Ez a fűrészelős, rejtvényfejtegetős, sorozatgyilkosos horror egészen odáig nem érdekelt, amíg meg nem láttam a rendező nevét: Jonas Akerlund.

Tíz perccel éjfél előtt becsúszik még egy rövidke előzetes. (SPOILER: az utolsó képkockák gyanúsak.)

Az Asylum tudja, mitől döglik a nép. Február 3-tól nálunk is DVD-n (és a mozi?! :) a BuFi forgalmazásában.

Bízom benne, hogy Ron Howard egyszer csak megtalálja azt a zsánert, amiben igazán maradandót tud alkotni. Szó se róla, filmjeit jól ismerjük, hisz nagy pénzekkel, nagy sztárokkal és nagy sztorikkal dolgozik, de ha nem kezdődne minden munkája (a kötelező Imagine logót és Brian Grazer nevét követően) azzal, hogy "a Ron Howard film", kutya legyek, ha be lehetne azonosítani őket. Iparos ő, bár kétségkívül nagyiparos, de filmjei inkább megbízhatóak, semmint értékesek.

Ebből a sorból a Frost/Nixon sem lóg ki, amely a maga két órájában feszes és szórakoztató játékot kínál, de aki szeretne okosabb lenni Watergate, netalántán showmanship ügyben, az tapogatózzon inkább más irányba (mankóként ajánlaném Az elnök embereit, illetve A komédia királyát). Tulajdonképpen nem is baj, hogy a film beáldozza a szárazsággal fenyegetőző politikai intrikát két különböző ember pszichológiai harcával szemben, hisz Nixonnal, az elnökkel tele van a padlás, de Nixonról, az emberről elfogulatlanul csak kevesen mertek nyilatkozni.

A játékidő 2/3-ában úgy tűnik, hogy egy ilyen ritka darabbal van dolgunk, aztán történik egy fantasy-be illő, eléggé megalapozatlan (és az A Few Good Menből kölcsönvett) telefonbeszélgetés, s abban a pillanatban a kamaradrámából kirakatdráma lesz. Ez bizony sajnálatos, főleg a két címszereplő bőrébe bújt színészek teljesítményének tükrében. Michael Sheen kiváló, de a jutalomfalatok mindenképp Frank Langellát illetik, aki képes ironikusan, de a paródia halvány nyomai nélkül játszani Nixon manírjaival.

Holnapután, csütörtökön, helyi idő szerint délután 2-kor végre megtudjuk, kik lesznek az idei év Oscar-jelöltjei. Tippelni ezúttal nem egyszerű, még a Globe-ok és BAFTA-k fényében sem, hisz rengeteg egyenrangú alakítást kell számba venni, s ezúttal nincs tuti tipp, sehol egy TITANIC vagy egy izé... A BEUTIFUL MIND. Mindezek ellenére bepróbálom magam a fontosabb kategóriákban, aztán majd kiderül. A saját tippek jöhetnek a kommentekben.

Legjobb film:
The Curious Case of Benjamin Button
The Dark Knight
Gran Torino
Milk
Slumdog Millionaire

Legjobb rendező
Darren Aronofsky (The Wrestler)
Danny Boyle (Slumdog Millionaire)
David Fincher (The Curious Case of Benjamin Button)
Christopher Nolan (The Dark Knight)
Gus Van Sant (Milk)

Legjobb férfi főszereplő
Clint Eastwood (Gran Torino)
Richard Jenkins (The Visitor)
Sean Penn (Milk)
Brad Pitt (The Curious Case of Benjamin Button)
Mickey Rourke (The Wrestler)

Legjobb női főszereplő
Anne Hathaway (Rachel Getting Married)
Sally Hawkins (Happy-Go-Lucky)
Angelina Jolie (Changeling)
Kistin Scott Thomas (I've Loved You So Long)
Kate Winslet (Revolutionary Road)

Legjobb férfi epizódszereplő
Robert Downey Jr. (Tropic Thunder)
Philip Seymour Hoffman (Doubt)
Heath Ledger (The Dark Knight)
Eddie Marsan (Happy-Go-Lucky)
Michael Shannon (Revolutionary Road)

Legjobb női epizódszereplő
Amy Adams (Doubt)
Penelope Cruz (Vicky Christina Barcelona)
Viola Davis (Doubt)
Taraji P. Henson (The Curious Case of Benjamin Button)
Kate Winslet (The Reader)

Legjobb eredeti forgatókönyv
Gran Torino
Happy-Go-Lucky
Milk
The Visitor
WALL-E

Legjobb adaptált forgatókönyv
The Curious Case of Benjamin Button
The Dark Knight
Doubt
Revolutionary Road
Slumdog Millionaire

BECSTELEN BRIGANTYK

na és ez?

