Gyerekként ismertem meg, egy úr volt az űrből, oda voltam érte, a Mork név azóta sem jön a számra, és ez már így is marad. Később, fiatal felnőtt koromra már nem mondhattam magam a rajongójának, de most rá kellett jönnöm, hogy számos alakítását tudom igen jó szívvel felidézni; sőt van néhány, amit kifejezetten nagyra értékelek. Garp, Keating tanár úr, a sokat idézett Parry, vagy akár csak a hangjával, mint Dzsini... A díjazott munkái sem véletlenül azok, és Seymour Parrish-ként, majd Walter Finch-ként egyszerűen lenyűgözött. Ezt a két szerepformálását olyan transzformációként éltem meg a moziban, mint amikor Henry Fonda átment szociopatába a Volt egyszer egy Vadnyugatban; és hogy a tévét is számítsuk, csapjuk még ezekhez harmadikként Merritt Rook figuráját. Robin Williams ízlésvitáktól függetlenül zseniális tudott lenni. A vásári bohóc, aki ripacskodásba hajló túlzással tartott torz tükröt a világ elé. 63 évesen végleg távozott. Állítólag önként vetett véget az útnak. A halászkirályt végül legyőzték a saját démonai. Nanu nanu!

Jimmy McGill egy piti ügyvéd, aki keresi a helyét a világban, és aki hat év múlva már Saul Goodman néven fut majd össze Walter White-tal. A Breaking Bad spinoff-sorozata ezt a hat évet mutatja be, amelyből az AMC most megmutat nekünk kőkemény 10 másodpercet. Ne pislogjatok...

Elég sokan hajtanak ugyanarra a titokzatos gömbre. Például Ronan, a világhódító harcos (Lee Pace), aki valójában Thanosnak (Josh Brolin) jelent, mint anno Loki a Bosszúállókban. Ugyanerre a mütyürkére vadászik Peter Quill, a galaxis szerte körözött tolvaj (Chris Pratt), valamint a Gyűjtő (Benicio del Toro) is, aki rengeteg pénzt fizetne annak, aki elhozza neki eme csecsebecsét. A nagy hajsza közepette fura kompánia verbuválódik Quillből, Draxből, a bosszúszomjas óriásból (Dave Bautista), Mordályból, a laboratóriumban nevelkedett kreatúrából (Bradley Cooper), Grootból, a két lábon járó szobanövényből (Vin Diesel), valamint Gamorából, az életveszélyes fejvadászból (Zoe Saldana). Eleinte a pénzre hajtanak, de aztán rájönnek, hogy sokkal nagyobb a tét némi dellánál.

Luc Besson nagyon durván beletenyerelt: az amerikaiak után mi is heves igent mondtunk a Lucyra, ami úgy alázta az idei mezőny javát, hogy csak na. Eközben Csingiling szintet lépett, A vihar magjához pedig –a tengerentúliakkal ellentétben– mi nem kívántunk közel férkőzni.

A legújabb Stephen Hawking-életrajz majd az Oscar-szezon kellős közepén, 2015 januárjában debütál a magyar mozikban (a filmről itt írtunk bővebben, a riválisokról pedig itt olvashattok) a UIP gondozásában, de már most megnézhetitek a film első magyar előzetesét.

Harry Houdini valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy Hollywood lesz az egyetlen, amitől nem tud majd megszabadulni. Majd' száz évvel a halála után, a legendás illuzionista még mindig izgalmas alapanyagnak számít a filmesek szemében, most éppen a History Channel forgatott róla egy életrajzi minisorozatot Adrien Brody főszereplésével. Habár az Oscar-díjas színész is emlegetni szokta magyar származását, mellette felbukkan majd egy sor magyar anyanyelvű színész* is. A szabadulóművész édesanyját Ónodi Eszter játssza majd, a hírhedt Raszputyin bőrébe pedig Kamarás Iván bújik, de kisebb szerepekben feltűnik még a filmben Haumann Máté, Sarbó Kata, Berki Szofi és Mesterházy Gyula is. A rendezői székben A Baader-Meinhof csoportot is jegyző Uli Edel ült, a forgatókönyvet pedig a sok-sok Star Trek körül legyeskedett Nicholas Meyer írta.

Hamarosan lesz hosszabb trailer is**, addig is itt egy rövidke ízelítő.

UPDATE: Megérkezett a hosszabb trailer is:

*A háttérstáb is hemzseg a magyaroktól, klikk.

