"Teljesen új történet lesz, új karakterekkel, csak a címet és a stílust tartottuk meg," mondotta anno a csatorna szóvivője a készülő Fargo kapcsán. Nos, igazat is mondott, meg nem is. Például amikor a pilot elején feltűnik a film kezdő képsoraiból ismerős "Igaz történet" felirat, már sejteni lehet, hogy jobban hasonul majd ez a széria Coenékhoz, mint azt előzetesen híresztelték (egyébként nem értem, minek ellőni ugyanazt a poént kétszer), és az első pár perc csak tovább erősíti a gyanút.

Most, hogy a zseniális Animal Kingdom rendezőjének új filmje hivatalosan is Cannes-i premiert kapott, az amerikai forgalmazó kiadott egy újabb ízelítőt. Mi már az előzőtől is elaléltunk, most pedig még... még... még...

Habár Piszkos Harry is átcsusszant néha az élet szentimentálisabb oldalára, sokan meghökkentek a hírre, hogy Clint Eastwood egy Broadway-musicalből készít filmet. Pedig van benne ráció, a számtalan örökzöldet magáénak tudható Frankie Valli and the Four Seasons történetét feldolgozó Jersey Boys nem csak egy többszörös díjnyertes darab volt, de az egész világon hatalmas sikert aratott. A kétkedők most már bele is pillanthatnak a nyáron érkező alkotásba, hogy aztán jobb belátásra térjenek. Vagy nem.

Igaz, hogy néhány országban már bemutatták, de a piac nagy részén még mindig premier előtt áll James Grey tavalyi, Arany Pálmára is felterjesztett alkotása a lengyel bevándorló lányról (Marion Cotillard), akit egy simlis alak (Joaquin Phoenix) elválaszt a húgától, hogy prostitúcióra kényszerítse. Szerencsére feltűnik a színen egy bűvész (Jeremy Renner), hogy megmentse a lányt. Itt a film új trailere:

Cannes atyaúristene, Thierry Frémaux nem bízott a véletlenre semmit, az idei mustrát is megpakolta fajsúlyos nevekkel, akik mellett alig tudtak csak labdába rúgni azok, akik nem visszatérő vendégei a fesztiválnak. Azért persze sikerült, ráadásul nem csak a versenyprogramból sikerülhet a nagy kiugrás. Nem is szaporítom a szót, kattintás után a versenyfilmek és az egyéb érdekességek ismertetői várnak rátok, néhány trailer, néhány kép, Ryan Gosling, Marion Cotillard, Steve Carrell, Meryl Streep, Lea Seydoux, Eva Mendes és mások társaságában... és arról a tényről se feledkezzünk meg, hogy már van néhány magyar premierdátumunk is!

Johnny Depp transzcendál, Nicolas Cage megváltásra lel, Jim Jarmusch vért szívat, a norvégok alámerülnek, a franciák kardoznak és esküsznek. Heti bemutatók.

Eli Roth horrorfilmjeivel mindig ugyanaz a baj: hiába fedez fel a zsánertől szokatlan új területeket, illetve feszegeti annak határait, hülye karaktereivel és nullához konvergáló történetvezetésével mindig agyoncsapja azokat. A Kabinláz húsevő vírusaira, a Motel-kettős tortúrapornójára vagy az Utórengés katasztrófa utáni durvulásaira sem az izgalmak és a dráma miatt hajlamos visszatekinteni az ember, hanem úgy forgatták a gyomrot, ahogy azt Hollywoodtól nem nagyon szokás. És az ember ilyen élményhez nem nagyon szeret visszatérni. A hírek szerint a Green Infernóval is ugyanez a baj, habár az ember mit is várhatna egy  Deodatót idéző produktumtól, mondhatnánk, de mennyivel félelmetesebb lehetne a Cannibal Holocaust, ha nem csupán mai filmes technológiákkal, de jól elhelyezett karakterekkel és történetvezetéssel is megtámogatnák, nem beszélve egy olyan hangulatos trailerről, mint az alábbi.

