Mallory Kane az a típusú zsoldoskatona, akire fps-franchise-okat és akciófilmes karriereket szokás építeni: kőkeményre edzett, hidegvérű, gyors, és gyakorlatilag megtörhetetlen; szóval csak a szokásos. Egy dolog azért megkülönbözteti túlzsúfolt kasztjától: Mallory Kane nőből van, méghozzá olyanból, akiről el is tudod hinni, hogy kőkeményre edzett, hidegvérű, gyors, és gyakorlatilag megtörhetetlen. Ennek ellenére a megbízói elkövetik azt a hibát, hogy elárulják. Jaj lesz nekik.

Mallory Kane az a típusú zsoldoskatona, akire fps-franchise-okat és akciófilmes karriereket szokás építeni: kőkeményre edzett, hidegvérű, gyors, és gyakorlatilag megtörhetetlen; szóval csak a szokásos. Egy dolog azért megkülönbözteti túlzsúfolt kasztjától: Mallory Kane nőből van, méghozzá olyanból, akiről el is tudod hinni, hogy kőkeményre edzett, hidegvérű, gyors, és gyakorlatilag megtörhetetlen. Ennek ellenére a megbízói elkövetik azt a hibát, hogy elárulják. Jaj lesz nekik.

A sztori szerint Steven Soderbergh rendező egy este belefutott az American Gladiators nevezetű show-ba, ahol hím- és nőnemű izomkolosszusok mérkőznek meg egymással mindenféle retro-futurisztikus játékok során, és kiszúrta Gina Caranót, aki nem csupán bájos és karizmatikus, de felépítése és teljesítménye alapján simán el lehet róla képzelni, hogy bármelyikünk seggét átszerkeszti. És miközben a mozikban csontsovány csajok hajigálták körbe-körbe a náluknál háromszor súlyosabb ellenfeleiket, Soderbergh úgy érezte, ideje véget vetni ennek a szánalmas trendnek, és egy olyan csajt felállítani a celluloid porondra, aki valójában képes arra, amire a forgatókönyv szerint is képes. Gina Carano pedig működik a vásznon - s szerencsére nem csak azokban a jelenetekben, melyekben a nyaktól lefelé található izmait kell használnia.

Soderberghnek azonban voltak más trükkjei is: filmes szempontból nóném hősét kvázi A-listás sztárokkal vette körül (és ennek a forgalmazó is felettébb örülhet), akik jóformán csak asszisztálnak a one man... izé, one woman showhoz, továbbá a sztorit és főleg a csörtéket a hihetőség keretein belül tartotta, miközben a tőle megszokott narratív és audiovizuális stílussal (színes szűrők, feldarabolt timeline, David Holmes, stb.) filmesen cool szintre emelte azt.

Az eredmény egy furcsa kettősségű film lett, melynek minden pillanata egyszerre tűnik hitelesnek és megrendezettnek, hisz míg az összecsapások fizikuma hétköznapi (ám természetesen elképesztően profi), addig a körítés maga a megtestesült cinema verité az összes olyan trükkel együtt, amely a nagykönyvben szerepel. Erre pedig rá kell hangolódni - s a bevételi adatok látva ez sajnos kevés embernek sikerült -, ám ha sikerül, akkor az utóbbi évek egyik legeredetibb akciófilmjének élményét viheted haza, vagy a legelső kocsmába - mert azt a szomorú tényt bizony le kell öblíteni, hogy a világban léteznek olyan csajok, akik tényleg képesek eltángálni.