Bár a vizsgaidőszak miatt pia-, nő- és időhiányban szenvedek, úgy gondoltam, mégis muszáj írnom pár sort a Rock Bandről. Vizsgák ide vagy oda, szilveszterkor áthívtam pár havert egy kis szolíd italozásra. 10 körül érkeztek meg, egészen addig dumáltunk amíg az egyikük ki nem szúrta a szekrény tetején árválkodó hatalmas dobozt, ami a játék hangszereit rejtette. Egyik haverom sem volt az a kocka típus (csak én:D) így nem nagyon tudták, hogy miről is van szó. Elmondtam nekik, hogy ez az egyik legjobb ritmusjáték, dobbal, gitárral, mikrofonnal, és bevezettem őket az irányítás rejtelmeibe. A kezdeti bukdácsolások ellenére hamar belejöttek, bár voltak akik kategórikusan kijelentették, hogy ők nem énekelnek, vagy nem dobolnak, de az idő és pezsgő múlásával ez hamar megváltozott. 11 körül kezdtük és reggel 4-kor hagytuk abba, csak éjfélkor iktattunk be egy negyedórás szünetet:) Végül mindeki úgy távozott, hogy neki kell egy ilyen. Ez a Rock Band.

A ritmusjátékok egészen a Dance Dance Revolutionig vezethetőek vissza, melyben a képernyőn megjelenő nyilaknak megfelően kellet ugrálni a játékos lába alá fektetett szőnyegen. Erre az alapra építkezett a Guitar Hero franchise is, a megfelelő sorrendben lenyomott gombok mechanizmusát ültette át gitárra, később a Rock Band pedig már gitárra, basszusgitárra, dobra, énekre szórta szét a feladatokat.

Pár szó a hangszerekről: a gitár egy gyönyörű Fender Stratocaster utánzat, vezeték nélküli, a pengetője teljesen halk, nem kattog mint a GH-é, bár nem annyira kényelmes. (Fontos tudni, hogy kompatibilis a Guitar Hero gitárjával, de visszafelé ez nem működik.) A dob: négy tányérral és egy pedállal rendelkező masszív szerkezet, Ludwig dobverővel. Sokakat zavar, hogy kopog az ütéseknél, szerintem ez elhanyagolható és kivédhető a zokni moddal :). Az sokkal jobban idegesített, hogy vezetékes, a lábdobbal pedig csak óvatosan, mert törékeny. A mikrofon jó minőségű, de sajnos ez is "wired".

Ez egy partijáték, egyedül is el lehet lenni vele, sőt a Turné mód hónapokig lekötheti az embert, de haverokkal az igazi. A számok nem annyira ismertek és ez nagy kár, a GH3 tracklistje sokkal jobban bejött. Inkább a mennyiségre gyúrtak rá, az eddig megjelent két rész kb. 130 számot tartalmaz, de van még +20 ingyen letölthető dal, + 500 fizetős. A Rock Band második részével játszottuk, és GH-hoz és RB1-hez képest sokkal, de sokkal nehezebb. A dobon és gitáron apró hibákat sem véthetünk, ebből a szempontból elnézőbbek az imént említett játékok. Illetve a játékegyensúly sem tökéletes, Mediumon eljátszom bármelyik számot 100%-on (a GH-s múltnak hála), de Hardon szinte egyiket sem tudom végignyomni. Ami még rossz volt, hogy a Turné módban minden helyszínen csak 2-3 szám van, a többit véletlenszerűen választja a gép. Például a Spoonmant egymásután háromszor is játszottam...

A pár apró hiba ellenére is imádtam, a hangulata leírhatatlan, aki teheti, próbálja ki. Bár itthon elég nehéz beszerezni (a második részt főleg), pár konzolboltban lehet kapni, de az ára elég borsos. Én is koplaltam miatta pár napig, de megérte:)