.

Az elmúlt egy évben bármikor pillantottam a filmes naplómra, alig úsztam meg a szívinfarktust: a töredékét sikerült megnézni a korábbi esztendőkben letudott filmmenyiségnek, ez nagyrészt lecsökkent szabadidőmnek tudható be. Újévi fogadalmat ugyan nem szoktam tenni, de az biztos, hogy idén nem csak több filmet szeretnék megnézni, de ezzel arányosan növelném a kritikák számát is. 

A mennyiség szerencsére fordítottan volt arányos a minőséggel, 2008-ban rengeteg kiváló filmhez volt szerencsém, akár az év kiváló bemutatóit, akár a régi elmaradásokat tekintjük. A listában minden elsőként látott filmből szemezgettem a készítés időpontjától függetlenül.

25. The Dark Knight (2008, Christopher Nolan)
Túlhájpolt, több sebből vérző mozi, melynek a nézőre és az iparra tett hatása mellett azonban lehetetlen elmenni, Eckhart és Ledger pedig fantasztikusak. (Kritika)

24. Southland Tales (2006, Richard Kelly)
Richard Kelly szürreális társadalomkritikája nem való mindenkinek, de ha veszed a fáradtságot és felfedezed ezt a világot, ritka élménnyel leszel gazdagabb. (Kritika)

23. Eden Lake (2008, James Watkins)
Kegyetlen játék az idegekkel, melyet túlzó didaktikája és a néhol over the top torture porn vonások nem engednek a lista tetejére kerülni, de a késsel vágható feszültség és a kendőzetlen érzelmi játék (vigyázz, magadnak is meglepetést okozhatsz) kiemelik az elmúlt évek horrorjai közül.

22. Glengarry Glenn Ross (1992, James Foley)
Mamet feszes, pergő dialógusai ideális közeget teremtenek a világbajnok cast jutalomjátékához.

21. Zoolander (2001, Ben Stiller)
Az Anchorman mellett az évtized vígjátéka. A Frat Pack csúcsformában, és két nevetés közt most is érdemes elgondolkodni azon, amiről mesélnek. Mert az nem vicc.

20. In Bruges (2008, Martin McDonagh)
Tabuktól mentes, ugyanakkor mélyen szakrális dráma, mely az abszurd humor álcája mögé bújva beszél életről, beteljesülésről és elkárhozásról. Colin Farrell pedig ismét bizonyítja, miért generációjának egyik legjobbja.

19. Wall•E (2008, Andrew Stanton)
Egy csipetnyi Kubrick, egy vödörnyi szív. 

18. Hellboy 2: The Golden Army (2008, Guillermo del Toro)
Még több szív. Del Toro életműve a Faun sikere után végre egy pályán tud mozogni, a mester eddigi legsikeresebb filmje soha nem látott szinteket fed fel a kimeríthetetlen fantáziából: lenyűgöző, humoros, izgalmas, emellett üdítően személyes.

17. Boogie Nights (1997, Paul Thomas Anderson)
Magával ragadó, halálpontos korrajz egy olyan világról, ahol a méret a lényeg, de hiába vagy a legnagyobb: attól még senki maradsz.

16. Blow Out (1981, Brian De Palma)
De Palma mesterművében egyszerre hajt fejet Hitchcock öröksége előtt és mond ellent a mester első számú szabályának: a bomba akkor robban fel az asztal alatt, mikor a legkevésbé számítanál rá, és mindent magával visz. De legfőképp a reményt.

15. Crash (1996, David Cronenberg)
Hús és fém hátborzongatóan érzéki és félelmetesen távolságtartó játéka. Óda a géphez.

14. Shallow Grave (1995, Danny Boyle)
Boyle, a pesszimista. Kőkemény pszichológiai esettanulmány az emberi értékek múlandóságáról.

13. The Life Aquatic With Steve Zissou (2004, Wes Anderson)
Semmihez sem fogható: vicces, komoly, abszurd és ugyanakkor kegyetlenül realista. Cate Blanchett pedig egy istennő.

12. Iron Giant (1999, Brad Bird)
Akár a Pixar is csinálhatta volna. Ezzel mindent elmondtam.

11. Adams Æbler (2005, Anders Thomas Jensen)
Érző és ugyanakkor intelligens tanmese a hitről, nem csak hívőknek.

10. Ying Xiong [Hero] (2002, Yimou Zhang)
Első látásra style over substance a legmagasabb fokon, de ezek a képek, színek, mozdulatok nem csak a legszebb audiovizuális gyönyört teremtik meg, ugyanakkor ott bújkál benne a letisztult, de mégsem túl didaktikus szimbólumokkal elmesélt tanulság is: az igazi hősök azok, akikről nem gondolnád – a többieknek csak jó a marketingje.

9. The Emperor's New Groove (2000, Mark Dindal)
********* vicces.

8. The Princess Bride (1987, Rob Reiner)
Tavaly ezt írtam a Stardustról: „Igazi mese. Minden testrészedet átjárja a felhőtlen boldogság, fergeteges poénjai és kalandjai pedig még hetek múltán is bearanyozzák mindennapjaid.” Ugyanez plusz egy.

7. Gran Torino (2008, Clint Eastwood)
Clint legújabb mesterműve nem csak nagyszerű, önironikus és öntudatos karrierösszegzés, a Gran Torino elsősorban kultúrák találkozásáról, ütközéséről és összefonódásáról szól. Az első érintkezések kendőzetlenségével és szerénységével mesél, a bevándorló-problémát kellő alázattal és visszafogottsággal kezelve. Bár minden film így bánt volna a témával.

6. Slumdog Millionaire (2008, Danny Boyle)
Boyle, az idealista. Már-már túlságosan is szívhezszóló mese az emberi értékek elpusztíthatatlanságáról. (Kritika)

5. Suspiria (1977, Dario Argento)
Argento szerint a horrort nem a történet teszi naggyá. Az érzékek és idegek szétzúzására törekvő audiovizuális hurrikánja tör, zúz, pusztít és ami a legfontosabb: zsigeri rettegést kelt. Minden idők egyik legjobb horrorja. 

4. Det Sjunde inseglet [The Seventh Seal] (1957, Ingmar Bergman)
Kétségbeejtően szép film halál és élet szimbiózisáról, melynek szimbólumai az emberiség legősibb toposzaiból táplálkoznak. 

3. No Country for Old Men (2007, Joel & Ethan Coen)
A Coen testvérek kegyetlenül nihilista filmje tekinthető feszült thrillernek, éjsötét komédiának és letaglózó drámának egyaránt, szerintem azonban leginkább egy road-movie, mely a legnehezebb és leghosszabb utat mutatja be: azt, amely az alagúton és a fényen át vezet. A vámon pedig sok minden otthagyható. 

2. There Will Be Blood (2007, Paul Thomas Anderson) 
A tiszteletteljes hommage-film (Kubrick, Ford és Huston szelleme mind ott állt a kamera mögött) és az erős karriertörténet (Day Lewis felperzseli a vásznat, de Paul Danora is nagyon oda kell figyelni a jövőben) álcája az elmúlt évtized talán legfontosabb amerikai moziját rejti, mely gyökereinél fojtja meg az amerikai álmot és sárba (illetve olajba) forgatja a teljes modern társadalmat. 

1. Network (1976, Sidney Lumet)
Lumet kíméletlen médiaszatírája mérföldekkel járt kora előtt (ezt már másodszor írhatjuk le a blogon) és harminc év alatt semmit sem vesztett aktualitásából – épp a filmben bemutatott jelenségek akadályoznák meg ma egy ilyen darab elkészülését. A színészek egyszerűen a vászon minden centiméterét betöltik, Paddy Chayefsky scriptje pedig pontról pontra hibátlan. Legtöbbször szemtelenül realista, máshol kényelmetlenül groteszk, de mindenekelőtt végig kibaszott félelmetes.  

