Az idei filmtermés még a tavalyinál is színvonalasabb volt, úgyhogy nem csupán top25-ös, mondhatni: bővített listát állítottam össze, de úgy döntöttem, hogy a hiánypótló filmek mellőzésével csak azokból a mozikból válogatok, melyeket az elmúlt 1-2 évben mutattak be nálunk vagy világszerte. (Kapcsolódó anyag: Top 2007, Top 2006, Top 2005)
25. Tropic Thunder (USA, 2008, Ben Stiller)
Stiller szerint a világ - mármint Hollywood magas falai között. Nem minden poén ül, vannak deleted scenes jellegű figurák (Jack Black) és jelenetlopók (Danny McBride, Bill Hader és természetesen Tom Cruise), de a legnagyobb sztár Robert Downey Jr, aki egy fickót játszik, aki... de ezt úgy is tudod. (Kritika)
24. Half Nelson (USA, 2006, Ryan Fleck)
A kliséket messze elkerülő drogosfilm, amelyben lelki társak egymásra találnak, csak ezt maguknak se merik bevallani. Cselekmény helyett atmoszféra. Forest Whitaker helyett Ryan Gosling.
23. Iron Man (USA, 2008, Jon Favreau)
Avagy Robert Downey felemelkedése. Csak egy paraszthajszál (pontosabban két hónap) választotta el attól, hogy sokak szemében mindenidők legjobb képregényfilmje legyen, pedig sokkal inkább az Emberről szól, semmint a Vasról.
22. W Delta Z (Anglia, 2007, Tom Shankland)
Bármennyire nem szeretem őket, a SAW-filmek hatása mellett nem lehet elmenni, főleg ha ilyen jó independent horrorokat szül, mint ez az agy- és gyomormaszírozó darab. (Kritika)
21. Young @ Heart (Anglia, 2007, Stephen Walker)
Ahogy ezeket a 80-90 éves, punkdalokat éneklő nyugdíjasakat elnézem, most már én sem félek annyira az öregedéstől. Örök hála. (Kritika)
20. Be Kind Rewind (USA, 2008, Michel Gondry)
A gyereklelkű auteur filmrajongói húrokat pedzeget, s még Jack Blacket is elviselhetőre hangolja. Igazából a cukrozott befejezésért sem kár. (Kritika)
19. La Sconosciuta (Olaszország, 2006, Giuseppe Tornatore)
Félig giallo, félig szociodráma, Tornatore szélsebes filmje az év egyik legintenzívebb utazása. Nagyobb figyelmet érdemelt volna. (Kritika)
18. Kung Fu Panda (USA, 2008, Mark Osborne/John Stevenson)
Szellemes, kedves, látványos és képzeljétek: még el sem kell szellentenie magát ahhoz, hogy szórakoztasson. A Kung Fu Panda az év egyik nagy meglepetése. (Kritika)
17. 3:10 to Yuma (USA, 2007, James Mangold)
Westernbe oltott akciófilm a legjobb fajtából. Russell Crowe ismét betölti a vásznat, Bale pedig egyszerűen nem tud hibázni.
