Az egyik DVD-vel foglalkozó oldal brózolgatása közben bukkantam rá arra a hírre, hogy hamarosan Angliában is megjelenik BD-n a Re-Animator című Stuart Gordon-ópusz, amely nem csupán hihetetlenül intuitív és kreatív kultuszhorror (azt tudtátok-e, hogy egy Lovecraft-írás ihlette?), hanem az első film, melyet szerény személyem azon a leírhatatlanul izgalmas szerkezeten látott, amely forradalmasította a filmnézési szokásokat és lehetőségeket, és melyet maximum csak Juhász Előd bácsi hívott képmagnónak, mindenki csak videóként csodált. Meg is rohantak az emlékek.

Egy forgalmas vasútvonal menti településen nőttem fel. Akkoriban még majd minden faluban volt mozi, ez alól a miénk természetesen kivételt képezett, így a szomszédos település - szó szoros értelmében is - fapados filmszínházába kellett átvándorolni, ahol hetente csupán kétszer volt előadás,melyeket aztán rendre kipipáltunk. Ezen kívül jó darabig csak az ORF1 műsorából szemezgethettünk (jót tett a német szövegértésnek), meg persze abból, amit a Magyar Televízió nagy ritkán felkínált. Aztán egy nap az állomásfőnök fia izgalmas hírrel jött le a grundra focizni: vettek egy videót. Egy olyan készüléket, melyet a tévére kötve bármikor bármilyen filmet megnézhetünk, ráadásul olyanokat, amilyeneket elképzelni sem tudunk. 

Az állomásfőnök fia aznap nagyon sok közeli barátot szerzett, de csak a néhányunkat hívott meg a "tesztelésre". Igazából nem emlékeszem, utána hány filmet láttunk közösen, de eme első szeánsz a mai napig élénken él bennem. Mindjárt két filmet néztünk meg, én magam a földön, a kőkemény parkettán ülve, de ez egy csöppet sem foglalkoztatott, ugyanis a tévében valóban csodát láttam. A készülék egy felültöltős Sanyo volt, a tévé a jó öreg Super Color, a két film (narrátorosan, persze) pedig a már említett Re-Animator (avagy Az újraélesztő), és a talán kevésbé ismert Pulykavadászat (Turkey Shoot), amely egy poszt-apokaliptikus világban játszódó ausztrál akciófilm, melyben a túlélőket koncentrációs táborokban tartják, melyek vezetői szórakozásból vadásznak rájuk. Ezt a stuffot azóta sem láttam, és a lenti trailer láttán sem utaztam vissza az időben, arra azért emlékszem, hogy az izzasztóan izgalmas film tele volt naturalisztikus (az akkori kis srácnak egyenesen horrorisztikus) jelenetekkel, az egyikben például egy bozótvágó késsel (amit bozótvágó kés helyett valamiért bendzsónak hívtunk) lékeltek meg az egyik rosszfiú fejét, valamint volt egy nagyon szőrös előember szerű izé is (az előzetesben csak egy pillanatra tűnik fel), aki puszta kézzel tekerte ki a "pulykák" nyakát. Szóval tanulságos darab volt.

De persze kutya füle a Re-Animatorhoz képest, melynek trükkjei, tiltott erotikát hordozó, groteszk kreativitása és főhősének (Jeffrey Combs) eszementsége még napjainkban is egyedülálló. Na jó, az újraélesztett macskás csörte már inkább emlékeztet Frank Drebin és a törülköző párharcára, viszont képzelhetitek, hogy mindez milyen hatással volt arra a kb. 10 éves kis kölyökre, aki még A bolygó neve: Halál képregényváltozatától sem tudott aludni. Szoktam mondani, hogy a 9 éves koromban látott A Dolog csinált belőlem filmbuzit, de filmgyűjtőt ez a double feature-ös élmény faragott, mert akkor és ott elhatároztam, hogy én is megszerzem magamnak ezeket a filmcsodákat - minél többet, annál jobb -, hogy aztán hasonlóan kikerekedett szemű barátimnak mutogathassam kincseimet. Jelenleg úgy 3.000 filmem van itthon, persze nem VHS-en, hanem DVD-n és BD-n, nem mintha ezeknek a formátumoknak nem lenne már leáldozóban. No, de ez egy másik történet.

Amennyiben a 90-es évek előtt születtél, akkor te is részese lehettél a VHS-korszaknak, mikor egymás kezébe adtuk a másolt filmeket, melyek minősége minden egyes továbbkopírozást követően tovább romlott: emlékszel a narrációkra, a kép tetejéről eltünedező színekre, a trackinghibákra, a tompa és hamis hangra, vagy arra a kétségebe esett érzésre, mikor a magnó bekapta a szalagot. De mindenek előtt arra, hogy mekkora érzés volt videón filmeket nézni. Neked mi volt az első, amit így láttál?