Az élmezőny
Csak az változott az előző, kiváló hétvégéhez képest, ami biztosra vehető volt: a karácsonyi filmbemutatók egyetlen bukása, a SPIRIT - A SIKÍTÓ VÁROS kihátrált, vagy inkább kizuhant a top 10-ből. Minden más maradt a helyén az élvonalban. A dobogó legfelső fokán álló MARLEY MEG ÉN 11 nap alatt elképesztő 106 millió dollárt keresett, ami már messze elég nyomós érv a folytatáshoz. A második ESTI MESÉK, a bronzérmes BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE és az ötödik helyen álló AZ IGENEMBER rövidesen csatlakoznak a kilenc számjegyűek táborába, amivel nem kevesebb, mint 28 darabra emelik a százmilliós határt meghódító 2008-as bemutatók számát (ezzel teljesítve a 2007-es mérleget). A hétvégi listán negyedik VALKŰR ilyetén esélyei pengeélen táncolnak, de ha januárban is tudja tartani a 40% alatti bevételcsökkenést, akkor a Hitler elleni merénylet sikertelenségét ilyen formában kompenzálhatja a sikerfilm-gyártásra szövetkezett United Artists vállalkozása. És akkor ott vannak még a díjkedvenc sleeperek, mint például a top 10-be ismét belépő SLUMDOG MILLIONAIRE. A JUNÓt is diadalra segítő Fox Searchlight terjesztése már közel 30 milliót gyűjtött még alig több mint 600 filmszínházból, s ha Oscar is kegyes lesz, akkor nem kizárt, hogy Danny Boyle az Egyesült Államokban is lesz olyan kedvenc, mint Európában.

A limitált front
A 2008-as esztendő kedvezett a limitált kópián induló filmeknek is. Újként érkezett a héten a DEFIANCE, s a nem kímélő kritikák ellenére 60 ezres átlagot villantott. A GRAN TORINO minden héten rátesz egy lapáttal a korábbiakra: eddigi legjobb mozinkénti bevételét érte el (könnyedén nyerve január első víkendjét ilyen téren az új belépőt nem számítva), ezúttal kevés híján 3 millió dollárt hozott, kevesebb mint száz moziból. Nem sokkal 10 millió alatt vág neki az országos mezőnynek e hét péntekén, s kilátásai egészen kecsegtetőek. Még bármi lehet belőle. A KÉTELY és a MILK is a húszmillió felé tendál lassan, A SZABADSÁG ÚTJAI és A PANKRÁTOR pedig egymillió dollár fölé jutott pár tucat teátrumból.

Ami jön
2009 első három filmjét üdvözölhetjük, ám melegebb fogadtatásra csak A CSAJOK HÁBORÚJA számíthat. Okozhat persze meglepetést A TÚLVILÁG SZÜLÖTTE című horror, de most már Eastwood verdája felé is megnövekedtek az elvárások.

A Top 10
1. Marley & Me ($24.3M/$106.7M)
2. Bedtime Stories ($20.5M/$85.5M)
3. The Curious Case of Benjamin Button ($18.7M/$79.3M)
4. Valkyrie ($14.1M/$60.7M)
5. Yes Man ($13.9M/$79.5M)
6. Seven Pounds ($10.1M/$60.1M)
7. The Tale of Despereaux ($6.9M/$43.7M)
8. The Day the Earth Stood Still ($5.0M/$74.4M)
8. Doubt ($5.0M/$18.7M)
10. Slumdog Millionaire ($4.7M/$28.7M)

updated: 2009. január 6. 9:18

2008-ban sokféle zenét hallgattam. Néhány nagyöreg új albumát komoly várakozás előzte meg, hogy aztán csalódja benne. Több olyan előadót is megismertem, akik tavaly nem jöttek ki semmi új dologgal, ám én örülök, hogy végre halhattam őket. Ha egy nemzetet kellene kiemelnem a sok közül, akkor mindenképpen a svédeket választanám. Nem semmi, amit az utóbbi néhány évben művelnek a pop -és elektronikus zenében.


10. Autechre: Quartistice
Én tényleg kezdem megkedvelni ezt a duplalemezet összeállítást. Mióta az utóbbi években Aphex Twin nem jött ki semmi újjal felértékelődnek az ilyen kísérleti jellegű muzsikák. Érdemes többször próbálkozni vele.

8. Plaid: Heaven's Door Soundtrack
A Tekkon Kinkreet után egy újabb filmzene album a Pladtől. Jobb lenne úgy írni róla, hogy már láttam is a filmet, de ez nem jelenti azt, hogy önállóan hallgatva ne állna meg a helyét a lemez. Személy szerint én boldogan venném, ha a Warp több művésze is (pl. Luke Vibert, az ex-warpos Aphex Twin stb.) filmzene írásra* adná a fejét

*A Donkey Punch című filmhez a Warp adott ki nem is rossz válogatás filmzene lemezt.

7. Booka Shade: The Sun and the Neon Light
Kevésbé hisztérikusan seggrázós, mint a Movements, mely albumon tényleg volt pár brilliáns ötlet, a többi dal meg csak úgy lógott a levegőben. A germán formáció most kevesebbet vállal, de a kitűzött célokat maradéktalanul teljesíti. Így lett a The Sun and the Neon Lightból egy easy listeninges lemez, senki ne várjon Darko vagy Night Falls jellegű táncolós zenéket.

6. UNKLE: End Titles... Stories for Film
Ha a Plaid filmzenéje kapcsán az volt az óhajom, hogy milyen jó lenne a Heaven's Doort a zene meghallgatása előtt filmen is látni, akkor az UNKLE új albumánál ezt megfordítanám. Bárcsak film (vagy akár több) készülne ezekből a dalokból. A kifordított IX. szimfónia telitalálat!

5. Sigur Rós: Með suð í eyrum við spilum endalaust
Sok mindent nem tudok elmondani az izlandi zsenik legújabb albumáról. Egyszerűen jó újra és újra végighallgatni, annyi pozitív energiával tölt fel.

4. Quivver: Dirty Nails and Vapour Trails
Quivver, polgári nevén John Graham már vagy egy évtizede ott van a pályán, nem is akármilyen munkákkal, de eleddig nem jelentkezett önálló szerzői albummal. A Dirty Nails... könnyed szórakozást nyújtó, ám jól átgondolt, tudatosan a műfajok közz ugráló album. Például a Surin vérbeli house himnusz, míg az azt követ Chasin' a Feelin' d'n'b-re hajazó nóta John Graham énekhangjával. Mert bizony az egézs albumon ő vokálozik.

3. Guy J.: Esperanza
John Digweed legújabb szerzeménye, az izraeli Guy J. nem akármilyen albummal jött ki a Bedrock Recordsnál. A progresszív house-t az évtized közepére teljesen kiment a divatból, de azért még születnek érdekes zenék, bár én nem skatulyáznám be az Esperanzát, mert ez az album jóval több ennél. Egyrészt sokkal vidámabb, mint a temetett műfaj, másrészt ahhoz túlontúl sokszínűbb. Igazi időtálló darab.

2. Lykke Li: Youth Novel
Micsoda debütáló album! Ezek a svédek nagyon tudnak valamit. Lykke Li nem csinált mást, csupán összehozott egy jó poplemezet, ami igen nagyon szó egy olyan világban, amikor már Madonna is Timbaladdal és a Justin Timberlake-kel készítteti az albumát.

1. Sasha: New Emissions of Light and Sound
Alexander Coe, vagyis Sasha 2008-ban nem tétlenkedett. Saját labelje, az EmFire alatt kiadott egy dupla lemezt saját szerzeményeivel, nem akármilyen remixekkel. Végre összehozta az Invol2vert, valamint filmzenét hegesztett egy eddig kiadatlan szörfös filmhez. Hangzásvilágban leginkább Sasha első albumához, az Airdrawndaggerhez hasonlít, tehát bekategorizálhatatlan. Sasha egy-egy buliján biztos más zenéket hallasz (én azért imádtam Sasha augusztus 19-i fellépését a Városligeti-tónál).

Érdektelenség. 2009 első hava nem kínál semmi kiemelkedőt, de a több mint 15 országos bemutatóból akad több is, mely meglepetést okozhat. Az összeállított lista dobogóján vígjátékok állnak, illetve a minőség várhatóan egyetlen képviselője a tíz cím közül. Horrorból sem lesz hiány, nem kevesebb, mint négy ilyen film várja a nézők kegyeit. Mészárlás tehát nem csak a vásznon lesz - valamelyik ijesztgetőnek nem fognak bejönni számításai.

