Mivel már ötödik napja tapossuk 2013-at, bátran kijelenthetem, hogy eme lista nehéz szülés volt - kb. mint egy hosszú szorulást követő nagy sűrűségű fekália-halom -, no nem azért, mert olyan kevés szemetet sikerült volna magamba lapátolnom az elmúlt 366 (371) nap során, hisz gyakorta már pusztán szakmámból adódóan is kénytelen vagyok megfürdetni arcomat a szennyben, egyszerűen csak öreg koromra rájöttem, hogy nem annyira szeretek szarral gurigázni - főleg nem azzal, mellyel már korábban is pacsáltam. No de a kedvetekért mégis megteszem: íme a tavaly látott tíz (plusz egy) szar film.

(Még egy megjegyzés: két vállalkozó kedvű barátommal időnként szánt szándékkal letolunk a torkunkon mindenféle mocskot - kihalásra ítélt horror- és egyéb franchise-ok sokadik részét és ehhez hasonló minőségi darabokat -, melyeket az alábbi felsorolásba nem számoltam bele, hisz ezekről még a készítők is sejtették, hogy ki fia fekáliája lesznek, hát még mi, s nem lenne fair, ha ilyen felvállalt végtermékek vennék el a büszkén beharangozott mocskok elől a helyet.)

+1. ELRABOLVA 2. (Taken 2). Szép kis év lehetett a tavalyi, hogy már az a folytatás sem fért bele a legrosszabb tízbe, melyben kézigránátok dobálásával tájékozódnak, minden megfontolástól mentesen "autóstól" rontanak be az amerikai nagykövetségre, és a terroristák ölbe tett fegyverrel nézik, ahogy Bryan Mills telefonon keresztül írja alá a halálos ítéletüket.

10. A SZINGLI FEJVADÁSZ (One for the Money). A feministákat valószínűleg csak az gátolta meg abban, hogy kivonuljanak azon filmszínházak elé, ahol ezt a szexista mocskot vetítették - az utóbbi évek legostobább címszereplőjével, aki NYOMOZÓ -, hogy a film egy nő által írt regényből készült három nőnemű forgatókönyvíró közreműködésével és egy rendezőnő dirigálásában. Upsz.

9. HARMADNAPOSOK (A Few Best Men). Nem csupán a magyar cím, de maga a film is a Másnaposok farvízén próbál meg evezgetni, de ehhez a szánalmas filmcsökevényhez képest még a Másnaposok 2. is egy mestermű. Ebben pedig az a ciki, hogy ausztrál/angol filmről van szó: mindkét nemzettől elvárható némi minőség, főleg humor terén (mínusz Yahoo Serious), ám a legnagyobb sokkot az okozza, hogy a rendezői székben Stephan Elliott, a Priscilla rendezője blamálja magát. A film csúcspontja? Mikor az egyik főhős könyékig merülve egy kos ánuszában drogkapszulákra halászik.

8. A LONELY PLACE TO DIE. Szívem szerint oda küldeném eme műremek író/rendezőjét: egy magányos helyre, hogy szépen elgondolkozzon azon, amit az emberiséggel tett. Az ember gyanútlan fia a plakátot, a sillabuszt és főleg a címet látva azt gondolná, hogy itt valami hegyi túlélőhorrorra számíthat, nem pedig egy minden logikát (vagy ha már itt tartunk: komolyan vehető színészi alakítást) nélkülöző üdözősdit, melyben az üldözöttek egy városba is elkeverednek tele mulatozó emberekkel, akiktől eszük ágában sincs segítséget kérni, mert a forgatókönyvíró erre utasította őket.

7. KÉMES HÁRMAS (This Means War). Bámulatos, hogy egyes Oscar-díjas színészek, de főleg színésznők hová le tudnak aljasodni: Reese Whiterspoon eme filmben megformált értelmiségi (értsd: költeményekből idézget, állatmenhelyeket látogat, lehúzza maga után a vécét) lotyóját (értsd: minden puncivadász megmozdulástól benedvesedik a bugyija) csupán annyi választja el egy pornófilm macájától, hogy neki több a szövege. Sajnos. S hogy két jobb sorsra érdemes színész (Tom Hardy és Chris Pine) mit marakodik felette, az a világmindenség egyik legnagyobb rejtélye közvetlenül a Gangnam Style népszerűsége után. 

