Bele sem merek gondolni, hány millió dollárt ölt a Sony a hamarosan (március 15-én) megjelenő God of War-prequelbe, hisz önmagában ez a promó sem lehetett olcsó mulatság, nem hogy az, hogy teljes hosszában pörög majd a Super Bowl szünetében. Sajna, túl későn kapcsolódtam be a konzoluniverzumba ahhoz, hogy az első két rész mai szemmel már fapados grafikáját és nehézkes irányíthatóságát toleráljam, de a harmadik rész nagy-nagy klasszikus (a Guitar Herós feladványt leszámítva). Persze, megvárom az első teszteket...

A hétvégén, amikor Amerika felének figyelme a tévéképernyőkre szegeződik, azért mindig akad hely egy sikersztorinak a mozikban is. Ez a szerep most a Warm Bodies című szerelmi horrornak jutott, miközben Stallone is beállt Schwarzenegger mögé a Bullet to the Headdel.

Csütörtöktől egy boszorkány sincs biztonságban, s hogy a magyar néző is teljes mértékben a vászon közepére koncentrálva élvezhesse a vadászatot, János és Júlia nem csak nevében, hanem hangjában is magyaros, mint egy hagymás-szalonnás-kolbászos-paprikás pizza. Hogy kiknek a közreműködésével, most elolvasható, de csak kritikánk után!

Ha hihetünk a szinopszisnak, akkor ez a kép nem a nagy leszámolás előtt/után/alatt készült. Mert Londonban nem látsz ilyen eget. S ha már itt tartunk: ilyen utat sem.

A pillanat, amitől azt vártuk, hogy rendet tesz ebben a kusza díjszezonban. Ha Steven Spielberg nyer, a Lincoln az Oscar fődíjáig masírozik. Viszont ha Ben Affleck nyer, akkor nem ez lesz a statisztikák éve, ráadásul az lesz az a pillanat, amikor Michael Haneke határozottan Oscar-esélyessé válik a rendezői kategóriában. De ha Ang Lee vagy a másik két jelölt nyer, akkor a zűrzavarból még nagyobb káosz lesz, az Oscar pedig egy hatalmas lutri.

Jó buli ez a díjszezonosdi, de egy dolgot nagyon nem szeretek benne: felkapnak egy-egy filmet és összevissza jelölik mindenfélére, akár megérdemli, akár nem. Rendben, mindenki szeret a nyertes csapatban játszani, de ezzel az "oda is nyalunk, ahova nem kéne" hozzáállással olyan filmeket fosztanak meg az elismeréstől, amik tényleg megérdemelnék. Ez a jelenség általában a technikai kategóriákban üti fel a fejét, és most Amerika látványtervezői/művészeti rendezői is beálltak a sorba...

UPDATE: Megvannak a nyertesek!

Az "animációs Oscar" jelölőbizottsága idén is kitett magáért. Mindenkinek dobtak egy kis csontot, még a legtöbb jelölést is megosztották három film között - így van most három animációnk 10-10 jelöléssel. Részletek kattintás után...

UPDATE: Vannak nyerteseink, az egyensúly helyrebillent.

Queens of the Stone Age, Sound City, Call of Duty, a Nine Inch Nails állítólagos visszatérése – Trent Reznor továbbra sem lazít a gyeplőn, de jelenleg "családi vállalkozásán" a világ szeme. Mint kiderült, a legutóbbi EP már a bő egy hónap múlva megjelenő első nagylemez előfutára volt, hat dalából négy ugyanis a Welcome Oblivionra is felkerült, eme négyből háromhoz pedig kaptunk már egy-egy minimalista videót is (Keep It Together, Ice Age, The Loop Closes), de a How to Destroy Angels most végre tényleg albumpromóciós üzemmódba kapcsolt: itt egy már-már "slágeres" új dal és hozzá egy remek posztapokaliptikus videó, amelyet a nagynevű Shynola kollektíva rendezett, és amely monokróm kegyetlenségével igen könnyen eszünkbe juttathatja Az út című filmet.

Az "elolvasom" után pedig két másik elektronikus előadó egy-egy videoklipje még januárból, amelyek szintén egy-egy jól ismert zsánert idéznek meg, hasonlóan sötét és horrorisztikus hangulatban...

Odakinn egész nap szakad a szar: ezen a lucskos, nedves, bőr alá is bemerészkedő, nem elég hideg, nem elég meleg februári napon, ami ráadásul pont egy szombatot fektet ki, az embernek még az Internethez sincs kedve. Ehhez az alaphangulathoz igazán jól megy egy korai Spielberg-gejl, mert hát már akkor sem csak mestermunkákat szállított. 

Úgy tűnik, Riddick harmadik, pontosabban három és feledik kalandja nem csak pózőrködésből áll majd. (Most már szívesen vennék valami mozgóképsort is.)

Úgy tűnik, normális vámpírfilmet már csak Európában lehet forgatni. Ha nem ez lesz Neil Jordan nagy visszatérése, akkor megette a fene. Meg a vámpírfilmeket is. 

Mintha a Disney Channelt összes alkalmazottja egyszerre szívott volna fel egy nagyon durva csíkot. Cenzúrázatlan trailer mocskolódással, sok-sok fegyverrel és egy rajzolt pöccsel. 

Semmiképp sem nevezhetném áttörőnek a DM új kislemez-dalát, ugyanakkor ügyesen játszik a zajokkal és az a gitár riff benne azzal a váltással, óóó! (Márciusban jön az új album Delta Machine címmel, májusban pedig Magyarországon koncertezik a banda, immáron 38.723-ik alkalommal.)

Egy évvel a Bosszúállók után játszódik a The Dark World alcímre hallgató Thor-folytatás, melyben a földi csatázásban kissé megfáradt istenség a Christopher Eccleston és még néhány réteg plasztik által megformált Malekithszel és sötét tündéivel találja szemben magát. Annak ellenére, hogy a folytatásban Asgard nem úgy fest majd, mint Disneyland (sokkal földhöz ragadtabb világot ígérnek), a producerek szerint ez lesz a Marvel-univerzum legőrültebb filmje - a Guardians of the Galaxy-ig, persze. A film ősszel kerül a mozikba.

Malekith és a sötét elfek

Így ragadod meg az űrbika tökeit - mutatja Alan Taylor (Trónok harca) rendező

Szerencsétlen egybeesés, hogy alig néhány hét eltéréssel érkezik a magyar mozikba két egyaránt élvezetes, de egymásra nagyon hasonlító film (a Dredd bemutatója január elején volt, A rajtaütést pedig tegnap óta játsszák). Ha lehet hinni a pletykáknak, az egyezés pusztán a véletlen műve, körülbelül egy időben írták a szkriptet, és különben sem a világ legeredetibb vagy legmegismételhetetlenebb ötlete, hogy a rend elhivatott őrei megpróbálják bevenni egy maffiafőnök toronyházát.

Ettől függetlenül nehéz túllépni azon, hogy az indonéz A rajtaütés és a hollywoodi Dredd szinte jelenetről jelenetre ugyanazt a forgatókönyvet követi az alapszituációból fakadó különbségektől eltekintve. Nehéz, de érdemes, mert mindkét filmnek vannak erősségei, amelyek miatt megéri megnézni őket.