10. HÍVATLAN VENDÉG (The Uninvited)
Kezdjük is azzal, amelyiknek jó esélye van e nem túl kívánatos sorsra. A HÍVATLAN VENDÉG a hónap utolsó hetében érkezik, amikorra már (feltehetőleg) sokan látták a túlontúl hasonló című THE UNBORNt és a MY BLOODY VALENTINE 3D-t. A DreamWorks horrorja előbbi vetélytársához hasonlóan kísértettörténet, méghozzá a 2003-as dél-koreai KÉT NŐVÉR remake-je. Hívatlan, annyi szent.

9. NEW IN TOWN
Renée Zellweger szorgosan munkálkodik, a közönséget mégsem érdekli különösebben, ha nem Bridget Jones. 2004 óta feltűnt A REMÉNY BAJNOKÁban, a MISS POTTERben, a hozzánk csak DVD-n befutó BŐRFEJEKben és a hozzánk még DVD-n is késlekedő APPALOOSÁban (meddig kell még várni rá?), ám egyik film sem hagyott maradandó nyomot a jegypénztáraknál. A NEW IN TOWN nem ígér változást e tendenciában, s ha ez nem elég, a Paramount mostanság tette bizonytalan státusba a színésznő következő filmjét, az A 39-ES ÜGY című thrillert. Kevés az esély arra, hogy a jelen tárgyalt komédia jól süljön el, minden esetre ekkorra legnagyobb konkurense már három hét távolságra lesz tőle.

8. PAUL BLART: MALL COP
Kevin James, A RANDIGURU és a FÉRJ ÉS FÉRJ másodhegedűs komikusa most megmérettetik: képes lesz a FÉRJEK GYÖNGYÉvel szerzett népszerűségével egymaga elvinni a hátán egy mozifilmet? A Sony azért nem bíz semmit a véletlenre, a kissé körülményes címben minden összefoglalva, s a poszter is az utóbbi időkben működő formulát követi: sztárját mutatja mulatságos(nak szánt) arckifejezéssel. A műfaj három e havi képviselője közül mindenképpen sereghajtónak várható a Sony honlapja alapján most még hozzánk is szánt film. (tervezett hazai premier: március 12.)

7. A TÚLVILÁG SZÜLÖTTE (The Unborn)
David S. Goyer leragadt a túlvilági avagy két világ közötti lét kérdéskörénél. A LÁTHATATLANnal alaposan leszerepelt szűk két éve, ám mivel benne volt a keze A SÖTÉT LOVAGban, még jó időre bebiztosította helyét az álomgyárban (valószínűleg ő rendezi majd a Magneto-filmet is). Mostani munkájában egy túlvilági jelenlét próbálja hatalmába keríteni egy fiatal lány testét. Ebben megakadályozni Gary Oldman kívánja, de a fedélzeten van még Jane Alexander, Meagan Good, Idris Elba és James Remar is. Az első blikkre AZ ÖRDÖGŰZŐ-ripoffnak tűnő mozi az év legelső filmjei között szerepel, így a műfaj október óta hanyagolt kedvelőinek nagy tömegeire számíthat.

6. TINTASZÍV (Inkheart)
A Cornelia Funke könyvéből készült film Németországban és az Egyesült Királyságban - a koprodukciós országokban - már decemberben a mozikba került, de túl nagy fennakadást nem okozott. Így lesz ez Észak-Amerikában is valószínűleg, hiszen 2008-ban a mozinézők már kivették a részüket Brendan Fraserből: mindkét, ugyancsak fantasyfilmje százmillió dollár felett hozott. A TINTASZÍV klasszikusabb mesevilágot tár a nézők elé (ilyesmibe bukott bele a CSILLAGPOR), s bár az utóbbi időkben majdnem minden működik a New Line Cinemának, a kivétel ez alól a húzott-halasztott A ZSARUK BECSÜLETE volt, márpedig a TINTASZÍV is hasonló múltra tekint vissza. (hazai premier: március 19.)

5. MY BLOODY VALENTINE 3D
Az első teljesen 3D-s horrorfilm! A nagy stúdiókat beelőzve a Lionsgate célozza meg az efajta szórakoztatásra kiéhezett, nem pusztán családi mozikban gondolkodó közönséget. A MY BLOODY VALENTINE 3D kiváló teszt lesz, hiszen most az is kiderül, vajon a horrorfilm is képes-e jól tartani magát a listákon, ha folyamatosan tartanak belőle speciális vetítéseket is? Akárhogy is, a két túlzottan hasonló című vetélytársától így már két szempontból is határozottan elkülönül, s ez javára válik, még ha a zsáner szokásos bajaitól nem is lesz mentes. (tervezett hazai premier: február 26.)

4. UNDERWORLD: A VÉRFARKASOK LÁZADÁSA (Underworld: Rise of the Lycans)
Háborog még az alvilág, ám ezúttal egy mára már megszokottá vált fordulattal a vámpírok és vérfarkasok összetűzésének múltjába kaphatunk betekintést. Kate Beckinsale sehol, így az érdeklődés alaposan megcsappanhat, hiszen Bill Nighy látványában kevesebb a gyönyörködtető. A Sony három januári bemutatójából mindazonáltal toronymagasan a legtöbb pénz rejlik A VÉRFARKASOK LÁZADÁSÁban, ami hozzánk is a világpremierrel egy időben érkezik, ezúttal az SPI helyett az InterCom gondozásában. (hazai premier: január 22.)

3. GRAN TORINO
Clint Eastwood megint megmutatja, ki az úr a háznál, s az amerikai közönség nagyon is kíváncsi módszereire így az 50. (színészi) filmje környékén is, legalábbis, ezt támasztják alá a GRAN TORINO igazán kiváló eredményeket hozó limitált vetítései (közel 8 millió dollár péntekig mindössze 84 moziból). Nyilván sokakat ösztönöz a film megtekintésére, hogy valószínűleg utoljára látható a vásznon a filmlegenda. Bár a kritikák koránt sem érnek fel a MILLIÓ DOLLÁROS BÉBI ódáihoz, már az a film is hozta volna önerőből az 50 milliót, ami most is könnyedén elérhetőnek látszik, sőt. A többi (ha lesz többi, úgymint Oscar) már csak bónusz a Warner számára. (hazai premier: február 19.)

2. KUTYASZÁLLÓ (Hotel for Dogs)
A BEVERLY HILLS CHIHUAHUA kiemelkedő szereplése és a MARLEY MEG ÉN frenetikus sikere aláhúzta még kétszer, hogy kutyák minden minőségben és mennyiségben jöhetnek, s az amerikaiak mennek rájuk. A DreamWorks Pictures a címmel zsákbamacskát nem áruló nevezése az eddig rövidfilmeket jegyző Thor Freudenthal rendezői debütje, a főszerepben pedig a szőrös jószágok mellett Emma Roberts látható, akinek ugyanakkor egyetlen filmje sem jött be eddig a közönségnek (AQUAMARINE, NANCY DREW: A HOLLYWOODY REJTÉLY, a VADÓCKA pedig májusra várható a mozikba, nálunk hamarosan DVD-n - ez a felállás sem kecsegtet túl sok jóval). Lényeg a lényeg, az ember legjobb barátja a hollywoodi film egyik legnagyobb sztárja, úgyhogy a családi csaholás jó hátszéllel akár a hónapot is nyerhetné.... (hazai premier: február 26.)

