Lassan két hete már, hogy magunk mögött hagytuk az előző, meglepetésektől terhes díjszezont, amely ezúttal hazánk büszkeségét is aranyba burkolta. No de az idő halad, és bár még három hónap sem telt el az évből, Oscar neve már többször elhangzott az idei felhozatal kapcsán is. Kétszer a Sundance Filmfesztiválon, ami egy cseppet sem meglepetés, egyszer viszont az egyébként is meglepő körülmények között érkezett Cloverfield-folytatás kapcsán, konkrétan a mindenkit lehengerlő John Goodman okán. Nos, efféle meglepetések mindig is voltak, lesznek, de azért a díjszezon jó része alaposan kiszámított sémákon és stratégiákon nyugszik. Ez alapján nézzük kicsit át, mivel készülnek idén Hollywood nagyjai, hogy akarnak érvényt szerezni legendáknak, hogy akarják sokszínűbbé tenni a versenyt vagy helyzetbe hozni a frissen debütált tehetségeket.

Martin Scorsese: Silence - PARAMOUNT
sz.: Liam Neeson, Adam Driver, Andrew Garfield, Tadanobu Asano, Ciaran Hinds

Sokat emlegettük már Martin Scorsese közelgő filmjét, de ezt az összeállítást is muszáj vele kezdenünk, mert hát a mester alkotásai ritkán ússzák meg néhány jelölés nélkül. Ráadásul ez most egy kosztümös történelmi dráma, ami abszolút rezonál az Akadémia ízlésével, de az sem baj, hogy mind a kamera előtt, mind mögötte többszörösen elismert alkotók állnak. Nagyobb baj, hogy a Paramount egy elég ügyetlen Oscar-stratéga, de ezzel a mozival még így is be kéne húzniuk legalább 10 jelölést, mondjuk meglovagolva az Akadémia újító szándékát, néhány ázsiai művészt is bedobva a kalapba.

Házon belüli verseny: A Paramount éves repertoárjában azért akad még néhány nagyobb falat, bár sokukról már az év első felében lehull a lepel. A Sráckor után náluk tér vissza Richard Linklater az Everybody Wants Some-mal, ami ha bejön áprilisban, előkerülhet még az év végén is. Ugyanez a helyzet Stephen Frears mozijával a világ legrosszabb, önjelölt operaénekeséről szóló Florence Foster Jenkins-szel, amelyben Meryl Streep kornyikál majd mindenféle pazar díszletek között. Az év második feléből jelenleg két ellen opció van, az egyik Denis Villeneuve sci-fije, amelyben egy nyelvész próbál szót érteni a Földre érkező idegenekkel. A stáb persze hemzseg a korábbi Oscar-jelöltektől, de a legnagyobb fegyvertényt Amy Adams szolgáltatja, akit már ötször kosaraztak ki a szavazók. A másik lehetőség a Kötéltánccal pórul járt Robert Zemeckis világháborús románca Brad Pittel és Marion Cotillarddal, de ez egyelőre nagyon kilencvenes éveknek hangzik, ami mostanában nagyon nem rezonál az Akadémia ízlésével.

Ang Lee: Billy Lynn’s Long Halftime Walk - SONY
sz.: Joe Alwyn, Kristen Stewart, Vin Diesel, Steve Martin, Chris Tucker

Ahogy Scorsese, Ang Lee is állandó vendége a díjszezonnak. A kétszeres Oscar-díjas rendező ezúttal egy politikai szatírával tér vissza, amely a furcsa színészgárdája ellenére is ütőképes opció lehet egy olyan versenyben, amelynek hangulatát nagyban meghatározza majd az őszi elnökválasztás kimenetele. Persze azt se felejtsük el, hogy Lee piszkosul ért hozzá, hogy elfogadtasson addig el nem ismert színészeket, itt pedig sokaknak megadatik a lehetőség, hogy lubickoljanak a karaktereikben.

Házon belüli verseny: Már áprilisban érkezik a Don Cheadle nevével fémjelzett Miles Davis-életrajz, amelyet vész esetén elő lehet kapni, de senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a Sony csoport csinál majd néhány jó vásárt a nagy fesztiválokon, hogy Lee és a legújabb Almodóvar-darab (Julieta) mellé felsorakoztassanak még egy-két számba vehető jelöltet. Ha mégsem, még mindig ott van Morten Tyldum rendhagyó romantikus sci-fije (Passengers), amelyben a hibernálásból túl korán ébredt asztronauta dönt úgy, hogy felébreszt maga mellé egy társat. Természetesen ebből az egyik a friss szupersztár Chris Pratt, a másik pedig az Oscart lassan Meryl Streep-i mértékkel habzsoló Jennifer Lawrence.

