Megállíthatatlanul robogunk a dobogó felé, sorozatunk harmadik ötösfogatában ismételten nagyot merítünk; dühbe gurulunk, rímekben beszélünk, lezárunk egy epikus trilógiát, elképesztően férfiasan harcolunk és még a posztapokaliptikus Japánban is tiszteletünket tesszük. Egy dolgot azonban már most kijelenthetünk; ezúttal sem fog velünk mindenki egyetérteni.
15. 300 [300] (2006)
Kiadó: Dark Horse Comics
Rendező: Zack Snyder
Szereplők: Gerard Butler, Michael Fassbender, Lana Headey
A film: Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, néhány olvasónk magasra emelte szemöldökét látván, hogy a 300, ha csak egy hajszállal is, de megelőzte Snyder másik dobását a képregényfilm műfajában. De ha számot vetünk azzal, hogy miből mi lett, máris indokolatlan dolog volna blaszfémiát kiáltani. Míg a Watchmen egy elképesztően összetett, szerteágazó munka, a 300 már képregényként is "csak" egy látványos, de teljesen együgyű alkotás volt, így ebben a tekintetben a film az egyik leghűségesebb adaptációnak számít. Ez a kijelentés technikailag is megállja a helyét, hiszen gyakorlatilag kockáról kockára, mondatról mondatra sikerült vászonra vinni Frank Miller kétségtelenül hangulatos, de tagadhatatlanul egyszerű képregényét. A 300 egy két órás Old Spice reklám, aminek minden mondata punch line, és minden jelenete money shot.
A jó: A földkerekség legkeményebb férfiúi, akiket csecsemőkoruktól arra neveltek, hogy meghalni csak csatában, a hazáért vért ontva van értelme, minden más kiút szégyen. Nem lehet nem imádni ezeket az őrülteket.
A rossz: A metroszexualitás első hírhozója, karikatúraszerű figura, akit épp olyan egyszerű megfejteni, mint a film többi szereplőjét, de kellő gyűlöletet ébreszt a nézőben ahhoz, hogy együtt ordibáljunk a képernyő előtt Leónidásszal.
Trivia: A filmet alig 60 nap alatt leforgatták, egyetlen rövid snittet leszámítva teljes egészében stúdióban, kék és zöld háttér előtt, de az ezt követő utómunka majdnem egy évig tartott.
Feledhetetlen: Tekintve, hogy az egész film egyetlen óriási csatajelenet, nehéz kiemelni bármit, de az utolsó összecsapás tobzódik a nagy pillanatokban.
Buborék: "We've been sharing our culture with you all morning."
Különvélemény: "Zack Snyder mozgóképes felolvasást tartott minden idők egyik legszebben megrajzolt, amúgy legjelentéktelenebb képregényéből." (Zalaba Ferenc)
"E látványos, fiúi fantáziákat életre hívó ókori akciófilmmel Zack Snyder megcselekedte, amit megkövetelt a víziónárus jelző kiérdemlése, Gerard Butler pedig egy csapásra menő lett, és e kőkemény darab után sorra gyártotta a... Romantikus komédiákat. Oda se neki, hisz nem eszelős, csak spártai!" (Takács Máté)
"Lásd Watchmen: ha lehántod a látványt, csak a ronda kaptafa marad." (Németh Barna)
"A maga korában újdonságnak számító vizuális stílusban elkészített hamisítatlan, sallangmentes hőseposz. Ütős, kemény, hatásos." (Kofrán Gergely)
14. A sötét lovag - Felemelkedés [The Dark Knight Rises] (2012)
Kiadó: DC Comics
Rendező: Christopher Nolan
Szereplők: Christian Bale, Tom Hardy, Anne Hathaway
A film: Legutóbbi találkozásunkkor úgy nyilatkoztam róla, hogy ezer ponton bele lehet kötni, de felesleges, mert egy tehervonat. (Volt ott még egy obszcén, nyomatékosító jelző is, mi tagadás...) Ebben pedig nagyjából minden benne van, amit Nolan trilógiájának záró darabjáról érdemes elmondani. Ez a film kicsit olyan, mint amikor a futóversenyen valaki négykézláb érkezik elsőként a célba, de nem számít, mert a hossz nagy részén röhögve hagyta le társait. A túl sok karakter, a bosszantó forgatókönyvi hibák, a nyakatekert megoldások mind azt bizonyítják, hogy a második résszel addig elképzelhetetlen magasságokba repített sorozat megpróbált még nagyobbra nőni, de ez csak mennyiségi szempontból sikerült. Ezzel együtt a film még így is lesöpri számos riválisát egy elegáns, laza mozdulattal, hiszen ne feledjük, a vele szemben támasztott elvárásokat egy majdnem hibátlan film diktálta belénk.
