Ez a franchise már a második résznél elveszítette a talajt a lába alól, úgyhogy ne csodálkozzatok azon, hogy ez a hajón játszódó negyedik epizód már nem sokban kötődik az elsőhöz (sztoriban még csak-csak, stílusban, jellegben viszont már nem). De persze egy jó kis zombis kaszabolda mindig jöhet, nem igaz?

Új kezdeményezésünkben megpróbáljuk a lehető legkorábban kideríteni, hogy egy-egy kiemeltebb film (vagy éppenséggel kuriózum) milyen játékidővel bír. Feltéve ha van rá igény. Van? Lesz? Mindenesetre az InterComtól most tudtuk meg, hogy négyből két májusi bemutatójuk, a nagy erőkkel várt Godzilla és a laza 200 millióból készült A holnap határa meddig borzolja majd az érzékszerveket. Nos tehát...

Godzilla: 123 perc.
A holnap határa: 113 perc.

Nem vitás, mindkét filmre nagy kukoricával kell beülni.

Kalandor majmok, beépült zsaruk, átejtett hölgyek, kopogó szellemek és még néhány egyéb hívott-hívatlan vendég a mozikban. Heti bemutatók.

Újabb, rövidebb, szexibb, modernebb, de még mindig ugyanazok a fekete-fehér karakterek monologizálnak egy túldimenzionált világban. Kivéve Dwightot, mert ő elég rendesen megváltozott. 

Nem csak Star Wars, hanem Jurassic Park is lesz jövőre! Legalább az egyik csak jól sül majd el... és erre a most napvilágot látott első képre tekintve máris bizakodni kezdek. A másodikon pedig Bryce Dallas Howard feszít, aki mellett Chris Pratt, Vincent D'Onofrio, Judy Greer, Omar Sy és az első rész Dr. Wuja, BD Wong is feltűnik.

Minden héttel egyre nehezebb lépést tartani szinkron-témában, de ahelyett, hogy feladnánk, újítunk. Egyszerre lehet fel/rá/kikészülni, kiket-miket fogtok hallani a hét új filmjeiben. Íme két vígjáték és egy akciófilm magyar hangjai.

Kevés a konkrétum, de az tény, hogy kezdenek felpörögni az események, és hamarosan végre talán beláthatunk a lepel mögé. Az utóbbi napokban a következő dolgokat tudtuk meg többek között a Disney nagyfőnök Alan Horntól:

• a szereposztási procedúrának lassan a végére érnek: még nem tartanak ott, hogy bejelentsék, de már nem kell sokáig várni: a nyílt meghallgatások arra engednek következtetni, hogy a szereplők java ismeretlen arc lesz;
• a film a korábbi részeknek helyt adó Pinewood stúdióban forog majd (Abrams azért saját Los Angeles-i stúdiójában is létrehozott egy sound stage-et az esetleges utómunkálatok kedvéért), továbbá Abu Dhabiban, ahol a second unit már fel is vett egy-két dolgot, illetve a hely "starwarsosításán" (bocs) dolgozik;
• az első film 2015. december 18-án debütál az amerikai mozikban (reméljük, nálunk egy nappal korábban), de a jövőben visszatérhetnek a májusi bemutatóhoz;
• a filmnek még nincs pontos költségvetése, de úgy 175-200 millió közé lövik be, hogy a nézők kapjanak valamit a pénzükért;
• George Lucas tanácsadóként ott sertepertél Abrams és Kathleen Kennedy producer körül - remélhetőleg elterelik a figyelmét mondjuk II. világháborús repülőgép-modellekkel, mikor kereskedelmi embargóról kezd el beszélni;
• Simon Kinberg író szerint (aki a spinoff-filmeken dolgozik) az új trilógia egyáltalán nem táplálkozik a bővített univerzumból, kizárólag az első hat filmet veszi alapul, azaz ne is várjunk Jedi kristályokat, Thrawn főadmirálist, meg ilyeneket.

Nem hiszem, hogy a rovat rendszeres olvasóit meglepi: a Transzcendens nálunk szépen hasított. A sci-finek azonban be kellett érnie a harmadik hellyel, hiszen a tavaszi szüneti/húsvéti mozizgatások fő haszonélvezője a Rio 2. lett, de az Amerika Kapitány: A tél katonája is robog előre: már sokkal többen látták, mint végül az első részt.

A harmadik előzetes stadionköltöztető jeleneteit immáron magyarul abszolválhatjuk. (A filmet szinkronizált 2D-ben és 3D-ben, valamint eredeti nyelvű 3D-ben vetítik majd a mozik május 22-től.)

A Skydance hivatalos közleménye (már amennyire egy facebookon közzétett kép annak tekinthető), tegnap elkezdődtek a Terminator: Genesis forgatási munkálatai, melyben az a legszebb, hogy még továbbra is csak találgatni lehet, miről szól majd a jövő nyáron bemutatandó film (szó van Vissza a jövőbe II-t idéző párhuzamos idősíkokról, az ötvenes évekbe tett látogatásról illetve a poszt-apokaliptikus küzdelem további boncolgatásáról). Egyelőre csak a rendező (a Thor: Sötét világot dirigáló Alan Taylor) és a szereplőgárda köztudott (a részletekért klikk ide!): Emilia Clarke játssza Sarah Connort, akire a lenti kép alapján elég rossz idő várnak, Jaon Clarke lesz John Connor (ebből kiindulva pedig szinte biztosra vehető az időbeli ugrás, ugyanis a két Clarke között 18 év különbség van - Jason javára), Jai Courtney lesz Kyle Reese, Dayo Okeniyi Danny Dyson (Miles Dyson fia), és persze Arnold Schwarzenegger is visszatér a címszereplő bőrében, aki valami olyasmivel magyarázta az immáron letagadhatatlan ráncokat, hogy lassan ugyan, de idővel a terminátorok is öregednek. Bullshit, man! Szerintem (remélem?) mocap-megoldást alkalmaznak majd, és Arnie inkább a forrás szerepében tündökölhet majd. És ajánlom is neki, mivel ennyi bukta után kell a siker.

