A várakozásnak vége. Ma öt hete, hogy lerántottuk a leplet a szerkesztőségi lista utolsó öt helyezettjéről, hogy aztán hétről hétre újabb ötösfogatokról mondjunk véleményt. Ma végre kiderül, melyik filmeket tartottuk mi a legjobbnak, és főleg, hogy milyen sorrendben.
5. Scott Pilgrim a világ ellen [Scott Pilgrim vs. the World] (2010)
Kiadó: Oni Press
Rendező: Edgar Wright
Szereplők: Michael Cera, Mary Elizabeth Winstead, Kieran Culkin
A film: Bryan Lee O'Malley egyszemélyes vállalkozása nem tartozik a kifejezetten népszerű képregények közé, és Edgar Wrighton kívül talán senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a fekete-fehér kis zsebkönyvekből egész estés filmet varázsoljon. Pedig ez a történet ordít a nagyobb közönségért, aztán, hogy a megvalósítás kinek mennyire fekszik, az már teljesen szubjektív, de ebben a leírhatatlanul harsány, színes, zajos környezetben a legtöbben találnak maguknak kapaszkodót. Legalábbis, aki volt már valaha szerelmes, érezte magát becsapva, érezte magát rosszul azért, mert becsapott valakit, és emlékszik rá, hogy bizony volt élet a Play Station 3 előtt is. A női szívig vezető rögös utat ennél szórakoztatóbban aligha lehetne bemutatni, a minden 10 másodpercre jutó poénok tengerében pedig meg se próbáljuk a helyén tartani az állkapcsunkat, nem fog menni. Ha éppen nem a szédítő összecsapások és technikai megoldások tódulnak az arcunkba, akkor átsuhan a vásznon Mary Elizabeth Winstead fehérneműben, az ellenállás esélytelen. De mégis mit várunk egy olyan filmtől, ami még a Universal logót is 8-bitesre cserélte?
A jó: Valószínűleg az egyetlen képregényhős, akivel mindenki tud azonosulni, aki nem egy barlangban, egyedül élte le az életét. Kire jobban, kire kevésbé, de kicsit mindannyiunkra hasonlít, szerelmesen esetlen, bizonytalan srác, aki képtelen egyszerre két dologra figyelni.
A rossz: Van itt vegetáriánus basszusgitáros ex-Superman, leszbikus Pa-Dö-Dö rajongó, deszkás rosszarcúnak álcázott plakátfiú, és még pár, nem kevésbé szürreális figura.
Trivia: Mint nagyjából minden, a filmben szereplő zenekarok neve is egy-egy utalás a játékvilágra; a Sex Bob-Omb a Super Mario második részében található bomba, a The Clash at Demonhead pedig az 1990-es Nintendo játék után kapta nevét.
Feledhetetlen: Talán nincs még egy ilyen film, ahol ha pislogsz, sok mindenről lemaradsz, de ha feltétlenül ki kellene emelni valamit, zseniálisan szánalmas, ahogy Scott hülyét csinál magából a házibulin, és betámadja élete nagy szerelmét.
Buborék: "I said lesbians."
Különvélemény: "Egy kinematikus varázslat, egy celluloid kincsesláda, minden pillanatában sziporkázó ötletroham, amely csupán az utolsó percekben bicsaklik meg kissé." (Zalaba Ferenc)
"Edgar Wright nem nagyon nyúlt még mellé, sőt, az idő előrehaladtával egyre szórakoztatóbb filmeket tett le az asztalra. Nem meglepő tehát, hogy a Scott Pilgrim jól sikerült, de az igen, hogy ennyire: a képregények esztétikai minőségét kifejezetten elegánsan ülteti át mozgóképre, ami meglepő, vicces és abszurd, de mindenek előtt durván ötletes megoldásokat eredményez. Tegye fel a kezét, aki az első gonosz ex-szel vívott párbaj után nem kérdezte meg magától, hogy ez mégis mi a here volt?" (Kofrán Gergely)
"Valósággal a rajongók jutalomjátéka. És nagyon jól áll neki az, ami kevés képregényfilmnek, tudniillik két vizuális műfaj: számítógépes játék és film összeolvasztása. Michael Cera telitalálat volt." (Kovács Erzsébet)
4. Bosszúállók [The Avengers] (2012)
Kiadó: Marvel Comics
Rendező: Joss Whedon
Szereplők: Robert Downey Jr., Mark Ruffalo, Chris Evans
A film: Nagyon kevés megelőlegezett bizalmat élvezhetett a Joss Whedonra bízott monumentális vállalkozás, a Marvel hőseit bemutató előzményfilmek között jócskán akadt közepes és alig élvezhető darab is, így érthető, hogy sokan a Bosszállóktól sem vártunk többet egy helyenként szórakoztató, bugyuta popcorn filmnél. Hogy helyette minden idők egyik legjobb blockbuster durranását kaptuk, azon talán még maguk a készítők is meglepődtek, miközben a film a bevételi rekordokat meg, a szőrös szívű kritikusokat pedig ledöntötte a lábukról. Sziporkázó egysorosok, tökéletes egyensúly a karakterek és a műfaji jellemzők között, elképesztő látvány, és kellő mennyiségű önirónia jellemezte a filmet, aminek legnagyobb bravúrja talán mégis az, hogy nem lett belőle Robert Downey Jr. "one man show". Ritkán készül olyan film, ami nemtől, életkortól és nemzetiségtől függetlenül egyaránt szórakoztat mindenkit, talán nem véletlen az sem, hogy az Empire magazin az idei év legjobbjának választotta.