1. A CSAJOK HÁBORÚJA (Bride Wars)
...ha nem lenne szinte biztos, hogy a romantikus komédiát az alapvető vígjátéki elemekkel vegyítő A CSAJOK HÁBORÚJA lesz a győztes. A HIRTELEN 30 és a MALAC A PÁCBAN rendezőjének kezei alatt fordul át az Oscar-jelölt Kate Hudson és a talán Oscar-jelölt Anne Hathaway barátnőkből riválisokká, s ennek megfelelően sok borsot törnek egymás orra alá. A jövő hétvége biztos no. 1 helyezettjével állunk szemben, a korhatár is baráti (PG), és a hasonszőrű, esküvő körül forgó filmek is majdnem olyan jól mennek, mint az ebek, akár harmincadjára. A MAMMA MIA!, a MINDENÜTT NŐ, az ÁLLJON MEG A NÁSZMENET!, a BAZI NAGY GÖRÖG LAGZI mind-mind százmillió felett végeztek, de ha nem is tör ekkora babérokra a Fox első 2009-es premierje, a tavaly ilyenkori 27 IDEGEN IGEN számait simán megismétli majd. (hazai premier: január 29.)

Jó pár cím nem fért be a fentiek közé: 9-én jön a NOT EASILY BROKEN című, afroamerikai színészekkel forgatott dráma a Sonytól, minimálisan országos szinten, és nagy lépést tesz előre A FELOLVASÓ is. Egy héttel később követi Edward Zwick filmje, a DEFIANCE és a LAST CHANCE HARVEY is. Szintén 16-tól látható a NOTORIOUS, a Notorious B.I.G. életét feldolgozó produkció a Fox Searchlight forgalmazásában, ami okozhat meglepetést. A hónap végén, hosszas huzavonát követően mozikba kerül végre a TAKEN is, úgyhogy már csak a magyar nézők van hátra, remélhetőleg már nem sokáig kell várnunk a lassan egy éves filmre.

nem tudom, mit gondoljak guy ritchie legújabb filmjéről. tulajdonképpen semmi újat nem hoz, de azt a régit legalább egészen jól. ugyanazok - egyébként többnyire jó - a karakterek, ugyanaz a dramaturgia, a jól megszokott vágások stb. olyan nagy hibái nincsenek, de nem egy többször újranézős film. ki kell emelnem tom wilkinsont, aki hihetetlenül nagy ripacs, egy idegesítő műműájer. gerard butler ellenben egészen cool.

összességében nem találok komolyabb fogást a rocknrollán, két tényező viszont nagyon zavart. az elsőt betudhatjuk az én defektemnek is, de nem kizárt, hogy te is így vagy vele. őszintén szólva, nekem már kezd elegem lenni, hogy minden második filmben az orosz maffia szerepel. az ábrázolásmód körülbelül annyira érdekes XXI. század első évtizedének a végén, mint az olasz maffia a filmvásznon - semennyire. a filmesek kifogytak az ötletekből, ami elég durva egy olyan tehetséges írőtól, mint ritchie.

a másik gondom a film rapszodikus voltából ered, ami abba nyilvánult meg, hogy miközben néztem vagy kurvára röhögtem (kergetőzős móka, sebmutogatás) vagy csak komoly erőfeszítések árán voltam képes figyelni. kicsit keserű szájízt hagy ez a csapongó minőség.

egyre biztosabb vagyok benne, hogy guy ritchie olyan, mint a legjobb karakterszínészek, csak ő éppen rendezőben. egy műfajban érzik igazán jól magukat, de abban nagyon. nem baj, ha a karakterszínészeket szeretem, akkor a rendezőket is.

 

1. No Country for Old Men (USA, 2007, Ethan & Joel Coen)

A Coen tesók egyik legjobb filmje, melyben az erőszakosság és a gyilkosabbnál is gyilkosabb humor kéz a kézben jár. Külön ki kell emelnem, hogy a tesók úgy nyúltak hozzá Cormac McCarthy zseniális regényéhez, hogy szinte teljesen szöveghűek maradtak hozzá, miközben a saját képmásukra is formálták.

  

2. The Proposition (Ausztrália, 2005, John Hillcoat)Idén kiderült – már megint! -, hogy a westernt még mindig kár temeti, főleg, ha egy három éves filmről van szó. Belegondolni is szörnyű mennyi ehhez fogható film jut el három évvel a nemzetközi premier után Magyarországra. De ez legalább ideért! A Nick Cave fejéből kipattant történet átkozottul kegyetlen világot tár eléd, ahonnan csak a gyönyörű operatőri munka, az ausztrál táj, valamint Cave és Warren Ellis karakteres score-ja segítségével tudsz elszakadni. 

3. 4 luni, 3 saptamini si 2 zile (Románia, 2007, Cristian Mungiu)
Romániában valamit nagyon kitaláltak! Cristian Mungiu technikája távolságtartóan szenvtelen. A helyzet, amiben főszereplői találják magukat egy valóságos pokoljárás, én mégis teljesen átéreztem ezt a fojtogató hangulatot. Hiába játszódik ’87-ben a történet, nagyon aktuálisnak tűnik. Hiába volt Magyarország a legvidámabb barakk, míg Románia a legeszetlenebb szocialista diktatúra valahonnan mégis ismerősek ezek az ismeretlenek. Ez talán köszönhető az életszerű párbeszédeknek és Anamaria Marinca totálisan átélt színészi játékának. 

4. In Bruges (Anglia, 2008, Martin McDonagh)
Sajátos hangulatú gengszterkomédia a bűnbánatról és halállal való szembenézésről. Legalább annyira komoly, mint amennyire vicces, de hát az élet is ilyen. Brendan Gleeson, Ralf Fiennes, de főleg Colin Farrell mind-mind remekel, akit remélem, hogy a Főszerkesztő Úr felterjeszt egy Golden Action Boyra. :) 

5. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (Amerika, 2007, Andrew Dominik)
Nehezen feldolgozható gyönyörűséges alaptörténet a hírnév utáni vágyról. A hosszú című film legalább annyira a gyáva Bob Ford története, mint az aljas Jesse Jamesé. Nehéz bárkivel is azonosulnod, a film címe is lelövi a poént, mégis érdekel, hogyan és miért teljesedik be a szereplők végzete.  

6. Step Brothers (USA, 2008, Adam McKay)
Adam McKay és a Will Ferrell első két közös gyermekét is szerettem már, de ez a komédia mindenen túltesz. Debilebb, tahóbb és tahóbb már nem is lehetne, de a Will Ferrell és John C. Reilly által játszott túlkoros (40 éves!) mostohatesókat nem lehet nem szeretni.  

7. Tropic Thunder (USA, 2008, Ben Stiller)
A filmben szerepel egy csávó, aki egy csávót játszik, aki egy másik csávót játszik. Már csak ezért is helye lenne a top 10-ben, de ott van még Tom Cruise (és Bill Hader) büntető kameója, a fake trailerek és úgy általában Ben Stiller és Justin Thoreaux beteges humora. 

8. Adams Aebler (Dánia, 2005, Anders Thomas Jensen)
Egy film, amire még a Vatikán (és persze K) is áldását adhatná. Nem hinném, hogy klasszikus lesz a filmből, de ha bármikor úgy szeretnél nevetni, hogy közben el is gondolkodsz, akkor az Ádám almáit válaszd. 

9. Atonement (Anglia, 2007, Joe Wright)
Régivágású történet modern rendezői és írói megoldásokkal, és most még Keira sem annyira idegesítő. Az a bizonyos hosszú jelenet és Vanessa Redgrave öt perce az év legjobb pillanati közé tartoznak. 

10. WALL-E (USA, 2008, Andrew Stanton)
Varázslatos történet, vérbeli science fiction a Pixar legújabb filmjében. Személy szerint nekem sem a Verdák, sem a L’ecsó nem tetszett igazán, így a bájos WALL-E felüdülésként hatott még akkor is, ha az utolsó tíz percet nehezen veszi be a gyomrom.   

És akik most lecsúsztak, de mindenképp említést érdemelnek...

