Ma érnek véget a XXXI. nyári olimpiai játékok. Ebből az alkalomból gondoltam végig, melyek azok az olimpiához kötődő filmélményeim, amik a legtöbbet jelentenek a számomra akár pozitív, akár negatív értelemben. Tehát egyrészt nem a tíz legkiválóbbnak tartott alkotást gyűjtöttem össze, hanem a legrosszabbtól a legjobbig tart a lista. Másfelől szeretném kiemelni a cím "vonatkozású" kitételét: nem kizárólag egy-egy olimpiára való felkészülést, vagy az azon való részvételt bemutató darabok kerültek terítékre. Fontos szempont volt viszont, hogy még ha nem is az olimpikonok megmérettetése áll az adott művek középpontjában, azok valahogyan az olimpiai eszmékről vagy egy világverseny apropóján a sport alkalomadtán zárt világáról is szóljanak. Így például a München (Munich, 2005) az összes érdeme ellenére nem kapott helyet a bejegyzésben. (Remélem, alant értelmet nyer ez az egész hadova...) Végezetül pedig egy kicsit csaltam, mert a felsorolás tartalmaz téli olimpiás filmeket is. Emellett az egészet egyedül raktam össze, a felelősség engem terhel, a szidalom engem illett.

10. Asterix az Olimpián (Astérix aux Jeux Olympiques, 2008)

Tökéletes példája az elrontott, méregdrága adaptációknak, aminek készítése során teljes mértékben félreértelmezték az alapanyagot. Goscinny és Uderzo finom iróniával átszőtt humorú képregénye eredetileg számos fricskát osztott ki a doppingbotrányok és a teljesítménykényszer miatt sokat bírált sportvilágnak, ami a feldolgozás során talmi csillogássá és harsány ripacskodássá transzformálódott. Különösen fájdalmas az alfás kiadás Tímár György jegyezte, örökbecsű magyar fordításának fényében.

9. A nagy futás (Running, 1979)

A kanadai B-mozi egy fiktív maratonfutó, Michael Andropolis olimpiai felkészüléséről szól. Nem különösebben átütő erejű dráma, ellenben életszerűen mutatja be, ahogyan a megszállott sportoló fokozatosan elidegenedik a környezetétől, a családjától, a szeretteitől, és egy idő után kizárólag a hőn áhított cél lebeg a szeme előtt. A fiatal Michael Douglas pedig kifejezetten szerethető ebben a szerepben.

8. Rendíthetetlen (Unbroken, 2014)

Hiába a nagyszerű színészi játék, Angelina Jolie középszerű, sziruposan giccses és szájbarágósan sablonos rendezése feledhetővé teszi a Louis Zamperini életét feldolgozó mozgóképet. A berlini játékok után japán fogságba került amerikai katona túlélésért folytatott harca és kitartása a filmtől függetlenül időtálló metaforája az olimpiai eszméknek.

7. Eddie, a sas (Eddie the Eagle, 2016)

Ornitológiai csúsztatással élve íme az első kakukktojás a listán, hiszen a valós eseményeken alapuló Eddie, a sas főszereplője egy angol síugró. A mérsékelt sikert aratott vígjáték az egyszer nézhető darabok kategóriáját bővíti. Sajnos Taron Egerton hibátlan csetlése-botlása, valamint az edzője bőrébe bújt Hugh Jackman tisztes teljesítménye sem tudja az átlag fölé emelni.

6. Harc a másodpercekért (Prefontaine, 1997) és Korlátok nélkül (Without Limits, 1998)

Egy év különbséggel két biopic is feldolgozta a tragikusan fiatalon elhunyt, hírhedten önfejű Steve Prefontaine sorsát, akinek a számára az 1972-es müncheni olimpián elkövetett terrortámadás utáni napon került volna sor. A versenyt végül az amerikai balhézása miatt nem fújták le. Míg az első alkotásban Jared Leto remekel a szakszövetséggel hadban álló hosszútávfutó szerepében, a másodikban az edzője, Bill Bowerman (a Nike egyik későbbi alapítója) megformálójaként Donald Sutherland nyújt maradandót.

5. A napfény íze (1999)

Ha olimpia, akkor kötelező a magyar részvétel! A viccet félretéve Szabó István történelmi tablójának középső, Sors Ádámról szóló része Petschauer Attila olimpiai bajnok magyar kardvívó életének is emléket állít. Az Európai Filmdíjjal többszörösen jutalmazott mű amellett, hogy Ralph Fiennes-t tiszteletbeli hazánkfiává emelte, többek között Kovács Lajos rövidsége ellenére zseniálisan hidegrázós feltűnése miatt is szót érdemel.

4. Foxcatcher (2014)

Bár a Foxcatcher nem szorosan egy olimpiához kapcsolódik, úgy érzem, az aranyérmes olimpiai bajnok Schultz-fivérek és birkózómániás szponzoruk, a nem éppen ép John du Pont milliárdos drámája feltétlenül helyet érdemel a listán. Mégpedig azért, mert kevés olyan filmet tudnék felsorolni, ami ennyire tűpontosan ábrázolja a sportolók, edzők és mecénások bensőséges viszonyait, illetve az elismerésre való vágyakozás hétköznapi őrületét.

3. Csoda a jégen (Miracle, 2004)

A hidegháborús viszonyok uralkodnak szó szerint és hideg háborúsak képletesen az USA hokiválogatottjának 1980-as hőstettét megéneklő Miracle-ben. Az abszolút esélytelennek tartott amatőrök jól odavernek a profi és gonosz szovjeteknek, mint a népmesékben. Közhelyesnek hangzik, de nem annak látszik, nem utolsósorban a Herb Brooks edző szerepében pályája egyik legjobb alakítását nyújtó Kurt Russell-nek köszönhetően.

2. Jég veled! (Cool Runnings, 1993)

Furának tűnhet a hazánkban nem kis népszerűségnek tűnő komédia ilyen előkelő helyen történő szerepeltetése, pedig a Jég veled!-ben minden megvan, ami egy parádés sportfilmhez szükséges. Mi lehet magasztosabb és "olimpiaibb" egy jamaicai bobcsapat történeténél, aminek tagjai még életükben nem láttak havat? Mindjárt azt is elárulom.

1. Tűzszekerek (Chariots of Fire, 1981)

Ugye nem igazán volt kérdés, melyik mozgókép lesz az első helyezett? A Tűzszekerek vitathatatlanul "AZ" olimpiai film a hit és az akarat diadaláról, valamint az esélytelennek tartottak győzelméről. Hasson bár avíttnak Vangelis zenéje a mai nézők számára, az a bizonyos hátracsapott tarkó még harmincöt év távlatából is elég sok mindent visz.