A jó: Itt van mindenki, aki számít, és bármilyen hihetetlen, a harsogó Tony Stark éppen annyira érdekes, mint Fekete Özvegy és Sólyomszem.
A rossz: Loki, aki az egyik előzményfilmet már végiggonoszkodta, most, ha lehet, még aljasabb, nagyjából minden szemétségre képes a céljai elérésének érdekében, és az utolsó pillanatig eggyel a csodacsapat előtt jár.
Trivia: A szokásos Stan Lee cameo mellett ebben a filmben is szerephez jut Lou Ferrigno, aki a hetvenes évek végén indult TV sorozat óta áll szoros kapcsolatban a zöld óriással. A két mozifilmben biztonsági őrként tűnt fel, ezúttal pedig a monstrum hangját szolgáltatja.
Feledhetetlen: A monumentális csata Manhattan szívében, ami úgy tart majd' fél óráig, hogy egy pillanatra nem unod, és nem veszted el a fonalat. Abba már bele sem megyek, hogy néz ki...
Buborék: "Superheroes? In New York? Give me a break!"
Különvélemény: "A legjobb szuperhős-film a The Dark Knight óta. A legjobb látványfilm az Avatar óta." (Zalaba Ferenc)
"Tökéletes popcornfilm székbe szögező látvánnyal és Whedontól megszokott sziporkázó dialógusokkal, de túl sok nézői igényt akar egyszerre kielégíteni ahhoz, hogy igazán kiemelkedő legyen." (Kofrán Gergely)
"Ez az a szuperhősfilm, amire senki nem számított, hogy lehetséges, sőt, hogy ennyire jó ötlet. Külön dicséret az önironikus, apró kis poénokért, amelyekkel végre sikerült elérni, hogy ne a hamis pátosz lengje körül az alapvetően elszállt történetet." (Kovács Erzsébet)
3. Batman: Kezdődik! [Batman Begins] (2005)
Kiadó: DC Comics
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Liam Neeson, Michael Caine
A film: Még halványan derengtek emlékeinkben a közepes pizza átmérőjű gumimellbimbók, amikor szárnyra kapott a hír, hogy Hollywood újra nekifut Batman történetének. Érthető okokból némi bizalmatlansággal fogadta a sokszor csalódott rajongótábor az elég hülye címet kapott filmet, de ez hamar megváltozott, és a többi már történelem. Az idei évvel lezárult trilógia induló darabja még egészen más szellemiségben készült, mint az igazi robbanást hozó második rész, kevesebb az akció, több a gondolat, hosszabb az út, és a fókuszban maga Bruce Wayne áll, nem pedig az őt elrejtő maszk. Ami azt illeti, mire a film felénél előkerül a híres kezeslábas, már azt is elfelejtjük, hogy egészen eddig erre vártunk. Bármilyen közhelyesen hangzik, Nolan és írói megmutatták az embert az álarc mögött.
A jó: A képregények történelmének talán legnagyobb alakja, és eddigi egyetlen hiteles, mozgóképes megszületése. Bruce Wayne eddig soha nem volt érdekesebb, mint Batman.
A rossz: Nemesnek mondott célja, hogy felégesse a bolygó egyik legnagyobb városát, amiben a helyi maffiafőnök és egy félőrült dilidoki is asszisztál.
Trivia: Az eredeti tervek szerint a filmet Darren Aronofsky rendezte volna, Frank Miller Year One című képregénye alapján. Egészen apró változtatásokat eszközölt volna csupán, az ő filmjében Alfred például egy afro-amerikai autószerelő lett volna. (Caine hülyén is nézett volna ki annyi sminkben...)
Feledhetetlen: Nem tudok dönteni; a szülei temetése után kifakadó Bruce és Alfred jelenete épp' olyan emlékezetes, mint a Rachel előtt színt valló Batman utolsó csatába indulása.
Buborék: "It's not who I am underneath. But what I do that defines me."