Bár a vizsgaidőszak miatt pia-, nő- és időhiányban szenvedek, úgy gondoltam, mégis muszáj írnom pár sort a Rock Bandről. Vizsgák ide vagy oda, szilveszterkor áthívtam pár havert egy kis szolíd italozásra. 10 körül érkeztek meg, egészen addig dumáltunk amíg az egyikük ki nem szúrta a szekrény tetején árválkodó hatalmas dobozt, ami a játék hangszereit rejtette. Egyik haverom sem volt az a kocka típus (csak én:D) így nem nagyon tudták, hogy miről is van szó. Elmondtam nekik, hogy ez az egyik legjobb ritmusjáték, dobbal, gitárral, mikrofonnal, és bevezettem őket az irányítás rejtelmeibe. A kezdeti bukdácsolások ellenére hamar belejöttek, bár voltak akik kategórikusan kijelentették, hogy ők nem énekelnek, vagy nem dobolnak, de az idő és pezsgő múlásával ez hamar megváltozott. 11 körül kezdtük és reggel 4-kor hagytuk abba, csak éjfélkor iktattunk be egy negyedórás szünetet:) Végül mindeki úgy távozott, hogy neki kell egy ilyen. Ez a Rock Band.

 

A ritmusjátékok egészen a Dance Dance Revolutionig vezethetőek vissza, melyben a képernyőn megjelenő nyilaknak megfelően kellet ugrálni a játékos lába alá fektetett szőnyegen. Erre az alapra építkezett a Guitar Hero franchise is, a megfelelő sorrendben lenyomott gombok mechanizmusát ültette át gitárra, később a Rock Band pedig már gitárra, basszusgitárra, dobra, énekre szórta szét a feladatokat.

Pár szó a hangszerekről: a gitár egy gyönyörű Fender Stratocaster utánzat, vezeték nélküli, a pengetője teljesen halk, nem kattog mint a GH-é, bár nem annyira kényelmes. (Fontos tudni, hogy kompatibilis a Guitar Hero gitárjával, de visszafelé ez nem működik.) A dob: négy tányérral és egy pedállal rendelkező masszív szerkezet, Ludwig dobverővel. Sokakat zavar, hogy kopog az ütéseknél, szerintem ez elhanyagolható és kivédhető a zokni moddal :). Az sokkal jobban idegesített, hogy vezetékes, a lábdobbal pedig csak óvatosan, mert törékeny. A mikrofon jó minőségű, de sajnos ez is "wired".

Ez egy partijáték, egyedül is el lehet lenni vele, sőt a Turné mód hónapokig lekötheti az embert, de haverokkal az igazi. A számok nem annyira ismertek és ez nagy kár, a GH3 tracklistje sokkal jobban bejött. Inkább a mennyiségre gyúrtak rá, az eddig megjelent két rész kb. 130 számot tartalmaz, de van még +20 ingyen letölthető dal, + 500 fizetős. A Rock Band második részével játszottuk, és GH-hoz és RB1-hez képest sokkal, de sokkal nehezebb. A dobon és gitáron apró hibákat sem véthetünk, ebből a szempontból elnézőbbek az imént említett játékok. Illetve a játékegyensúly sem tökéletes, Mediumon eljátszom bármelyik számot 100%-on (a GH-s múltnak hála), de Hardon szinte egyiket sem tudom végignyomni. Ami még rossz volt, hogy a Turné módban minden helyszínen csak 2-3 szám van, a többit véletlenszerűen választja a gép. Például a Spoonmant egymásután háromszor is játszottam...

