1980 második felétől már senki sem merte azt állítani, hogy a Csillagok háborúja sikere csupán a véletlen műve volt: a saga második felvonása, A Birodalom visszavág lehengerlő bevételei és kritikai fogadtatása még a legszkeptikusabb előrejelzések szerint is megnyitott egy új érát az Álomgyárban. Lucas minden álma valóra vált: végre teljesen elszakadhatott a gyűlölt-szeretett Hollywoodtól (a Lucasfilm valamennyi irodája átköltözött Los Angelesből San Franciscóba); csupán egy feladat maradt hátra: pontot tenni a Star Wars saga végére. A Csillagok háborúja így készültje és A Birodalom háborúja úgy készültje után most mi is pontot teszünk egy werk-cikksorozat végére.
Michael Ritchie, a Fletch rendezője még a Birodalom bemutatója előtt vette a bátorságot, hogy kifejezze nem tetszését Lucasnak: "A Star Wars tökéletes film, de van egy óriási hibája, még pedig az, hogy nem húz hasznot Carrie Fisher testi adottságaiból, pedig aligha akad szexisebb dolog egy meztelen hercegnőnél." Lucas vette a lapot, és mint megannyi pornó ripoff és egy bizonyos Jóbarátok-epizód óta tudjuk, hogy A Jedi visszatér, s talán a trilógia legemblematikusabb eleme a láncra vert Leia, és az ő csöppnyi rabszolga-egyenruhája. Szintén a Jedi az a Star Wars epizód, amelyben megjelennek az ewokok, 1999-ig bezárólag a Star Wars-univerzum leginfantilisabb figurái, egyben a rajongói tábor két részre szakadásának kiváltói. Ha most készítenék egy felmérést arról, hogy ki hogy vélekedik a kis szőrös bajkeverőkről, talán már nem lenne olyan rossz a kép, mint teszem azt, 30 évvel ezelőtt, hisz azóta már baljósabb árnyak is belengték a messzi-messzi galaxist, de akkoriban elég sokan voltak kibukva a törpe izékre.
Az ellenzők többsége úgy vélte, az ewokok bevezetése csupán merchandising okokból történt, s 1983-ban tényleg elég sokféle szőrös baba jelent meg a játékboltok polcain, de az ewokokból közel sem fogyott annyi, mint például a droidokból vagy Yodából. Lucas nem volt meglepve: "A teddy mackók több évtizedes piacán nem sok keresnivalója van egy utánzatnak, de ha a lányom szeretne egy ilyet, akkor én már elégedett leszek." Igazából az ewokok a sztori írása közben váltak egyre "cukibbá", a forgatókönyv kezdeti szakaszában inkább emlékeztettek Chewbacca törpeméretű verziójára - a nevük is a wookie-ból származik.
Mint általában, most is a script volt a legegyszerűbb dolog, amivel Lucasnak meg kellett birkóznia. A Lawrence Kasdannak átnyújtott első tervezetet csupán négy hét alatt dobta össze - a szakállas filmes biztosra ment: fogta az első két film legfontosabb elemeit, az űrcsatát, a kardpárbajt, valamint azt a bizonyos fordulatot, és újrahasznosította őket. Ez így elég csúnyán hangzik, de saját bevallása szerint Lucas elsősorban azért nyúlt vissza az Egy új reményhez és A Birodalom visszavághoz, mert az akkori technikai és anyagi korlátok nem engedték, hogy elképzeléseinek megfelelően forgassa le a kulcsjeleneteket: most már ez nem jelenthetett akadályt.
Időközben Az elveszett frigyláda fosztogatói is berobbant a mozikba, és box office történelmet írt: 1981-ben minden idők öt legsikeresebb filmje közül három Lucasfilm-termék volt. A sors fintora, hogy Lucas, aki mavericknek vallotta magát és a hollywoodi stúdiómonstrumok befolyása ellen küzdött, áttételesen bár, de maga is azzá vált. Gondolom, ezzel, no meg a derekasan összelapátolt dollármilliókkal azért nem olyan nehéz együtt élni. A közel 3000 négyszögölön kialakított Skywalker Ranch szépen prosperált (érdekes, hogy a San Rafael-i birtokot már akkor Lucas Völgynek hívták, mikor a filmes még meg sem született), Lucas pedig felkészült rá, hogy jó barátja, Steven Spielberg vezényletével leforgassa a Star Wars saga záró darabját, amely így mindennél nagyobbat szólhatott volna (és Spielberg már bő 30 évvel ezelőtt elhagyhatta volna a Földet egy filmjével, melyre a mai napig nem került sor).