A film jogai 2019-ben szállnak vissza James Cameronra: addig simán le lehet zavarni egy új trilógiát, hm?

Hollywood általában szereti megőrizni titkait, de néha egy-egy insider vita vagy éppenséggel összeborulás olyan méretűre duzzad, hogy előbb vagy utóbb az egyik félből kibuggyan a dolog. És ezúttal egy stúdió fakadt ki. A THR jelentése szerint David Fincher rendező túl sokat képzel magáról: a Sony meg nem nevezett belsőse arról számolt be, hogy az Oscar-jelölt rendező Aaron Sorkin forró Jobs-szkriptjéből csak úgy lett volna hajlandó filmet forgatni, ha a stúdió 10 millió dollárt perkál neki, és teljes befolyást enged neki a film marketingkampányára. Ez utóbbi soha nem rossz dolog, főleg ha egy Fincher-filmről van szó, hisz emlékezzünk csak vissza A tetovált lány zseniális előzetesére illetve tagline-jára, amely mind Fincher agyszüleménye, na de a stúdió képviselője szerint Fincher egy borotvapengékből álló poszterkampányt is előkészített - több százezer dollárból -, amit aztán végül nem is használtak fel. A Jobs-film pedig nem egy blockbuster, hogy csak úgy dobálózzunk a milliókkal. Így aztán Fincher (és vele együtt első számú jelöltje, Christian Bale) kiszállt a képből.

Úgy tűnik azonban, hogy a Sony nem sokat kíván ücsörögni Aaron Sorkin forgatókönyvén, amely állítólag Jobs karrierjének három kiemelkedő momentumára összpontosít (az első Macintosh, a NeXT-projekt és az első iPod bejelentésére) három real time-ban felvett szekvencia keretében - mondom én, hogy nem blockbusterről van szó -, és szintén a THR számolt be arról, hogy megkörnyékezték Danny Boyle-t, aki minden bizonnyal egy teljesen más jellegű (belső monológ! szexi zene! izgatott vágás!) filmet tenne le az asztalra, mint Fincher (távolságtartás! hideg színek! ööö... szexi zene!), mi több, már főszereplő-jelöltjük is van a mindenkinél forróbb portékának számító Leonardo DiCaprio személyében, aki ugyan épp Alejandro Gonzalez Inarritu The Relevant című filmjére készül, de mivel a Sony szemlátomást gyorsan tető alá akarja hozni a kamaradrámát, ezért könnyen lehet, hogy befér a nagyszabású kalandfilm elé.

Egy alternatív világban, melyben egy filmbuzi minden álma valóra válik, a Sony mindkét adaptációt elkészítette volna, és én mindkét filmre jegyet váltanék, de igazából sírni sem sírok: minőségi cseréről beszélhetünk - feltéve ha összejön.

A fiam imádja az első részt, így könnyen lehet, hogy ez lesz az első (animációs) film, mellyel elveszíti mozis szüzességet. De az is lehet, hogy megvárjuk a SpongyaBob-mozi 2. részét. :) De nem is ez a lényeg, hanem hogy most megnézhetitek a film első öt (és fél) percét, amely még expozíciónak is kevés, ellenben csuda látványos és színpompás, és alig van olyan pillanat, ami ne kiáltana 3D-ért, amit jól meg is fog kapni.

Húsvét hétvégéjén stílszerűen egy vallásos felhangokban nem szűkölködő dráma aratta a legnagyobb sikert a premierek közül; a Heaven Is for Real így tovább szítja a keresztény produkciók nyerő szériáját. A Transzcendens ezalatt csúnyán lebőgött, míg az A Haunted House 2 és a Bears című természetfilm keveseket mozgatott meg. Az első helyért mindeközben második hete az Amerika Kapitány: A tél katonája és a Rio 2. vetekszik, ám változatlan eredménnyel.

Az egyik DVD-vel foglalkozó oldal brózolgatása közben bukkantam rá arra a hírre, hogy hamarosan Angliában is megjelenik BD-n a Re-Animator című Stuart Gordon-ópusz, amely nem csupán hihetetlenül intuitív és kreatív kultuszhorror (azt tudtátok-e, hogy egy Lovecraft-írás ihlette?), hanem az első film, melyet szerény személyem azon a leírhatatlanul izgalmas szerkezeten látott, amely forradalmasította a filmnézési szokásokat és lehetőségeket, és melyet maximum csak Juhász Előd bácsi hívott képmagnónak, mindenki csak videóként csodált. Meg is rohantak az emlékek.

A filmre, mint művészetre tekintő alkotók szégyenkezve foghatják a fejüket az Álomgyárban az elmúlt néhány esztendőben lezajló folyamatok láttán. Túl a régen minden jobb volt gondolat mentén született károgásokon tisztán kirajzolódik egy új, tisztán anyagiakra épített rendszer, ami minőségi helyett financiális alapokon gondolkodik. A művészek helyét könyvelők veszik át, a kreativitást falhoz szorítják a folytatások, adaptációk, a közízlés átformálódik, és mindenki boldogan, nehéz zsebbel tér nyugovóra, éppen csak a filmértő megy haza a moziból lehajtott fejjel. A tíz évvel Sam Raimi első installációja után, kizárólag a jogok birtoklása okán újragondolt A csodálatos Pókember folytatása kétszeres szorzóval támadta meg a vásznakat. De vajon mi történik, ha a nullát kettővel szorozzuk?