A Ghosts című instrumentális mestermű után Trent Reznor az új, ezúttal éneksávot is tartalmazó Nine Inch Nails singlet is ingyenesen tette elérhetővé a zenekar honlapján. A Discipline című dal mellett egy rejtett üzenetet is kapsz ("go to www.nin.com May 5"), mely remélhetőleg a Year Zero idén esedékes folytatásáról fog némi információt adni - ezt a gyanút erősíti a lent látható borító is, mely erőteljesen emlékeztet a tavalyi vírusmarketing egyik artworkjére; persze az is lehet, hogy csak a recycling jegyében készült a single, hiszen a szám maga úgy hangzik, mintha egy visszadobott terv lenne a With Teeth előtti munkaidőszakból.

Itt HD-felbontásban is megtekintheted a korhatár nélküli Gyűrűk Ura második részének előzetesét, mely nem csak még epikusabb csatákat ígér, de úgy tűnik, ahogy a főszereplők nőnek, úgy cseréli az eddigi megmosolyogtató naivitást lelketlen szerencsesüti-idézgetésre.

csak röviden: életünk egyik leghosszabb sorban állását követően a liberty islandon tobzódtunk manhattan, a hudson és természetesen a jó öreg szabadság kisasszony látványában. ha a szigetre készültök, inkább menjetek oda jó korán: az első komp 9:30-kor indul, de a pénztárak már 9-kor nyitnak. 

később kis olaszországban (én a kisebbik pizzát ettem, becsszó! :), a kínai negyedben (kínai starbucks, olcsó parfümutánzatok és tömeg) és a washington square (sajna, épp felújítás alatt) környékén császkáltunk. képriport:

- forget her, man! like the sopranos: it's over.

ehhez hasonló popkultúrális poénokból elég kevés van az apatow-istálló legújabb termékében, szexuális jellegűből viszont annál több, de fene se gondolta volna, hogy a jó öreg himbilimbiből még ki lehet rántani új dolgokat, eheh. szóval a film humorfaktora szépen teljesít, a zenés betétek főleg (ne parázz, majd meglátod) és mila kunisba minden hetero- és biszexuális férfi bele fog szeretni. a címszereplőt alakító kirsten bell viszont - nomen est omen - felejthető, a film túúúúl hosszú (igen, a tipikus apatow-betegség), s jason segelnek is jobban áll a vicces haver karakter, ami 10-12. helyen szerepel a krediten. ugyanakkor jonah hillből üdítően kevés van, s a sad tissue/happy tissue poén már önmagában megér ennyi csillagot:

4-5 órányi csatangolás a moma 7 szintjén annyira kikészítette a bandát, hogy aznap már csak egy mozira és egy kiadós zabálásra (az azonnal törzshellyé avanzsált city dinerben) maradt energiánk, ellenben jól megedzett minket a hétfőre, mikor minimális bkv-asszisztációt igénybe letudtuk fél new yorkot. lássuk, mit láttunk:

1. world trade center. 2012-re ígérik az új, nagyobb és pompásabb tornyok felhúzását. a munka már javában folyik, az egyik készséges munkás szerint az emlékparkot épp a múlt héten zárták le.

2. wall street: 1 dolláros nyakkendő-árusokat ezúttal nem láttam, viszont a NYSE-dzsel szemben még mindig ott állt egy páncélozott rohamkocsi járó motorral.

3. brooklyn bridge: kiadós séta a XIX. század egyik legnagyobb technológia szenzációján, a nagyrészt fából készült hídon. egen, deszkákon sétáltunk jó 20-30 méterrel a jeges hudson folyó felett. balra nem messze a manhattan bridge.

4. south ferry: a könnyek szigetét és a szabadság szobrot épp, hogy bebuktuk, ugyanis az orrunk elől ment el az utolsó komp (3.30-kor). azért kóricáltunk egy keveset a downtown csücskében található battery parkban.

5. central park: mivel az idő délutánra kitisztult (ami +10 fokot jelentett), megcéloztuk a CP-t, amely akkora, mint egy kisebb város. bonuszként kaptunk némi képet a nyugati és keleti oldal apró anyagi differenciáltságáról. a parkban már tombol a tavasz...

