Legutóbb még örömmel adtuk hírül, hogy Pálfi György legújabb filmje (Szabadesés) Európa egyik legrangosabb filmfesztiválján versenyez, most viszont lesújtó híreink vannak a rendező háza tájáról. A VS-nek adott interjúban Pálfi a nagyszabású Toldi-adaptációja jövőjéről beszélt, ami jelen pillanatban sajnos nagyon is a ködbe vész.
Azt mindenki tudja, hogy a filmterv forgatókönyvét elfogadta a Filmalap, sőt, meg is ítéltek a projektnek 900 millió forintot, amelyet aztán majd koprodukciós partnerek bevonásával akart kiegészíteni a stáb. Pálfiék ennek tudatában kezdték meg az előkészületeket, hogy mostanra már készen álljon minden: kosztüm- és díszlettervek, terepszemlék, színészek, vagyis már tényleg csak el kellett volna kezdeni a forgatást.
Csakhogy kiderült, a Filmalap még egy utolsó konzultációt akar, viszont - Pálfi elmondása szerint - hiába volt készséges a testület négy tagja, pont az főfőnök ötödik, Andy Vajna nem hajlandó leülni velük. Megerősítve ugyan nincs, de erős a gyanú, hogy Vajna mégsem úgy képzeli el Toldit, ahogy azt Pálfi megálmodta, legalábbis nem bízik a rendezőben, aki még nem csinált ehhez hasonló filmet.
A helyzetet már csak fokozta, amikor a Filmalap egy próbafelvételt kért. Ez persze azt jelentené, hogy összetrombitálják a stábot egy jelenet kedvéért, legyártják a díszleteket, a kosztümöket, majd megvárják, hogy a végeredmény tetszik-e a döntőbizottságnak. De ezzel még mindig nincs vége, mert Vajna tervei szerint az akciójelenetek rendezését átadná egy másik rendezőnek (egy kaszkadőrnek, természetesen Vajna haverja), így viszont pont azokat a jeleneteket venné el Pálfitól, amelyek miatt ő szerette volna ezt a filmet.
Egyelőre így áll a helyzet, úgyhogy tegyünk fel magunknak pár kérdést: azt már látjuk, hogy a két éve még ördögnek kikiáltott Vajna egyáltalán nem az apokalipszis angyala, hiszen akárhogyan is nézzük, a helyzet egy lópikulát sem változott. Nem lett sem jobb, sem rosszabb. Az ő ideje előtt is készültek jó magyar filmek, és készültek rosszak. Voltak fesztiváldíjak, közönségsikerek (értsd: kevésbé veszteséges filmek) és voltak kevésbé sikeres próbálkozások (értsd: nagyon veszteséges filmek). A Vajna-éra eddig ugyanezt a képet mutatja, ezen nincs mit ragozni. Lyuk-lyuk, csak a keret más, azaz most valaki más trónol a pénzen.
A "keret" viszont most valami nagyon amerikanizált nonszensz akar lenni, ami egy ilyen kis piacon már önmagában is hülye gondolat - legalább olyan hülye, mint az előző pénzosztók hülye elképzelései -, de hogy még a rendező kiválasztásánál is azokat a marhákat vesszük alapul, akik azért dobnak ki egy rátermett direktort, mert önálló stílusa van (lásd Edgar Wright esetét), ez már kicsit tájidegen.
Ráadásul most Toldi Miklósról van szó, egy hatalmas magyar legendáról. Biztos, hogy hollywoodi filmet akarunk csinálni az ő történetéből (tized annyi pénzből!)? Biztos, hogy nem lenne jobb kezekben ez a film egy olyasvalaki kezében, aki már bizonyította stílusérzékét, aki megmutatta, hogy ért a film nyelvén és aki nemzetközi hírnévre tett szert, mint egy olyasvalakiében, aki tehetségesen tud karambolozni és nagyon szépen esik le a lóról? De ezt már mindenki döntse el önmaga, a részemről én csalódott vagyok.