A Hellboy II. az év egyik legnagyobb vesztese, sajnos a The Dark Knight árnyéban maradt, pedig több figyelmet érdemelt volna. A 3:10 to Yuma egy olyan remake, ami utálnom kellene, de James Mangold tapasztalat rendezése miatt egy valóban nagyon jó kis akció-western újrahasznosítás készült. A The Dark Knight bár egyáltalán nem rossz film, de néhány kellemetlenül ostoba momentuma (Two Face ábrázata hogy néz már ki, a kompos jelenet vicc akar lenni?, kiugró Batpod etc.) ami miatt nem érdemli meg, hogy a legjobb tíz között szerepeljen. A Burn after Reading első megtekintésre abszolút csalódást keltett, másodszorra viszont már jókat derültem rajta. T’án a No Country túl magasra tette a mércét? Az Eastern Promises talán az év legbanálisabb befejezésével bír, de Cronenberg a majdnem tökéletes History of Violence után egy nagyon jó kis gengszterfilmez hozott össze az újfent brillírozó Viggo A There Will Be Blood egy kurva jó rendező profin elkészített nagyköltségvetésű filmje. Számomra kissé ironikus, hogy Paul Thomas Anderson akkor kezdik csak felfedezni, amikor elkezd fáradt, nagypapás hollywoodi filmeket készíteni. Csinált ő már ennél sokkal jobb filmet, nem is egyet. Azért a kezdő képsorok, a csodás képek és DDL tökéletes átalakulása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Fontos megemlíteni a Párizs, szeretlek c. szkeccsfilmet, amely kisfilmjei között igen nagy a szórás a minőséget illetően, mégis olyan vállalkozás ez, ami nem maradhat ki egy éves összegzőből. Ha valakit ki kéne emelnem, akkor az Tom Tykwert és a Coenéket választanám.

Zeneileg (is) elégedett vagyok a tavalyi évvel. Már több napja gondolkodtam a végleges sorrenden. Az első öt helyezettben szikla szilárdan biztos voltam, utána viszont versenyeztettem. Úrjahallgattam hát egy rakás albumot. Íme a végső sorrend, rövid kommentárral:

 

10. Autechre: Quaristice

Én tényleg kezdem megkedvelni ezt a két lemezes összeállítást. Mióta Aphex Twin megnémult egyre felértékelődnek az ilyen kísérleti lemezek. Más nem tudok mondani erről. (hallgass bele!)

 

9. Coldplay - Viva La Vida Or Death And All His Friends

Meg kell védenem a sokat szidott albumot, mert egyáltalán nem sikerült rosszul. Abszolút pozitívan értékelem, hogy a srácok nyitottak egy új hangzásvilág felé, de sajnos ez csak részben sikerült nekik. A Viva La Vida még így is nagyon kellemes zene a fülnek. Chris Martin nemrég azt nyilatkozta, hogy ez év végéig feloszlik a Coldplay, mert nem akarnak vén faszként is zenélni(!?). Ha nem volt beszámítható állapotban, akkor ez egy átmeneti album lehet, ha pedig igazat szólt akkor úgy vonulnak vissza, hogy nem aknázták ki a bennük rejlő lehetőségeket. (hallgass bele!)

 

8. Plaid: Heaven’s Door

A Tekkon Kinkreet után egy újabb formabontó filmzene a Plaidtől. Jobb lenne úgy írni róla, hogy már láttam a filmet is, de ez nem jelenti azt, hogy önmagában hallgatva ne lenne értékes lemez, sőt. Személy szerint én örömmel venném, ha a Warp több (pl. Aphex Twin, bár ex csak warpos vagy Luke Vibert) művésze* is filmzene írásra adná a fejét. (hallgass bele!)

*A Donkey Punch c. filmhez a Warp kiadásában jelent meg egy kurvajó kétlemezes válogatás.

 

7. Booka Shade: The Sun and The Neon Light

Kevésbé hisztérikusan seggrázós partyzene mint a Movements, mely albumon tényleg volt pár briliáns ötlet, a több dal meg csak úgy lógott a levegőben. A Booka Shade második albuma már jóval kiegyensúlyozottabb. Kevesebbet vállal, de a kitűzött célokat legalább maradéktalanul teljesíti. Így lett a The Sun and The Neon Lightból ambientesebb, minimalosabb, otthon hallgatobb lemez. Senki ne várkó Darko vagy Redemption kaliberű club zenéket, ez a munka most valami másról szól. (hallgass bele!)

6. UNKLE: End Titles…Stories for Film

Ha a Plaid filzenéje esetében az volt az óhajom, hogy milyen jó lenne a zene meghallgatása előtt a Heaven’s Doort filmen is látni, akkor a UNKLE új albuma kapcsán az kívánom, bárcsak készülne (készülnének) ehhez film (filmek) is. Túl sokat kérek? (hallgass bele!)

5. Sigur Rós: Með suð í eyrum við spilum endalaust

Sok mindent nem tudok elmondani a Sigur Rós új albumáról. Volt már jobb munkájuk, de összességében hozz annyi újat - könnyedséget, vidámságot -, hogy újra meg újra meghallgassam. (hallgass bele!)

 

4. Quivver: Dirty Nails and Vapour Trails

Quivver, más néven John Graham szerintem már vagy tíz éve ott van a pályán, nem is akármilyen munkákkal, de önálló szerzői albumot eleddig nem hozott össze, éppen ezért nem igazán beszélhetünk klasszikusan első albumos szerzőről. A Dirty Nails and Vapour Trails könnyed szórakozást nyújtó, ám jól átgondolt, tudatosan műfajok között ugráló album. Pl. Surin vérbeli house himnusz, míg az azt követő Chasin’ a Feelin’ inkább d’n’b-re hajazó nóta. És ez váltakozás többé-kevésbé végigkíséri az albumot. Külön érdekesség, hogy a vokális számokban maga John Graham énekel. (halgass bele!)

 

3. Guy J.: Esperanza

John Digweed legújabb szerzeménye az izraeli Guy J. nem akármilyen albummal jött ki a Bedrock Recordsnál. Annak ellenére, hogy egyesek szerint a progresszív house az évtized közepére teljesen behalt, még születnek érdekes zenék, bár én semmiképp nem szűkíteném be az Esperanzát ebbe az elátkozott kategóriába. Egyrészt az album ezerszer vidámabb, mint ez temetett műfaj, másrészt tényleg bejár jó néhány elektronikus zenei stílust. Igazi időtálló darab. (halgass bele!)

 

2. Lykke Li: Youth Novel

Micsoda debütáló album! Ezek a svédek nagyon tudnak valamit. Lykke Li nem csinált mást, csak összehozott jó poplemezt, és a Timbalandok korában ez már nagy szó! Kíváncsi vagyok, hogy mire viszi a lány. Én mindenesetre még nagyon sokat kinézek belőle. (hallgass bele!)

 

1. Sasha: New Emissions of Light and Sound

Sasha alias Alexander Coe 2008-ban nagyon aktív volt. Saját labelje, az EmFire alatt kihozott dupla lemezt győztes remix pályázatokkal. Megjelent az Invol2ver nem is akármilyen tracklisttel és remixekkel, valamint filmzenét írt a New Emissions of Light and Sound című – egyelőre sajnos kiadatlan – szörfös filmhez. Sasha első szerzői albumához, az Airdrawndaggerhez hasonlóan a New Emissions… is nehezen bekategorizálható anyag. Ha elmész valamelyik fellépésére biztosan teljesen más jellegű muzsikákat fogsz hallani tőle (ettől függetlenül nekem az év partyja volt az augusztus 19-i fellépés a Városligeti tónál). (hallgass bele!)

nem tudom, mit gondoljak guy ritchie legújabb filmjéről. tulajdonképpen semmi újat nem hoz, de legalább azt a régit egészen jól. ugyanazok – egyébként többnyire jól eltalált - a karakterek, ugyanaz a dramaturgia, ugyanolyan vágások. olyan nagy hibái nincsenek, de nem egy sokszor újranézős film. ki kell emelnem tom wilkinsont, aki hihetetlenül ripacs és idegesítő. gerard butler határozottan cool.

összességében nem találok komolyabb fogást a rocknrollán, két tényező viszont nagyon zavart. az elsőt betudhatjuk az én defektemnek is, de nem kizárt, hogy te is így vagy vele. őszíntén szólva nekem már kezd elegem lenni, hogy minden második filmben az orosz maffia szerepel. az ábrázolásmód kezd olyan elcsépelt lenni, mint 10-15 év az olasz maffiózók jelenléte a filmvásznon. unalmas, önparodizáló és ötlettelen – még egy olyan ügyes írótól is, mint ritchie. nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül.  

a másik gondom a film rapszodikus voltából ered, ami annyit tesz, hogy miközben néztem vagy kurvára röhögtem (pl. kergetőzős jelenet, sebmutogatás) vagy komoly erőfeszítések árán bírtam csak figyelni. a komédiázás erősebb oldala a filmnek, mint a sztori. kicsit keserű szájízt hagy ez a csapongó minőség.