A jó: Eleinte megtört, bujdosó, reményt vesztett, később erőre kapó, de beképzelt, végül önmaga határait felismerő, és tiszteletben tartó figura, klasszikus mesehős egy nem klasszikus kilépővel.
A rossz: Megállíthatatlan, elpusztíthatatlan őrült egy zseniális színész alakításában. Ha az utolsó jelenetében nem csinálnak belőle komplett hülyét, felülhetett volna Joker mellé a trónra.
Trivia: Tom Hardy maximálisan beleélte magát a szerepbe, bár elmondása szerint rossz érzés volt "kiporolni gyerekkori hősét", elég kemény ütéseket vitt be a forgatáson, a karakternek meglehetősen abszurd, sötét tónust adó "That's a lovely, lovely voice..." sorát pedig improvizálta a jelenet felvételekor.
Feledhetetlen: Batman és Bane első találkozása a csatornában, zene nélkül, IMAX kamerával felvéve, súlyos ütések, súlyos mondatok, a trilógia egyik, ha nem a legzseniálisabb jelenete.
Buborék: "A hero can be anyone. Even a man doing as simple and reassuring as putting a coat around a little boy's shoulder to let him know that the world hadn't ended."
Különvélemény: "Sok-sok sebből vérző, de magasztos befejezése egy trilógiának, amely akkora árnyékot növesztett, melyben sok más rendező elveszett volna." (Zalaba Ferenc)
"A denevérember a végére hagyta leginkább embert próbáló küldetését, mind magára, mind a közönségre nézve, de Christopher Nolan trilógiája túl masszív ahhoz, hogy kikezdjünk vele, így jobb híján meghajolunk nagysága előtt." (Takács Máté)
"A Batman-trilógia befejező darabja sokkal inkább hajaz az első részre, mint a másodikra. Bruce Wayne karakterének szép ívet ad, és méltó módon zárja le a monumentális történetet, de sem a Batman Begins frissessége, sem a The Dark Knight komplexitása nincs meg benne." (Kofrán Gergely)
13. Hulk [Hulk] (2003)
Kiadó: Marvel Comics
Rendező: Ang Lee
Szereplők: Eric Bana, Jennifer Connelly, Nick Nolte
A film: Van a filmvilágban néhány olyan pont, ami előtt értetlenül állok. A Hulk esetében szerencsére nem voltam egyedül a szerkesztőségben a véleményemmel, miszerint Ang Lee filmje bizony a legnagyobb közé sorolandó. Az emberi drámákhoz mesterien nyúló direktor ugyan akciót nem tud rendezni, de megragadta a képregényfigura azon oldalát, amivel sem előtte, sem azóta nem mert foglalkozni senki a szakmában. Mindehhez igazi színészeket is talált magának, egyedi látványvilágot, fülbemászó zenét és igazi, képregényes technikai megoldásokat is csatasorba állított, Bruce Banner életét pedig klasszikus, görög tragédiaként mesélte el, amire a közönség, talán mondhatjuk, hogy természetesen, rosszul reagált. Erről a filmről ettől függetlenül a művészet szó mégis előbb jut eszembe, mint az ipari termék. Különleges hibrid, amin érződik, hogy szívesebben játszódott volna egy asztal körül, de háromból egyszer még a blockbuster követelményeknek is maradéktalanul eleget tesz.
A jó: Ő az a fazon, akiről az esti hírekben azt mondják a szomszédok, sosem gondolták volna, hogy mire készül, csendes, rendes, tisztességes embernek tűnt. Ráadásul az egyetlen olyan film, amiben mélységet is kapott, nem csak nagy, zöld muszklikat.