Nate Parker: The Birth of a Nation – FOX/FOX SEARCHLIGHT
sz.: Nate Parker, Armie Hammer, Penelope Ann Miller, Aja Naomi King, Jackie Earl Haley

Az Oscar egyik legnagyobb nagyágyújának számító Fox-csoport megint beletenyerelt a tutiba, hiszen a tavalyi nyolc legjobb film jelölt összesen nem kapott annyi szuperlatívuszt, mint amennyit az idei Sundance nyertese a Nat Turner-féle rabszolgalázadásról. De a rekord összegért felvásárolt alkotást nem csak emiatt van kiemelt pozícióban, hanem újra megtöltheti afro-amerikai művészekkel a főbb kategóriákat is, ahol aztán senki nem mondhatja majd, hogy „csak azért, mert...”. No, nem mintha a Beasts of No Nationre ez nem lett volna igaz, de olyasmit most egy darabig nem fog megengedni magának az Akadémia.

Házon belüli verseny: Ahogy ennél a csoportnál mindig, jelölt akad bőven, és a Fox képes is rá, hogy akár hármat-négyet is bekormányozzon a finisbe. Ott van mindjárt a Demolition, Jean-Marc Vallée tavalyról átmenekített dramedy-je, amely nem csak az agyon dicsért Jake Gyllenhaalnak hozhat néhány elismerést. Ott van még a független körökben egyre magasabb szinwoodytre emelkedő Duplass-testvérek Table 19 című komédiája, amelyben Anna Kendrick, Lisa Kudrow, June Aquibb és Craig Robinson kerül egy esküvő szingliknek fenntartott asztalához. Itt van még az Alexander Payne gondozásában készült Wilson, ami elsősorban Woody Harrelsonnak lehet új lehetőség, de Payne neve azért ennél többre is képes. És ez még az őszi fesztiválszezon előtti állapot, ahol a Fox még biztos beszerez majd egy-két értékes újdonságot, nem is beszélve az anyacég nagyobbacska reménységeiről: szinte biztosak lehetünk benne, hogy a decemberben debütáló Assassin’s Creed kap majd némi segítséget, hogy a technikai kategóriákon túl is vigye valamire. Sőt, ha minden kötél szakad, még 2017 elejéről is van átemelhető tartalék, például a Hidden Figures, amelyben Taraji P. Henson alakít majd matematikaprofesszort Kevin Costner oldalán.

Kenneth Lonergan: Manchester by the Sea - AMAZON
sz.: Casey Affleck, Michelle Willims, Kyle Chandler

A Sundance Filmfesztivál második számú kedvencét az Amazon vásárolta meg, ami a Netflix tavalyi fél-fiaskójából kiindulva (fél, mert a Beasts of No Nation azért nyert pár nagyot) nem éppen jó előjel az alternatív forgalmazókhoz került filmeknek. Viszont arra mindenki nyugodtan vegyen mérget, hogy sem a Netflix, sem az Amazon nem fog leállni. Azt már elérték, hogy a fesztiválokon szépen felverjék az árakat, szóval valószínűleg előbb-utóbb arra is rájönnek majd, milyen stratégiát alkalmazva lehet majd minél messzebbre eljutni az Oscarért folyó versenyben. Erre pedig tökéletesen alkalmas egy, a kritikusok által körülrajongott film egy elismert író-rendezőtől és egy színvonalas színészgárdától, ráadásul az effajta édesbús történetek sem esnek messze az Akadémia ízlésétől.

Házon belüli verseny: Egyelőre nincs, de ez minden bizonnyal változni fog még.

Garth Davis: Lion – THE WEINSTEIN COMPANY
sz.: Dev Patel, Nicole Kidman, Rooney Mara

Habár az elmúlt két évben Harvey finoman szólva sem volt csúcsformában, senki ne gondolja, hogy a jó öreg „Oscar-mágnes” nem tervezi a nagy visszatérését. Még javában zajlott az előző kampány, mikor a Weinstein Company bejelentette, hogy 2016 utolsó harmadában debütál majd a McDonald’s alapítójának történetét elmesélő The Founder, méghozzá Michael Keatonnel a főszerepben. Csak aztán a hasonló cipőben járó Steve Jobs megfeneklett és Michael Keaton sem lett kétszeresen kikosarazott színész, viszont jött a Lion, s rögtön nem volt kérdés, hogy a The Foundernek át kell adnia a helyét: Megható történet egy Ausztráliában örökbefogadott indiai fiúról, aki a szüleit keresi; a fontosabb szerepek felét nem fehér színészek játsszák (például a Gettó milliomos sztárja, Dev Patel), a fontosabb fehér szerepek viszont erős nők (Rooney Mara és Nicole Kidman); a háttérstábban elismert filmesek (például A király beszéde producerei), a szerethető történetnek pedig üzenete is van családról és sokszínűségről. Ugye most már mindenki érti, miért a Lion lett a zászlóshajó?