Épp a héten készülök új számítógépet venni; elég az hozzá, hogy 2006 után kiadott PC-játékokat már meg sem próbáltam telepíteni a mostanira. És ha még azt is elárulom, hogy okostelefon hiányában az internetet használni csak otthon vagy a munkahelyemen szoktam (és a köztes időt jobbára olvasással ütöm el, a klasszikus, két ujjal lapozható fajta könyvekkel), akkor kellő képet kaptok róla, hányadán állok a technológia 21. századi vívmányaival. Félreértés ne essék: a legkevésbé sem ellenzem az ilyen irányú fejlődést, sokkal inkább a felhasználói oldalt emlékeztetném rá néha, hogy a szélessáv és a mobiltelefon elterjedése előtt sem volt unalmas az élet és feltétlenül kényelmetlen a hétköznap.

A fentiekből következik, hogy számomra érdekfeszítőnek tűnik egy olyan film, ami szembeállítja a tudományt a (nem feltétlenül vallásos értelemben vett) hitbeli meggyőződéssel, a technológia korlátlanságát az emberi szellem határtalanságával.

Bár már több filmterv kapcsán is felmerült a neve, most úgy tűnik, az egy éves szabadságból visszatérő Leonardo DiCaprio naptárában kialakult a következő két év ütemterve. Három, szinte egyszerre forgatott mozi után jár is ennyi, ráadásul az ügynökének is volt ideje "valami mást" keresni. Az első állomás Alejandro González Iñárritu régóta dédelgetett projectje, a Michael Funke azonos című regénye alapján készülő The Revenant lesz.

Az igaz történetet feldolgozó film az 1820-as évek elején veszi kezdetét, amikor az addigra már sokat látott Hugh Glass csatlakozik egy prémvadász társasághoz, akik feltérképezetlen területekre indítanak expedíciókat. Az ember nem így képzelné el a megállapodott életet, de Glass már 16 évesen a tengert szelte, szolgált kalózhajón, egy évet töltött indiánok fogságában, úgyhogy az új munka tényleg megnyugvást jelent neki. A számításait egy medvetámadás húzza keresztül, melynek során majdnem otthagyja a fogát, szinte élettelen testében pedig két társa próbálja tartani a lelket. De miután indián csapatok közelítik meg a táborukat, a két "ápoló" jobbnak látja felhúzni a nyúlcipőt, és ha már mennek, viszik magukkal a sebesült fegyverét és szerszámait is. Habár minden ellene szól, Glass túléli ezt is, hogy aztán a felszerelése nélkül vágjon neki annak a 3000 mérföldes útnak a vadonban, melynek a végén ott várja a bosszú lehetősége.

A hírek szerint a film forgatása ősszel kezdődik, a premiert pedig 2015 őszére tervezi a Fox, nyilvánvalóan valamelyik fesztivált (Velence, Toronto) választva a díszbemutatóhoz. Egyáltalán nem rossz az ötlet. Az már bebizonyosodott, hogy a közönség lelkesedésére fittyet hányva, sem a kritikusok, sem a szakma nem bólintott rá a piperkőc, jól fésült Leóra, szóval nem árt megpróbálni egy szakadt, sebhelyes, ápolatlan, ír akcentussal beszélő DiCapriót egy "mocskos Jack London-történetben". De ha a nagy áttörést (és ezt most értsétek úgy, ahogy kell) nem is hozza meg, egy fordulópont első állomása még lehet, hiszen a jelenlegi állás szerint ezután Daniel Espinosa történelmi filmje (Blood on Snow) jön az atlantai olimpián elkövetett bombamerényletért tévesen megvádolt Richard Jewellről, amelyben DiCaprio újra összeáll Jonah Hillel. De ez még a jövő zenéje, egyelőre maradjunk a biztosnak látszó The Revenantnál, hiszen egy nagy kérdésre még csak homályos válasz sincs: ki fogja játszani a nagy ellenfelet? A szerepre Sean Penn volt az első számú jelölt, de mire kialakult a jelenlegi helyzet, Penn már leszerződött máshova. Nagy kár, mert szükség van egy karizmatikus figurára, de hamarosan az is kiderül, ki veszi majd át a helyét.