6. park avanue: 40 utcányi áhítattal és sárgulással teli séta a gazdagok utcájában, ahol a méregdrága appartmanokhoz portásokon és regulákon (minden vendéget be kell jelenteni!) át vezet az út. az utcán taxikon és batár lincolnokon kívül nem nagyon közlekedik más. itt nincs szükség tömegközlekedésre... a nők szépek, ápoltak, visszafogottak. szerencsések.

7. chrysler building: new york harmadik második leghíresebb épülete. csodálatos...

8. grand central station: a város szívében található a főpályaudvar, melynek 42 vágányáról mindenfelé indulnak vonatok - természetesen manhattan területének túlnyomó részén a föld alatt. a GCS sok-sok filmnek adott helyszínt a the fisher kingtől a carlito's way-ig. szerintem ti is ismerősnek fogjátok találni a képeket.

9. kiadós vacsora a wendy'sben (már rég nem olyan, mint rég), egy kis sörözés (diszkrimináció: a deliben csak a srácok kapták barna papírzacskóban a piát, a csajokról fel sem tételezték, hogy esetleg az utcán fogyasztanák el), majd zuhanás az ágyba...

thomas mccarthy új filmje természetesen lélekemelő, realizmusba bújtatott tündérmese, amiről boldog mosollyal és benetton színekben pompázó gondolatokkal jössz ki a moziból, s nincs is ezzel semmi baj. ugyanakkor a the visitor egy nagyon szomorú történet, amely új színben tűnteti fel a new yorki subway - vagy más nagyvárosok földalatti világának - nélkülözhetetlen kellékeit, az őrült zenészeket.

hisz ki az, aki minden nap levonul a koszba, zajba, sötétbe és veri, fújja, pengeti, amíg csak bírja. az ilyen tutira nem normális. vagy csak elege van.

walter wale (richard jenkins) úgy tesz, mintha élne. könyveket ír olyan problémákról, melyeket csak papíron ismer, s órákat ad olyan témákból, melyek nem is érdeklik. egyedül él, se kutyaája, se macskája, felesége jó pár éve meghalt: teljes mellhosszal tombol nála a kapuzárási pánik. aki megteheti, vesz egy sportautót, befesti a haját (a halánték természetesen deres marad, mert az úgy szexi), de mr wale-nek se haja, se pénze, ellenben van egy zongorája, amin valószínűleg soha a büdös életben nem fog megtanulni játszani.

egy nap walter kap egy nemszeretem küldetést: irány new york, s valami konferencia. rég nem látott new yorki appartmanjában betolakodókra lel, s innentől kezdve walter elkezd élni. tarek, a szíriai zenész és gyönyörű párja egyszerű életigenlése átragad az öregedő tanárra. a kultúrákat és korokat átívelő kapcsolat a zenében találtatik meg,s walter hamarosan megtanul muzsikálni, áldozatot hozni és újra szeretni.

thomas mccarthy a the station agent után ismét a kisebbségnek forgatott csendes, ám magával ragadó filmet. hisz a politikailag korrekt, kizárólag tisztalelkű embereket mozgató filmeket manapság elveti magától a nagy átlag. viszont néha-néha készül egy-egy olyan produkció, amely a mágikus realizmus jegyében születik, azaz hiteles keretek között mesél édes-szomorú tündérmeséket. tavaly ilyen volt a once. idén a the visitor segít remélni.

Július 8-án jelenik meg a sokatok által bizonyára nagyon várt Batman - Gotham Knight bd-n. Ha valaki netán nem tudná miről is van szó, akkor dióhéjban:  6 rövid sztori (anime stílusban!), 6 neves ember tollából (Josh Olson, David S. Goyer, Brian Azzarello, Alan Burnett, Jordan Goldberg, Greg Rucka). Trailer itt. Csak jól sülhet el a dolog, nemde?:) 
Röviden a speckók: 1080p/vc1 (1.85:1) transzfer, DD5.1-es angol és japán hang, extra gyanánt pedig pár doksi. Végül pedig itt van az eszméletlenül jól sikerült borító, hogy még nehezebb legyen várni júliusig:

kifejtősre most nincs idő, úgyhogy ezúttal a képek beszélnek helyettem a museum of modern artsról:

alvar aalto, a finnek legnagyobb iparművésze, építésze, és várostervezője az 1937-es párizsi világkiállításon mutatta be ezt a gyönyörűséget. formáját egy számi asszony ruhája ihlette. az iparművészeti cikk még napjainkban is nagyon népszerű, mint ahogy aalto többi műve is. az iittala nevű cég gyártja és forgalmazza ezeket az egyébként méredrága termékeket (80 eurót kóstál a képen látható váza). én egy füstszínű példányt vettem.

