a zenei listával ellentétben a filmes top összeállításával egyáltalán nem volt gondom - jó volt az idei filmtermés -, sőt, a tavalyi top 10-zel ellentétben idén top 25-öt állítottam össze, melyben a korábbi szabályok szerint nem csak idén, illetve mostanában készült filmek kapnak helyet, hanem azok is, melyeket hiánypótlás vagy bármi egyéb okból kifolyólag idén láttam először. nos, here we go.
25. the queen (2006)
meglepően humoros, bár kissé összeszedetlen dráma az autoritás és az érzelmek összeférhetetlenségéről. hellen mirren = II. erzsébet királynő. (kritika)
24. la môme (2007)
veszett bakkecskeként ugrál az idősíkok között, s fontos momentumokat hagy ki, mégis nagyhatású film a piaf, nem utolsósorban marion cotillard oscart érdemlő alakításának köszönhetően (kritika)
23. die hard 4.0 (2007)
john mcclane visszatérését nagy örömmel fogadtam, bár egy vaskosabb gonosz és jóval több vér nem ártott volna az amúgy rendkívül szórakoztató oldschool vs. newschool alciófilmnek. (kritika)
22. the simpsons movie (2007)
a jónép valahol többet várt egy 80 percre kinyújtott tévéepizódnál - és nem feltétlenül melegvicceket -, ám a simpson család szélesvászonban is elragadóan őrült. őrülten hétköznapi. (kritika)
21. goya's ghosts (2006)
mint forman legtöbb biográfiája, a goya sem feltétlen a címszereplőről szól: iróniával átitatott mese hatalomról, vallásról és más játékokról.
20. stranger than fiction (2006)
bár a végére némileg kifullad, ez a komédia is azon ritka hollywoodi produkciók közé tartozik, melyeknek van egy jó ötletük. will ferrell visszafogottsága sokaknak okozott kellemes meglepetést - pedig csak a hétköznapi magát adta.
19. blades of glory (2007)
nem úgy, mint a jégtáncosok világában játszódó eszement vígjátékban, amely harsánykodásban és abszurditásban simán elfér az anchormannel elkezdett és a talladega nights-szal folytatott sorba. (kritika)
18. stardust (2007)
egészségesen brit humorral átitatott fantasy/kalandfilm valahol a gyermeteg mese és a jó ízlés határán egyensúlyozva. michelle pfeiffer hatalmas! (kritika)
17. hot fuzz (2006)
a némileg szuperior shaun of the dead után a wright/pegg/frost trió ezúttal a zsarufilmek és a giallók előtt tiszteleg néha oly élesen, hogy hajlamos vagy elfelejteni, hogy egy paródiát nézel. (kritika)
16. atonement (2007)
joe wright életre kelt képeskönyvet fest, ám a merchant-ivory matériát modern ízekkel fűszerezi. tökéletlen, ám megkerülhetetlen könyvadaptáció. (kritika)
15. alexander revisited (2004/2007)
a valamivel rövidebb és sokkal veszélytelenebb director's cut után oliver stone végre megcsinálta azt az alexandert, amire érdemes emlékezni.
14. get carter (1971)
a jóságos michael caine-t látva hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a furcsa fényű tekintet valaha képes volt kíméletlenséget sugallni. igazi no nonsene brit gengszterklasszikus. (kritika)
13. happiness (1998)
nyugtalanító (leginkább azért, mert vicces) film életképtelen emberekről, akik többre vágynak, mint ami megadatott nekik. todd solondz hozza a formáját... (kritika)
12. the life aquatic with steve zissou (2004)
bill murray és wes anderson kreatív házassága mennyben született. anderson filmje abszurd és arisztokratikus, nem lehet vele betelni: csak úgy, mint bill murray ábrázatával. (kritika)
11. payback: straight up - the director's cut (2006)
a mondvacsinált rendezői változatok korában végre egy film, amely tényleg átértelmezi, mi több: a 70-es évek keménységét idéző, kitűnő filmet farag egy közepes vanity projectből.
10. little miss sunhine (2006)
a simpson-család egyenes ági leszármazottjai indulnak olyan roadtripre ebben az ellenállhatatlan tragikomédiában, melynek végén mindnyájuk élete megváltozik. (kritika)
9. notes on a scandal (2006)
két ragyogó színésznőóriás mindent elsöprő alakítása egy perverz ösztönökkel, tiltott vágyakkal teli színjátékban, melyet a látók úgy hívnak: élet.
8. children of men (2006)
a disztópiás mondanivaló mögött egy észbontóan kivitelezett akciófilm áll. ez általában fordítva szokott lenni... (kritika)
7. sunset blvd. (1950)
hát nem észbontó? minden idők legélesebb hollywoodi szatírája akkor készült, mikor az álomgyár történetének legszebb korát élte meg. (kritika)
6. point blank (1967)
kőkemény lecke az akciófilm művészetéről. walker nélkül nem lene se dirty harry, se popeye doyle, se ööö, walker (a mel gibson féle). (kritika)
5. das leben den anderen (2006)
kénytelen leszek megjegyezni donnersmack (teljes) nevét. ritka az olyan művész, aki bemutatkozásával ennyire kiforrott darabot tud forgatni egy olyan korról, melynek létezéséről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. (kritika)
4. no country for old men (2007)
a coen-testvérek visszatértek! cormac mccarthy regényéből forgatott feszült, ironikus, már-már költőien férfias filmjük keveseknek hoz feloldozást, és jobb lesz, ha felkészülsz: ez a történet nem enged el. (kritika)
3. the bourne ultimatum (2007)
minden idők egyik legjobb akciófilmje trendet teremt és temet is el egyben, hisz nincs az a páros, amely ezt jobban csinálná, mint matt damon és paul grengrass. (kritika és kritika)
2. la science des réves (2006)
ne hidd el, amit michel gondry mond: ez a film nem róla szól, hanem rólad és rólam. elbűvölően szép mese az első igaz szerelemről. (kritika)
1. el laberinto del fauno (2006)
guillermo mesterműve gyerekekről mesél felnőtteknek, de olyan intenzitással, hogy nincs az a felnőtt, akiben ne éledne fel a gyermeki fantázia, annak minden izgalmával és félelmével együtt. (kritika)