Nos, az udvarhölgyek lerendezését követően prezentálni ildomos a királyt, a királynőt, a herceget, a hercegnőt, meg izé, még hat filmet, mert ebből az allegóriából már nem jövök ki jól... Tehát íme a tíz legjobb film, melyet 2012-ben láttam (függetlenül attól, hogy bemutatták-e itthon vagy sem, 2012-es keltezésű-e vagy sem: a lényeg, hogy a viszonylag friss filmterméshez tartozzon).
10. DE ROUILLE ET D'OS [Rust and Bone, Belgium/Franciaország, 2012, Jacques Audiard]
Volt egy olyan perc A próféta rendezőjének új filmjében, amikor szinte szűkölve takartam el az arcomat, hogy én ezt képtelen vagyok továbbnézni. Szép kis szerelmesfilm, mondhatom. Pedig igazán rákészülhettem volna már lelkiekben, hogy ez az év a másfajta love story-k kora lesz, hisz 2012 egyik legünnepeltebb filmjében valaki két órán át haldoklik, és ennek a filmnek az a címe, hogy Szerelem. No de azt nem láttam, ezt viszont megéltem, s ugyan az az epizód, melyben a vízi cirkuszban dolgozó Marion Cotillard mindkét lábát leharapja egy kardszárnyú delfin, már ismeretes volt előttem, és ennek alapján volt némi prekoncepcióm afelől, hogy egy sírós-lelkizős-újjászületős sztori bontakozik majd ki előttem, de nem is érhetett volna váratlanabbul, hogy a történet valódi főszereplője nem ő, hanem Alain, az egykori küzdősport-bajnok, aki mindenen és mindenkin átgázol, míg az élet ki nem oszt neki egy akkora pofont, hogy kénytelen alaposan átértékelni a dolgokat. Közhelyektől mentes, laza eleganciával és könyörtelen őszinteséggel bemutatott sorsdráma.
9. FELETTÜNK A FÖLD [Another Earth, USA, 2011, Mike Cahill]
Mint említettem, 2012 az alternatív szerelmesfilmek kora: Brit Marling főszereplő/író példának okáért sci-finek álcázott egy romantikus drámát, melyben egy gyarló és egy megtört ember talál egymásra, miközben a naprendszerünkben felbukkan a Föld pontos másolata. Nem mondom, hogy kettejük tragikus találkozása ne szült volna bennem előítéleteket, melynek köszönhetően lemeztelenített lélekkel fogadtam a két ember érzékeny közeledését, ám a Felettünk a Föld így is csak egy lett volna a színvonalas, de elég kiszámítható független mozik közül, ha végül egy ügyes és többféleképpen magyarázható húzással vissza nem tér a sci-fi hálás mezsgyéjére.
8. HÁZ AZ ERDŐ MÉLYÉN [The Cabin in the Woods, USA, 2012, Drew Goddard]
Drew Goddard író/rendező és Joss Whedon társíró/producer könnyedén elcsábulhatott volna abba az irányba, melyet már sokan választottak előttük, hogy a nézőt megvezetve csak az utolsó harmadban leleplezzék le trükkjüket, mi szerint a tóparti kis házba érkező fiatalok nem egyszerűen egy zombicsalád áldozatául válnak, hanem valami sokkal rafináltabb dolog van a háttérben. A Ház az erdő mélyén így is sok ponton betalált volna, de a film egyik legnagyobb erénye inkább abban rejlik, ahogy a slasher rendesen megviselt műfaját percről percre dekonstruálja, amely egy igazi zsánerpukkasztó metafilmhez vezet, melynek utolsó harmada azért mégis elhozza azt a beteljesülést, melyről sok horrorrajongó álmodozik. Mert ne mondd azt, hogy azt a bizonyos gomblenyomós jelenetet te nem tekerted vissza legalább háromszor.
7. KARI-GURASI NO ARIETTI [The Secret World of Arrietty, Japán, 2010, Jonebajasi Hiromsza]
A gyakorlatilag konfliktusmentes animációs film valójában minden élőlény - így az ember - legnagyobb félelméről, az elmúlásról mesél, méghozzá olyan hatásosan, hogy minden bizonnyal ez lesz az a film, amely elé leültetem majd a fiamat, ha a halál témáját valamivel illusztrálnom kell. Emellett a film csodákról is mesél: párhuzamos világokról, veszélyes óriásokról és kalandos utazásokról, melyek gyönyörűen felépített karaktereinek és tapintható atmoszférájának hála válnak szinte kézzelfoghatóvá.
6. SHAME - A SZÉGYENTELEN [Shame, Anglia, 2011, Steve McQueen]
Megbűvölt ez a film: úgy, mint a kígyó teszi az egérrel, mielőtt lecsapna rá. A film antihőse is egy ragadozó, amely szüntelenül prédára les, és még csak nem is azért, mert örömét lelné a vadászatban: létfeltétel nála, egy drog, amely nélkül egyszerűen elsorvadna. Steve McQueen és "múzsája", Michael Fassbender a szó szoros értelmében véve is kendőzetlen portrét festettek egy szörnyetegről, aki vagy ami szüntelen étvágyának kielégítése érdekében egyre vadabb és vadabb dolgokat tesz meg, mert titokban abban bízik, hogy valahol valaki végre megszabadítja a szenvedéseitől.
