now, that's much better.

pieces of april (2003). varázslatos kis filmecskét láttam ma este. april (katie holmes) a mintacsalád fekete báránya, aki már évekkel ezelőtt elmenekült a nagy almába, részben saját lelkiismerete, részben a parafamília elől. new yorkban is szabados életet él, nem is nagyon lóg ki a lepukkant brooklyni környezetből: punknak álcázza magát, néger faszija van, s white stripest hallgat (gondolom én). ám lelkiismerete még most is gyötri, ezért úgy dönt, hogy hálaadás napján meginvitálja a családot egy pulykavacsorával összekötött nagy kibékülésre. igen ám, de april nem egy szakács-őstehetség, ráadásul a sütő pont most mondja fel a szolgálatot, s látszólag senki nem akar segíteni a házban.

miközben april az egyre terebélyesedő káoszon próbál urrá lenni, a vendégségtől fázó familía roadshowja is beindul. vajh miért vigyáznak az anyára (patricia clarkson oscar-jelölt alakításában) úgy, mint a hímes tojásra? mik ezek a hirtelen kedélyváltozások? a válaszadás könnyen melodrámához vezethet, ám a filmet íróként és rendezőként is jegyző peter hedges ügyel arra, hogy a lehető legkevesebbet szemezzen a családi tragikomédiák kényszerű kellékeiből. sz'al nagy összeölelkezésekre, harsány kitárulkozásokra, sírógörcsre ne várj. a pieces of april ettől még feel good film, de nem rugaszkodik el a földtől és mégis telibe kapja a szívet. (trailer)

36 quai des orfèvres (2004). nem vágom a franciákat. mégha vért izzadnak is, akkor sem tudnak összerakni olyan filmeket, melyek alapvető életfunkcióival ne lenne valami nagy gond. hol a humorral van a baj, hol a dráma ehem... tragikus, máskor meg a vágás olyan, mintha körömvágó ollóval végezték volna. s a cselekmény... nos, az mindig zagyva. épp ezért is meglepő, mit meglepő: meghökkentő, hogy pont a nemnormális franciák csinálták meg az utóbbi évek legkerekebb filmjét, amibe sehogy se tudok belekötni, bármennyire is erőlködöm. s hidd el nekem, nagyon odateszem magam. :)

de mit lehet tenni? itt van egy film, amelyben két zseniális színész (daniel auteuil és gérard depardieu) feszül egymásnak egy gyönyörűen megírt, élettel és értékkel, értelemmel és érzelemmel teli sztoriban, amely 100 elegáns, de brutális perce néma ámulatra készteti a nézőt. egy rendőrdráma, amelyben nincsenek jók és rosszak, csak tökéletlen emberek, akik nem fogják függetleníteni a munkát a magánélettől, mert ilyen csak a filmekben létezik. de nem ebben. olivier marchal író/rendező saját rendőri éveit gyúrta bele a produkcióba, amely sok szereplőt mozgat, de egyet sem céltalanul, ehhez pedig egy olyan profin fényképezett, vágott és rendezett filmet kanyarított, amire michael mann is büszke lenne. s ha már itt tartunk: sokan a francia heat-nek nevezik a 36-ot. valóban hasonlít, csak jobb nála. (trailer)

trailer. spider-man 3. van kérdés? akad. pl. miért ilyen gagyi a cgi? (figyelted a GTA-ból kölcsönzött pörgő-forgó papír-rendőrautót?) ugye még nincs befejezve, azért? miért kell mindjárt 3 (pletykák szerint 4) rosszfiút betuszkolni a filmbe? tán batman begins után lame a 1vs1 felállás? ugye akkor 3 órás lesz a film? aztán mi ez a történelemhamisítás? ("tudjuk, hogy igazából ki ölte meg a bácsikád") és hová tűnt bryce dallas howard???

