2008-ban sokféle zenét hallgattam. Néhány nagyöreg új albumát komoly várakozás előzte meg, hogy aztán csalódja benne. Több olyan előadót is megismertem, akik tavaly nem jöttek ki semmi új dologgal, ám én örülök, hogy végre halhattam őket. Ha egy nemzetet kellene kiemelnem a sok közül, akkor mindenképpen a svédeket választanám. Nem semmi, amit az utóbbi néhány évben művelnek a pop -és elektronikus zenében.


10. Autechre: Quartistice
Én tényleg kezdem megkedvelni ezt a duplalemezet összeállítást. Mióta az utóbbi években Aphex Twin nem jött ki semmi újjal felértékelődnek az ilyen kísérleti jellegű muzsikák. Érdemes többször próbálkozni vele.

8. Plaid: Heaven's Door Soundtrack
A Tekkon Kinkreet után egy újabb filmzene album a Pladtől. Jobb lenne úgy írni róla, hogy már láttam is a filmet, de ez nem jelenti azt, hogy önállóan hallgatva ne állna meg a helyét a lemez. Személy szerint én boldogan venném, ha a Warp több művésze is (pl. Luke Vibert, az ex-warpos Aphex Twin stb.) filmzene írásra* adná a fejét

*A Donkey Punch című filmhez a Warp adott ki nem is rossz válogatás filmzene lemezt.

7. Booka Shade: The Sun and the Neon Light
Kevésbé hisztérikusan seggrázós, mint a Movements, mely albumon tényleg volt pár brilliáns ötlet, a többi dal meg csak úgy lógott a levegőben. A germán formáció most kevesebbet vállal, de a kitűzött célokat maradéktalanul teljesíti. Így lett a The Sun and the Neon Lightból egy easy listeninges lemez, senki ne várjon Darko vagy Night Falls jellegű táncolós zenéket.

6. UNKLE: End Titles... Stories for Film
Ha a Plaid filmzenéje kapcsán az volt az óhajom, hogy milyen jó lenne a Heaven's Doort a zene meghallgatása előtt filmen is látni, akkor az UNKLE új albumánál ezt megfordítanám. Bárcsak film (vagy akár több) készülne ezekből a dalokból. A kifordított IX. szimfónia telitalálat!

5. Sigur Rós: Með suð í eyrum við spilum endalaust
Sok mindent nem tudok elmondani az izlandi zsenik legújabb albumáról. Egyszerűen jó újra és újra végighallgatni, annyi pozitív energiával tölt fel.

4. Quivver: Dirty Nails and Vapour Trails
Quivver, polgári nevén John Graham már vagy egy évtizede ott van a pályán, nem is akármilyen munkákkal, de eleddig nem jelentkezett önálló szerzői albummal. A Dirty Nails... könnyed szórakozást nyújtó, ám jól átgondolt, tudatosan a műfajok közz ugráló album. Például a Surin vérbeli house himnusz, míg az azt követ Chasin' a Feelin' d'n'b-re hajazó nóta John Graham énekhangjával. Mert bizony az egézs albumon ő vokálozik.

3. Guy J.: Esperanza
John Digweed legújabb szerzeménye, az izraeli Guy J. nem akármilyen albummal jött ki a Bedrock Recordsnál. A progresszív house-t az évtized közepére teljesen kiment a divatból, de azért még születnek érdekes zenék, bár én nem skatulyáznám be az Esperanzát, mert ez az album jóval több ennél. Egyrészt sokkal vidámabb, mint a temetett műfaj, másrészt ahhoz túlontúl sokszínűbb. Igazi időtálló darab.

2. Lykke Li: Youth Novel
Micsoda debütáló album! Ezek a svédek nagyon tudnak valamit. Lykke Li nem csinált mást, csupán összehozott egy jó poplemezet, ami igen nagyon szó egy olyan világban, amikor már Madonna is Timbaladdal és a Justin Timberlake-kel készítteti az albumát.

1. Sasha: New Emissions of Light and Sound
Alexander Coe, vagyis Sasha 2008-ban nem tétlenkedett. Saját labelje, az EmFire alatt kiadott egy dupla lemezt saját szerzeményeivel, nem akármilyen remixekkel. Végre összehozta az Invol2vert, valamint filmzenét hegesztett egy eddig kiadatlan szörfös filmhez. Hangzásvilágban leginkább Sasha első albumához, az Airdrawndaggerhez hasonlít, tehát bekategorizálhatatlan. Sasha egy-egy buliján biztos más zenéket hallasz (én azért imádtam Sasha augusztus 19-i fellépését a Városligeti-tónál).