 

egyre biztosabb vagyok benne, hogy guy ritchie olyan, mint a legjobb karakterszínészek. egy zsánerben érzi jól magát, de abban nagyon. nem baj, ha szeretem a karakterszínészeket, akkor a karakterrendezőket is kedvelnem kell. soha rosszabb újévkezdést! 

Hányászacskó készenlétben? Telefon elnémítva? Jöhet a feketeleves? Akkor hajrá!

10. The Mummy: The Tomb of the Dragon Emperor (USA, 2008, Rob Cohen) (Odamondás)
9. The Day the Earth Stood Still (USA, 2008, Scott Derrickson) (Odamondás)
8. 10,000 B.C. (USA, 2008, Roland Emmerich) (Odamondás)
7. The Happening (USA, 2008, M. Night Shyamalan) (Odamondás)
6. Saw IV (USA, 2007, Darren Lynn Bousman)
5. Dai-nipponjin (Japán, 2007, Hitosi Macumoto)
4. Death Sentence (USA, 2007, James Wan) (Odamondás)
3. Prom Night (USA, 2008, Nelson McCormick)
2. AVP2: Requiem (USA, 2007, The Brothers Strauss) (Odamondás)
1. D-War (Dél-Korea, 2007, Shim Hyung-rae)

Meg kell említeni: The X-Flies: I Want to Believe, The Kite Runner, Dnevnoy dozor, Juno, Michael Clayton, Diary of the Dead, Jumper, The Kingdom, Paraiso Travel, Eagle Eye, Obsluhoval jsem anglického krále, Max Payne, Rise of the Footsoldier, Definitely Maybe, Australia, Hancock.

És különdíjat érdemel a The Forbidden Kingdom, amit végig se bírtam kínlódni.

Legújabb BD tesztünk alanya korunk egyik meghatározó mozgóképe, sokunk all time kedvenceinek egyike - a David Fincher által rendezett Fight Club. A német Kinowelt jóvoltából december eleje óta hozzáférhető a film Blu-rayen, ráadásul egy gyönyörű fémdobozos (steelbook) kiszerelést kapott, amely szvsz a legszebb, legötletesebb darab amihez eddig szerencsém volt. Íme:

Nincs könnyű helyzetben az ember, ha egy közel tízesztendős, rendkívül szuggesztív képi világgal bíró kultfilmet kell tesztelnie. Ismerve a nem éppen pozitív hangnemben íródott német teszteket, biztos voltam benne, hogy nem lesz könnyű dolgom a képminőség elemzésével. Miután azonban befutott a várva várt szappandoboz és a lemez bekerült lejátszóba megnyugodtam, ugyanis egy újabb félreértett, túlzottan nagy elvárások elé állított HD transzferrel van dolgunk...


KÉPMINŐSÉG
AZ 1080p/VC-1-es transzfer természetesen az eredeti 2:40:1-es képarányban került fel a kétrétegű (BD 50) korongra. Örömmel konstatáltam, hogy a Kinoweltes srácok a transzferbe egyáltalán nem piszkáltak bele, ergo nyoma sincs DNR-nek (digital noise reduction/digitális zajcsökkentés) illetve egyéb "képjavító" eljárásnak sem. A kép tehát szemcsés, mi több, az egyik legszemcsésebb amit eddigi BD-s pályafutásom alatt láttam. Azt nem tudom, hogy ez a 35mm-es Kodak Vision kamerákkal való munka eredménye, vagy Fincher pakolta bele utólag, de az kétségtelen, hogy nagyon jól áll a filmnek. A szemcsék mögött nagyon finom részletek bújnak meg, így az összhatás egy nagyon különleges, ínyencek számára pedig egyenesen fantasztikus filmélményt nyújthat.

A 7.1-es angol DTS HD High Resolution (48 kHz/2046 kbps/24-bit)  mellett van még egy 6.1-es DTS ES (48 kHz/1536 kbps/24-bit) eredeti mozis hangsáv és egy ún. headphone surround sáv is (német track is van mindegyikből). Feliratok tekintetében sem fukarkodik a kiadvány, ugyanis hét, azaz 7 darab felirat van a korongon. A vicces csupán az, hogy mind a hét sub német. Nemhogy magyar, de még angol felirat sincs a korongon.

EXTRÁK
A négy darab audiokommentártól kezdve a törölt/alternatív/bővített jeleneteken, storyboardokon és trailereken át az így készült kisfilmekig minden megtalálható ami a korábbi DVD kiadásokon is rajta volt (minden régi extra SD felbontásban került a korongra). Nem maradtunk azonban HD-s nyalánkság nélkül, ugyanis kaptunk egy nagyon jó kis PiP (Picture in Picture/kép a képben) kommentárt. Egyetlen hátulütője, hogy az angol felirat erről is lemaradt, aki viszont jól beszél németül az örülhet, deutsche untertitel itt is van.


További HD exkluzív extra a BD-Live fícsör, melyet német barátaink nemes egyszerűséggel DynamicHD-nek hívnak. :) Innen elvileg letölthetünk egy exkluzív interjút Edward Nortonnal (HD-ben), előzeteseket FullHD-ben, a film szereplőinek bio és filmográfiáját illetve belépést nyerhetünk a "Fight Club Internet Community" részlegbe ahol chatelhetünk más FC rajongókkal is. Azért írtam, hogy elvileg, mert bármennyire is szerettem volna, 2 óra alatt egyszer sem sikerült csatlakoznom. Sebaj, majd legközelebb.
Aki még semmit nem tud a filmről az minden szükséges információt megtalálhat a bónusz cuccok között, de a hardcore fanok számára is rejtegethet meglepetéseket a PiP kommentár illetve a BD-Live extrák. Példaértékű az extra felhozatal, tíz pont.

Screenshotok 1920x1080-as felbontásban 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

szerk. alatt

 

Az idei filmtermés még a tavalyinál is színvonalasabb volt, úgyhogy nem csupán top25-ös, mondhatni: bővített listát állítottam össze, de úgy döntöttem, hogy a hiánypótló filmek mellőzésével csak azokból a mozikból válogatok, melyeket az elmúlt 1-2 évben mutattak be nálunk vagy világszerte. (Kapcsolódó anyag: Top 2007, Top 2006, Top 2005)

25. Tropic Thunder (USA, 2008, Ben Stiller)
Stiller szerint a világ - mármint Hollywood magas falai között. Nem minden poén ül, vannak deleted scenes jellegű figurák (Jack Black) és jelenetlopók (Danny McBride, Bill Hader és természetesen Tom Cruise), de a legnagyobb sztár Robert Downey Jr, aki egy fickót játszik, aki... de ezt úgy is tudod. (Kritika)

24. Half Nelson (USA, 2006, Ryan Fleck)
A kliséket messze elkerülő drogosfilm, amelyben lelki társak egymásra találnak, csak ezt maguknak se merik bevallani. Cselekmény helyett atmoszféra. Forest Whitaker helyett Ryan Gosling.

23. Iron Man (USA, 2008, Jon Favreau)
Avagy Robert Downey felemelkedése. Csak egy paraszthajszál (pontosabban két hónap) választotta el attól, hogy sokak szemében mindenidők legjobb képregényfilmje legyen, pedig sokkal inkább az Emberről szól, semmint a Vasról.