A pár apró hiba ellenére is imádtam, a hangulata leírhatatlan, aki teheti, próbálja ki. Bár itthon elég nehéz beszerezni (a második részt főleg), pár konzolboltban lehet kapni, de az ára elég borsos. Én is koplaltam miatta pár napig, de megérte:)

A csúcson
..méghozzá az az álmom, hogy az év hátralévő részében is olyan adatok szülessenek, mint Martin Luther King Jr. emléknapjának hétvégéjén, illetve az azt megelőzőn. Négy új országos premier lépett színre, s további kettő lépett szintet még a tavalyi felhozatalból. Egytől egyig beváltották, mi több, nem egyszer felülmúlták az általános várakozásokat. A hétvégét a Sony vígjátéka, a PAUL BLART: MALL COP nyerte, igazán kiváló, 31 milliós eredménnyel. Kevin James tehát első igazi főszerepével január havának harmadik legnagyobb startját jegyzi, máris leszorítva a dobogóról a múlt héten rátelepedett GRAN TORINÓt. A produceri székben James megszokott társa, Adam Sandler ült, úgyhogy az ismert minőség jellemzi a MALL COPot is: a 26%-os Rotten Tomatoes-ítéletet azonban nyilván kiröhögik az alkotók és a forgalmazó, hiszen nagy valószínűséggel 2009 első százmillió dolláros bevételű címével van dolgunk. Az már elég Sandler egy saját vígjátékára, noha a MALL COPot négyszer fedezi.

További új országos bemutatók
Harmadik helyre érkezett az élre törésre legnagyobb eséllyel bírt VÉRES VALENTIN 3D (My Bloody Valentine 3D) című horror-remake. A Lionsgate terjesztésének előnye abban rejlik, hogy 3 dimenziós mészárlást kínál az erre fogékony amerikai közönségnek, s ha már ez így van, nem is aprózták el: több mint 1000 3D-kompatibilis filmszínházban látható, s ezzel új csúcsot állított fel, ami az elkövetkezendő 2009-es bemutatókat nézve nem lesz hosszú életű elsőség. Bár nem jellemző a műfaj képviselőire az érdeklődés folyamatos fenntartása, a 21 millió dollár talán megháromszorozható a speciális tulajdonság révén, s az sem utolsó, noha valószínűleg irreleváns szempont, hogy a kritikusok nagyobb része jól szórakozott a látottakon. Ez is pont egy horrorfilmmel esik meg. Ritka dolog, meg kell becsülnie a nézőknek, s akkor talán 60 millió fölé jut a hozzánk február végén érkező gyilkolósdi.

Mindezek mellett a hét legnagyobb nyertese mégis - bár most aztán lehet vitázni ezzel a jelzővel - a NOTORIOUS című biopic a Fox Searchlight forgalmazásában. A The Notorious B.I.G. avagy Biggie Smalls életét feldolgozó film 20,5 millió dollárt keresett kevesebb mint 1700 moziból, s így bizony a hét legjobb mozinkénti átlagos bevételét tudja felmutatni, nem kevesebbet, mint 12 ezer dollárt. Tény és való, hogy nagyon népszerű rapperről van szó, így nem csoda a heves érdeklődés, no meg ki tudja, hányan hitték Hitchcock klasszikusának reissue-ját a cím mögött. A tartalomhoz híven két helyütt is erőszakos cselekmények kísérték a film vetítését, ami a híradásokban is meghozhatja gyümölcsét, s ha valamelyik forgalmazó ért a jó stratégiákhoz, hát az a Fox Searchlight. Mindegy is, hogy a kritikusok nem találták kimondottan érdekfeszítő alkotásnak a FÉRFIBECSÜLET rendezőjének filmjét, mert a befektetett pénzek vélhetően hamar megtérülnek, s 50 millió fölé jut a NOTORIOUS. Idő kérdése, hogy lássunk egy Tupac-játékfilmet is.

