Zeneileg (is) elégedett vagyok a tavalyi évvel. Már több napja gondolkodtam a végleges sorrenden. Az első öt helyezettben szikla szilárdan biztos voltam, utána viszont versenyeztettem. Úrjahallgattam hát egy rakás albumot. Íme a végső sorrend, rövid kommentárral:

10. Autechre: Quaristice

Én tényleg kezdem megkedvelni ezt a két lemezes összeállítást. Mióta Aphex Twin megnémult egyre felértékelődnek az ilyen kísérleti lemezek. Más nem tudok mondani erről. (hallgass bele!)

9. Coldplay - Viva La Vida Or Death And All His Friends

Meg kell védenem a sokat szidott albumot, mert egyáltalán nem sikerült rosszul. Abszolút pozitívan értékelem, hogy a srácok nyitottak egy új hangzásvilág felé, de sajnos ez csak részben sikerült nekik. A Viva La Vida még így is nagyon kellemes zene a fülnek. Chris Martin nemrég azt nyilatkozta, hogy ez év végéig feloszlik a Coldplay, mert nem akarnak vén faszként is zenélni(!?). Ha nem volt beszámítható állapotban, akkor ez egy átmeneti album lehet, ha pedig igazat szólt akkor úgy vonulnak vissza, hogy nem aknázták ki a bennük rejlő lehetőségeket. (hallgass bele!)

8. Plaid: Heaven’s Door

A Tekkon Kinkreet után egy újabb formabontó filmzene a Plaidtől. Jobb lenne úgy írni róla, hogy már láttam a filmet is, de ez nem jelenti azt, hogy önmagában hallgatva ne lenne értékes lemez, sőt. Személy szerint én örömmel venném, ha a Warp több (pl. Aphex Twin, bár ex csak warpos vagy Luke Vibert) művésze* is filmzene írásra adná a fejét. (hallgass bele!)

*A Donkey Punch c. filmhez a Warp kiadásában jelent meg egy kurvajó kétlemezes válogatás.

7. Booka Shade: The Sun and The Neon Light

Kevésbé hisztérikusan seggrázós partyzene mint a Movements, mely albumon tényleg volt pár briliáns ötlet, a több dal meg csak úgy lógott a levegőben. A Booka Shade második albuma már jóval kiegyensúlyozottabb. Kevesebbet vállal, de a kitűzött célokat legalább maradéktalanul teljesíti. Így lett a The Sun and The Neon Lightból ambientesebb, minimalosabb, otthon hallgatobb lemez. Senki ne várkó Darko vagy Redemption kaliberű club zenéket, ez a munka most valami másról szól. (hallgass bele!)

6. UNKLE: End Titles…Stories for Film

Ha a Plaid filzenéje esetében az volt az óhajom, hogy milyen jó lenne a zene meghallgatása előtt a Heaven’s Doort filmen is látni, akkor a UNKLE új albuma kapcsán az kívánom, bárcsak készülne (készülnének) ehhez film (filmek) is. Túl sokat kérek? (hallgass bele!)

5. Sigur Rós: Með suð í eyrum við spilum endalaust

Sok mindent nem tudok elmondani a Sigur Rós új albumáról. Volt már jobb munkájuk, de összességében hozz annyi újat - könnyedséget, vidámságot -, hogy újra meg újra meghallgassam. (hallgass bele!)

4. Quivver: Dirty Nails and Vapour Trails

Quivver, más néven John Graham szerintem már vagy tíz éve ott van a pályán, nem is akármilyen munkákkal, de önálló szerzői albumot eleddig nem hozott össze, éppen ezért nem igazán beszélhetünk klasszikusan első albumos szerzőről. A Dirty Nails and Vapour Trails könnyed szórakozást nyújtó, ám jól átgondolt, tudatosan műfajok között ugráló album. Pl. Surin vérbeli house himnusz, míg az azt követő Chasin’ a Feelin’ inkább d’n’b-re hajazó nóta. És ez váltakozás többé-kevésbé végigkíséri az albumot. Külön érdekesség, hogy a vokális számokban maga John Graham énekel. (halgass bele!)

3. Guy J.: Esperanza

John Digweed legújabb szerzeménye az izraeli Guy J. nem akármilyen albummal jött ki a Bedrock Recordsnál. Annak ellenére, hogy egyesek szerint a progresszív house az évtized közepére teljesen behalt, még születnek érdekes zenék, bár én semmiképp nem szűkíteném be az Esperanzát ebbe az elátkozott kategóriába. Egyrészt az album ezerszer vidámabb, mint ez temetett műfaj, másrészt tényleg bejár jó néhány elektronikus zenei stílust. Igazi időtálló darab. (halgass bele!)

2. Lykke Li: Youth Novel

Micsoda debütáló album! Ezek a svédek nagyon tudnak valamit. Lykke Li nem csinált mást, csak összehozott jó poplemezt, és a Timbalandok korában ez már nagy szó! Kíváncsi vagyok, hogy mire viszi a lány. Én mindenesetre még nagyon sokat kinézek belőle. (hallgass bele!)

1. Sasha: New Emissions of Light and Sound

Sasha alias Alexander Coe 2008-ban nagyon aktív volt. Saját labelje, az EmFire alatt kihozott dupla lemezt győztes remix pályázatokkal. Megjelent az Invol2ver nem is akármilyen tracklisttel és remixekkel, valamint filmzenét írt a New Emissions of Light and Sound című – egyelőre sajnos kiadatlan – szörfös filmhez. Sasha első szerzői albumához, az Airdrawndaggerhez hasonlóan a New Emissions… is nehezen bekategorizálható anyag. Ha elmész valamelyik fellépésére biztosan teljesen más jellegű muzsikákat fogsz hallani tőle (ettől függetlenül nekem az év partyja volt az augusztus 19-i fellépés a Városligeti tónál). (hallgass bele!)