22. W Delta Z (Anglia, 2007, Tom Shankland)
Bármennyire nem szeretem őket, a SAW-filmek hatása mellett nem lehet elmenni, főleg ha ilyen jó independent horrorokat szül, mint ez az agy- és gyomormaszírozó darab. (Kritika)

21. Young @ Heart (Anglia, 2007, Stephen Walker)
Ahogy ezeket a 80-90 éves, punkdalokat éneklő nyugdíjasakat elnézem, most már én sem félek annyira az öregedéstől. Örök hála. (Kritika)

20. Be Kind Rewind (USA, 2008, Michel Gondry)
A gyereklelkű auteur filmrajongói húrokat pedzeget, s még Jack Blacket is elviselhetőre hangolja. Igazából a cukrozott befejezésért sem kár. (Kritika)

19. La Sconosciuta (Olaszország, 2006, Giuseppe Tornatore)
Félig giallo, félig szociodráma, Tornatore szélsebes filmje az év egyik legintenzívebb utazása. Nagyobb figyelmet érdemelt volna. (Kritika)

18. Kung Fu Panda (USA, 2008, Mark Osborne/John Stevenson)
Szellemes, kedves, látványos és képzeljétek: még el sem kell szellentenie magát ahhoz, hogy szórakoztasson. A Kung Fu Panda az év egyik nagy meglepetése. (Kritika)

17. 3:10 to Yuma (USA, 2007, James Mangold)
Westernbe oltott akciófilm a legjobb fajtából. Russell Crowe ismét betölti a vásznat, Bale pedig egyszerűen nem tud hibázni.

16. The Mist: Director's Cut (USA, 2008, Frank Darabont)
King harmadik találkozása Darabont Ferenccel, ám csak az első horror - a King-féle szélsőséges figurák ide, az év legvitatottabb befejezése oda, a klausztrofóbiás B-horror feeling miatt a legjobb. De csak fekete-fehérben. (Kritika)

15. Once (Írország, 2006, John Carney)
Fillérekből összehozott szerelmesfilm, amely bebizonyítja, hogy az érzelmeket nem bankjegyekben mérik. Plusz olyan dalok, amitől eláll a lélegzeted. (Kritika)

14. Eden Lake (Anglia, 2008, James Watkins)
Idegörlő, kompromisszummentes és olyan érzelmeket ébreszt benned, melyek létezéséről eddig talán még nem is tudtál. Az év horrorja. (Kritika)

13. Cloverfield (USA, 2008, Matt reeves)
Gigantikus hype, hagyományos szörnymozi, trendi megközelítésben. A korszerűség mégsem eldobható moziélményt takar, ugyanis ezt kapjátok ki: minden egyes újranézéssel egyre jobb és jobb lesz. (Kritika)

12. Le scaphendre et le pappilon (Franciaország, 2007, Julian Schnabel)
Gyönyörűen fényképezett film küzdelemről, szeretről és szerelemről, végsősoron pedig az emberi méltóság megőrzéséről. (Kritika)

11. The Dark Knight (USA, 2008, Cristopher Nolan)
Az elképesztő hisztériát és a teljesen érthető elfogultságot félresöpörve nehéz nem észrevenni a narratív hibákat, de legalább ilyen könnyen meg is lehet őket bocsájtani. (Kritika)

10. A nyomozó (Magyarország, 2008, Gigor Attila)
Végre ismét érdemes magyar filmeket nézni. Idén több remek darab is felkerült a gyöngyvászonra, de közülük is magasan kiemelkedik ez a különleges film noir, amiből Christopher Nolannak kellene remake-et forgatnia. De inkább neki sem. (Kritika)

9. In Bruges (Anglia, 2008, Martin McDonagh)
Groteszk gengszterkomédiának álcázott tanulmány a férfiember tragédiájáról és a pokolba vezető csúszós csigalépcsőről. (Kritika)

8. Ne li dis á personne (Franciaország, 2006, Guillaume Canet)
Elsőosztályú ponyvából forgatott messze nem szenzációhajhász, mégis szenzációs thriller frankhonból univerzális ízekkel. Többször fogyasztható. (Kritika)

7. Changeling (USA, 2008, Clint Eastwood)
A sajtó temette, a nézők viszont szerették Clint Eastwood thriller, horror és dráma között ingázó rendezését, melynek műfaji és érzelmi sokszínűségére nehéz ráhangolódni, de ha egyszer bekattan, onnantól nem enged.

6. Wall-E (USA, 2008, Andrew Stanton)
A Pixar ismét megcsinálta. Az utóbbi évek legjobb (egyetlen jó?) sci-fije, melyet Kubrick is legalább annyira szeretett volna, mint a nyolc éves kisöcséd. (Kritika)

5. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (USA, 2007, Andrew Dominik)
A hősimádat dekonstrukciója. Képi világa elképesztő, Krisztus-allegóriája pedig sokkal értékesebb, mint 25 Passió. (Kritika)

4. Paris, Je t'aime! (Franciaország, 2006, több rendező)
Önmagukban is szépséges mozaikokból, hol közhelyektől mentesen, hol azokat bátor felvállalásával összerakott szerelmes levél részben egy városnak, de leginkább a filmnek, melynek értékét továbbra sem percben mérik.

3. 4 luni, 3 saptamini si 2 zile (Románia, 2007, Cristian Mungiu)
Zsigerig hatoló, jegesen távolságtartó, mégis ijesztően életszerű dráma egy letűnt korról, melynek lenyomata azért még meglehetősen élesen él bennünk, itt a Balkánon. (Kritika)

2. Adams Aebler (Dánia, 2005, Anders Thomas Jensen)
Banális és brutális jelenetekbe öltött, félelmetesen szórakoztató tanmese a hitről. Vallástól, nemtől, rassztól függetlenül. (Kritika)

1. The Visitor (USA, 2008, Thomas McCarthy)
Van ez a film, amelyre kritikusai erőszeretettel rányomják a propaganda bélyegét, de kérdem én, mit propagál a film? A 9/11-ben megbicsaklott Amerika gonosz, az illegális bevándorlók pedig szentek? Nekem ez sántít. A film amúgy sem (csak) erről szól. Hanem egy ébredésről, melynek pozitív, képeskönyvbe illő hozadékait azért rendesen elhomályosítja a magány és a tehetetlenség fojtogató érzése. (Kritika)

Mintha mi sem történt volna, a Warner kidobott egy új négyperces Watchmen webizódot, melyben Zack Snyder leleplezi a karaktereket. Figyelem, az összeállítás lassítás mentes filmjeleneteket is tartalmaz! (A film az "Elolvasom" mögött található, mert magától indul ez a szemét, s ez kissé idegesítő.) 

Új év, új napló, a régi szabályok: vastaggal az először látottak, kékkel a jujdejók.

JANUÁR

Kaméleon (2008, Goda Krisztina) 3/10
RocknRolla (2008, Guy Ritchie) 6/10
Arrivederci Amore, Ciao (2006, Michele Soavi) 9/10
Lásky Jedné Plavovlásky [Loves of a Blonde] (1965, Milos Forman) 6/10
Mum & Dad (2008, Steven Sheil) 7/10
Ne le dis à Personne (2006, Guillaume Canet) 9/10
Zack and Miri Make a Porno (2008, Kevin Smith) 5/10
The Shield - Season 2 (2003, tv) 10/10
The General (1927, Clyde Bruckman és Buster Keaton) 7/10
Spoorloos [The Vanishing] (1988, George Sluizer) 9/10
Katyń (2007, Andrzej Wajda) 3/10
Pineapple Express (2008, David Gordon Green) 6/10
Dexter - Season 3 (2008, tv) 5/10
What Just Happened (2008, Barry Levinson) 4/10
Quattro Mosche di Velluto Grigio [Four Flies on Grey Velvet] (1971, Dario Argento) 4/10
The Curious Case of Benjamin Button (2008, David Fincher) 9/10
Tréfa (2009, Gárdos Péter) 4/10
Dellamorte Dellamore (1994, Michele Soavi) 10/10

