Egy héttel ezelőtt az iránt érdeklődtem, mit utálsz mozizás közben, most magára a mozizási szokásaidra szeretnék rákérdezni. Akár leírhatnám megint az intrót, mint legutóbb, mert a kiindulópont ugyanaz: moziba járni jó. Csak nem mindegy, hogy hová, mikor, hogyan és kivel.

Én magam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számos filmet premier előtt láthatok, ez viszont rendesen behatározza a fenti kérdéskört, ugyanis ilyenkor nem én, hanem a forgalmazó dönt. De ahogy mondani szokták: valamit valamiért. Sajtóvetítésektől függetlenül is rengeteget járok moziba, és szeretem azt mondani, hogy a film választja meg, hogy hol nézzem, nem pedig a mozi. Mert sokkal jobb egy popcornfilmet egy multiplex moziban, a film névadóját majszolgatva abszolválni, mint teszem azt egy klubmozi kistermében. Viszont ez utóbbiaknak is megvan a maguk varázsa: ide filmcsemegéket fogyasztani jár az ember, és hiába kisebb a vászon, gyengébb a hangzás vagy szűkösebb a moziszék (de azért fizikálisan még nem megterhelő), a film adta élmény nem ezektől függ. Teszem azt sokkal jobb volt a Cirkóban megnézni A Pont-Neuf szerelmeseit (35mm-ről!), mint pár nappal korábban az Ill Manorst a Westendben, és nem (csak) azért, mert az utóbbinak csúnyán csúszott a hangja (ez sajna DCP-k esetében nem egyedülálló probléma), hanem mert lélektelen volt az előadás. Összesen négyen tengtünk-lengtünk egy hatalmas teremben (és ez arrafelé még kisebbnek számít), ment a légkondi, üvöltött a hang, és a film korántsem került olyan közel hozzám, mint tette volna azt egy olyan nézőtéren, ahol érezni/észlelni lehet a közeledben ülők reakcióját.

Ha tehetem, eredeti nyelven (felirattal) nézem meg azokat a filmeket, melyek egyébként szinkronnal kerülnek bemutatásra, viszont van belőlük eredeti nyelvű (feliratos) vetítés is, mivel szinkronkultúra ide vagy oda, úgy vélem, egy színész játékához a hangja is hozzátartozik. A 3D nem szokott érdekelni: nagyon kevés olyan filmről tudok beszámolni, melynek élményét jelentős mértékben befolyásolta pozitív vagy negatív irányban (persze mindkettőre vannak példák, de elenyésző számban), viszont nem szemüvegesként nem túl kellemes érzés két órán át egy otromba szemüveg-karikatúrát viselni az orromon, ami rendesen elszigetel a mellettem ülőtől (állítólag ugyanez a szemüvegeseknek se nagy kaland, de egészen más okból).

Apropó mellettem ülő: a mozizás társasági élmény, így a fent említett sajtóvetítésektől eltekintve, ahová egyedül érkezem, és nem ritkán egymagam is ülök le, pedig számos kollégát jól ismerek, de más munkatársakkal mozizni, mint barátokkal, szóval eme vetítésektől eltekintve szinte mindig társaságban mozizok: mert jó előtte az elvárásokat, utána meg az élményeket megvitatni, mi több, akár film közben is tenni egy-két észrevételt (a közelünkben ülőket azért nem megzavarva). És ha már szóba kerültek a körülöttünk ülők: jó, ha vannak emberek a moziban, lehetnek akár sokan is (egy látható/hallható reakciókat kiváltó film esetében ez még hozzá is tesz az élményhez), de ha lehet, akkor nem szeretek a közvetlen közelükbe ülni, mert nem tudom, hogy viselkednek. Az, hogy a terem közepén üljek, már régóta nem szempont: ha a film hangminősége rendben van, az már elhanyagolható tényező, hogy térhangzásilag a legoptimálisabb helyen üljek. Persze, ha egy filmen kevesen vannak, akkor "középre, középre" kérem a jegyet, de ha sokan tömörülnek ott, akkor inkább üresebb régiókban telepszem le (és bízom abban, hogy nem valakinek a helyére ültem, de ha nagy ritkán mégis így történik, és az illető ragaszkodik a negyedik sor széléhez, akkor átteszem a székhelyem). 

Egy filmet jó minél előbb látni, és ezért bizony áldozatot is kell hozni: nagyobb a tömeg, nem ideális a vetítési időpont... Apropó időpont: mivel a munkám rugalmas (értsd, a megbízók határozzák meg, mikor dolgozom), ezért ebben én is rugalmasabb vagyok, viszont a legfontosabb mindig a filmhez illő terem, illetve az, hogy ne egyedül éljem át az élményt. Mert a mozizás közösségi élmény. No, és te hogy mozizol?