A főszereplő- és rendezőváltás, az új környezet és az epizódcím után elhagyott sorszám mind egy dologra utalt: ennek a filmnek DVD-n kellett volna debütálnia. Személy szerint mind máig nem értem, hogy az Underworldnek hogy sikerült szériává híznia, hisz már az első rész sem volt több egy halovány (kékes-szürkés) b-filmnél, melyet mintha egy Mátrix-rajongó középiskolás álmodott volna meg - hosszasan elidőzve Kate Beckinsale kiemelkedő tulajdonságain.

És mégis: mire feleszméltem, már a harmadik eresztés is megérkezett a mozikba, hogy feltárja, honnan is ered ez a shakespeare-i ellentét a farkasemberek és vámpírok között - továbbá hosszasan elidőzzön a Kate-et váltó Rhona "Doomsday" Mitra és a bámulatosan kigyúrt Michael "Frost/Nixon" Sheen kiemelkedő tulajdonságain.

Érdekes módon az Underworld-filmek élvezhetősége minden egyes epizóddal nő, ez valószínűleg az egyre lejebb tornázott nézői elvárásoknak és fun-mutató emelkedésének tudható be, hisz a szükségszerű dramatizálás ellenére ez az epizód veszi magát a legkevésbé komolyan, s a maga 80 percével még az alacsony költségvetésből adódó redundáns ütközetek sem annyira feltűnők (mígaz első filmbe már a harmadik belassított magasugrásnál bele ehet bóbiskolni).

A sötét középkorba áthelyezett történet jobbára felejthető: a szereplők még ki sem nyitják a szájukat, máris sejtheted, hogy melyik mit fog tenni vagy éppenséggel nem tenni, a film utolsó harmadába azért elfér egy tsiztességes fordulat (főleg ha már nem emlékszel az első rész flashbackjeire), s a rendezőként most debütáló Patrick Tatopoulos trükkstúdiója is kitesz magáért. Csodát azért ne várj, s ha kérhetem, akkor negyedik részt se.