"Teljesen új történet lesz, új karakterekkel, csak a címet és a stílust tartottuk meg," mondotta anno a csatorna szóvivője a készülő Fargo kapcsán. Nos, igazat is mondott, meg nem is. Például amikor a pilot elején feltűnik a film kezdő képsoraiból ismerős "Igaz történet" felirat, már sejteni lehet, hogy jobban hasonul majd ez a széria Coenékhoz, mint azt előzetesen híresztelték (egyébként nem értem, minek ellőni ugyanazt a poént kétszer), és az első pár perc csak tovább erősíti a gyanút.

Egy autó fényszórói jelennek meg a behavazott úton, majd bekövetkezik a baleset, és a nyilvánvalóan fogva tartott utas elmenekül a hómezőben. Ezután egy családi vacsora következik, ahol egy terhes nő furcsa akcentussal vitatja meg az érdeklődést csak nagy vonalakban színlelő férjével a gyerekszoba színének kérdését, majd visszakapcsolunk a balesethez, ahol egy rendőrnő helyszínel.

Mielőtt azonban rásütnénk, hogy szégyentelenül lenyúlja a Coen-klasszikus nyitányát, hadd hívjam fel a figyelmet az apró különbségekre. A terhes nő nem rendőr, a férje ellenben az. Persze van egy rendőrnő is, de ő meg nem vár gyereket - a bélyegek miatt pedig egyáltalán nem aggódik senki. De ők nem is gazán számítanak. Mindez csak beetetés, a film rajongóit vissza-, az azt nem ismerőket pedig be kell vezetni ebbe furcsa közegbe, és rá kell hangolni a közelgő agybajra, amelynek Lester Nygaard (Martin Freeman) lesz a központi figurája.

Lester, akárcsak az eredeti Fargóban Jerry Lundegaard, született vesztes. A felesége lenézi, a testvére sem tartja sokra, akik pedig a középiskolában szívatták, azoknak még most is kiváló céltáblát jelent. Az egyik ilyen incidens orrvérzésig fajul, hogy aztán a kórházba siető férfinak a sorsa is megpecsételődjön. Lúzerünk itt találkozik a végzetével, Lorne Malvóval (Billy Bob Thornton), a sorozat pedig ezen a ponton talál végre rá saját útjára, a Fargo-utóízt felváltja a Coen-érzés. Míg Jerry saját magához méltó bűnözőkkel került párba, Lestert egy bölcs és talpraesett bérgyilkossal hozza össze a sors, aki akár egy másik Coen-hős, Anton Chigurh rokona is lehetne.

Talán ebből már lehet sejteni, hogy Lorne nem azért van, hogy elvégezze azt a piszkos munkát, amit aztán majd közös erővel cseszhetnek el. Nem, Lorne mindössze segíteni akar Lesternek, hogy visszanyerje önbizalmát, hogy ez a szerencsétlen flótás végre a saját lábára álljon. Persze a cím kötelez, így ami rosszul sülhet el, az úgy is fog, de a kocsmában legalább akciós a fehér orosz. Azt mindvégig érezni, hogy a sorozatot íróként jegyző Noah Hawley nem egy ligában játszik Coenékkel, de azért annál többre futotta tehetségéből, hogy felületesen majmolja a testvérek alkotását. Sőt, az apró kis gegek, a finoman elhelyezett utalások méltók a nagy elődök stílusához, Lorne Malvo karaktere pedig bőven elegendő ahhoz, hogy elvigye a show-t.

Döccenők azért akadnak (Bob Odenkirk figurája túl mesterkélt, a brit Martin Freemanről egy percig sem hisszük el, hogy ebből a közegből származik), de a sorozat mindenképpen jó úton jár - még ha kicsit lassan és tanácstalanul, mint egy hóviharban rekedt ember -, és elég szórakoztató ahhoz, hogy a jövő héten is leüljek elé.