Számomra Kathryn Bigelow Holtpontja mindig is a VHS-korszak egyik legszórakoztatóbb darabja marad, egy stílusos ponyva, amit most elkapott a hollywoodi gépszíj, ami sodorta magával az egyébként remek Édgar Ramírezt (Carlos, Zero Dark Thirty) is, hogy vezesse az extrém-sportos Robin Hoodok csapatát földön-vízen-levegőben ebben a mindent a szemnek típusú remake-ben. A végeredményt az amerikaiak már a karácsonyfa alá is betehetik, nálunk pedig 2016-ban hozza a Big Bang. Mit is mondhatnék? Jöhet Spielberg Párbaja négy kamionnal, amiből az egyik természetesen repül. 

Hosszú hétvége, rossz idő, alkalmas filmek – klappolt minden ahhoz, hogy megteljenek a hazai mozik. Az igény megoszlása azonban errefelé élesen eltér az amerikaitól: mi a Mad Max: A harag útját küldtük egyből a sztratoszférába, hiszen közel 100 millióval nyitott, miközben Tökéletes hang 2. szerényebben muzsikált ugyan a lehetőségekhez képest, ám így is messzemenően felülmúlta elődjét. A kettő közé a Bosszúállók: Ultron kora férkőzött be, igen komoly mérföldkőhöz érkezve.

Ha van igazság a Földön, akkor a magyar sWeDid által svédelt Az ébredő Erő-előzetes is összehoz magának 50 millió megtekintést, vagy ha annyit nem, akkor legalább 50-et :), már csak azért is, mert ezúttal nem csak a képek és az effektusok (figyeljétek azt a robbanást a végén!) készültek házilagosan, de a soundtrack és a hangeffektusok is. Én természetesen lekapartam az arcomat a megtekintés során, de közben Jabbát meghazudtolóan öblös röhögés is ott bugyogott belőlem, szóval ha ilyen ellentmondásos érzésekre vágysz, akkor csak rajta, ifjú Padawan!

Hamarosan elkezdődik a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál díjátadó ceremóniája, ahol végre kiderül, milyen elismerést tartogat a Coen-testvérek vezette zsűri (további zsűritagok: Rossy de Palma, Sophie Marceau, Sienna Miller, Rokia Traoré, Guillermo del Toro, Xavier Dolan, Jake Gyllenhaal) a Saul fia (kritikánk) számára. Nyilvánvaló, hogy számunkra most ez a legfontosabb, de azért lesznek még itt érdekességek ezen kívül is. A nemzetközi sajtó rengeteg nagyszerű filmről számolt be az elmúlt napokban, valószínűleg így az Arany Pálmáért is szorosabb volt a verseny.

A többség Todd Haynes kezébe várja a pálmát a Carol című alkotásért, de bőven akadnak olyanok is, akik inkább a két főszereplőt, Cate Blanchettet és Rooney Marát díjaznák (fontos megjegyezni, hogy minden film egy díjat kaphat csak!). Főleg az utóbbiak közül kerültek ki azok, akik tajvani Hu Hsziao-Hszien kosztümös harcművészeti filmjét, a The Assassint (Nie yin niang) látnák Arany Pálmás filmként távozni, vagy a görög fenegyerek, Jorgosz Latimosz szatirikus antiutópiáját, a Colin Farrell és Rachel Weisz főszereplésével készült The Lobstert. Aztán persze ott van még a Cannes-i díjátadókon mindig szépen teljesítő Nanni Moretti legújabb drámája (Mia madre), és A nagy szépségért Oscart nyert, de Cannes-ban hoppon maradt Paolo Sorrentino legújabb munkája (Ifjúság), ami szintén szép kritikákkal vág neki a gálának, talán bearanyozva a két veterán főszereplő Michael Caine és Harvey Keitel estéjét.

UPDATE: Teljes a nyertesek névsora, a Saul fia nagydíjas lett!

UPDATE 2: Zányi Tamás, a film hangmérnöke kapta a filmek technikai megvalósításáért járó Vulcan díjat, természetesen a Saul fián végzett kiemelkedő munkájáért. 

