aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: vaksötét [don't breathe] (2016) Richter Géza
2016. augusztus 26. 01:27:06

Kategória: film 5 komment

 - SPOILERMENTES -

A tizenéves Rocky (Jane Levy), a pasija, Money (Daniel Zovatto), és a legjobb haverjuk, Alex (Dylan Minnette) piti betörésekből származó bevétellel egészíti ki nem éppen bőségesnek mondható anyagi forrásait. A jobb élet – értsd: a lepattant lepratelepről való lepattanás – reményében egy nagy dobásra készülnek. Amikor azonban a szóbeszéd szerint igen vagyonos, vak iraki veterán (Stephen Lang) otthonába merészkednek, csapdába kerülve elemelhető értéktárgyak helyett igazi rémálom várja őket.

Miközben a Vaksötétről szóló mondanivalómon tűnődtem, a Comedy Central pont a Kertvárosba száműzve című vígjátéksorozat (Suburgatory, 2011-2014) dupla epizódját adta. Az elsőben a Jane Levy megformálta Tessa halloween alkalmából a Scooby Doo szereplőjének öltözve, a másodikban egy üres és elsötétedő házban keveredik horrorszerű kalandokba. Persze mindez véletlen egybeesés, ám annak idején meglehetősen örültem, amikor a színésznő tévés karrierjét követően a Gonosz halott remake-jében (Evil Dead, 2013) tűnt fel, és – nem túl szép megfogalmazással élve – nem kallódott el. A munkakapcsolata az akkori rendezőjével valószínűleg elég jól klappolhat, hiszen máris itt az újabb közös produkciójuk. Fede Alvarez ismét a forgatókönyv társszerzője is egyben: az első egész estés művét ért negatív kritika miatt szerette volna idei dolgozatát eredeti, saját sztorival, illetve egészen más stílusban tető alá hozni.

Erőfeszítéseinek ezt a részét maradéktalan siker övezi. Itt is, mint az előző moziban, kihalt épület a helyszín a semmi közepén, s bár ezúttal elmaradnak a fröcsögő zsigerek és a spriccelő testnedvek, nehogy bárki azt higgye, hogy a látványos kellékek hiányában megúszható az iszonyat! Jómagam óvatosabban bánok az olyan kitételekkel, mint "az utóbbi húsz esztendő legjobb amerikai horrorfilmje", de kétségtelen, hogy a Don't Breathe olyan sűrű, fojtogató atmoszférával büszkélkedhet, ami hatására a néző azt sem tudja, hogy benn tartsa vagy kapkodja-e a levegőt – az eredeti címmel összhangban. Amint ajtó-ablak a tilosban járó tinédzserekre zárul, és a vérszomjas vak ember nekilódul, hogy kíméletlenül beteljesítse bosszúját, valódi pokoljárás veszi kezdetét. Alászállás a sötétség szívébe, aminek a tanítandó csúcspontjára a pincében kerül sor, ahol az idegtépő feszültség már-már elviselhetetlen méreteket ölt.

A rendelkezésre álló technikai eszközök, a kamerakezelés, a fények, még inkább az árnyak kezelése, vagy éppen a vágás mind a suspense megteremtését, majd a fokozását szolgálják mesterien. Itt kell agyondicsérni Roque Baños komponista munkáját, akinek az a szenzációs ötlete támadt, miszerint úgy teszi még fenyegetőbbé a vak ember házát, hogy az abban fellelhető használati tárgyakból kicsiholt zajokból rakja össze az alkotás zenéjét. A film másik erénye a színészvezetésben rejlik. A főhősnőn kívül a srácok, Minnette (Libabőr - Goosebumps, 2015;  Fogságban - Prisoners, 2013) és Zovatto (Fear the Walking Dead - 2. évad, 2016; Valami követ - It Follows, 2014) sem rosszak, mellettük valóban kulcsfigurának számít Törőcsik Franciska (Veszettek, 2015; Couch Surf, 2014), azonban akárhogyan nézzük, a vak embert a veteránok rutinjával zseniálisan alakító Langhez (Conan, a barbár - Conan the Barbarian, 2011; Avatar, 2009) képest pelyhes kis újoncok, akiknek azért akad még mit tanulnia.

A fentiek nyújtotta hangulat bőven kárpótol a néhol megbicsakló logika, illetve a vége felé kissé erőszakosan túltolt, csavarosnak szánt fokozás bevitte gyomrosok miatt. A váratlan dramaturgiai bukfencek elviselése érdekében két jó tanácsot adhatok. Egyrészt azért hagyjuk a józan észt, mert hasonló helyzetben (amit senkinek sem kívánok) vélhetően egyikünk sem a patikamérlegen adagolt ráció alapján reagálna, hanem a pillanatnyi érzelmei mentén hozna esetenként ostoba, rossz döntéseket. Másfelől ha a vak embert a gonosz atavisztikus megtestesítőjeként felfogva Myers, Voorhees és Krueger kollégák mellé helyezzük, értelmezhetjük úgy, hogy például a néhol érdekes pályán történő mozgása a ház, a film, a műfaj metafizikai szabályainak megfelelően működik. Ha pedig az agyunk nem ismer tréfát, és annyira kattog ilyenkor is, hogy semmiképpen nem tudunk belefeledkezni egy klassz rémtörténetbe és átélni, mi több, élvezni a rettegés felszabadító erejét, hagyjuk inkább az egészet a fenébe.

Kövess minket facebookon és twitteren!

dont_breathe_magyar_poszter_01_b.jpg

Címkék

kritika horror sony thriller poszter tv spot werk werkfilm intercom poster stephen lang filmklip magyar poszter jane levy dylan minnette film kep 8csillagos film kep lesi poszter magyar filmkep filmkep lesi fede alvarez daniel zovatto

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr4711651188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Richter Géza 2016.08.27. 02:38:38

@ZebWolf: mesélj, hogy tetszett ^_^ ?

Fellegjáró Marci 2016.08.29. 10:57:36

Tegnap nézetm...attól függetlenül, hogy fasza volt, ez mitől horror?!?
Egy résznél kiaszott jól is végződhetett volna, de elbaszták, mint ahogy minden amerikai filmet...így csak fasza volt!

ZebWolf · http://vietnamihetkoznapok.blog.hu/ 2016.08.30. 08:44:37

Nekem tetszett :)

Tipikus idiota tulelokkel van telle.

Egy ket utes utan elrohannak ahelyett hogy biztosra mennenek

Aztan ahelyett hogy kinyirnak vagy legalabb leutnek csak odabilincselik egy vekony izehez

Vegre sikerult meguszni akkor megall hogy muhaha kint vagyok nem tehetsz semmit

Ezert 6/10

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók

süti beállítások módosítása