aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: kari-gurasi no arietti [the secret world of arrietty] (2012) Zalaba_Ferenc
2012. november 05. 10:51:36

Kategória: film 8 komment

Arietti, a 14 éves kislány szüleivel egy külvárosi kertes házban él, egészen pontosan annak padlózata alatt, Ariettiék ugyanis kis emberek, akik a házban lakók tudta nélkül, azok készleteit meg-megdézsmálva éldegélnek. A mindennapok azonban egy csapásra felborulnak, mikor a 12 éves So formájában új lakó érkezik a nagy emberek közé, és véletlenül meglátja Ariettit.

arrietty620.jpg

Gyártsunk konspirációkat! John Lasseter Mijazakihoz intézett szerelmi vallomása ide vagy oda, egyre valószínűbb, hogy a Disney azért kötött forgalmazási szerződést a Studio Ghiblivel, hogy az egyik legnagyobb konkurenciát kiiktassa a díjszezonból. Vajh véletlen, hogy a 2010-es keltezésű Arietti csak 2012 februárjában jutott el az amerikai mozikba (ott is a Disney-standardhoz képest limitált kópiaszámmal), hogy ezzel kizárja magát a legjobb animációs díjért folyó versenyben? Nem lehet, hogy az egeres cég megnézte a filmet, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a Ghibli ismét csodát művelt? Méghozzá olyan mértékűt, amire gyakorlatilag a Csihiro óta nem volt példa? És nehogy már megint egy japán kislány nyúlja le a díjakat Merida vagy Ralph elől.

Ugyan az Ariettit nem Mijazaki dirigálta, hanem Jonebajasi Hiromasza, aki 37 életévével Mijazaki eddigi legfiatalabb rendező-protezsáltja, de a fim minden ízében követi a Mijazaki-hagyományokat. Még a politikai üzenet sem hiányzik belőle, melyet a mester hol vaskosabb, hol finomabb ecsetvonásokkal visz fel a filmjeire, de mindig zöld színt használ, hisz a lépcsők alatt élő kisemberek egy veszélyeztetett fajt képviselnek, melyet a környezetük, elsősorban az ember kényszerített a kihalás szélére. Maga, Arietti még soha nem találkozott más fajtársával apján és anyján kívül, akik - anyai részről kétségbeesett, apai oldalról csendes - beletörődéssel fogadják, hogy napjaik meg vannak számlálva. Épp ezért sem láthatja meg őket senki, főleg nem egy gyerek, hisz a kiskorúak sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek. De amikor kiderül, hogy a 12 éves So súlyos szívbeteg, olyannyira, hogy a fiú már felkészült a halálra, Arietti rádöbben, hogy köztük nagyobb a hasonlóság, erősebb a lelki kötelék, mint azt sejtette.

Egy más stúdió szülöttjeként ez a történet valószínűleg egy nagy közös kaland irányába indulna (legyen bármennyire is szívemhez közeli a WALL*E, a Pixar eddigi legmerészebb filmje, az sem úszta meg a nagy kaland nélkül), de az Arietti kis lángon tartja a konfliktusokat, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a jellemek mindennapjait belengő melankóliát kikristályosítsa. Ez persze nem jelenti azt, hogy a filmből ne hiányozna a csoda érzése. A Totorohóz hasonlóan az Arietti is párhuzamos világokat épít: egyik oldalról ott van a modern Japán autókkal, villanyoszlopokkal és kertekkel, de egy gyermeki lélek vagy ez esetben egy kisember ugyanezt a világot mágikus birodalommá változtatja, amely tele van csodálatos lényekkel, fantasztikus helyekkel, veszélyekkel és ígéretekkel. Látványvilágával, perspektívájával és hangeffektusaival az Aietti minden eddigi "liliputi" filmnél jobban érzékelteti a méretek közötti különbségeket.

