Michael Keaton tegnapelőtt töltötte be hatvanötödik életévét. Az egyik kedvenc színészem, évtizedek óta a személyes panteonom ötös elit klubjának atombiztos tagja. Ennek teljesen egyszerű az oka: amilyen változatos a repertoárja, olyan egyenletes a teljesítménye, méghozzá az annak keretet adó mozgókép minőségétől függetlenül. Magyarán a szarból is képes várat építeni, bármilyen műfajban, 81 km/órás ellenszélben, hátrakötött sarokkal, fejen állva is akár. Legyen akármilyen piszlicsáré az eljátszandó figura, Keaton biztosan a maximumot hozza ki belőle, miközben valószínűleg nem egy meglepetést okozva szórakoztat. Az sajnos más tészta, hogy hiába tehetséges, szerencsésnek nem éppen mondható, hiszen több kényszerű parkolópálya tarkítja karrierjét. Éppen ezért a róla szóló tízes toplista nem a legjobb filmjeit, hanem a legnagyszerűbb szerepeit veszi számba.

Ez a megoldás lehetővé tette, hogy pár karakternek egynél több forrása legyen, illetve hogy a mozifilmeken kívül válogassak a tévés alakítások közül is. Az animációs filmekben vállalt szinkronmunkáit viszont mellőztem, pedig itt szintén vegyes és sokszínű a kép. Keaton markáns, jellegzetes hangját kölcsönözte keleti főhős – a Porco Rosso 2003-as, amerikai kiadásán a címszereplő – és nyugati mellékalak – a Toy Story 3-ban Barbie pasiját, Kent keltette életre – megszólalásához egyaránt. Egy szó, mint száz: még egyszer további hosszú, boldog, termékeny és sikeres éveket kívánunk a 65 éves Michael Keatonnak! Ez a tíz legeslegeslegjobb alakítása – szerintünk. Szavazzatok és szóljatok hozzá! Szerintetek melyik film(ek)ben nyújtotta a legzseniálisabb teljesítményt?

Az akciófilm bérlete a magyarországi sikerfilmek klubjába nagyjából két évtizede járt le, akkortájt, amikor Stallone, Schwarzenegger, Van Damme és a többiek kilehelték magukból utolsó százezer nézős produktumaikat, legalábbis azon produktumaikat, amelyekben a jól marokra fogott pisztolyon kívül nem kellett más az üdvösséghez (pláne nem a Sátán, hogy Arnold esetével példálozzunk).

A leáldozás a blockbusterkorszak beköszöntével esik egybe, ugyanakkor oldalsávon a kisebb költségvetésű, a pergő koreográfiára és lazaságra építő akciófilm azért meghagyta a lehetőséget, és a Guy Ritchie-filmekből kilépő Jason Statham meg is ragadta azt, ma pedig gyakorlatilag egymaga viszi a vállán a zsánert. Belépője felettébb impozáns volt mifelénk, hogy aztán a legérdektelenebbek közé süllyedjen, majd lőn egy új korszak, amiben A mestergyilkos: Feltámadással visszakanyarodik minden A szállítóhoz.

Jason Statham szóló, főszerepes akciófilmjeit követjük végig a magyar mozikban.

A nyár lecsengésével sem csillapodott a mozizási vágy idehaza, és ezen A mestergyilkos: Feltámadás igencsak nyerészkedett: az első helyen nyitó akciófilm egyetlen hétvége leforgása alatt messze túlszárnyalta elődje teljes bevételét és nézettségét. A top 10-en kívül nyitott a Szexkemping című európai vígjáték, a dobogó további helyeit pedig a múlt hónap legnagyobb slágerei népesítik be.

A premierek a sötétben tapogatóztak a technikailag még a nyárhoz tartozó Labor Day weekenden, ám aligha volt várható, hogy akár a The Light Between Oceans című dráma, akár a Morgan című sci-fi megüti a tízmilliót. Mi több, a tízesbe is csak előbbi került be, utóbbit jó mélyre temette a nézői közöny. Második hete a Vaksötét vezet, stabilan tartva magát.

Augusztus ugyan pozitív mérleggel zárt, a nyári időszak összességében bevételcsökkenést hozott a tengerentúli mozikban. Aligha várhattunk mást: a tavalyi május-augusztus intervallum igen magasra (de nem a legmagasabbra) tette a mércét, amit ismételni is nehéz lett volna ilyen érdektelen felhozatallal. 2014-nél ellenben kedvezőbb az összkép, és bár a folytatások látványos mértékben bukdácsoltak, 2016 sem fog különösebb tanulságokkal szolgálni, csak megerősíti az eddigieket: olcsó horrorokba, animációs filmekbe és szuperhősös mozikba érdemes fektetni. Jönnek a box office-ügyileg kedvezően elbírálható és a kétségtelenül kiábrándító filmek az elmúlt hónapokból, időrendben.

Nem vagyok az a válogatós vagy panaszkodós fajta, de 2016 nyári szezonja kirívóan kevés olyan filmet tartogatott, amire könnyű szívvel mondhatnánk, hogy: jó. Éppen ezért most, hogy elérkezett a számvetés ideje (mert hát számot vetni azt mindig kell egy prominens időszak lezárásául), a legcélravezetőbbnek az tűnt, hogy ne a konkrétan jó filmeket - amikből tényleg csak 4-5 akadt - hanem a közepesnél jobb produktumokat is megnevezzem. Mind a 69 filmet természetesen nem volt lehetőségem abszolválni a május elejétől augusztus végéig nyúló kínálatból, de ami megvolt, abból felállt a 16-os lista (persze az újrabemutatók nélkül, hogy igazságos legyen). Lássátok.

