg, míg A sötét lovag: Felemelkedés több feliratos kópiát is kapott, és a premier napján (2012. július 26.) 7.7% voksolt ilyenre. Ehhez fontos adalék, hogy a Batman: Kezdődik! és A sötét lovag is feliratos volt a mozikban.

> Parlux Entertainment
2012 januárjában indult útjára a forgalmazó a Texas gyilkos földjén című bűnügyi mozival, mely feliratosan került a nézők elé. A váltás nem váratott sokat magára: a harmadik filmtől kezdve (mely az egyébként a nézők által egész jól fogadott Torrente 4. volt) rendszeressé vált a szinkron, ami ugyanúgy érintette az amerikai vígjátékokat (Lánybúcsú), mint a francia politikai thrillereket (Államérdekből) vagy az indonéz akciófilmeket (A rajtaütés). Idén májustól, a Nyitott szívveltől kezdve azonban visszaállt a forgalmazó a feliratra (vélhetően nem hozta igazán a kívánt hatást a szinkronizáltság), miközben, ha lehet, még változatosabbá vált a kínálatuk (elég csak A háború sámánjára vagy Az osztagra gondolni).

UPDATE: A Parlux képviselője az imént jelezte, hogy ősztől kezdve minden bemutatójuk szinkronnal érkezik.

> Pro Video
2011 januárjában, a Boszorkányvadászat című Nicolas Cage-opussal mutatkozott be a forgalmazó. Abban az évben tíz filmet hoztak be, melyből hét volt feliratos; az Alkonyat: Hajnalhasadás 1. rész tetemes rajongótáborának köszönhetően teljesen elkülönülve mozgott a többi filmtől, viszont a Csúcshatás, a Forráskód, Az igazság ára és a Larry Crowne decens szereplése jó kezdőévhez segítette a függetleneket istápoló disztribútort. Ez jobbára a megfelelően belőtt premierdátumoknak volt köszönhető; Az igazság ára például 7.811 nézővel kezdett egy júniusi hétvégén, és a szellős kínálatú nyár folyamán volt elég tere –és jó híre–, hogy végül 50 ezer néző fölé jusson.

2012 már nem alakult ilyen derűsen a forgalmazó számára: az első félév kizárólag feliratos bemutatói rendre megbuktak. Ez persze nem olyan nagy csoda, ha olyan filmekről beszélünk, mint a Borotvaélen, A bűn hálójában vagy Az igazság nyomában, de a tengerentúlon sikert aratott Fehér pokol vagy Mel Gibson és Jason Statham silány (16-17 ezer nézős) teljesítménye már a vészharang megkongatására is elég okot adhatott volna. A második félév premierjeit egyrészt a szinkron, másrészt a Cinema City októberi filmünnepe segítette meg: a Looper - A jövő gyilkosa átküzdötte magát a félszázezer eladott jegyen, Liam Neeson pedig az Alkonyat: Hajnalhasadás 2. rész nyomába szegődve kívül helyezte magát a szabályokon: az Elrabolva 2. perpillanat a forgalmazó negyedik legnézettebb bemutatója az utolsó két Twilight és a Szemfényvesztők mögött. A feliratos akciófilmet egyrészt az első rész időközben megnövekedett népszerűsége, másrészt a bemutatójával egybeesett kedvezményes hétvége repítette 67.518 nézőig október második hétvégéjén (amit aztán 150 ezerig pumpált fel végül). Ebből az esetből némi korreláció is következik: ha 1500 forint helyett 6-700 forintot kell csak kifizetni egy feliratos filmért, akkor nagyobb a hajlandóság a teljes komfort feladására.

Neeson listája: a Fehér pokol felsült, az Ismeretlen férfi helytállt, az Elrabolva 2. pedig leiskolázott minden feliratos filmet

Idén a forgalmazó 14 filmet juttatott ill. juttat el augusztus végéig a honi filmszínházakba, melyekből ötöt tesz ki a feliratosak száma; ez még jó aránynak minősül, ám olyan, kifejezetten felnőtteknek szóló akciófilmek estek szinkronizáltság alá, mint az Erőnek erejével vagy a Támadás a Fehér Ház ellen. Az Eleven testek teljesen elveszett feliratosan, s Jason Statham sem tudott újfent érvényesülni a Parkerrel (miközben a Big Bang által szinkronizáltan bemutatott Kolibri-kód lepipálta ezt is és A biztonság zálogát is, ergo a színész közönsége a feliratot elutasítók közül kerül ki javarészt). A június közepén bemutatott Szemfényvesztők még most is az országos top 10-ben tanyázik, és 155 ezer látogatójával a forgalmazó legnézettebb szinkronizált filmjévé vált. Ez feltehetőleg tovább csökkenti majd a feliratos bemutatóik arányát: ősszel olyan filmek várhatók szinkronizáltan, mint a Szupercella (Escape Plan), a Vérmesék (The Family) és A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street).

> UIP-Duna Film
A cég 1989 márciusában lépett a magyarországi mozipiacra Duna Film néven, az InterComhoz hasonlóan alkalmazkodva az akkori igényekhez: 16 filmjükből csupán a Pink Floyd: A fal nem volt szinkronizált az első évben. A szinkronizáltság náluk is hasonlóképpen szorult vissza az elkövetkezendő esztendőkben; 1997-ben 16 bemutatójuk közül már csupán három volt szinkronizált (Fészkes fenevadak, Hanta boy, Az elveszett világ: Jurassic Park), 1998-ban 21-ből négy (Egértanya, A vasálarcos, Truman show, Egyiptom hercege), a leglátványosabb pedig 1999 volt: 37 filmből mindössze a Babe: Malac a városban, a Fecsegő tipegők és A csaj nem jár egyedül kapott magyar hangot.