Házon belüli verseny: Harvey mindig több vasat tart a tűzben, most sincs ez másképpen. A legtriviálisabb talán Hands of Stone. Tavaly Rocky edzősködött egyet, idén a dühöngő bika fog Edgar Ramirez oldalán. Habár De Niro nem bújik újra Jake La Motta bőrébe, de a szalagcímek így is meglesznek. Aztán ott van a Tulip Fever, egy kosztümös románc egy festőről és múzsájáról (Christoph Waltz és Alicia Vikander), megtámogatva Judi Dench-csel és Jack O’Connellel. Utóbbi ráadásul duplán indul a Weinstein-testvérek égisze alatt, hiszen ő az egyik főszereplője a stúdió új, második világháborús drámájának, melyben két fiatal katona vág neki, hogy merényletet kövessenek el egy náci vezető ellen Csehországban. A HHhH további szerepeiben Mia Wasikowska, Rosamund Pike és Jason Clarke látható.

Tate Taylor: The Girl on the Train – UNIVERSAL
sz.: Emily Blunt, Justin Theroux, Edgar Ramirez, Allison Janney

A Universal nem tárazott be úgy, mint a konkurencia, de miért is tennék, mikor náluk van a film, amelynek könyvváltozatát az egész világ olvassa. A rendező Tate Taylor újra visszatérhet az Oscar-versenybe (A segítség elég jól ment) és Emily Blunt megkaphatja élete első jelölését.

Házon belüli verseny: Bár csak 2017 elejére van bejelentve, szinte biztos, hogy baj esetén (lásd Holtodiglan) a stúdió előre hozza majd a Kínai Nagy Fal építésének történetét feldolgozó grandiózus mozit, amelyben Zhang Yimou rendezi majd Matt Damont, Willem Dafoe-t és Andy Laut.

Gavin O’Connor: The Accountant – WARNER
sz.: Ben Affleck, J.K. Simmons, Anna Kendrick, Jeffrey Tambor

Őszintén mondom, nem érzem a felfokozott hangulatot a Warner háza táján, de ez általában így van, a Warner (Gravitáció ide vagy oda) a rutinból él. A The Accountant pedig tökéletesen hozza az elvártakat, vagyis hogy működtesse önmagát: a téma adott, a stáb színvonalas, a többit pedig hozza az élet.

Házon belüli verseny: Ha már a rutint emlegettem, van itt még két film, ami nulla befektetéssel játszhat rá a szentimentális szavazatokra: a Mr. Church-ben Eddie Murphy barátkozik majd egy kislánnyal, akinek haldoklik az anyukája, míg a rengetegszer kikosarazott Glenn Close a Bastards című komédiában tér vissza, amelyben két férfiú tudja meg, hogy mégis él az apjuk.

Mira Nair: Queen of Katwe – DISNEY
sz.: Lupita Nyong’o, David Oyelowo

Elnézést a kifejezésért, de a Disney idén sem szarral gurigázik. A Zootropolis – Szenilla nyomában – Moana hármas ereje biztosítja majd, hogy az animáció helyett a filmek felé forduljon a figyelem, a Queen of Katwe pedig arannyá válhat egy tisztességes kampánnyal támogatva. Egy nemzetközileg elismert indiai rendezőnő filmje egy afrikai anyáról, aki sakkzsenit nevel, nos, ez minden #OscarSoWhite hashtaget használó álma, Lupita Nyong’o és a többször csúnyán cserben hagyott David Oyelowo pedig csak hab a tortán, hogy a stúdió beletenyereljen abba a bizonyos lecsóba.