A rossz: Van egyszer az apa, aki látványosan nem tud mit kezdeni fia helyzetével, aztán van a mogorva após, aki történetesen az Egyesült Államok hadseregét küldi a vejére, ha problémája van. És akkor a belső démonokról még nem beszéltünk.
Trivia: Ang Lee, miután elutasította a Terminator 3: Rise of the Machines rendezését, komolyan vette a dolgát; pusztakezes ökölharcra vitte Eric Banát, hogy felkészítse a szerep durvaságára, saját mozdulatai alapján leheltek életet Hulk mozgásába, ráadásul a fiával terveztette meg a filmben szereplő mutáns kutyákat is. Mondjuk, utóbbit elég lett volna kitenni a hűtőajtóra.
Feledhetetlen: A három nagy akciójelenetből kettő felejthetőre sikerült, de a sivatagból San Francisco utcáiig tartó üldözés a mai napig egy óriási adrenalinbomba.
Buborék: "My son is unique. And because he is unique, the world will not tolerate his existence."
Különvélemény: "Ang Lee filmje stilisztikailag bravúros, de narratíváját tekintve bukta: a másfél órás, helyenként igen unalmas intrót követően a címszereplő mutáns pudlikkal és egy speciális effektussal verekszik. Fail." (Zalaba Ferenc)
"Ang Lee értelmes és érzelmes adaptációja túl lassúnak bizonyult a nyári moziközönségnek, ám a zöld szörnyeteg kálváriája mégis tartalmasabb, mint bármely másik bosszúállós kaland. Talán pont ez a baj vele." (Takács Máté)
"Sokan utálják, én szeretem. Kevés képregényfilmben van igazi dráma, de ez olyan." (Németh Barna)
12. V, mint vérbosszú [V for Vendetta] (2005)
Kiadó: Vertigo / DC Comics
Rendező: James McTeigue
Szereplők: Hugo Weaving, Natalie Portman, John Hurt
A film: Alan Moore hírhedten nehéz ember, a tárgyalt film és a Watchmen mellett hozzá köthető többek között a From Hell és az LXG is, de eddig egyetlen alkalommal sem járult hozzá, hogy neve feltűnjön a stáblistán, méltatlannak találta ugyanis a végeredményt. Ha a forrásoknak csak fele is igaz, a V for Vendetta esetében teljesen érthető a felháborodása, meglehetősen sokat finomítottak ugyanis az eredeti anyagon, ami ennek ellenére vagy talán éppen ezért nagyszerűen működik a film műfajában. Bár Orwell után nehéz újat mondani a témában, V figurája és a film precíz, patikamérlegen adagolt, mégis lélekkel teli felépítése okán joggal foglalhatta el helyét a listán. A jó öreg anarchia és bosszúvágy gyönyörűen fonódik egybe a műveltségét rendre fitogtató főhős személyiségével, miközben Evey figurája is van olyan érdekes, hogy tulajdonképpen két fejlődéstörténetet kapunk egy áráért.
A jó: Sokszor rímekben, de legalábbis választékosan beszélő anarchista, akinek sötét múltja és határozott elképzelései vannak, és kész ezeket bármi áron megvalósítani.
A rossz: A nagy testvér. Klasszikus diktátor fazon, akit kisebbrendűségi komplexusai vezetnek arra, hogy minden szőnyeg alá benézzen. Mára egészen elterjedt állatfaj, már Észak-Koreáig sem feltétlenül kell elmenni érte.
Trivia: Hugo Weaving különleges hanghordozását és akcentusát Harold Wilson volt brit miniszterelnöktől kölcsönözte. A szövegeket mellesleg újra kellett venni a forgatás után, mert a maszk alá helyezett mikrofonok nem tudták biztosítani az elvárt minőséget.
Feledhetetlen: Sablonos válasz, de ennek a filmnek tényleg nagyon erős fináléja van, a tőrpárbajtól az elinduló metrókocsin át egészen a felvonuló tömegig. Éljen az anarchia!
Buborék: "Beneath this mask there is an idea, and ideas are bulletproof."
