Négy kispályás szélhámos egy titokzatos toborzó munkájának köszönhetően talál egymásra, hogy aztán röpke időn belül nagy népszerűségre tegyenek szert: az FBI akkor figyel fel rájuk, mikor élő adásban levezényelnek egy varázslatos bankrablást, és ez még csak az első lépés...

Bármennyire nem látszik, itt a nyár, és vele együtt megérkezett a nagy nyári blockbuster-szezon is, melyet az elmúlt évek során eluralták a sztreccsruhás hősök és látványos sci-fik, így aztán üdítő élmény lehet egy minden felfokozottsága ellenére old school szélhámos-mozi, melyben szexis emberek mondanak és tesznek szexis dolgokat, és közben mindenkit az orruknál fogva vezetnek: ellenlábast, rendőrt és a nézőt egyaránt. Ennek tudatában Louis Leterrier filmjének semmiképp sem szabad felróni azt, hogy nem veszi komolyan magát, hisz szőrös szívű kritikusként lovagolhatnék azon, hogy a film hókusz-pókuszainak nagyja hollywoodi trükkstúdiók termékei, azaz nyilvánvaló csalások, nem pedig színpadon, élőben prezentálható szemfényvesztések, de ahhoz túl pimasz, túl pörgős, túl pikáns ez a film, hogy ilyen földhöz ragadt marhaságokon fennakadjak.

A hol debil, hol szellemes dumák, a fékevesztett tempó (egyszerűen gyönyörű az a menekülés-jelenet a film derekán) és a szemlátomást élvezkedő színészek látványa mellett a filmnek csak egyetlen igazi hibája van, amely sajnos pont a végén jön elő: a hányaveti lezárás, a mutatvány beteljesülésének hiánya, az, amiről A tökéletes trükk óta tudjuk, hogy az egész perfomansz legfontosabb része. Talán majd a következő mutatvány jobban sikerül.

További kedvcsináló gyanánt nézzetek meg három magyar részletet a filmből: íme, íme és íme!