5. LOOPER - A JÖVŐ GYILKOSA [Looper, USA, 2012, Rian Johnson]
Rian Johnson mindenkit átvert, és ezt volt, aki nehezen bocsájtotta meg neki, a Looper ugyanis nem az az egyszerűen leírható sztori, melyet a premissza ígér, mi több, a filmkészítés klasszikus szabályait is hajlamos átlépni, mikor hosszasan elidőzik egy flashback vagy egy tanyasi miliő kibontásakor, hőseit pedig váratlan tettekre készteti: hol szerelemtől gyötrődő énjüket gyurmázza, hol egyszemélyes hadseregként küldi őket harcba, mint valami John Matrix-paródiát. A film legfőbb fegyvere hát a kizökkentés, de nem csak időből és térből, de zsánerből is: no, és pont eme kiszámíthatatlansága miatt zseniális.
4. PROMETHEUS [USA/Anglia, 2012, Ridley Scott]
Ridley Scott formabontó blockbusterével úgy választotta ketté a közönséget, mint Mózes a Vörös tengert, de egy biztos, hogy eme "blogoszférában" senkit sem hagyott hidegen. Ez már önmagában is fegyvertény. Számomra talán az a legnagyobb erőssége ennek a filmnek, hogy képes volt a filmtörténet egyik filmes ikonját egy nálánál is nagyobb enigma részesévé tenni, amely lélegzetelállító méretekkel rendelkezik, de az benne a legszédítőbb, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa. A felfedezőút pedig azóta is tart.
3. TIRANNOSZAURUSZ [Tyrannosaur, Anglia, 2011, Paddy Considine]
Joseph egy szörnyeteg. Egy pusztító hurrikán, amely magára és környezetére egyaránt veszélyt jelent. Mi történt ezzel az emberrel, miféle bűntudat készteti erőszakos kirohanásaira? Paddy Considine, Nagy Britannia egyik legtitkoltabb színésztehetsége néhány hét alatt írta és rendezte meg ezt a filmet, melyben egy vaskos terhek által mardosott és erőszakos kirohanásokba menekülő (abban vezekelő) férfi sorsa kereszteződik egy imákba kapaszkodó, komoly önértékelési gondokkal küzdő nőével, aki szintén súlyos terhet cipel; ebből a könyörtelen realizmusból nő ki az utóbbi évek talán legszebb és legmegindítóbb szerelmi története, középpontban két akkora alakítással, hogy ha lenne igazság a Földön, akkor Meryl Streep és Jean Dujardin sűrű elnézések közepette nyújtaná át Oscar-díját Olivia Colmannek és Peter Mullannek.
2. HOLDFÉNY KIRÁLYSÁG [Moonrise Kingdom, USA, 2012, Wes Anderson]
Nem is tudom, ki mondta - sajnos nem én -, hogy Wes Anderson filmjeiben minden mű, kivéve az érzéseket: és van-e valódibb és emlékezetesebb érzés az első szerelemnél? Talán csak egy egyéni látásmóddal rendelkező filmművész, aki tudásának legjavát eme érzés filmes interpretálásának szenteli. Elképesztő hatásfokon.
1. LAZHAR TANÁR ÚR [Monsieur Lazhar, Kanada, 2011, Philippe Falardeau]
Van, hogy a gyereked előbb szembesül a halállal, minthogy leülhetnél vele olyan filmeket nézni, mint az Arietti. Van, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül, durván kirántják őt a gyermekkor biztonságából. Hogy segítesz neki értelmezni és feldolgozni azt, amivel idejekorán szembesültek? Bizonyára ezer meg ezer módszer létezik rá, de azt hiszem, számomra Lazhar tanár úr módszerénél nem nagyon létezik megnyugtatóbb, nem csupán azért, mert ő maga is megtapasztalta a hirtelen veszteség pusztító súlyát, hanem mert empátiájának hála képes azt elérni, amire csak nagyon kevés pedagógus: hogy a gyermekek önállóan, saját maga találja meg a sokkból vezető kiutat. Azóta próbálom ebben a szellemben nevelni a gyerekemet.
Kapcsolódó anyag:
Top 2011: Az év legjobb filmjei
Top 2011: A tíz legjobb film előszobájában
Top 2010: Az év legjobb filmjei
Top 2010: A tíz legjobb film előszobájában
Top 2009: Az év legjobb filmjei
Top 2009: A tíz legjobb film előszobájában
Top 2008: Az év legjobb filmjei
Top 2007: Az év legjobb filmjei
Top 2006: Az év legjobb filmjei
Top 2005: Az év legjobb filmjei
kövess minket facebookon és twitteren!