Összezsúfolódott a mezőny: a múlt hét két sikerfilmje a két premier közé ékelődött be, miközben egyik újdonság sem tett mély benyomást a listára. A Holnapolisz, bár nyerte a menetet, csak akkora mértékben tudta magára felhívni a figyelmet, amennyire egy nem franchise-címtől kitelik (és ez most nem volt elég), miközben a Poltergeist - Kopogó szellem presztízsértékű címe ellenére sem tudott a jobban nyitó horrorfilmek átlaga fölé kerülni.

Ha a rövid verzió mellett akarnék maradni, azt írnám, a nemzetközi sajtónak mindenben igaza volt a Saul fia kapcsán. De miért akarnék a rövid verzió mellett maradni, mikor itt most egy óriási dolog történt? Akkora, amekkora már rég nem egy nagy múltú, rendezőóriások műveivel tarkított műfaj történetében. 

Úgy illik, hogy a 35. "születésnapjukat" ünneplő, tömegkulturális vívmányok közül ne csupán a mozgóképeket, de a filmes vonatkozású, másmilyen médiafajtából származó ikonokat is megköszöntsük. Pac-Man két napja töltötte be negyedfél évtizedét, amiről a Pixelt gyártó stúdió az óriásira nőtt, sárga zababogyó hosszabb jelenetével emlékezett meg. Bár az eddigi előzetesek slusszpoénjában már találkozhattunk számos részlettel belőle, a hajtás után megnézhető filmklip egyáltalán nem (kizárólag) ismétlésből áll. Egyúttal alábiggyesztettük az eleddig kihagyott plakátokat.

Június 4-én érkezik a Hannibal harmadik évada, így a múltkori menyasszonyos beharangozót sűrűn követik a felvezető anyagok. A három előzeteshez és a stábtagokkal beszélgetős videóhoz csokorba gyűjtöttük az közelmúltban megjelent plakátokat és hivatalos promóképeket, sőt még a menyecskéről fellelhető legelső jelenetfotót is. Csak óvatosan, ekkora mennyiségű finomság nehogy csömört okozzon! Jó étvágyat!

Az eredeti Poltergeist-trilógia (ugye csak három része volt?) egyetlen darabja se találta meg az útját annak idején a magyar mozikba, hiszen még a 80-as években sem akarták ilyen sületlenségekkel traktálni a honi közönséget, mint a horrorfilm. Talán részben erre is visszavezethető a műfaj mai életképtelensége, amit újonnan egyebek mellett szinkronnal igyekeznek kompenzálni a forgalmazók. Például most is.

A vélhetően az Empire magazinból származó Matt Damon fotón kívül a júliusi szám címlapjának két változata is napvilágot látott, amiken a magyar keresztségben időközben A Hangyává vedlő Ant-Man feszít, vagy zsugorodik a gyűjtőknek. A szalagcímek szuperhősdömpingről harsognak, és a téma iránt fogékony érdeklődők számára izgalmasabb belbecset ígérnek a külcsínnél, ami – valljuk be – nem túl nehéz feladat. Mivel a Paul Rudd megszemélyesítette, mestertolvajból muszáj Herkulessé váló Scott Langból semmi újat nem mutatnak a borítók, a lapozást követően bepakoltunk némi összegyűlt promóciós képanyagot is.

Andy Weir azonos, The Martian (magyar kiadásban: A marsi) című sci-fi sikerregényét Drew Goddard dolgozta át szkriptté, a főszerepében Matt Damon alakítja Mark Watney amerikai űrhajóst, akinek egyedül maradva kell túlélnie a vörös bolygó támasztotta megpróbáltatásokat, így nem csoda, hogy már az év elején kidobolt várólistánk egyik felén előkelő helyen szerepelt Ridley Scott következő rendezése. Ahhoz képest, hogy a sztori zömében elméletileg egyszemélyes kamara-, avagy monodrámában lesz részünk, alsó hangon illusztris a további színészgárda: egyebek között a hölgykoszorút Kate Mara, Jessica Chastain és Kristen Wiig, az ifjú titánok csapatát Donald Glover, Michael Peña, Chiwetel Ejiofor és Sebastian Stan erősíti, a rutinos öreg rókák színeiben pedig Jeff Daniels és Sean Bean lesz látható.