Különvélemény: "Ritka bestia ez a film: egy gyermekien naiv téma jól megérdemelt felnőtté válása. Végre mindnyájan megtudhattuk, kit rejt a denevér álarca." (Zalaba Ferenc)
"Joel Schumachernek nem sikerült meggyőznie a Warnert, hogy Frank Miller Year One című Batman-füzetéből forgathasson filmet, de néhány évvel később létrejöhetett a projekt a Memento után csodagyereknek kikiáltott Christopher Nolan gondozásában. Ennek eredményeképp a jobb sorsra érdemes, kizsigerelt mítosz új erőre kapott, kritikai és közönségsikere pedig a mai napig meghatározza a szuperhősfilmek irányvonalát." (Kofrán Gergely)
"Ez a szükséges felvezetés a The Dark Knighthoz. Számomra talán ezért is törpül el egy kicsit a folytatáshoz képest, bár a főgonosz alakja, és maga a félelem kérdésköre nagyon jó választás volt." (Kovács Erzsébet)
2. Erőszakos múlt [A History of Violence] (2005)
Kiadó: Paradox Press / Vertigo
Rendező: David Cronenberg
Szereplők: Viggo Mortensen, Ed Harris, William Hurt
A film: Ha azt mondom, Cronenberg, a legtöbb olvasónak egészen horrorisztikus képes jelennek meg a szeme előtt, legyen szó a szép lassan léggyé átalakuló Jeff Goldblumról vagy éppen egy elsődleges női nemi jelleget formázó nyílásról James Woods mellkasán. Ehhez képest az Erőszakos múlt, amiről annak idején még maga a rendező sem tudta, hogy képregényfilm, merőben más eszközökkel beszél egészen hasonló dolgokról. Bár Cronenberg számára talán inkább a film második fele volna otthonosabb, meglepő módon az első egy órában sokkal nagyobb profizmussal keveri a lapokat. A néző már éppen összerogyna az elviselhetetlen mennyiségű feszültség és bizonytalanság súlya alatt, amikor egy huszáros vágással széllel szembe fordulunk, két filmet kapunk egy áráért. A történetben magában persze koránt sincs ekkora potenciál, Cronenberg rendezése és főleg a zseniális alakítások kellettek hozzá, hogy az Erőszakos múltból ne legyen felejthető darab, ami éppen úgy beszél a múltunkkal való szembenézésről, mint bármelyik másik film.
A jó: Egy tisztességes családapa gyönyörű feleséggel, jól nevelt fiúval, jól menő kávézóval egy csendes kisvárosban. Vagy mégsem?
A rossz: Megfoghatatlan, megváltoztathatatlan, feledhetetlen, letakarhatatlan. Úgy hívják, múlt.
Trivia: William Hurt mindössze 5 napot töltött a forgatáson, a filmben alig 10 percnyi jelenete van, amiért az Akadémia meglepő módon jelölte a legjobb férfi mellékszereplő díjára.
Feledhetetlen: Amikor a végtelenségig elhúzott feszültség után a Stall birtokon elszabadulnak az indulatok, és a történet váratlan fordulatot vesz.
Buborék: "He's still crazy fucking Joey."
Különvélemény: "Cronenberg visszafogott, elégikus rendezésének és színészei bámulatosan "finomhangolt" teljesítményének hála az átalakulás szemmel követhető. Maria Bello és Viggo Mortensen zseniális. Akcentusok, tekintetek, apró mozdulatok, légzések, pozíciók változnak jelenetről jelenetre. A már-már hipnotikus erejű befejezéshez nélkülözhetetlen az erőszakos előjáték." (Zalaba Ferenc)
"David Cronenberg és Viggo Mortensen nagy egymásra találása mindkettőjük legjobbját jelenti. Csakugyan erőszakos film, ám ezen erőszakosság nem pusztán tettek jelzője, hanem figurák jellemébe integrálódott tulajdonság, ebből kifolyólag korántsem öncélú. A múlt pedig olyan dolog, ami megmérgezheti a jelent, s lezárni minden igyekezet ellenére sem lehet - vagy csak egy módon: erőszakkal. Mortensen mellett Maria Bello, Ed Harris és az alakításáért Oscar-díjra jelölt William Hurt is képességei teljét nyújtja, hogy e feszengést kiváltó, mégis rendszeres újranézésért kiáltó drámát az elmúlt tíz év egyik legjobb filmjének kiálthassuk ki, és ezzel együtt a legkiválóbb képregény-adaptációnak, amiben a szupererő nem hőstettekben, hanem kényszerű gaztettekben nyilvánul meg." (Takács Máté)
"Hogy ez képregényfilm lenne? Nem látszik meg rajta. Ez tipikus kései Cronenberg-film: látványos, horrorisztikus kellékektől és testi átváltozásoktól mentesen vet fel egy nagyon sötét témát, a rendező egyik legtöbbet foglalkoztatott színészével (és állítólag férfiszépséggel)." (Kovács Erzsébet)
1. A sötét lovag [The Dark Knight] (2008)
Kiadó: DC Comics
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Heath Ledger, Aaron Eckhart
A film: Szinte látom, ahogy a blog olvasói most büszkén csettintenek, hogy ők bizony tudták előre, de őszintén, lehet ezen csodálkozni? A sötét lovag egy olyan monumentális vállalkozás, amilyenre nem csak a képregényfilm műfajában, de egyáltalán a hetedik művészetben nehéz példát hozni. Sikere egyben támadási felület is, hiszen ha nem Batman volna a film plakátján, soha nem ért volna el ekkora sikereket, mondhatják a fanyalgók, de éppen attól olyan zseniális, hogy képregényfigurákkal hoz össze akkora bravúrt, amilyenre éveket, évtizedeket kell várni, hogy megismétlődjön. Persze lehetetlen egyszerre mindenkinek a kedvére tenni, de talán nem véletlen, hogy erről a filmről még az is tud, aki nem akar. (Mint ahogy az sem a véletlen műve, hogy öt kritika is olvasható róla az oldalon, melyeket néhány sorral lejjebb meg is találhattok.)