Arietti maga is pontosan beleilleszkedik a Mijazaki-kánonba: egy olyan lány, mint Nauszika vagy Csihiro, aki környezete kihívásai miatt és/vagy saját felelőtlenségéből okulva kénytelen felnőtt döntések meghozatalára, melyek bizony jóval szívszorítóbbak és realistábbak, mint azt egy animációs filmtől általában elvárnánk.

A Kari-gurasi no Arietti fantasztikusan realizált, Mary Norton regényének másik adaptációjától, a Csenő manóktól fényévekre lévő, csodálatos mese, amely megvalósításában, elképesztően megmunkált világával képes lebilincselni az alig kétéves fiamat is, míg jómagamat drámai mondanivalójával és gyönyörűen felépített karaktereivel szögezett a székbe. Hangulata, ízvilága azóta is velem van. Az év animációs filmje, amely soha nem fog Oscar-díjat kapni.

kövess minket facebookon és twitteren!

poster_arrietty.jpg

Címkék

kritika anime fantasy animation drama miyazaki adventure asian cinema 9csillagos children movie

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr704889766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nostro · http://www.flickr.com/photos/terraflex/ 2012.11.05. 12:43:31

Elképzelhető, hogy figyelmetlen voltam, de nekem nem jött le ez a szeretetteljes komplexitás, a direkt melankólia már jobban. Sajna kevésbé is emlékszem a filmre, mint például a vele egy időben látott Ponyó-ra, ami azt hiszem kicsit meg is feküdte felnőttes gyomrom.
Lehet más főhős lányt vártam, vagy már hozzá voltam szoktam egy típushoz... nem tudom. Visszagondolva a filmre, engem csak a vége, meg az első találkozás rántott meg jobban. Persze a "díszlet" és a "jelmezek" nagyon jók. Lehet újranézem.

dipresso 2012.11.05. 14:43:10

Nem is kérdés, hogy az év animációs filmje. A Mijazaki vonalból erőszakkal se lehetne kicibálni, csak az egész valahogy még letisztultabb. Pluszba technikailag hibátlan és a zene is zseniális. Szóval a kritikára most tényleg csak bólogatni lehet.

Vektor. (törölt) 2012.11.05. 14:54:01

Én nem adtam rá 9 pontot, de kétséget kizáróan év animációs filmje. Ha Disney megtartotta volna a limitált premierjét az USA-ban tavaly, akkor most egy Oscar-díjas filmről beszélnénk. Rohadtul megérte nekik, így is hoppon maradtak tavaly...

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.11.05. 15:20:12

@Vektor.: Idén szerintem nem fognak. Ugyan mi vehetné el tőlük az animációs Oscart?

Vektor. (törölt) 2012.11.05. 15:56:22

@Zalaba_Ferenc: Rise of the Guardians vagy From Up on Poppy Hill, de mindkettő eléggé valószínűtlen. Idén önmagukkal csatáznak. A Wreck-It Ralph lehet az első klasszikus Disney-animáció, ami győz a "legjobb animációs film" kategóriában.

Vektor. (törölt) 2012.11.05. 16:48:09

@Zalaba_Ferenc: Egyébként az Arrietty csak 2011-ben versenyezhetett volna az Oscarért. A 2012-es animációs díjért csak olyan filmek indulhatnak, amelyeknek az első bemutatója 2011-ben vagy 2012-ben van/volt. Az Arrietty abban a pillanatban halálra volt ítélve, amikor 2012-re halasztották az amerikai bemutatóját.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2012.11.05. 20:56:43

@Vektor.: Aha, és ezt le is írtam a második bekezdésben. :)

Vektor. (törölt) 2012.11.06. 16:27:47

@Zalaba_Ferenc: Csak ez volt furcsa:

"És nehogy már megint egy japán kislány nyúlja le a díjakat Merida vagy Ralph elől."

A Merida és a Ralph ellen sohasem indulhatott volna az Arrietty, mert 2010-es filmnek számít. De nem akarok kötözködni. :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása