v for vendetta (2006). v mint vazze. kicsit erőltetett ez a "szófordulat", tudom, de egy hangyányit tényleg méres vagyok, amiért egy remekül felépített, szövevényes és érdekfeszítő sztorit sikerült olyan alapvető hiányosságokkal filmre vinni, hogy az majdnem döglötten érkezett. alan moore képregényét amúgy is előszeretettel méregetik az 1984-hez, mint minden egyes utópisztikus-diktatórikus sztorit, habár a v for vendetta inkább egy terrorista (forradalmár?) lelkét boncolgatja, és a hátteret csak lazán szkeccseli. aztán ott van még az az örök gebasz, hogyha az eredeti mű vászonra dolgozása olyan sokat késik, hogy más filmek már mindent elloptak belőle, amitől az nagyszerű volt, akkor a tényleges adaptációt látva az embernek folyamatosan az az érzése, hogy ezt már látta valahol.

summa summarum, a v for vendetta hendikeppel indult, s a wachowski fivérektől megszokott blabla-filozófia, a szinpadias, egymás sarkára sietettett jelenetek, a sekélyes színészi alakítások (deja vu, de azt kell mondanom, natalie minden energiáját felemésztette a brit akcentus elsajátítása) és a rosszul vágott akciók még közelebb sodorták a szakadék felé. ráadásul a filmnek még költségvetési problémákkal is meg kellett birkóznia. aztán az első nehézkes, fészkalódós óra után valahogy kezdtek összeilleszkedni a rosszul olajozott fogaskerekek, a szereplők is árnyékot vetettek végre, és a sztori olyan fordulatot vett, amit nem tudtam tovább kívülálló/kritikus nézőként szemlélni. mi több, megérkezett a kedvenc filmes fűszerem, az irónia, amelyről vitakozhatnánk, hogy hol volt szándékos és hol önkéntelen, de a maga kicsavart/kifacsart módján működött. ugyanezt mondhatom el a filmről is, amely továbbra is színpadias és túlmagyarázott maradt, de végre nem árasztott dögszagot. a mátrix-filmek segéddirektoraként "ismert" james mcteigue és technikus csapata pedig dícséretet érdemel azért, hogy a hollywoodi mércével visszafogott budget-ből végül kihozott egy-két igazán látványos jelenetet, rendkívüli módon örültem annak is, hogy natalie portman a hajával együtt a görcsöléstől is megszabadult, s már a főhős sem emlékeztett egy tökkelütött transzvesztitára. :)