Házon belüli verseny: Van. Steven Spielberg meséje (The BFG, magyarul Szofi és a HABO) lehet a következő A leleményes Hugo, de nagy dobás válhat Derek Cianfrance legújabb drámájából (Light Between Oceans), amellyel Michael Fassbender és Rachel Weisz térhet vissza, de ez lehet Alicia Vikander másik nagy reménye 2016-ban (lásd még a The Weinstein Company című fejezetet). A magyarul Fény az óceán felett című regény adaptációja körül nem véletlen a hype, úgyhogy a Disney-nek már csak a kritikai fogadtatásra kell várni.

Jeff Nichols: Loving – FOCUS FEATURES
sz.: Ruth Negga, Michael Shannon, Joel Edgerton

Ami késik, nem múlik, de a Jeff Nichols-Michael Shannon párost előbb vagy utóbb el kell ismerni, és a Loving egy remek alkalom ehhez: Nichols új filmje egy igaz történetet dolgoz fel egy házaspárról, akiket éppen frigyre lépésük miatt zártak börtönbe 1958-ban, amikor Virginia államban még törvény tiltotta a vegyes-házasságot.

Házon belüli verseny: Colin Treworrow újra kisebb léptékkel halad, és habár a The Book of Henry tartalma egyelőre nem ismert, a színészgárda (Jacob Tremblay, Naomi Watts, Lee Pace, Sarah Silverman) mindenképpen figyelemre méltó. A The Zookeeper’s Wife ellenben egy újabb rendezőnőt dobhat a versenybe Niki Caro személyében, no meg Jessica Chastaint, aki ezúttal a második világháború idején ment embert és állatot Daniel Brühl társaságában. És ezzel még nincs vége, hisz ott van Tom Ford legújabb alkotása, amelyben egy feleség vész el ex-férje kiadatlan regényében. A Nocturnal Animals simán lehet az év „esztétikus és okos” filmje, amelyből Amy Adams, Jake Gyllenhaal vagy akár Michael Shannon is győztesen kerülhet ki.

Damien Chazelle: La La Land – LIONSGATE
sz.: Ryan Gosling, Emma Stone, JK Simmons

Könnyen előfordulhat, hogy idén a Lionsgate lesz a szarka, akinek nem bírja a farka, legalábbis kötve hiszem, hogy akkora büdzsé állna a rendelkezésre, amekkora anyagot összehalmoztak erre az esztendőre. Ebből a felhozatalból természetesen a Whiplash után visszatérő Damien Chazelle-t illeti a legnagyobb figyelem, bár a musical-románc mindig veszélyes terep a díjszezonban.

Házon belüli verseny: Ha tényleg meginog a terep, még mindig ott van a nemzetközi gigabestseller, A viskó adaptációja, amelyben a gyászoló Sam Worthington beszélget istennel (meg Octavia Spencerrel és Hollywood egyetlen komolyan foglalkoztatott indián színészével, Graham Greene-nel!), vagy a szintén bestsellerből készült A Hologram for the King, amelyben Tom Tykwer irányítása alatt Tom Hanks üzletel a Közel-Keleten valami nagyon furcsával, a Patriots Day-jel pedig Peter Berg kelt hazafias érzelmeket a 2013-as bostoni merényletek árnyékában Mark Wahlberg és JK Simmons társaságában.

És végül néhány film, amelyekkel sürgősen dűlőre kéne jutniuk a stúdióknak, hiszen óriási potenciál van bennük. Ott van mindjárt Pablo Larrain (az Oscar-jelölt No rendezője) alkotása, a Jackie, amely Jacqueline Kennedy életének néhány napját mutatja be, méghozzá a férje meggyilkolása utáni pár napot. A címszerepben Natalie Portman élheti meg az évek óta várt nagy visszatérést, de a mellékszereplők sora is megér egy misét: Greta Gerwig, Billy Crudup, Robert Kennedy szerepében pedig Peter Sarsgaard látható majd. A BBC égisze alatt készülő Deep Water sem talált még gazdára, pedig Colin Firth Föld körüli hajókázása biztos megdobogtat majd néhány szívet, mint ahogyan a Pathé reménysége is várja amerikai forgalmazóját. Valószínűleg nem sokáig, hiszen az A United Kingdom egy fontos történetet mesél el a '40-es évekből David Oyelowo és Rosamund Pike tolmácsolásában: egy afrikai herceg összeházasodott egy angol nővel, ami természetesen nemzetközi botrányhoz vezetett. Érthetetlen még, hogy a Hotel Ruanda rendezőjének új alkotására (The Promise) sem csapott le senki, pedig az örmény népirtás árnyékában szövődő szerelmi háromszög története jövedelmező lehet Christian Bale-lel és Oscar Isaac-kel a fedélzeten.