Rob Schneider egy... répa! Ja, nem! Kevin Spacey egy... macska! És a pláne a Kilenc életben éppen az volna itt, hogy Kevin Spaceyt úgy látjuk, ahogy még sose, vagyis hogy úgy halljuk. Erről nekünk le kell mondanunk, de azért abban is van némi élvezet, ahogy napjaink legjobb szinkronizáló színésze (felesleges vitáznod) bújik a macska bőrébe és próbál életet vinni a kilencszer látott poénokba.

Magában hordozza ez a cím a kedvezőtlen asszociációt, ha a szinkronra térünk rá, ám a dalos kedvű, de az adottságok hiányában szenvedő Meryl Streep úgyis mindent és mindenkit elsöpör. Magyar hangja ugyanaz most is, mint a Dübörög a szívben és A szüfrazsettben, bár a moziból joggal nem rémlik: azok feliratosan futottak. Yep, 2015-ben még létezett olyan, állítólag. Stephen Frears fülekre viszonylag veszedelmes énekesnőjének legjelentősebb sztárpárja Hugh Grant ebben az életrajzi ihletésű vígjátékban, további nagy nevek a magyar oldalon lelhetők fel... de még milyen nagyok!

A világ minden égtájáról akad portéka, úgymint magas művészet délről, mélyföldi mély benyomás északról, édesbús érzelmek keletről, és kesernyés kemény legény nyugatról.

Mozikban A barátságos óriás, és bár a tengerentúli kritika a szokott módon, azaz nagyobb részt kedvezően fogadta, érezhetően a futottak még szekcióban foglalta el helyét a mozimágus rendező filmográfiájában. Hogy pontosan hol is, az rövidesen kiderül, és ezúttal még csak kötözködni sem ér: a 29 film ugyanis most nem szerkesztői ítélkezés szerint rendeződött listába, hanem négy különböző csődület értékelésének átlagolásával. A Rotten Tomatoes-on és a Metacriticen számba vett kritikusok, illetve az IMDb és a magyar Kritikus Tömeg felhasználói kollektíven felelősek Steven Spielberg legjobb és legjelentéktelenebb filmjeinek meghatározásáért, rendezői minőségben. Íme hát.

Spielberg Jeff Goldblumot instruálja Az elveszett világ: Jurassic Park forgatásán

Az egyik legviccesebb fickó volt, efelől semmi kétség; Richard Pryorral alkotott párosuk hatalmas kedvence volt a magyaroknak is, a Száguldás gyilkosságokkal és a Dutyi-dili milliónyi nézőt vonzott, de Vaklárma és a Folt a zsákját is megtöltötte a mozikat. A 83 évet élt Gene Wildert kétszer jelölték Oscar-díjra: a Katasztrofális sikerben nyújtott alakításáért és az Ifjú Frankenstein forgatókönyvéért, melyet Mel Brooksszal közösen jegyzett. Hozzánk még a Nászéjszaka kísértetekkel, a Ki kém, ki nem kém, a  Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandjai és az Akinek van egy unokatestvére Bronxban jutott el a mozikba főbb szerepei közül.

Jason Statham nem volt akkora jani a magyar mozikban sem, ha egymaga vitte hátán az adott filmet, ám a tavaly januári Jokerrel ez megváltozni látszott. A nagyságrendekkel magasabb nézettség mellé az addig nemigen tapasztalt szinkronizáció is társult, szóval ha nagyon forrófejűen akarunk gondolkodni, összeadhatjuk a kettőt. Most, 2016 szeptemberében már nem is lehet kérdés, hogy egy szimpla akciófilm sem kényszerít feliratolvasásra... de hogy jegyváltásra igen-e, azt ki tudja-e...

Ezt már nem lehet pillanatnyi elmezavarra fogni: a magyar közönség visszafogadta kegyeibe a horror műfaját ezen a nyáron, hiszen a legújabb delikvens, a Vaksötét is ütős eredménnyel mutatkozott be a toplista harmadik helyén. Ezalatt A barátságos óriás a múlt heti Elliott, a sárkányhoz hasonlóan nyitott, vagyis a dudások és a csárda esete is közrejátszik abban, hogy egyik térhatású családi mozi sem termeli a kellő pénzt. Az első tízesbe férkőzött a Palackposta is, tartva a Fácángyilkosok szintjét. Ám akárhogy is, negyedik hete a félmillió néző felett járó A kis kedvencek titkos élete a legnépszerűbb a magyar mozikban.

Ugyan a nyári moziszezont a Labor Dayt jelentő első szeptemberi hétfőt megelőző hétvégéig szokás számítani, naptárilag tekintve lehullt a függöny, és az utolsó felvonásban a Vaksötét kapta a vastapsot: a filléres horror nem tett be a zsáner idei sikerszériájának első helyes debütjével. Jason Statham a szokásos kört futotta A mestergyilkos: Feltámadással, és ez valahol derék dolog egy ilyen felesleges folytatás esetében; a kisebb volumenű újdonságok - akad belőlük pár - eközben a top 10-en kívül helyezkedtek el.

 - SPOILERMENTES -

A tizenéves Rocky (Jane Levy), a pasija, Money (Daniel Zovatto), és a legjobb haverjuk, Alex (Dylan Minnette) piti betörésekből származó bevétellel egészíti ki nem éppen bőségesnek mondható anyagi forrásait. A jobb élet – értsd: a lepattant lepratelepről való lepattanás – reményében egy nagy dobásra készülnek. Amikor azonban a szóbeszéd szerint igen vagyonos, vak iraki veterán (Stephen Lang) otthonába merészkednek, csapdába kerülve elemelhető értéktárgyak helyett igazi rémálom várja őket.