europa (1991). lars von trier e-trilógiájának záródarabja különösen bosszantó. hisz az a direktor, aki valaha képes volt ámulatba ejtő képi megoldásokkal dolgozni, mi a szarért találta ki a dogmát, azaz a tesco gazdaságos filmezést? csak hogy kinyírja saját tehetségét? a dogma ugyanis nem támaszt kihívást a rendezőkkel, színészekkel szemben, hanem megfojtja a kreativitást.

az europa is vizuális sajátosságai miatt érdemel kiemelt figyelmet. története nem különösebben jó: a II. világháborút elbukó németország partizánharcosai (a vérfarkasok) egy kalauzként dolgozó amerikai bevándorlót is bevonnak akcióikba. a film a vesztesek fagyott csüggedtséget ugyan frappánsan ötvözi a német precizmussal, de csak nyögvenyelősen tudja eseménnyel feltölteni a hepehupás vágányokon döcögő cselekményszerelvényt (azért ez a hasonlat, mert a film többnyire egy vonaton játszódik), így aztán az utolsó harmadra jellemző burleszkbe illő kapkodás legalább annyira üdítő, mint amennyire nem odaillő: főleg a hipnotikus narrációt hallgatva.

az europa egy meglehetősen rideg, de gyönyörűen összerakott gesamtkunstwerk a dán direktortól, aki simán felemelkedhetett volna fincheri magasságokba, ha nem veszti el az eszét valahol félúton...

the burns philosophy. (the simpsons S06E18) mr. burns filmet készíttet az életéről egy olcsó (nem szakszervezeti tag), mexikói spielberg-hasonmással.

- senor spielbergo, i want you to do for me what spielberg did for oskar schindler.

(a tag ellenkezik.)

- listen, spielbergo, schindler and i are like peas in a pod. we're both factory owners. we both made shells for the nazis. but mine worked, damn it!

ugyanebben az epizódban:

- now, we review an aging charles bronson in death wish IX:

trailer frenzy. elsőként tekintsd meg a deja vu című sci-fi/thriller előzetesét, melyet látva olyan sejtésem támadt, mintha tony scott ezúttal mesélne is, nem csak vágna. az identity, the butterfly effect szerű f@szságok rajongói ismét élezhetik az elméjüket a the number 23 című természetfeletti thrillerrel, amelyben jim carrey talál egy könyvet benne az egész életével, amely... (dobpergés) ...gyilkossággal végződik. a trailer sok-sok vágást, stroboszkóp-effektust ígér, meg gondolom, lesz egy nagy-nagy fordulat a végén. azt kell, hogy mondjam, első blikkre az evan almighty sem tűnik túl ígéretesnek. azért bízom steve carell ítélőképességében, habár 20 millió dolcsiért én is elvállalnám a soronkövetkező uwe boll film főszerepét. a hostel első része szégyenletes volt, a másodiknak viszont olyan teaserje van, hogy majd' leborultam a székről a röhögéstől. végül, de nem utolsosórban tekintsd meg a deja vu című sci-fi/thriller előzetesét, melyet látva olyan sejtésem támadt, mintha tony scott ezúttal mesélne is, nem csak vágna.

szabadság, szerelem (2006). bátorság, de nem szerettem. ugyan az idei év nagy magyar szuperprodukciójának sikerült az, ami sem a sorstalanságnak, sem a hídembernek nem ment, azaz szórakoztatott, s sokak általában ennyivel meg is elégszenek, ám ez a téma, amely sokáig a történelemkönyvekben is tiltott volt, tejes háttérnél többet érdemelt volna. persze, tudom én azt, hogy egy alapos történelmi tabló nem vonzott volna rekordmennyiségű nézőt a mozikba, andy vajna pedig van olyan jó üzletember ahhoz, hogy ha épp nem cégeket juttat csődbe, akkor pénzt termeljen, ahhoz pedig entertainment kell, s azt sem bántam volna, ha 56 tényleg csak hátterül szolgált volna a történethez, ha maga a sztori jó lett volna.

