üdv a felső tízezerből! remélem, elnézitek nekem, hogy háromárbócos magányachtomon krúzolva időt szakítok arra, hogy ejtsek egy-két szót hollywoodról ezen a filmes blogon. nem kell megijedni, nem lesz hoszú, itt a karib-tengeri levegőn, egész napos kaszinózás után elég felületesen megy a blogolás.

na szóval, közös megegyezést követően a grand canyont ejtettük: jó későn értünk las vegasba, s onnan kellett volna még 5-600 mérföldet furikáznunk, s akkor is még csak a szélét kapargattuk volna, s némi nézelődést követően várt volna minket vagy 8 órányi vezetés... szóval visszatértünk los angelesbe, hogy megnézzük, hol élnek a sztárok. valószínűleg nem beverly hillsben, mert megtudtuk, hogy a luxusvárosban többnyire a hetvenes években amerikába menekült perzsák lakoznak. ennek ellenére ilyen (.) kicsinek éreztük magunkat, főleg pénztárca magasságban. a sárga pakolást követően hollywood felé vettük az irányt: jöjjenek a képek!

las vegast látni kell. látni kell, hogy utána elmondhasd - minden liberalizmusodat latba vetve -, hogy ekkora fertőt még nem pipáltál (te, aki thaiföldön és a 8. kerületben még nem jártál :). nem is a minden sarkon képedbe ajánlott kurvák (kétlábú, négylábú, fiú, lány, mindegy), nem is a városnyi tivornya, amely alkohol és testnedvek formájában ömlik az utcán, hanem az a tömény giccs verte ki a biztosítékot, ami a várost jellemzi. new york két négyzetkilométerre tömörítve - egy másik sarkon ugyanez párizzsal, siegfried és roy (ezek még mindig élnek?!) és robin williams az mgm-ben, a belaggio előtt pedig elton john hangjára hangszerelt szőkőkút-balett. valamennyi kaszinót túlzó, már-már megfélemlítően arrogáns pompa jellemezte, így végül a flamingóba merészkedtünk be, amely megőrizte a régi iskola visszafogottan hivogató báját. talán ez az egyetlen olyan kaszinó, ami már 20-30 éve is állt. las vegas folyamatosan változik. ottjártunkkor is megcsodálhattuk, hogy kisebbfajta város épül a város középpontjában. ez az építmény már kezdeti formájában is visszatetsző volt. a "tovább" mögött sok-sok kép...

útban las vegas felé kaphattunk egy közeli (na jó, igazából mérföldekre lévő) bepillantást a napokig elhúzódó sierra madre erdőtűzbe, ami miatt 1.000 embert költöztettek ki, s legalább öt általános iskolában elmaradt a tanítás. nyakunkban éreztük a halál füstös lehelletét. brr.

A nagy zöld melákot az első előzetes óta mindenki temeti, jó előre kihírdetve a nyári szuperhős-találkozó vesztesét. Nekem viszont egyre jobban tetszik. (csak a rendező személye zavar) Új trailer hd-ben itt!

Csend, kihalt sivatag. A távolban három terepszínű Hummer tűnik fel, miközben diszkrét, fehér nyitó credits jelenik meg a sarokban. A feliratok és az autók tovább haladnak, míg a statikus kamera nyugodtan tárja elénk a képet. Mire hozzászoknánk, gyors vágások kíséretében felcsendül az AC/DC egyik elkerülhetetlen slágere, és találkozhatunk Tony Starkkal.

Ez az eklektikusság nem csak az egyes összetevők előnyeit domborítja meg, de ügyesen fedik el egymás hibáit is, úgymint a végtelenül egyszerű plotot (nem kell Tony Starknak lenni, hogy a trailerekből összerakd) és Gwyneth Paltrow jeleneteit, melyekben az antiszínésznő alakítását tökéletesen ellensúlyozza Robert Downey Jr. jelenléte. Ja igen, ő nem játszik, ő Iron Man. Ennyi, nem érdemel több szót. (Terrence Howard nagyszerű színész, de karakterét csak a folytatásban dolgozhatja majd ki, míg Jeff Bridges rutinból hozza Obadiah Stane egymondatos figuráját.)