Ám az Amerikai Rendezők Szövetsége (DGA) közbeszólt. Talán a hollywoodi irigység beszélt belőlük, mindenesetre az ok, amiért keresztbetettek Lucasnak, meglehetősen mondvacsinált volt. Tudniillik, A Birodalom visszavág felrúgta a DGA egyik szabályát, és a rendezőt a film végén tűntette fel. Mondhatnánk, hogy így volt ez Az egy új remény esetében is, csak ott a DGA azért nem ágált, mert a Star Wars logó előtt feltűnő "Lucasfilm LTD"-t értelemszerűen azonosította a rendezővel. A folytatás direktora Irvin Kershner volt, és a DGA szerint Lucas Kersh háttérbeszorításával kívánta learatni a film összes babérját. Hiába nyilatkozta azt Kershner, hogy semmi baja ezzel a megoldással, hiába hivatkozott Lucas arra, hogy őt nem George Lucasfilmnek hívják, és ennyi erővel nyugodtan elővehetnék a Warner Brotherst és William J Foxot is: a DGA 250.000 dollár büntetést rótt ki Lucasra és Kershnert is pénzbírsággal sújtotta, valamint mindkettőjüket kizárással fenyegette meg. Lucas alkuba bocsátkozott, kifizette Kershner és a maga részét, ekkor azonban az Amerikai Írók Szövetsége (WGA) is berúgta az ajtót - ugyanezen okok miatt.
Lucasnak elege lett: mielőtt további filmes társulások (pl. az Amerikai Bestboyok Szövetsége...) akaszkodhattak volna a nyakába, inkább kilépett mindkét szervezetből. Ez azt jelentette, hogy innentől kezdve sem a DGA, sem a WGA tagjaival nem dolgozhatott együtt - magyarán végleg kirekesztődött a stúdiórendszerből. Mivel Spielberg mindkét prominens szövetségnek tagja volt, Lucasnak új direktor után kellett néznie. Ő maga ismételten fázott a megafontól (akkoriban még tisztában volt a korlátaival), ugyanakkor olyan rendezőt sem kívánt alkalmazni, aki átírja a forgatókönyvet, és ha beszólnak neki, akkor csúnyán néz, mint Kershner. A brit Richard Marquand (Tű a szénakazalban) megfelelő jelöltnek bizonyult a feladatra: csupán néhány évvel volt idősebb Lucasnál (így a neurotikus filmesnek kevesebb gondot okozott az irányítása), természetesen nem volt tagja a DGA-nak, és képes volt szolga módon követni a forgatókönyvben leírtakat.
Ugyancsak az előző filmek negatív tapasztalatai késztették arra a szakállast, hogy otthonához egy kicsit közelebb nézzen körül alkalmas forgatási helyszínek után. A belső felvételeket ismét a londoni Elstree stúdióban rögzítették, de Luke szülőbolygójának most nem Tunézia, hanem Arizona szolgált helyszínül, az erdős Endort pedig San Rafaelhez még közelebb, Kalifornia északi részén lelték meg. Viszont hiába számított a hazai pálya előnyeire, Lucas filmjét megint kikezdték az elemek: helyszín-vadászat közben minden szép és nyugodt volt, ám amint elcsattant az első csapó, a természet ismét megtartotta a maga kis erődemonstrációját. Az endori díszletet 90 kilométer/órás "szellő" szaggatta szét; ezt megfejelendő napokig megállás nélkül zuhogott az eső, úgyhogy az észak-kaliforniai erdő hamarosan olyan alakot öltött mintha Godzilla és King Kong rendezett volna iszapbirkózást.