16. The Mist: Director's Cut (USA, 2008, Frank Darabont)
King harmadik találkozása Darabont Ferenccel, ám csak az első horror - a King-féle szélsőséges figurák ide, az év legvitatottabb befejezése oda, a klausztrofóbiás B-horror feeling miatt a legjobb. De csak fekete-fehérben. (Kritika)
15. Once (Írország, 2006, John Carney)
Fillérekből összehozott szerelmesfilm, amely bebizonyítja, hogy az érzelmeket nem bankjegyekben mérik. Plusz olyan dalok, amitől eláll a lélegzeted. (Kritika)
14. Eden Lake (Anglia, 2008, James Watkins)
Idegörlő, kompromisszummentes és olyan érzelmeket ébreszt benned, melyek létezéséről eddig talán még nem is tudtál. Az év horrorja. (Kritika)
13. Cloverfield (USA, 2008, Matt reeves)
Gigantikus hype, hagyományos szörnymozi, trendi megközelítésben. A korszerűség mégsem eldobható moziélményt takar, ugyanis ezt kapjátok ki: minden egyes újranézéssel egyre jobb és jobb lesz. (Kritika)
12. Le scaphendre et le pappilon (Franciaország, 2007, Julian Schnabel)
Gyönyörűen fényképezett film küzdelemről, szeretről és szerelemről, végsősoron pedig az emberi méltóság megőrzéséről. (Kritika)
11. The Dark Knight (USA, 2008, Cristopher Nolan)
Az elképesztő hisztériát és a teljesen érthető elfogultságot félresöpörve nehéz nem észrevenni a narratív hibákat, de legalább ilyen könnyen meg is lehet őket bocsájtani. (Kritika)
10. A nyomozó (Magyarország, 2008, Gigor Attila)
Végre ismét érdemes magyar filmeket nézni. Idén több remek darab is felkerült a gyöngyvászonra, de közülük is magasan kiemelkedik ez a különleges film noir, amiből Christopher Nolannak kellene remake-et forgatnia. De inkább neki sem. (Kritika)
9. In Bruges (Anglia, 2008, Martin McDonagh)
Groteszk gengszterkomédiának álcázott tanulmány a férfiember tragédiájáról és a pokolba vezető csúszós csigalépcsőről. (Kritika)
8. Ne li dis á personne (Franciaország, 2006, Guillaume Canet)
Elsőosztályú ponyvából forgatott messze nem szenzációhajhász, mégis szenzációs thriller frankhonból univerzális ízekkel. Többször fogyasztható. (Kritika)
7. Changeling (USA, 2008, Clint Eastwood)
A sajtó temette, a nézők viszont szerették Clint Eastwood thriller, horror és dráma között ingázó rendezését, melynek műfaji és érzelmi sokszínűségére nehéz ráhangolódni, de ha egyszer bekattan, onnantól nem enged.
6. Wall-E (USA, 2008, Andrew Stanton)
A Pixar ismét megcsinálta. Az utóbbi évek legjobb (egyetlen jó?) sci-fije, melyet Kubrick is legalább annyira szeretett volna, mint a nyolc éves kisöcséd. (Kritika)
5. The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford (USA, 2007, Andrew Dominik)
A hősimádat dekonstrukciója. Képi világa elképesztő, Krisztus-allegóriája pedig sokkal értékesebb, mint 25 Passió. (Kritika)
4. Paris, Je t'aime! (Franciaország, 2006, több rendező)
Önmagukban is szépséges mozaikokból, hol közhelyektől mentesen, hol azokat bátor felvállalásával összerakott szerelmes levél részben egy városnak, de leginkább a filmnek, melynek értékét továbbra sem percben mérik.
3. 4 luni, 3 saptamini si 2 zile (Románia, 2007, Cristian Mungiu)
Zsigerig hatoló, jegesen távolságtartó, mégis ijesztően életszerű dráma egy letűnt korról, melynek lenyomata azért még meglehetősen élesen él bennünk, itt a Balkánon. (Kritika)
2. Adams Aebler (Dánia, 2005, Anders Thomas Jensen)
Banális és brutális jelenetekbe öltött, félelmetesen szórakoztató tanmese a hitről. Vallástól, nemtől, rassztól függetlenül. (Kritika)
1. The Visitor (USA, 2008, Thomas McCarthy)
Van ez a film, amelyre kritikusai erőszeretettel rányomják a propaganda bélyegét, de kérdem én, mit propagál a film? A 9/11-ben megbicsaklott Amerika gonosz, az illegális bevándorlók pedig szentek? Nekem ez sántít. A film amúgy sem (csak) erről szól. Hanem egy ébredésről, melynek pozitív, képeskönyvbe illő hozadékait azért rendesen elhomályosítja a magány és a tehetetlenség fojtogató érzése. (Kritika)
Az oldalon található tartalmak kizárólag