Az igazi erőt csak az egyetlen központi szereplő képviseli, de ő világbajnok beszólásaival és háromféle szerkójával egyaránt odacsap. Előbbiről már mindenkinek pontos képe lehet, az akciók pedig látványosak (nagy vállveregetés az ILM-nek), pörgősek, ötletesek, egyedül talán a végső küzdelem mondható csalódásnak, de az eredettörténetek soha nem vetették be az aktuális hős legnagyobb nemezisét (lásd az új Batman, illetve Spiderman franchiseokat, ahol a második, illetve harmadik részig vártak a nagyágyúkkal). A vasember gúnyája egy hozzám hasonló comic-szűz számára baromi jó dolgokat rejt, (a hardcore fanok is megnyalhatják a szájuk szélét a rengeteg belső utalás hallatán, melyek elsősorban a Marvel univerzum nagymúltú ügynökségével, a shield-el kapcsolatosak, de James Rhodes jövőjére is hallani célzást) melyeket szívesen néztem volna hosszabb működés közben is, de az első Iron Man epizód a vasembert csak a végén keresztelte meg, addig Tony Starkkal foglalkozott (akit paradox módon nem szükséges bemutatni). Ugyanez a kettőség írható fel a film egészére is: igaz, tökéletesen kiszámítható, pofonegyszerű receptet követ, de minden perce tökéletes szórakozás.

Magyar premier: 2008. július 31.

la dodgers vs. colorado rockies 8:7 (13 inningből) 55.000 néző előtt. ebből legalább négy magyar volt. :)

süti kérésének engedve (meg most másra nincs időm), íme a (fél)fullextrás chevrolet trailblaizer, amivel a nyugati parton futkorászunk. la-ben amúgy sem lehet kocsi nélkül létezni. a város különböző pontjai között akkora távolságok vannak, mintha otthon vidékre autókáznál... a tömegközlekedés fabatkát sem ér, nem is törődnek vele, az a néhány busz is üresen flangál.

a hatodik nap többnyire logisztikázással telt: metrózás keresztül-kasul new yorkon, 6 órányi repülés keresztül-kasul amerikán, majd rácsodálkozás a bérautóra (amit azóta sikerült kissé meghúznom...) és a szállásra. este zsé tündéri barátnőjével, annak harsány férjével és néhány barátjával mulattunk. a hideg buzasörnek és a különböző egyéb piáknak hála hamarosan bekövetkezett a filmszakadás.

és a hetedik napon bevetettük magunkat "los angeles szórakoztató központjába", de egy olyan filmbuzi, mint szerény személyem, nevezheti akár a világ szórakoztató központjának is. igen, a jelző nem túlzó: ez a theme park egyszerűen elképesztő. a tovább mögött sok-sok kép.

utolsó new yorki napunkra elképesztő mennyiségű látnivalót zsúfoltunk be, csak hogy teljes legyen az "egy millió lépés new yorkban" virtuális doksi. egy biztos: minimum tíz centivel alacsonyabb leszek, mire hazaérek.

1. yankee stadion. már épül az új, de a régi is odaver kb. magyarország összes sportlétesítményének. a merch boltot viszont ki kellett volna hagynunk. :\ :)

2. harlem: sokkal biztonságosabb, mint gondolnátok. a fekák harsányak, de barátságosak, előzékenyek. a fényképezőgépet ott felejtettem egy bolt pultján, s mikor öt perc múlva visszarohantam érte, a kezembe nyomták. vajh budapesten is ez történt volna?

3. vasalóház: mint minden érdekes, értékes és emlékezetes épület, eme csoda tervezőjét is őrültnek tartották.

4. utolsó pillantás az empire state buildingre...

5. manhattan bridge: készült néhány woody allenes fotó is. :)

6. time square: zajos búcsú new yorktól a hard rock caféban. képeket nem kaptok, mert a freeblog szerkesztősége azonnal eliminálná az AE-t. :)

ilyen volt a new yorki szobánk:

és ilyen a los angelesi (renaissance hotel, agoura hills):

OH. MY. GOD.