Gátlástalan embereké a világ. Überproducerünk az élő bizonyíték arra, hogy manapság semmi sem szent és sérthetetlen, a pénz a legnagyobb úr.

Nehéz időket élünk, ugyanis a német mozi fenegyerekének (Raging Boll) épp vissza akarják vonni a filmkészítői jogosítványát, a gyűlölethullám online petíció formájában csúcsosodott ki. Lázadoznak a nézők, elégedetlenkednek a kritikusok, még azok is habzó szájjal nyilatkoznak a német géniuszról, akik egy filmjét sem látták. Valamilyen csoda folytán ezek a "remekművek" mégis megtalálják nézőközönségüket, minőségükhöz képest nem is keveset kaszálnak a mozipénztáraknál vagy DVD-n. A színvonal egyértelmű, mégis van rá kereslet. Most akkor hogy is van ez? Elég egyszerű. Nincs az a moslék, amit ne lehetne megetetni a disznókkal.

A véletlenül/direkt értékelhetetlen produkciók sokszor nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint a kőkemény munkával elkészített minőségi társaik. Gát György és Győzike közelebbi testvérek, mint elsőre gondolnánk. Az egyik azért kap pénzt, mert hülye, a másik pedig azért mert hülyének nézi az embereket. Amíg az ország egynegyede kíváncsi elsőszámú celebének mindennapjaira, addig a Kis Vukok vígan eljutnak a mozikba. Nincs miért felháborodni, ugyanis a közizlés a béka segge alatt van, a kertévés-sztármagazinos agysorvasztás elérte a célját. A Győzike-féle horrorszéria már sokadik évadjánál tart, Uwe Boll még mindig alkot és most már a zombi Vuk is támad. A vírust egyféleképpen lehet kiirtani, mégpedig totális közönnyel. Ha az érdeklődés egyensúlyba kerül a színvonallal, akkor az érintettek talán elgondolkodnak produkcióik létjogosultságán, a ráfizetés ugyanis hosszabb távon nem vállalható.

A hosszúra nyúlt bevezető után rá is térnék a címben említett veszett állat kalandjára. Már az előzetesek alapján le lehetett szűrni, hogy a Dargay-féle változathoz nem sok köze lesz, egy újfajta "értelmezéssel" szembesülhetünk. Ez azt jelenti, hogy mindenki kedvenc 2D-s Vukjából csináltak egy 3D-s verziót és a történetet egészen új alapokra helyezték.

Gát György olvasatában az emberek teljes életnagyságban láthatók, kis Vuk pedig egy mentálisan sérült róka, akinek paprikát dugtak a seggébe. Ganxsta Zolee 5 percenként károg egyet, Csimpi (a cirkuszi majom) folyamatosan tolvajkodik, Artúr (a cirkuszigazgató) hipnotizőrködik, Arcadonna (Artúr felesége) főgonoszoskodik, Balfék és Jobbfék csak simán retardáltak, Alex egy jóindulató tolókocsis srác, az Ezredes pedig Alex süket (fejhallgatós) kutyája. Felbukkan még jópár remek karakter, de ők feleannyira sem érdekesek, mint az előbb felsoroltak. Úgy tűnik, hogy a lamantinok nem végeztek alapos munkát és egy elég kezdetleges forgatókönyvet nyújtottak át a produkció urának, de őt ez egy szemernyit sem zavarta.

Sebaj, majd a látványvilág kárpótol ezért az apró hiányosságért. Tökéletes kameramozgások, hibátlan fény-árnyék hatások, fotorealisztikus képek és aprólékosan kidolgozott grafika, ezek egy Pixar-alkotás legfőbb ismérvei. Gát György ezeket a szempontokat figyelembe vette és gondoskodott róla, hogy egyik se valósuljon meg. Elképesztően amatőr munka, amelyen egy szemernyit sem látszódik a készítők lelkesedése, még hazai szemmel nézve is minősíthetetlen a végeredmény. A mozgások darabosak, a fizika törvényeit semmibe vették, a figurák kidolgozatlanok és erőteljesen mutálódtak normális társaikhoz képest, egy kötőtűvel történő szemmasszázzsal felérő vizuális élmény.