Ötödik lett a legtöbb moziban debütált KUTYASZÁLLÓ (Hotel for Dogs). A DreamWorks családi filmje 17 millió dollárra volt képes a kutyával már megterhelt filmpiacon, de ez amúgy önmagában is jó eredmény. Vélhetően a hétfői nap nagy kedvencéről van szó, így könnyedén 25 millió feletti állást mutat majd a mérleg az első hét befejeztével. A továbbiakban nincs akadálya a kedvező átlagos változásokat magában foglaló gyarapodásnak, s bár ez sosem tényező a gyermekeket megcélző filmeknél sem, de a kritikusok is alig szapulták a produkciót a Rotten Tomatoes 45%-os tanúbizonysága szerint. Végül a VÉRES VALENTIN 3D és a NOTORIOUS bevételét meghaladó végösszeg kerekedik a KUTYASZÁLLÓ számára.

Ugyan csak a 8. helyre lépett elő, ám ez majd' 9 millió dollárt jelent a DEFIANCE-nek. A Paramount Vantage két hétig tartotta csak szűk körnek elérhetően Edward Zwick a kritika által szokás szerint elutasított filmjét, ami kiemelkedő eredményeket hozott. Az újságírók nagyjából arra a konszenzusra jutottak, mint Zwick legtöbb produkciója esetében: profi munka, nagyobb mélység nélkül. A nézőket ez újfent nem érdekelte, s ami azt illeti, nagyobb bevételhez juttatták három nap alatt az új művet, mint a VÉRES GYÉMÁNTot 2006 decemberében. Ha olyan jó átlagos változást nem is várhatunk ezúttal, mint akkor, a 30 millió nem jelenthet gondot, de egy 50 milliós költségvetés mellett a jobb eredmény is elvárható. A tizenharmadik helyen áll most az Overture Films által gondozott, két Golden Globe-ra jelölt LAST CHANCE HARVEY. Az immáron ezer moziban játszott film jó, 4 ezres átlagot generált, vagyis hétvégi bevétele meghaladja a 4,2 millió dollárt. Jelenlegi 4,8 milliója kis szerencsével és jó sok pozitív szájhagyománnyal 15 millió fölé emelhető.

Korábbi filmek
Nem fogytak még el a kedvező adatok. A múlt héten igen nagy meglepetést nyújtó GRAN TORINO folytatja elképesztő pályafutását. Most 22 millióval állta a számtalan új film támadását, s az élmezőnyben sikerült maradnia, nevezetesen a 2. helyen. 73 millió dollárnál tart már Clint Eastwood filmje, ami nem csak hogy több, mint a büdzsé kétszerese, de messze a legjobb perform a színész karrierjében. Jövő hét ilyenkorra már 90-95 millió közé várhatjuk a hozzánk sajnos csak április közepén érkező alkotást. A CSAJOK HÁBORÚJA és A TÚLVILÁG SZÜLÖTTE azért megsínylette a sok új opciót, így 44-53%-os csökkenéssel kellett számolniuk, míg a MARLEY MEG ÉN hasonló adatot mutat ilyen téren, mivel két kutyás film nem fér meg egy csárdában. A tízes listát a frissen Golden Globe-ozott SLUMDOG MILLIONAIRE zárja, s a mozielvonás ellenére való 50% feletti bevételnövekedés idén először mutatja jól, hogy mennyit jelentett az amerikai külföldi újságírók szava, s ez vonatkozik a többi díjazott egész heti szereplésére is. A hétvégén szép csendben a BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE és az ESTI MESÉK is csatlakozott a százmilliós blockbusterek 2008-as táborába, 26 tagúra növelve az elit klubot.

A 2009-es Martin Luther King-hétvége nem elhanyagolható módon a mindenkori legnagyobb bevételt hozó januári víkend lett, a becsült adatok alapján 165 milliós aggregált bevétellel, az első 12 helyezettet tekintve. Soha rosszabb évkezdést!

Ami jön
A jövő héten kicsit lenyugszanak a kedélyek, de az UNDERWORLD újabb epizódja gondoskodik róla, hogy ne maradjunk újabb 20 millió feletti nyitás nélkül. A fantasyknél leragadt Brendan Fraser is próbálkozik ismét a TINTASZÍVvel, míg a FROST/NIXON és A SZABADSÁG ÚTJAI először lép országos szintre.