A jó: Ebben a felvonásban kiesik a gyeplő a kezéből, és a megvadult lóra kötve elvágtat egészen a saját határaiig, sőt, még azon túlra is.
A rossz: Egy arctalan, múlt nélküli anarchista, a grammra kimért káosz hírnöke, aki Gotham sötét és fehér lovagját is a mélybe löki.
Trivia: Nem titok, hogy Heath Ledger különösen komolyan vette szerepét, de kevesen tudják, hogy a hírekben leadott két "házi videót" ő maga rendezte, valamint improvizálta a híressé vált jelenetet, melyben megtapsolja Gordon kinevezését.
Feledhetetlen: A kihallgatás? Az autós üldözés? Joker látogatása a Dent tiszteletére tartott partin? Nagyjából minden a bankrablástól az epilógusig.
Buborék: "We burned the forest down."
Különvélemény: "Nolan áldozatot hozott. A Batman Begins szimbolikáját, belső hadviselését szögre akasztva ezúttal egy nagyívű, szövevényes történet elmesélésére összpontosított, s a cselekmény kibontásának alárendelte jellemeit. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki úgy állt fel a film után, hogy talán mégsem fogunk mindnyájan pokolra jutni." (Zalaba Ferenc)
"A sötét lovag legnagyobb erőssége, hogy - a Kezdődik!-kel és a címével szöges ellentétben - nem Batmanről szól elsősorban. Még csak nem is Heath Ledger zseniális Jokeréről, ez bizony Harvey Dent filmje: meddig mehet el egy társadalom a saját mocskának feltakarítása érdekében, és képes-e erre a törvény embere? Mit jelent fehér lovagnak lenni? Amíg Batman és Joker az idők végezetéig vívnák harcukat, sem istent, sem embert nem kímélve, addig Harvey Dent megpróbálja megtörni ezt az ördögi kört, és emberi alternatívát nyújt. A sötét lovag csak a felszínen szuperhősfilm, valójában inkább nagyregény-szerű betekintés a társadalom és az emberi természet anatómiájába, és mint ilyennek, a klasszikusok között van a helye." (Kofrán Gergely)
"Emlékezetes, túlságosan is emlékezetes Joker. Bármennyire is magával ragadó a film, és bármennyire is jó színész Christian Bale, sokszor úgy éreztem, Joker viszi el a hátán a filmet, az ő irracionális figurája rántja ki egész Gothamet, élükön a kelletlen Batmannel, az apátiából." (Kovács Erzsébet)
Sem citrom-díjasokkal, sem egyéni listákkal nem jelentkezünk jövő héten, 2012-vel bezárólag ez volna az Aeon Flux szerkesztőségének kedvenc képregényfilmeket felvonultató listája, de ti ne legyetek restek véleményezni az eddig látottakat, sőt, ha valaki a saját kedvenceit is megosztaná velünk, a kommentek között megteheti. Reméljük, hogy Dredd, Vasember, Thor és az Acélember is olyan színvonalon érkeznek a jövő évben, ami miatt szívünk szerint újraírnánk majd a fenti listát.
Kapcsolódó anyag:
Minden idők legjobb képregényfilmjei #25-21
Minden idők legjobb képregényfilmjei #20-16
Minden idők legjobb képregényfilmjei #15-11
Minden idők legjobb képregényfilmjei #10-6
Az oldalon található tartalmak kizárólag