Hibátlan látványvilághoz és világbajnok forgatókönyvhöz már csak egy jó kis zene hiányzik, amit természetesen megkapunk Som Krisztián jóvoltából. A létező összes klisét kimerítik a váratlan pillanatban elhangzó fülsértő dalok, az i-re pedig Ganxsta Zolee semmiből jövő károgása teszi fel a pontot.

Az összkép önmagában is siralmas, de egy klasszikus mese folytatásaként még bezsebel pár mínusz pontot az eddigi nulla mellé és átveszi a megtisztelő legdrágább hulladék címet. Kis Vuk megérkezett, csak kár, hogy halva született.

miközben egy csodálatos, max. 8-10nm-es hostelszoba egyik fullextrás emeletes ágyán kucorgok, s az utitársaim elmélkedését hallgatom, hogy melyik a rosszabb, a kínai, francia vagy a feka (how about francia zsidó feka?), elég nehéz szavakba önteni, milyen érzésekkel szembesül az egyszeri ember, ha manhattanben találja magát.

akkor eszmélsz fel, hogy hol vagy, mikor már ott vagy a sűrűjében. mikor a downtown valamelyik metróállomásáról kilépve megpillantod magad felett a robosztus felhőkarcolókat. érkezésünk estéjén gyorsan fel is pattantunk a jó tíz éve ingyenes staten island ferry-re, hogy kissé oszlassuk ezt az ámulattal teli megszeppenést, s kívülről, megfelő távolságot tartva szemléljük manhattant. aztán végül a közel 10 órás repülőút és a 6 órás minusz győzött, így tíz órakkor már mindenki durmolt.

az első bevetésre szombaton került sor. jó korai indulás, s egy kiadós reggeli (részemről háromtojásos omlett sonkával, ty és ági viszont keményítettek, s letoltak egy steak & eggset) után 9 körül már az esb tetején tobzódtunk. az idő meglehetősen párás volt, a látvány viszont... de beszéljenek inkább a képek.

az esb után előbb a macy's és a time square következett, valamint a pénztárcák gyakori nyitogatása. hadd ne részletezzem, csak annyit, hogy elgondolkodtunk azon, megérné simán csak shoppingolni járni new yorkba. ha elég nagy a böröndöd, akkor igen.

útközben kinéztünk magunknak egy ír kocsmát a time az esb-től nem messze, így miután a 96. utcában lévő hostelünkben megszabadultunk terheinktől, viszatértünk egy kiadós ír vacsora kedvéért, amely nem csak a gyomrunkat (különösen a death by chocholate névre hallgató sütemény), de a zsebünket is rendesen megterhelte. a kalóriákat egy kis esti sétával vezettük le.

no, a többiek már a nyakamra hágnak, szóval további pofázás helyett inkább jöjjön néhány kép.

New Yorkban épp ezerrel pörög a képregény-geekek mekkájaként számott tartott comic-con, ennek örömére a gyönyörű poszterek után az első mozgóképet is kidobták a Will Eisner comicja alapján készülő Sin City 2 Spiritből. He's on his way.

Ma veszi kezdetét a 2008-as NBA rájátszás, de ezt az érdeklődők valószínűleg eddig is tudták. Kevésbé ismertek azonban azok a promók, melyeket a TNT csatorna Iron Man puszipajtásával, Terrence Howarddal készített - a hangulatos kisfilmeket lent láthatjátok egy tavalyi ütős videóval egyetemben, melyben maga Ari Gold adja le minden idők egyik legjobb pep talkját.

Egyelőre nem akartam túlságosan elszakadni a filmes tematikától, de amennyiben igény mutatkozik rá (kommentelj!), szívesen tudósítgatnék a playoff eseményeiről.

 
terrence howard - amazing

 
terrence howard - darkness

 
terrence howard - range

 
jeremy piven - 2007 playoffs intro

nem igényel kommentárt. (updated)