de nem az. a narratíva kapkodós, a cselekmény kiszámítható, a szerelmi szál cérnavékony (minimum egy háromszögben reménykedtem, erre unásig ismert adok-kapokot kaptam), a dialógusok általában műanyagízűek, máskor egyszerűen bárgyúak (mélypont: dobó kata vallomása közvetlenül szex előtt), az akciók ügyetlenek, az itt-ott bevágott erőszakjelenetek erőltetettek, s a látvány sem olyan hű-de-hollywoodi, mint ahogy azt vajna beígérte. ezzel szemben a rendezés, a fényképezés, a vágás profi: a szabadság, szerelem élmény a szemnek és a fülnek (nick-glennie smith újrahasznosított muzsikája ellenére), a színészi játék megfelelő, bár nem emlékezetes (az is eredmény, hogy fenyő iván már nem volt idegesítő, pusztán csak felejthető), és biztos lesz olyan kisdiák, aki a filmet látva talán utánanéz annak, hogy mi is történt valójában 50 évvel ezelőtt... ne bassz, nagy imre tényleg kommunista volt? :) (trailer)

csendélet.

crank (2006). az év akciófilmje. mi több, az utóbbi évek legjobbja: a mátrix óta az első olyan produkció, amely tudott újat mondani a műfajban. nem a "high concept", azaz egy mondatban leírható sztori miatt (emberünk meghal, ha lelassul), nem is fékevesztett tempója miatt, hisz franka potente néhány éve már keresztül-kasul rohangászta a vásznat; a film tulajdonképpen azért kiemelkedő, mert a reklámfilmeken edződött alkotópárosát hagyták kibontakozni.  lelkesedésüknek és tehetségüknek hála nem csupán tematikájában és technikájában újszerű a crank, hanem karakterisztikájában és zsánerpukkasztó hozzáállásában is.

mondok példákat: mark neveldine és brian taylor nem csupán megírták és megrendezték a filmet, de a best buyban fellelhető alkatrészekből speciális kamerákat is gyártottak hozzá, melyeket ők maguk üzemeltettek. a trendi DV-technológia élvezetes csináld-magad érzést kölcsönöz a filmnek: az ember legszívesebben máris rohanna az utcára forgatni egy saját cranket. játékosan amatőrnek tűnő, ugyanakkor vérprofi megoldásai ennek ellenére a film nem tűnik olcsónak, hisz eredeti és nagyszámú helyszínen (los angeles utcáin) forgatták, mindvégig látványosan pörög, rendesne kileng a destrukciós mérce, stb-stb.

főhősünk sem az a tipikus akcióhős. keménynek kemény, mint arnie fénykorában, viszont az osztrák tölgy még a legkeményebb népírtás közepette is ügyelt arra, hogy politikailag korrekt maradjon (tudjátok, csak a rosszakat). ezzel szemben a jason statham által alakított chev cheliosnál nagyobb tirpákot még nem hordott hátán a föld. simán fellök bárkit, aki útjába áll, legyen az megszeppent kislány vagy járókeretes nyugdíjas. nem lép félre, nem kér elnézést, hisz nincs sem ideje, sem kedve szarozni: ő már úgy is halott, csupán nem akar egyedül pokolra jutni. a nője (amy smart) sem az a megszokott sikongató szőke ballaszt. nem. ő egy iszonyú sötét sikongató szőke ballaszt. megérdemlik egymást. mégsem lehet őket nem szeretni... na jó, a csajt én is szívesen belefojtottam volna egy kanál vízbe.

sejthető, hogy a bunkó ámokfutás számos kíméletlen poént rejt magában, melyeken jókat lehet vicsorogni, adrenalinban tomboló eszementsége hamar átragad a nézőre is, aki aztán a legőrültebb ötleteket is megeszi, s hidd el, van néhány. kár, hogy sem a rosszarcúakba, sem a segéderőbe nem szorult semmi egyéniség. oda se neki: statham felvillantott csupasz fenekében több macho szenzáció van, mint vin diesel egész karrierjében. (trailer)

lavatory landscape