A 2011-es ComicConon debütált az alábbi werkfilm, melyben Ridley Scott arról beszél, hogy a Prometheusban van Alien DNS, de ez egy teljesen más sztori, a mindenségről szól, és mindenkit halálra fog rémíteni vele. Nos, a filmet azóta láttuk, sokszor kielemeztük, rengeteget vitáztunk róla, ám ez a videó már csak azért is izgalmas, mert ez volt az első nyilvános prezentációja a filmnek, továbbá olyan jeleneteket is tartalmaz, melyekhez még csak hasonló sem került be a végső filmbe (David könnyezik?!). Csekkeljétek!

Mint kiderült, Wong Kar-Wai ismét újravágja az amúgy is évek óta csinosítgatott filmjét, emiatt az áprilisra beígért hazai premier is jóval későbbre halasztódott, ellenben befutott az első amerikai előzetes, amely olyan, mint egy paródia, pedig nem is az.

Az első kicsomagolós videó Paul Greengrasst meghazudtoló intenzitásából (értsd: a kezemben tartott kamera úgy remegett, mintha ráztam volna) tanulva ezúttal egy kameraman közreműködését kértem, így a remegést sikerült minimalizálni, ugyanakkor a szóismétlésről még mindig nem sikerült leszokni ("Oscar-díjjal díjazták", brrr), úgyhogy ezekért előre is elnézést.

A tomboló jó idő megsemmisítő csapást mért a mozikra, noha ez nem szokatlan április tájékán, fix kasszarobbantótól mentes időkben. A premierek java kritikán aluli számokat produkált, ez nyilván a Horrorra akadva 5. számára a legfájdalmasabb. Második hete a Feledés vezet, magasan tornyosulva a mezőny fölé.

"Az év legjobban várt romantikus filmje" igazából nem fedné a valóságot, ugyanis azóta erre a filmre várunk, mióta évekkel ezelőtt kiderült, hogy a Linklater/Hawke/Delpy-trió egy harmadik filmben gondolkodik. A magyar forgalmazót kifaggatva megtudtuk, hogy a tervek szerint még... vagyis inkább már csak júliusig kell várnunk a hazai bemutatóra. Addig is íme a film új plakátja.

Az április 25-én megjelenő júniusi (ne kérdezd!) Empire kétféle címlappal jelenik meg: ezek közül szerintem a Zod tábornokos az izgalmasabb, ugyanis most először láthatjuk teljes egészében (mínusz a sisak) Zod überbrutál páncélzatát.

Pár hete még úgy volt, hogy június közepéig kell várnunk a Sötétségben: Star Trek hazai bemutatójára, de aztán némi vérre menő vitát egyeztetést követően a forgalmazó elérte a Paramountnál, hogy a stúdió itthon is engedélyezze a világpremiert. Túl későn lenne a május 16-a? Nos, most tudtuk meg, hogy az Aréna IMAX-mozija már május 9-től is vetíti a filmet előjátszások keretében, és ha felcsapjátok korábbi beszámolónkat, akkor ti is megtapasztalhatjátok, hogy az IMAX-vetítés igazán egyedi élményt kínál majd.

Minden idők egyik legjobb rosszfiúja ugyan csak egy reklám erejéig tért vissza a vászonra, pontosabban a tévék képernyőjére, de egyszerre nosztalgikus és hátborzongató érzés Hugo Weavinget újra Smith ügynök gúnyájában látni, fessen, szenvtelenül, kicsivel kevesebb hajjal, de továbbra is kommandírozó jelenléttel... én pedig gondolkodóba estem, hogy szívesen megnéznék egy Mátrix-prequelt, te nem?

A lesifotók garmadája után Marc Webbnek hála most két hivatalos kép is megjelent a 2014-es nyári moziszezont nyitó A csodálatos pókember 2.-ből. Az elsőn Harry Osborn (Az erő krónikájából ismerős Dane DeHaan), a másodikon pedig Max Dillon, azaz Electro (Jamie Foxx) látható. Ez utóbbi feltételezhetően új frizuradivatot indít el.

Az amerikai közönség még nem feledte el, hogy Tom Cruise-ért egykoron kígyózó sorokba tömörültek a kasszáknál, de emlékezetük felfrissítéséhez azért nem ártott egy sokat ígérő, látványban bővelkedő sztori mellékelése. Ezzel a Feledés képes volt megfelelni az elvárásoknak, azaz kielégítő összeggel szerzett vezetést.

Egy héttel ezelőtt az iránt érdeklődtem, mit utálsz mozizás közben, most magára a mozizási szokásaidra szeretnék rákérdezni. Akár leírhatnám megint az intrót, mint legutóbb, mert a kiindulópont ugyanaz: moziba járni jó. Csak nem mindegy, hogy hová, mikor, hogyan és kivel.

Denis Lavant leharcoltan, extatikus állapotban botorkál az úttest közepén. Szemlátomást nincs tudatában a külvilág eseményeivel, vagy egyszerűen csak nem törődik velük. Ez a viszony kölcsönös, ugyanis a legtöbb autós szimplán csak kikerüli, aztán az egyik elgázolja, majd lassítás nélkül tovább hajt... Nem, ez nem a Rabbit in Your Headlights videoklipje, hanem minden idők egyik legjobb szerelmesfilmjének nyitóképsora. 

2012 októberében került a piacra a Resident Evil széria hatodik része, és azóta gyakorlatilag mindennek elmondták, aminek csak lehetséges. A kritikusok és játékosok között akadt olyan is, aki dicsérte, de voltak bőven, akik mélységes csalódásuknak adtak hangot. Az egyik internetes oldal még egy egészen rendhagyó cikket is közzétett, amelyben úgy fejezte ki véleményét a játékról, hogy minden, a játékot lehúzó kritikusnak megköszönte az őszinteségét és egyben elismerését, sőt gratulációját fejezte ki, hogy nem ajnároztak valamit, ami azt a legkevésbé sem érdemli meg. Ezt mind azzal indokolták - amit a korábbi cikkben én is taglaltam - hogy az előző rész, a Resident Evil 5 kritikái túlontúl kedvező fényben tüntették fel az arra sokak szerint nem érdemes játékot. Egy dolog előtt állok csupán mély értetlenkedéssel: mégis min voltak ennyire meglepve a kedves kollégák? Hiszen, ha megnézzük az ötödik és a hatodik rész között eltelt időszak termékeit (a nagy kék nyíl után ugyebár), elég világos képet kapunk róla, hogy mi is történt/történik a sorozattal az utóbbi években.

Nálunk már szerdán éjfélkor elválik, hogy Tony Starknak spéci páncélzatában avagy önmagában kell keresnie hősi erejét. Nem lenne rossz, ha az is kiderülne, hogy Shane Black két említésre méltó filmszerepe ikonikus főszereplőjét (a Predatort és a Robotzsarut) is bevetette ellene, de ilyen találgatások helyett inkább lássuk, ami bizonyos: a magyar hangokat.

Quentin Tarantino két Oscar-díjat nyert filmje a közelmúltban átlépte a 200 ezer eladott jegy jelentette lélektani határt Magyarországon, méghozzá elsőként a 2013-as felhozatalból. S hogy miért emlékezünk erről meg külön bejegyzésben? Az is kiderül.