6. IRON SKY. Ez történik, mikor elvetemült filmrajongók filmkészítőknek hiszik magukat. A csudálatos premissza   (náci invázió a Holdról!) az istennek se akar szárba szökni, helyette egy fehérre meszelt (de tényleg) feka civódását és egy brutálisan tompa Palin-paródia sivalkodását kell elviselni hosszú félórákon át, és mire megérkeznek azok a náci űrizék, addigra a beharangozott - és helyenként egészen vállalható - trükkök se vernek életet az emberben rejtőző tízévesbe. 

5. A JELENÉS (The Apparation). Már az első percekben meg kellett volna szabadítani a szenvedéseitől (vagy engem, vagy) a filmet, melyben az összes idegesítő klisét (epilepsziás vágás, orkánszerű hangeffektusok, kézi kamera-rángatás, stb.) egy nagy nudli zárja, nem beteljesülés: és csak ezt követően írják ki a film címét. És a poén? Ugyanez megy még 80 percen át: sok-sok hangoskodás kíséretében történik a büdös nagy semmi, hogy végül az utóbbi évtized legfáradtabb fordulata adja meg a végső lökést a szúró-vágó eszközök magam ellen fordításához. 

4. HASADÁS (The Divide). Xavier Gens apokaliptikus filmjében a túlélők eleinte úgy viselkednek, mintha egy mostanság készült Seagal-film főgonoszainak és bizonyos Péntek 13-epizódok doomsayereinek szerelemgyerekei lennének. És a felségterületek tesztoszterontöltetű, harsány ordibálással körbehugyozása csak a kezdet: a hajhullatós szado-mazo buli csak ezt követően kezdődik. Mindenképp érdekes ez a filmkísérlet, hisz bevetésével centiméterre pontosan be lehet lőni az emberi tűréshatárt.

3. COSMPOLIS. Szívesen elmerülnék a Cronenberg bácsi által néhány nap alatt összekaristolt társadalomkritika lepedékes rejtelmeiben, de most sürgősen el kell rohannom egy prosztata-vizsgálattal egybekötött hajnyírásra.

2. SILENT HILL: KINYILATKOZTATÁS (SIlent Hill: Revelation). A játék rajongói - főleg azok, akik nem tudják megkülönböztetni a játék és a film médiumát egymástól - hónapok óta azt tervezgetik, hogy végezzenek velem, amiért rossz szót mertem szólni erről az audiovizuális katyvaszról. Ha lehet választani, akkor én a plüssnyúl általi halált kérném. De ha esetleg valami durvábbat szánnak nekem, akkor ugye csettintésre én is magam mellé állíthatom a mangakardos háromszögfejet?

1. PIRANHA 3DD. Nincs azzal semmi baj, ha egy filmben csöcsöket mutatnak. Csöcsöket lassítva. Csöcsöket a gravitáció kénye-kedvének kitéve. Csöcsöket vízben, csöcsöket szárazon, csöcsöket csöcsökhöz dörgölve. Ha az amúgy is csökevényes Piranha 3D folytatása ennél többel nem is próbálkozott volna, fel se került volna erre a listára. A problémák ott kezdődnek, hogy vannak itt karakterek (például a kis növésű srác, aki retteg a víztől, ennek ellenére víz mellett dolgozik), poénok (a hájas a többiek szeme láttára fajtalankodik egy vízelvezetővel) és cselekmény (a címszereplők egy medencében rosszalkodnak, az ott tartózkodók meg inkább meghalnak, semmint hogy kimásszanak onnan), és David Hasselhoff is befigyel, de még vele se tudnak mit kezdeni. S legnagyobb bűneként a film egy idő után a csöcsöket is megvonja.