Az előző évtized második felében szaporodtak meg igazán a szinkronizált bemutatók: 2006-ban már kevesebb mint a 20 film fele volt olvasásra kényszerítő, 2008-ban pedig már csaknem harmaddá szűkült az arány. Az igazi fordulatot 2011-re tehetjük itt is: 24 bemutatóból 5 maradt feliratos (Scott Pilgrim a világ ellen, A félszemű, Paul, Parajelenségek 3., Az adósság), és ezen, jobbára gyengén teljesítő filmek közül bizony több is csupán "jófejségből" került a vásznakra nálunk (ám ennek is vége szakad egyszer).

2012-ben akadt néhány anomália: a családi filmnek minősülő, bár mégis inkább felnőtteket kielégítő Mindenki szereti a bálnákatot és A leleményes Hugót feliratosan játszották a mozik (kevesen is nézték meg őket), de éppenséggel A Bourne-hagyaték is felrúghatta volna a széria hagyományait ezen a téren. A legeredményesebb feliratos darabnak tavaly A nyomorultak bizonyult 90 ezer néző körüli teljesítményével, de e filmhez a DVD-megjelenéshez sem készült szinkron, érthető okokból. Az idei évre augusztussal bezárólag 18 filmet számlál a forgalmazó kínálata, melyek közül három volt feliratos: a Jack Reacher (aminek alulteljesítésében vélhetően nem kis szerepet játszhatott a szinkron hiánya), illetve az azonos napon debütált Anna Karenina és Kényszerleszállás, melyek viszont helytálltak.

Megsínylette a szinkron hiányát: Jack Reacher

A forgalmazó rendre elérhetővé tesz eredeti nyelvű (korábban feliratos) kópiát is, a DCP (Digital Cinema Package) elterjedésével már nem csak a MOM Park mozijában, hanem egyes vidéki mozikban is. Ezek eredményei általában nagyban függnek a konkrét filmtől és az adott szezon sem utolsó tényező: a legutóbbi Mission: Impossible-kalandnál a Bond esetéhez hasonló jó márkanév és a karácsonyi premier is hozzájárult, hogy az egyetlen feliratos kópia közönsége 7%-ot tegyen ki a teljes nézettségből (és itt a teljes nézettség 147 ezer főt jelent). A diktátor 5% fölé jutott, míg a Csizmás, a kandúr épphogy meghaladta az 1%-ot.

* A 2013-ra vonatkozó adatok augusztus 31-ig értendők.

A tanulságok:

1.) A jelenlegi, szinkronizált filmekben túltengő helyzet nem újkeletű, hanem visszakanyarodás a kezdetekhez.

2.) A szinkron a mozilátogatottsági mutatók csökkenését hivatott visszafogni (a csökkenés pedig a telekommunikáció fejlődésével fordítottan arányos, beleértve televíziót, home videót, okostelefont, internetet). A letöltők jelentős hányada nem korlátozott anyagi helyzete miatt marad távol a mozitól, hanem kényelmi okokból: nem kell utazni, otthon akkor kezded nézni és állítod meg, amikor akarod – viszont olvasni kell a feliratot, ha egyáltalán találsz, s ehhez képest a moziban futó szinkronizált alternatíva csábító lehet. Erről tanúskodik az is, hogy egyre nő a friss mozifilmekre "szinkronos" kiegészítő szóval indított internetes keresések száma.

3.) Már csak az 1. tanulság miatt sem helytálló következtetés, hogy a közönség csökkenő értelmi szintjéhez idomul a filmek tolmácsolási módja. Ugyanakkor némi rászoktatásról beszélhetünk, tehát a felelősség nem teljes egészében a feliratot ma már élből elutasító közönséget terheli.

4.) A súlyos magasságokba emelkedett jegyárak is közrejátszanak a szinkronizált filmek iránti igény növekedésében.

5.) A szembetűnő szinkronizált/feliratos arányváltozás az évtized-fordulón állt be, nem sokkal azelőtt, hogy a 35mm-es filmkópiákat végleg felváltotta a DCP, ami egyben korlátot vetett a feliratos vetítések amúgy sem túl esélyes kifizetődésének.

6.) A filmforgalmazók általában profitorientált cégek.

7.) Egy feliratos film rosszabb esélyekkel vág neki a nézettségi listának, mint egy szinkronizált.

8.) A fix sikerfilmeknél továbbra is érdemes feliratos verziót is biztosítani.

9.) Az artmozik továbbra is feliratosan kínálnak filmeket (még azokat is, amik amúgy szinkronizáltak, lásd A magányos lovas), és ez valószínűleg nem is fog változni a jövőben sem.

10.) Szemben a rendszerváltás környékén mozizott sorstársainkkal, mi pár hónappal a mozipremier után minden szinkronizált filmet meg tudunk nézni eredeti nyelven, magyar felirattal.

Szinkron ide, felirat oda, a western nem kelendő: A magányos lovas