a hulkot hollywood szerte már évekkel a bemutatója előtt is úgy emlegették, mint 2003 nyarának legnagyobb... hősét? blockbusterét? nem, mint legnagyobb kockázatát. hogy miért? a hulk moziváltozatát sokféle képp el lehet képzelni, a "nagy", "zöld" és "romboló" szavak mindegyik változatban uralkodnak, de vajon ki gondolta volna, hogy mindez egy taiwani születésű direktor kezében fut össze, akinek legnagyobb sikerei között egy mandarin nyelven kuruttyoló wuxia és egy jane austen adaptáció van? merész döntés, nem vitás, de ha egy underground horrorfilmrendező megasikert faragott egy másik maervelhősből, akkor miért ne...

a universal szimplán rábízhatta volna jan de bontra, john mactiernanra a hulkot, de ők egy "ang lee" filmet akartak. hát megkapták. "ez nem egy átlagos blockbuster, ez egy elvont történet, ami megvalósítása történetesen jó sok pénzbe kerül" - nyilatkozta a rendező és színészei számára nyílvánvalóvá tette, hogy mennyire komolyan gondolja a projectet; felejtsék el a "zöld-monstrum-lerombolja-a-fél-világot" ideát és koncentráljanak az alapsztoriban rejlő, hm... görög tragédiára...

bár a filmet magát nem szabad véresen komolyan venni, elvégre mégis "csak" egy nyári effektusmozi, ám a belé szőtt mélyebb mondanivaló tényleg nem esik szét az fx esőben; a hulkban ábrázolt (és egy kicsit szögletesre sikeredett) szülő-gyermek, fiú-lány kapcsolat érzelmi töltete nagyobbat szól, mint a film legtöbb robbanása, a klasszikus horrorsztorikat megidéző sötét tónus is markánsan jelen van a filmben; a már 2003-ban is aktuális iraki konfliktus ügyesen adaptálja a képregény megalkotásakor érezhető hidegháborús lőporszagszagot.

ugyanakkor a dráma gyakran az akció rovására megy - és ez fordítva is igaz, ám ez a "filmmutáns" mégis lélegzik, sőt néhány aspektusban simán lesöpri vetélytársait. mikor a dühöngő hulk a film utolsó harmadában úgy isten igazából beindul, nyugodtan oda lehet biggyeszteni a neve elé film címéből valahogy kiradirozódott "hihetetlen" jelzőt.

legnagyobb sajnálatomra a három nagy bunyóból kettő sötétben játszódik (értsd: szart se látsz belőle), ám a harmadik simán felveszi a versenyt james cameron romboldáival. a képregényzerű megvalósítás: az osztott képernyők, egymásba illesztett jelenetek, ide-oda forgatott képek és más kameratrükkök egyszerűen frenetikusak, néha úgy éreztem, nem is egy filmet nézek, hanem egy "kockást" lapozgatok. fizimiskáját leszámítva hulk megvalósítása rendben van, habár gollum szintjét nem éri el. viszont mikor élőszereplők nyúlkálnak hozzá, sajna érezhető, hogy valójában a levegőt fogdossák, ugyanakkor mozgáskultúrája, felépítése mind-mind jól eltalált. 

szóval a hulk 2003 nyarának legnagyobb kockázata volt. végül is nem bukott meg, de messze elmaradt a producerek álmaitól, bevételi zuhanásával pedig beállított néhány negatív rekordot. az akkori gyermeteg, színes-szagos (pókember) vagy túlontúl sötétre satírozott és ezért életképtelen (daredevil) képregényadaptációi mégis közül magasan kiemelkedett a zöld manus és nem csupán méretei miatt. de aztán megérkezett hellboy...

kapcsolódó kritika:
the incredible hulk (2008)