De nem ez volt az egyetlen természeti csapás. A forgatást még A Birodalomnál is szigorúbb titoktartás övezte: a szaglászó sajtó megtévesztése céljából a Lucasfilm sajtóközleményt tett közzé, amely a film németországi forgatásáról adott híreket, a Kaliforniában dolgozó stáb pedig hamis feliratú pólókat viselt, ami egy nem létező horrorfilm címét hirdette, s a forgatási helyszínek keresgélése közben is a Blue Harvest: Horror Beyond Imagination fedőnevet használták. Ennek gazdasági okai is voltak, hisz az egyes alvállalkozók biztosan nagyobb produkciós költségeket számoltak volna fel egy Star Wars folytatásért, mint egy ilyen vicces című horrorért. Sokaknak csak akkor esett le a tantusz, mikor Carrie, Mark és Harrison feltűnt a színen.
Ekkor persze azonnal kiszivárogtak a hírek. Hamarosan rajongók és paparazzik hada rohanta meg a forgatási helyszíneket, ezzel nagy mértékben megnehezítve a stáb munkáját. Az arizonai felvételeket például egy pofátlan sajtóhelikopter szakította félbe, melyet úgy kellett elhajszolni a helyszínről.
Vigyázat: spoiler-tartalmú bekezdés jön! A Birodalom visszavág kulcsfontosságú jelenete az volt, melyben Vader közölte Luke-kal, hogy ő az apja. Mind a közönség, mind a kritikusok megőrültek ezért a fordulatért/fordulattól, ám a legnagyobb feszültséget az keltette, hogy senki sem lehetett 100%-ig biztos abban, hogy vajon Vader igazat mondott-e, vagy csak így akarta behálózni az ifjú Skywalkert. A folytatásban Yoda eloszlatja a néző kételyeit, ám Obi-Wan Kenobinak ismét vissza kell térnie (a Star Wars filmeken szépen profitáló Alec Guinness kötelességének érezte, hogy igent mondjon Lucas felkérésére), hogy megmagyarázza a "kegyes hazugságot". Nos, megtudjuk, hogy Anakin tényleg meghalt, mikor Vaderré változott... de csak morálisan. Szép. Lucas másik "nagy" húzása az volt, hogy a családi szálakat tovább bonyolítandó, kitalálta, hogy Luke és Leia legyenek ikertestvérek (a Birodalomban csupán arra vannak halvány utalások, hogy Leiában is ott fortyog az Erő). Ez a fordulat közel sem szólt akkorát, mint a Birodalomé, ennek ellenére a jelenet felvételekor a stábot kizárták.
A forgatókönyv fölött izzadó Kasdannak nagyobb gondot okozott, hogy mit kezdjen Han Solóval (míg Lucasnak csupán néhány hétig tartott, hogy megírja a Jedi tervezetét, addig Kasdan fél évig kotlott a szkripten). Harrison Forddal közösen azt szerették volna, ha Solo hősi halált hal a film utolsó harmadában, ezzel drámai súlyt kölcsönöztek volna a csavargó karakternek, ugyanakkor a másik két főszereplő sorsát is nyitottabbá tették volna - a néző onnantól kezdve nem tudhatta biztosra, hogy a többiek is túlélik-e a végső ütközetet. Lucas ellenezte az ötletet, úgy vélte, mint a legtöbb mesének, a Jedinek is tökéletes happy enddel kell zárulnia. "Jó" szokásához híven Ford megint hisztizett, Az elveszett frigyláda fosztogatói sikerének köszönhetően már nagyobb hanggal: a Star Wars-filmekben gombamód elszaporodó speciális effektusok amúgy is azt az érzést keltették a színészekben, hogy az ő teljesítményük sokadrangú. Fishernek sikerült kiharcolnia egy kis szexi akciót, Hamill pedig egyszerre viaskodott az Uralkodóval, Vaderrel és saját démonaival, Fordnak viszont nem sok tennivalója akadt egy-két beszóláson és a szokásos puffogtatáson kívül (hisz, baszki, még a Sólymot is elvették tőle).