A Top 10 (becsült adatok)
1. Paul Blart: Mall Cop ($31.8M/$31.8M)
2. Gran Torino ($22.0M/73.0M)
3. My Bloody Valentine 3D ($21.3M/$21.3M)
4. Notorious ($20.5M/$20.5M)
5. Hotel for Dogs ($17.0M/$17.0M)
6. Bride Wars ($11.7M/$37.5M)
7. The Unborn ($9.3M/$32.6M)
8. Defiance ($8.9M/$9.3M)
9. Marley & Me ($6.2M/$132.6M)
10. Slumdog Millionaire ($5.8M/$42.7M)

Remélem, bejön a Pixar/Disney főnök John Lasseter számítása, s a CG dömpingbe kissé belefásult emberek beülnek majd erre a minden tekintetben ósulis rajzfilmre. A Disney éves jelentésében debütált ez a gyönyörű kép, ami klikkre megnő, hogy jól megcsodálhassátok.

Emlékeim szerint mifelénk még a film teaseresem járt, úgyhogy ezúton szeretném pótolni a restanciát.

A Lucas Birodalom szelleme belengi az egész világot. Jelen esetben ez nem csupán azért releváns, mert a 2.0-ás rendszámmal ellátott Ghost in the Shell upgrade erőteljesen emlékeztet a Star Wars filmeket ért pixelbalesetekre, hanem azért is, mert a legjobb, ami az új GitS-szel történt, szintén Lucas érdeme - legalábbis közvetve, ugyanis az új változat hangját a Skywalker Sound hangmérnökei keverték össze. Áldattassék nevük. Ha behúnyod a szemed, és figyelmen kívül hagyod a gyakorta otrombán beillesztett CGI-t és a furcsa átszínezéseket, akkor fantasztikus hangélményben lesz részed. Ezt nem akarom ecsetelni, derceto már megtette korábban.

Az Innocence-t idéző sárgás/barnás színfrissítést látva gondolkodóba estem, hogy a producerek most saját klasszikusuk értékét kérdőjelezik meg azzal, hogy hozzányúlnak ahhoz, amihez nem kéne, vagy csak tényleg újabb rókabőrről van szó? Remélhetőleg csak az utóbbi, az ejnye-bejnye mindenképp kijár, főleg hogy a látott HD-transzfer azért rendesen elmarad az elvárhatótól: kezdem gyanítani, hogy a hozott anyaggal volt gond.

A legnagyobb változás a címfeliratozást és az azt megelőző nyitányt érte: Kuszanagi belép a harmadik dimenzióba s erősen emlékeztet egy gumibabára, ami némileg aláássa a rettenthetetlen kiborglány mítoszát. A búvárkodó Kuszanagi is új arcot kap (valamint randa gömb alakú buborékokat), ezen kívül a számítógépes képernyők, térképek lettek lecserélve, továbbá a filmben szereplő helikopterek közül néhány (költségvetési plafon?), s mint ahogy azt már említettem, szinte minden jelenetet újraszíneztek. Ne is keressétek a Mátrix-zöldet.

A film természetesen beszippant. Atmoszférája lenyűgöző, története lebilincselő, gondolatvilága mérhetetlenül gazdag, s imádom azokat a jelentéktelennek tűnő momentumokat, amikor a figurák a pontos célzásról macsóznak, vagy amikor az egyik rosszfiú pozíciót vált, mielőtt bevetné a "dumm-dumm" töltényeket. És ha megjelenne nálunk a 2.0, már csak a hangja miatt megvenném. (Nem a filmnek, hanem az upgrade-nek.)

Még az is előfordulhat, hogy végül megbocsájtjuk McG-nek múltját és nevét egyaránt. A napokban néhány szerencsés újságíró betekintést nyerhetett Los Angelesben a készülő TERMINATOR: SALVATION moziba, melyet a rendező beszámolója követett. A következők derültek ki a filmmel kapcsolatban:

• 2018-ban játszódik
• a The Sarah Connor Chroniclest figyelmek kívül hagyja: a Judgment Day nem 2007-ben, hanem 2003-ban történik, ahogy az a harmadik filmben volt
• elvileg nem lesz időutazás
• ennek viszont ellentmond Marcus (Sam Worthington) karaktere, akivel 2003-ban ismerkedünk meg: épp a halálsoron várja az ítélet végrehajtását... aztán legközelebb 2018-ban eszmél, s John Connor (Christian Bale) vallatja őt (SPOILER: ezt az ellentmondást pikk-pakk eloszlatják a Matel játékfigurái)
• Nem John Connor, nem is Marcus a központi figura, hanem a fiatal Kyle Reese (Anton Yelchin), akinek férfivá érését követhetjük nyomon
• mivel tirlógiában gondolkodnak, a befejezés nyitott lesz
• a Warner jóváhagyta a filmkészítőknek az R-besorolást!
• a rendező eredetileg Hans Zimmert akarta megnyerni a filmzenéhez, aztán megközelítette Brad Fiedelt (T1-2), Gustavo Santiolallát (Babel, Brokeback Mountain) és Johnny Greenwoodot (There Will Be Blood), végül Elfmannél kötött ki, aki természetesen felhasználja Fiedel taktusait
• az McG-vel jól összebratyizó Cameron nem adta láttatlanban áldását a projectre, de feldiézte, milyen volt folytatni az Alient, így együttérez McG-vel
• Arnold szerepeltetése még nem biztos, de dolgoznak rajta

A bemutatón rengeteg vázlat és tervrajz került kiállításra - egy-kettőt már láthattunk is, de a javát még nem. Az "Elolvasom" mögött közel két tucat kép vár! (A minőségért bocs, a képek iPhone-nal készültek. :)

Íme néhány észbontó profilkép (gördeszkára vágva) Spike Jonze vad dolgairól.

A Variety szerint a Sony tette rá a kezét Isaac Asimov örökérvényű psy-fi mitológiájára, az Alapítványra és hamarosan el is kezdenek dolgozni a filmváltozaton. Eddig tartott a jó hír. A rossz... mit rossz: megsemmisítő hír pedig az, hogy rendezőnek Roland Emmerich van kijelölve. Áú. Mélyütés.

Hogy mi volt az a hang, amire hajnalban felébredtél? A világ minden film- és képregényrajongója egyszerre fújta ki megkönnyebbülten a levegőt, amikor bejelentették: a Warner és a Fox megegyezett a Watchmen ügyében. A Fox nem lesz társ-forgalmazó, de a másik stúdió jelentős pénzösszeget fizet nekik és a bevétel egy része is az ő zsebükbe fog vándorolni. Nekünk persze ez mindeg, a lényeg: március 6. Várunk.

A főszereplő- és rendezőváltás, az új környezet és az epizódcím után elhagyott sorszám mind egy dologra utalt: ennek a filmnek DVD-n kellett volna debütálnia. Személy szerint mind máig nem értem, hogy az Underworldnek hogy sikerült szériává híznia, hisz már az első rész sem volt több egy halovány (kékes-szürkés) b-filmnél, melyet mintha egy Mátrix-rajongó középiskolás álmodott volna meg - hosszasan elidőzve Kate Beckinsale kiemelkedő tulajdonságain.

És mégis: mire feleszméltem, már a harmadik eresztés is megérkezett a mozikba, hogy feltárja, honnan is ered ez a shakespeare-i ellentét a farkasemberek és vámpírok között - továbbá hosszasan elidőzzön a Kate-et váltó Rhona "Doomsday" Mitra és a bámulatosan kigyúrt Michael "Frost/Nixon" Sheen kiemelkedő tulajdonságain.

Érdekes módon az Underworld-filmek élvezhetősége minden egyes epizóddal nő, ez valószínűleg az egyre lejebb tornázott nézői elvárásoknak és fun-mutató emelkedésének tudható be, hisz a szükségszerű dramatizálás ellenére ez az epizód veszi magát a legkevésbé komolyan, s a maga 80 percével még az alacsony költségvetésből adódó redundáns ütközetek sem annyira feltűnők (mígaz első filmbe már a harmadik belassított magasugrásnál bele ehet bóbiskolni).

A sötét középkorba áthelyezett történet jobbára felejthető: a szereplők még ki sem nyitják a szájukat, máris sejtheted, hogy melyik mit fog tenni vagy éppenséggel nem tenni, a film utolsó harmadába azért elfér egy tsiztességes fordulat (főleg ha már nem emlékszel az első rész flashbackjeire), s a rendezőként most debütáló Patrick Tatopoulos trükkstúdiója is kitesz magáért. Csodát azért ne várj, s ha kérhetem, akkor negyedik részt se.