Különvélemény: "Szerencsére a film hamar levedli magáról a kényszeredett nyelvtörőit, és közel hihető antiutópiává nemesedik." (Zalaba Ferenc)
"Fél a nép, fél a kormány, egész az élmény: a Wachowski testvérek és James McTeigue mindent megtett, de Alan Moore helyett "csak" filmkedvelők millióit sikerült lenyűgözni." (Takács Máté)
"Talán az rá a legjobb szó, hogy elegáns. De a lényeg, nem csak kívül, belül is." (Németh Barna)
"Örökérvényű tanmese az elnyomás elleni lázadásról, amelyet a Guy Fawkes-maszk hirtelen támadt népszerűségét elnézve sokan aktuálisnak éreznek." (Kofrán Gergely)
11. Akira [Akira] (1988)
Kiadó: Kodansha
Rendező: Katsuhiro Otomo
Hangok: Mitsuo Iwata, Nozomu Sasaki, Mami Koyama
A film: Nem vagyok rá büszke, hogy egy bejegyzésben kétszer is magamtól idézek, de attól még tény, hogy a film mellé ajándékba kellene adni egy levél Advilt. Bármilyen hihetetlen, ez dicséret, mert bár a nyugati megoldásokhoz szokott agyat a koponya falához préseli ez a két óra, nem csak az anime, nem csak a képregényfilm, de a komplett hetedik művészet egyik legzseniálisabb darabjáról van szó. A pusztulás után újraépülni próbáló Tokió egyet előre, kettőt hátra tempóban fejlődik, az utcákon fékezhetetlen a káosz, a nép csak a lehetőséget keresi, hogy fél térdre ereszkedjen bárki előtt, és ehhez az Akira mítosz tökéletes táptalaj. Tetsuo hegymenete, és Kaneda kétségbeesett próbálkozásai egy embert próbáló, talán túlságosan is meredek fináléhoz vezetnek, de erre a filmre nyugodt szívvel merem mondani, hogy mindenkinek látnia kell.
A jó: Kaneda, a várost éjjelente is ébren tartó egyik motorosbanda vezetője. Egyszerű ember, de helyén van a szíve, meg sem fordul a fejében, hogy bárki más állja útját barátja rombolásának.
A rossz: Itt leginkább a Tetsuón kísérletező félőrülteket lehetne megemlíteni, hiszen ő maga csak táptalajként funkcionál, sodródik az árral.
Trivia: A film alapjául egy 2000 oldalas manga szolgált, ami szintén Katsuhiro Otomo munkája.
Feledhetetlen: A hangulatfestő felvezetés az éjszakai motorozással, a semmiből felbukkanó furcsa szerzettel az önmagát felzabáló Tokió szívében. Gyönyörű.
Buborék: "Now you're king of the mountain, but it's all garbage!"
Különvélemény: "Egyedülálló megaprodukció, amely egy vaskos képregényfolyamból csinált szépen ívelő, elképesztően epikus befejezésbe torkolló mesterművet." (Zalaba Ferenc)
"Rajzaival ma is megragadó jövővízió." (Takács Máté)
"Az egyik legjobb posztapokaliptikus film, ami valaha készült." (Németh Barna)
"Alapból eléggé fázom az anime műfajától, de az Akira esetében a tartalom túlragyogja a formát. Ráadásul maga a forma is a legjobb formáját hozza, minden idők egyik legigényesebb animált filmjéről van szó. Az izgalmas, ám a végére kicsit túlburjánzó sci-fi fősztorin kívül bepillantást enged a japán néplélek rákfenéibe, egy negyedszázada készült filmhez képest meglepően aktuális módon." (Kofrán Gergely)
Kimentél a 300 vetítéséről? Szerinted semmi keresnivalója bármilyen Nolan filmnek egy ilyen listán? Úgy gondolod, hogy az Akira az első helyen kéne, szerepeljen? És a másodikon is? Ne fogd vissza magad, mi már elmondtuk, mit gondolunk, most rajtad a sor!
Kapcsolódó anyag:
Minden idők legjobb képregényfilmjei #25-21
Minden idők legjobb képregényfilmjei #20-16