Vele ellentétben Anthony Daniels ujjongott: a Jediben végre C3PO-nak is hasznát vették. Az ewokok istenként tisztelték, és rajta állt, hogy mi lesz a hősök sorsa. Lucas nem csak ekkor kedvezett az angol színpadi színésznek. Daniels mindig is panaszkodott, hogy nehezére esik a kommunikáció R2D2-t reprezentáló néma centrifugával, ezért a szakállas az egyik jelenet felvételekor komoly feladatot vállalt magára: szimulálta Artoo hangját. Anthony Daniels annyira meghatódott, mikor meghallotta az R2D2 modell mögött gubbasztó Lucas mókás "bip-bip" hangjait, hogy azon mód könnybe lábadt a szeme. A forgatás azonban számára sem volt mindig sétagalopp. A brit Marquand meglehetősen erélyes utasításokkal irányította a színészeit. Daniels ezt néha már-már zaklatásnak vette, és a neurotikus színész többször is becsődölt. Lucas azonban szinte végig ott volt a forgatáson, és amennyire lehetett, rövid pórázon tartotta rendezőjét.
A Jedi visszatér költségvetése 32.5 millió dollár volt, fél millióval kevesebb, mint A Birodalom visszavágé. Ezt az összeget Lucas teljes egészében saját forrásból teremtette elő - 1981 végén a saga első két filmje már közel 1 milliárdos bevételt tudhatott magáénak, és ezen összeg nagy része Lucas zsebében kötött ki. A forgatás 1982 januárjában kezdődött (Arizonában), a helyszíni munkálatok végét jelentő wrap party-t nyár végén rendezték, ezt követően Lucas bevetette magát az ILM stúdiójába. Elképzeléseivel az egyre őszülő hajú Richard Edlund és Dennis Muren elé ismét legyőzhetetlennek tűnő akadályokat görgetett, de nem véletlenül szerepel a "varázslat" a trükkstúdió nevében: A Jedi visszatér lélegzetelállító látványvilággal kápráztatta el a rajongókat; Bruce Nicholson, az optikai trükkök főkoordinátora azt nyilatkozta, hogy a Halálcsillag ostrománál átlagosan 15 különböző speciális effektust láthatunk vágásonként, de van egy olyan jelenet is, amelyben 60 SF/X látható egyszerre - ezt a szekvenciát például négy héten át gyártották, és mindössze két és fél másodpercig tart.
Elődeivel ellentétben A Jedi visszatér időre elkészült és az előirányozott költségkeretet sem lépte túl. Lucas az utolsó pillanatban (1983 januárjában) változtatta meg a film címét A Jedi bosszújáról A Jedi visszatérre - úgy érezte ugyanis, hogy a vendetta méltatlan viselkedés lenne egy Jedi lovagtól. Ewokokkal táncolni, a húgunkkal smárolni szabad, bosszút állni tilos. Okkkééé. A filmet 1983 május 25-én mutatták be, s mint az most már várható volt, sorra döntötte romokba az addigi box office rekordokat, végül lekörözte a Birodalmat is, s minden idők harmadik legjövedelmezőbb filmjévé vált.
A mese véget ért, a rohamosztagos sisakokat elpakolták, a díszleteket szétszedték, s dollárezrekért adtak túl rajtuk az egyre duzzadó rajongótábor tehetősebb tagjai közt. A szereplők közül egyedül Harrison Fordnak sikerült kinőnie a Star Wars filmek árnyékából, ellenben a marketing gépezet azóta is ontja magából a különböző termékeket, az Industrial Light & Magic pedig újra és újra forradalmasítja a trükkipart. A Lucasarts révén a Star Wars a számítógépes játékok világába is betört, Lucasnak egyedül csak a tévébe törött bele a foga, ugyanis sem a Droids, sem az Ewoks című tévésorozat nem volt sikeres. Az álomgyáros jó időre elraktározta magában a történetet, amely a XX. század utolsó negyedének meghatározó kultúrjelenségévé vált, míg nem 1994-ben, egy szép napon be nem jelentette, hogy ideje visszatérni a messzi-messzi galaxisba.
De ez már egy másik történet.
kövess minket facebookon és twitteren!