Nos, idén ismét úgy alakult, hogy hetijeggyel támadom be Európa legszínesebb fesztiválját, ahogy mondani szokták a PR-sáncon innen, pedig a zenei felhozatal első pillantásra ezt egyáltalán nem indokolná, hisz az elmúlt évek során olyan, számomra nem túl kedvező átalakuláson ment át a Sziget, melynek köszönhetően laptoplovasok léptek elő headlinerekké, a rockzenével együtt pedig az igazán izgalmas elektronikus zenei dolgok is háttérbe szorultak. Ez nem jelenti azt, hogy a Sziget megszűnt érdekesnek lenni, sőt, mint minden évben, ezúttal is találhatunk majd egy-két rejtett kincset: ezekre próbálok majd napról napra rávilágítani (csak röviden, magamból kiindulva, holnaptól remélhetőleg beszámolókkal, képekkel is kiegészítve).

Augusztus csaknem átveszi július szerepét: a második hétvégén is igen komoly számokat termő produkció nyitott az élen a meglehetősen alábecsült Tini nindzsa teknőcök képében. Jól szerepelt még A vihar magja és Az élet ízeibe is kielégítő mértékben kóstoltak bele, ellenben a sokadik Step uptól már alig futotta valamire.

"Ha gyerekeid vannak, semmi más nem számít, csak az, hogy ők biztonságban legyenek." Te vajh képes lennél évekre, akár évtizedekre elhagyni a gyerekeidet azért, hogy ezt a biztonságot talán megadd nekik?

A fentieket Malcolm McDowell jelentette ki pár hete egy, az Empire-nek adott röpke interjúja során, és ahogy utánanéztem, nem először. McDowell játszotta a népirtásra készülő Sorant a Star Trek: Nemzedékek című filmben, amely nem csupán arról híres, hogy játszik benne Whoopi Goldberg, de sikerült összehoznia két különböző generáció legénységét, kivéve Leonard Nimoy-t és George Takeit, akik nem kértek az egészből. És persze, ez az a rész, melyben Kirk kapitány meghal.

Kétszer is.

Első alkalommal eltűnik egy izé... másik dimenzióba, ahol minden szép és jó, mint egy  hosszan kitartott habszifon-tripben, és ahonnan Picard kapitány kérésére tér meg világokat megmenteni, ahogy azt Kirk kapitánytól megszokhattuk. Második alkalommal Soran végez vele némi elengedhetetlen ökölharc után: Kirk egy kb. három méter hosszú fémhídon áll, melyet Soran szétlő, és Kirk a fémizével együtt a mélybe zuhan pörögve-forogva, nem túl kecsesen. McDowell szerint ennél megalázóbb, hülyébb módon nem lehet kinyírni egy ennyire ikonikus figurát.

Szerintem azonban van némi irónia a dologban. Egyrészt Kirk karrierjének javát a hídon (az Enterprise kapitányi hídján) tölti, és vicces, hogy végül egy híd alatt végzi, de ennél azért talán találóbb az a gondolat, hogy adva van egy színész és egy figura, kinek minden mozdulata teátrális és túlzó, és ez a figura ennyire banális, jelentéktelen módon hagyja el az árnyékvilágot. Oh, the irony. Szóval nekem igazából tetszik Kirk halála - utolsó kis szónoklata ellenére is.

1980 második felétől már senki sem merte azt állítani, hogy a Csillagok háborúja sikere csupán a véletlen műve volt: a saga második felvonása, A Birodalom visszavág lehengerlő bevételei és kritikai fogadtatása még a legszkeptikusabb előrejelzések szerint is megnyitott egy új érát az Álomgyárban. Lucas minden álma valóra vált: végre teljesen elszakadhatott a gyűlölt-szeretett Hollywoodtól (a Lucasfilm valamennyi irodája átköltözött Los Angelesből San Franciscóba); csupán egy feladat maradt hátra: pontot tenni a Star Wars saga végére. A Csillagok háborúja így készültje és A Birodalom háborúja úgy készültje után most mi is pontot teszünk egy werk-cikksorozat végére.

A The Asylum női Expendables-parafrázisának plakátján Brigitte Nielsen úgy fest, mint Martin L. Gore... csak férfiasabb kiadásban. És persze a többi csaj se kutya. (Emlékeztető gyanánt az előzetes).

Robert Pattinson háza táját már tényleg nem érheti panasz, most Bellán Kristen Stewarton a sor, hogy lemossa magáról az Alkonyat porát. A Sundance közönsége szerint ez nagyjából sikerül is neki ebben a filmben, amelyben egy quantanamói fegyőrt alakít, aki különös kapcsolatot alakít ki egy közveszélyesnek mondott elítélttel (Payman Maadi).

A Túl a csillogáson (Behind the Candelabra) után még azt gondoltam, hogy Steven Soderbergh talán nem bánta meg a kis képernyőre váltást, A sebész első epizódját látva viszont egyre biztosabbnak mondható, hogy ez volt élete legjobb döntése.

A Flash új előzetese húsvéti tojásokat kínál a képregényrajongóknak, a többieknek pedig határozottan decens látványt.