FEBRUÁR

The Texas Chain Saw Massacre (1974, Tobe Hooper) 9/10
Changeling (2008, Clint Eastwood) 8/10
The Wrestler (2008, Darren Aronofsky) 7/10
Trois Couleurs: Bleu (1993, Krzysztof Kieslowski) 9/10
Trzy Kolory: Bialy (1994, Krzysztof Kieslowski) 7/10
Trois Couleurs: Rouge (1994, Krzysztof Kieslowski) 9/10
The Big Sleep (1946, Howard Hawks) 6/10
Taken (2008, Pierre Morel) 7/10
George Washington (2000, David Gordon Green) 8/10
Escape from New York (1981, John Carpenter) 8/10
A Nightmare on Elm Street (1984, Wes Craven) 6/10
They Live (1988, John Carpenter) 7/10
Dodgeball: A True Underdog Story (2004, Rawson Marshall Thurber) 8/10
Kung Fu [Kung Fu Hustle] (2004, Stephen Chow) 8/10
The Devil's Advocate (1997, Taylor Hackford) 7/10
Friday the 13th (1980, Sean S. Cunningham) 5/10
Hunger (2008, Steve McQueen) 7/10
Trainspotting (1996, Danny Boyle) 8/10
The Reader (2008, Stephen Daldry) 5/10
Ex Drummer (2007, Koen Mortier) 9/10
Yes Man (2008, Peyton Reed) 7/10
Vals Im Bashir [Waltz with Bashir] (2008, Ari Folman) 5/10
Sukiyaki Western Django (2007, Takashi Miike) 7/10
Role Models (2008, David Wain) 6/10
Metropolis - Restored Version (1927, Fritz Lang) 8/10
Happy-Go-Lucky (2008, Mike Leigh) 7/10

MÁRCIUS

Revolutionary Road (2008, Sam Mendes) 3/10
Synecdoche, New York (2008, Charlie Kaufman) 6/10
Bolt (2008, Byron Howard és Chris Williams) 6/10
Fahrenheit 451 (1966, François Truffaut) 8/10
Milk (2008, Gus Van Sant) 4/10
Watchmen (2009, Zack Snyder) 5/10
Die Hard with a Vengeance (1995, John McTiernan) 8/10
Death Racers (2008, Roy Knyrim) asylum/10
Los Cronocrímenes [Timecrimes] (2007, Nacho Vigalondo) 5/10
Seven Pounds (2008, Gabriele Muccino) 2/10
Nóz w Wodzie [Knife in the Water] (1962, Roman Polanski) 7/10
The Evil Dead (1981, Sam Raimi) 6/10
Coraline (2009, Henry Selick) 8/10
Evil Dead II (1987, Sam Raimi) 8/10
Army of Darkness (1992, Sam Raimi) 6/10
Ôdishon [Audition] (1999, Takashi Miike) 9/10
A Few Good Men (1992, Rob Reiner) 5/10
Gongdong Gyeongbi Guyeok JSA [JSA] (2000, Park Chan-wook) 9/10
Boksuneun Naui Geot [Sympathy for Mr. Vengeance] (2002, Park Chan-wook) 9/10
Once Were Warriors (1994, Lee Tamahori) 10/10
Profondo Rosso [Deep Red] (1975, Dario Argento) 9/10
Transsiberian (2008, Brad Anderson) 5/10
Out of Sight (1998, Steven Soderbergh) 7/10
Deliverance (1972, John Boorman) 8/10
Battlestar Galactica - Season 1 (2004, tv) 8/10
Sonatine (1993, Takeshi Kitano) 9/10
Fando y Lis [Fando and Lis] (1968, Alejandro Jodorowski) 8/10
Lola Rennt [Run, Lola, Run] (1998, Tom Tykwer) 6/10
Annie Hall (1977, Woody Allen) 7/10
American History X (1998, Tony Kaye) 4/10
Rosencrantz & Guildenstern Are Dead (1990, Tom Stoppard) 9/10

ÁPRILIS

Chinjeolhan Geumjassi [Sympathy for Lady Vengeance] (2005, Park Chan-wook) 5/10
M (1931, Fritz Lang) 10/10
The Spirit (2008, Frank Miller) 1/10
Monsters vs. Aliens (2009, Rob Letterman és Conrad Vernon) 5/10
Il postino (1994, Michael Radford) 9/10
Swingers (1996, Doug Liman) 9/10
Rear Window (1954, Alfred Hitchcock) 6/10
Sunset Blvd. (1950, Billy Wilder) 9/10
North by Northwest (1959, Alfred Hitchcock) 9/10
Il Buono, Il Brutto, Il Cattivo (extended cut) (1966, Sergio Leone) 10/10
Repulsion (1965, Roman Polanski) 9/10
Redbelt (2008, David Mamet) 8/10
Låt den Rätte Komma in [Let the Right One in] (2008, Tomas Alfredson) 9/10
The Escapist (2008, Rupert Wyatt) 5/10
Cul-de-sac (1966, Roman Polanski) 6/10
Chasing Amy (1997, Kevin Smith) 8/10
Dogma (1999, Kevin Smith) 6/10
Dr. Strangelove or: How I Learned to Stop Worrying and Love the Bomb (1964, Stanley Kubrick) 9/10
Clerks II (2006, Kevin Smith)
It's a Wonderful Life (1946, Frank Capra) 8/10
Jacob's Ladder (1990, Adrian Lyne) 9/10
Forrest Gump (Robert Zemeckis) 6/10
La Riviére du Hibou [An Occurence at Owl Creek Bridge] (1962, Robert Enrico) 9/10
All the Real Girls (2003, David Gordon Green) 8/10
Equus (1977, Sidney Lumet) 8/10

MÁJUS

City of Ember (2008, Gil Kenan) 6/10
Valkyrie (2008, Bryan Singer) 7/10
Battlestar Galactica - Season 2 (2006, tv) 10/10
Fanboys (2008, Kyle Newman) 8/10
X-Men Origins: Wolverine (2009, Gavin Hood) 4/10
Dr. Horrible's Sing-Along Blog (2008, Joss Whedon) 8/10
Star Trek (2009, J.J. Abrams) 9/10
The Graduate (1967, Mike Nichols) 8/10
Le Scaphandre et le Papillon (2007, Julian Schnabel) 6/10
Performance (1970, Nicolas Roeg és Donald Cammell) 9/10
How I Met Your Mother - Season 4 (2009, tv) 4/10
The Apartment (1960, Billy Wilder) 8/10
Double Indemnity (1944, Billy Wilder) 6/10
Sex Drive (2008, Sean Anders) 5/10
Star Trek: The Motion Picture (1979, Robert Wise) 6/10
Star Trek: The Wrath of Khan (1982, Nicholas Meyer) 9/10
Star Trek III: The Search for Spock (1984, Leonard Nimoy) 5/10
Star Trek IV: The Voyage Home (1986, Leonard Nimoy) 6/10
Star Trek V: The Final Frontier (1989, William Shatner) 1/10
Star Trek VI: The Undiscovered Country (1991, Nicholas Meyer) 7/10
Star Trek: Generations (1994, David Carson) 6/10
Star Trek: First Contact (1996, Jonathan Frakes) 8/10
Star Trek: Insurrection (1998, Jonathan Frakes) 2/10
Star Trek: Nemesis (2002, Stuart Baird) 7/10

JÚNIUS 

Underworld: Rise of the Lycans (2009, Patrick Tatopoulos) 5/10
The International (2009, Tom Tykwer) 7/10
Four Weddings and a Funeral (1994, Mike Newell) 8/10
The Boat That Rocked (2009, Richard Curtis) 8/10
Terminator Salvation (2009, McG) 4/10
Pleasantville (1998, Gary Ross) 8/10
Dawn of the Dead (2004, Zack Snyder) 8/10
Hellboy (2004, Guillermo del Toro) 8/10
Paul Blart: Mall Cop (2009, Steve Carr) 3/10
The Blues Brothers (1980, John Landis) 9/10
Intim fejlövés (2008, Szajki Péter) 7/10
Blade Runner - Workprint (1982, Ridley Scott) 8/10
Animal House (1978, John Landis) 7/10
The Hangover (2009, Todd Philips) 5/10
The Player (1992, Robert Altman) 10/10
Assault on Precinct 13 (1976, John Carpenter) 10/10
Transformers: Revenge of the Fallen (2009, Michael Bay) 3/10
Knowing (2009, Alex Proyas) 6/10
Old School (2003, Todd Philips) 6/10

JÚLIUS 

A Night at the Roxbury (1998, John Fortenberry és Amy Heckerling) 7/10
He's Just Not That Into You (2008, Ken Kwapis) 2/10
Angels & Demons (2009, Ron Howard) 6/10
Blindness (2008, Fernando Meirelles) 6/10