A forgatásról korábban a könyv szerzője tette közzé az első fotót, amit a Facebook oldalunkon akkor továbbosztottunk, de most biztos, ami biztos alapon betettük lapozás utánra ebbe a posztba is. Az viszont talán izgalmasabb, hogy kiszivárgott a magányos asztronauta első szkafanderes fényképe egy spanyol honlapra, ami minden valószínűség szerint az Empire magazin egy beszkennelt oldala, legalábbis számos forrás alapján nagyon annak tűnik. Tessék kattintani, elég klasszul néz ki!

UPDATE: A gyártó 20th Century Fox hivatalosan is megjelentette a Martian első fényképeit az Empire magazinban. Igen, többes a szám, mert a hármast rejti. Alulra beillesztettük a korábbi szkennelt részletet teljes háttérrel, a forgatás egy megörökített pillanatát, és egy jelenetfotót, ami talán a legizgalmasabb látványt nyújtja a tájképpel.

Akárcsak az első előzetes, Scott Cooper (A harag tüze, Őrült szív) igaz történeten alapuló maffia-sztorijának második előzetese is a nyilvánvaló öldöklésen túl a humorra, és Johnny Depp ír akcentusára építkezik. Nehéz eldönteni, hogy az FBI-nak besúgó gengszter ezek közül melyikkel akarja padlóra küldeni az olasz maffiát, de a reményt azért ne adjuk fel... Az új előzetesét kattintani kell.

Miután letudta a rocknagymamát, Meryl Streep ismét dalol majd, ezúttal Stephen Frears mozijában, Hugh Grant oltalma alatt. Az éppen Angliában forgó Florence Foster Jenkins a címbéli New York-i milliomosnő (Streep) igaz története, aki mindenáron ragaszkodik legnagyobb álmához, hogy opera-énekesnő lesz. No de ha hallottatok már macskát párzási időszakban, az semmi ahhoz képest, amit a nő produkál. A nagy leégésektől élete párja, az arisztokrata angol színész, St. Clair Bayfield (Grant) hivatott megóvni őt, ám amikor védence a világ egyik legnagyobb koncerttermében óhajt fellépni, a férfi minden eddiginél nagyobb kihívás elé kerül...

Ilyennek is, olyannak is mondják a kritikák Brad Bird új filmjét, amivel kapcsolatos várakozásaink a szinkronizált előzetes óta kiszélesedtek: akkor most tuti Szabó Sipos vagy nem? Rögvest kiderül.

Az indiai felmenőkkel büszkélkedő brit rendező, Asif Kapadia 2010-es Ayrton Sennáról szóló, két BAFTA-díjjal jutalmazott dokumentumfilmje számomra az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb portréfilmje volt, ami szerintem simán lekörözi az amúgy felettébb szórakoztató Hajsza a győzelemért című Forma 1-es mozit is.

Kapadia legújabb, nem kevésbé megrendítőnek ígérkező dokumentumfilmje Amy Winehouse-ról szól, aki 2011-ben 27 éves korában alkoholmérgezés következtében hunyt el. Az autentikusnak mondott film teljes címe: Amy – The Girl Behind The Name, ám a hat Grammy-díjas énekesnő szülei korántsem elégedettek az alkotással, állításuk szerint a film ugyanis nem fest valódi képet Amy Winehouse és a családtagok viszonyáról.

Az Amy című dokumentumfilmet az idei cannes-i filmfesztiválon mutatták be, a kritikusok pedig többnyire imádták. Kíváncsian várom, főleg azok után, hogy idén már készült a 27-esek klubjának egy másik világhírű tagjáról is egy dokumentumfilm, a Kurt Cobain: Montage of Heck pedig eléggé hátborzongató trip volt, ami egyenesen a Nirvana frontemberének lelkivilágába vezetett bennünket.