Amikor egy ilyen színészgárda megjár két nagy filmfesztivált, de a visszhang csak síri csend, akkor tudhatjuk hogy baj van. Paul Haggis (Ütközések, Elah völgyében) modoros forgatókönyveit csak az mentheti meg, ha valaki más rendez belőlük filmet, mert ha nem, Haggis végképp elveszik a felszínes kirakatdrámákban. Az viszont tény, hogy néhány színész hálás lehet neki, viszont az nem Liam Neeson, James Franco, Mila Kunis, Olivia Wilde, Adrien Brody vagy Maria Bello lesz ezért a három különböző helyen (Róma, Párizs, New York) játszódó, mégis összekapcsolódó szerelmi történetért. 

Elizabeth Banksnek és James Marsdennek már réges-régen A-listás komikusnak kéne lennie (bizonyítékért csekkeljétek az előbbit a Zack és Miriben, az utóbbit pedig a Szextúrában), és ez a film végre elhozhatná nekik az áttörést, ha ez a lenti előzetes nem lenne annyira kiábrándító, mint amilyen. És nem azért, mert nem vicces, mert az (mondjuk enyhén szólva túlcsordulnak benne a pénisz-poénok), csakhogy túl hosszú (3 és fél perc!), túlságosan bénán van vágva, és gyakorlatilag az egész filmet elmeséli. És jaj, mit fog művelni mindezzel a magyar szinkron! (Csak vessetek egy pillantást a magyar címre!)

Most azonnal hagyj abba mindent, és nézd meg ezt a trailert!

Az olasz filmekre specializálódott Cinenuovo szakít hagyományaival, és egy amerikai függetlent mutat be. A kritikailag elismert Joe főszereplője Nicolas Cage, akinek karrierje vehetett volna éppenséggel olyan fordulatot, hogy olasz, vagy sokkal inkább román és bolgár gyártású produkciókba kényszerüljön... ettől tán éppen ez a munkája mentheti meg, a szinkronizáltságtól viszont semmi.

A filmfesztiválok királyának idén a mozi szabadsága, nyitottsága, sokszínűsége és a moziélmény boldogsága lesz a központi témája. Mivel is lehetne ezt jobban kifejezni, mint Marcello Mastroiannival és Fellinivel, ezen belül is a film világának egyik legnagyobb ünnepével, a 8 és féllel. Íme a poszter:

Gillian Flynn 2012-ben megjelent regénye, melyben egy férfi nyomoz eltűnt felesége után, és gyanús viselkedése (és egyéb nyomok) miatt maga is gyanúsítottá válik, hamar a bestseller-listák élére vándorolt részben annak a bizonytalanságnak köszönhetően, ami a főhős szándékait övezi, a regény mégis több egyszerű "whodunnit", vagyis "didhedoit"-nál, ugyanis meggyőző képet fest egy diszfunkcionális házasságról. 

Az ígéretes alapanyagból David Fincher forgatott filmet Ben Affleck (a férj) és Rosamund Pike (a feleség) főszereplésével, ez pediglen az első trailer és poszter, amely a rendezőtől megszokott módon elég sajátosra sikeredett (még ha nem is olyan átütőre, mint pl. A tetovált lányé).

(A Fox és a YouTube nevében szeretnék elnézést kérni, amiért egy ilyen szignifikáns látványvilággal rendelkező film előzetesét csak szarul kódolt 720pben képes megosztani a nagyközönséggel - és továbbra is erőlteti az apple divatjamúlt oldalát -, és ha netalántán valaki képes lenne azt 1080p-ben, vállalható minőségben feltölteni, azt mindenestül letiltja.)