pieces of april (2003). varázslatos kis filmecskét láttam ma este. april (katie holmes) a mintacsalád fekete báránya, aki már évekkel ezelőtt elmenekült a nagy almába, részben saját lelkiismerete, részben a parafamília elől. new yorkban is szabados életet él, nem is nagyon lóg ki a lepukkant brooklyni környezetből: punknak álcázza magát, néger faszija van, s white stripest hallgat (gondolom én). ám lelkiismerete még most is gyötri, ezért úgy dönt, hogy hálaadás napján meginvitálja a családot egy pulykavacsorával összekötött nagy kibékülésre. igen ám, de april nem egy szakács-őstehetség, ráadásul a sütő pont most mondja fel a szolgálatot, s látszólag senki nem akar segíteni a házban.

miközben april az egyre terebélyesedő káoszon próbál urrá lenni, a vendégségtől fázó familía roadshowja is beindul. vajh miért vigyáznak az anyára (patricia clarkson oscar-jelölt alakításában) úgy, mint a hímes tojásra? mik ezek a hirtelen kedélyváltozások? a válaszadás könnyen melodrámához vezethet, ám a filmet íróként és rendezőként is jegyző peter hedges ügyel arra, hogy a lehető legkevesebbet szemezzen a családi tragikomédiák kényszerű kellékeiből. sz'al nagy összeölelkezésekre, harsány kitárulkozásokra, sírógörcsre ne várj. a pieces of april ettől még feel good film, de nem rugaszkodik el a földtől és mégis telibe kapja a szívet. (trailer)