casino royale (2006). még soha egyetlen bond-váltást nem előzött meg akkora vita, mint a 007-es legújabb megtestesítőjének kiválasztását. daniel craig kiváló színész, eddigi pályafutása során változatosabbnál változatosabb karakterszerepekben villogott, játszott már fanatikus papot, gyötrődő szerelmest, "trigger happy" fogdmeget, szupercool gengsztert, mániákus őrültet, továbbá azt az embert, aki kitalálta a vasóriást, minden idők egyik legkedvesebb meséjét. meg voltam róla győződve - főleg a layer cake után -, hogy james bond szerepe gyerekjáték lesz számára, mi több, új dimenziókat kölcsönöz majd a plakátfigurának.

sajnos csalódnom kellett. craig rettenetesen feszeng a szmokingban. az elvárások és a producerek béklyóitól fojtogatva egyszerűen nem tud érvényesülni, faarccal menetel végig a filmen, s mivel nem az a született sármör, eme lélekvesztő szerepben még ronda is szegény. erre a szerepre egy üres szépfiú kellett volna, olyan, mint a lókötő sean connery, a piperkőc roger moore, vagy a bájgúnár pierce brosnan.

s a problémák itt még nem érnek véget. remek ötletnek tartom a "bond reboot"-ot: a szörnyű moore-időszak (a view to kill?! argh!!) után is kellett a revamp, s mikor a közönség nem értette timothy daltont, martin campbell és a goldeneye volt az, ami ismét gatyába rázta a franchise-t. de akárhogy is nézem, az a 007-es már rég nem az a 007-es volt, akit ian flemming megálmodott. az ő elképzeléséhez a 21. bond áll a legközelebb, s ez értékelendő, viszont egy 50 évvel ezelőtt íródott szuperkomoly szuperügynök ma már nehezen állja meg a helyét írónia híján. a részben paul haggis által írt forgatókönyvből pedig hiányzik a humor, az a kevés pedig, ami beférkőzött a szigorba, inkább görcsös, semmint frappáns. a vesper lynd (eva green) és bond közötti kémiát pedig olyan idétlen szövegek törik össze, mint pl. "james, neked még a mosolyodba is a kisujjadba is több férfiasság szorult, mint az összes férfiba, akit valaha ismertem". ó, hogy oda ne rohanjak egy péklapáttal... sebaj, ronda fazonhoz ronda nő dukál, eva pedig olyan bájos, mint egy szomorú béka. amikor aztán mindkettőt szexistenként aposztrofálják, az ember akaratlanul is vigyorogni kezd. amúgy jóképűnek tartom craiget: igazi keményfiú, akinek a tekintete árulkodik az érző szívről, de ez a szerep egyszerűen megbénította szegényt. ahogy kiemelkedett a vízből, mint valami vizi adonisz, nekem godzilla ugrott be. :)

no, de ennyit a problémákról. a film akciójelenetei bámulatosak: a produkció a valaha készült legjobb gyalogos üldözéses jelenettel indít (bye-bye heat, bye-bye point break), a repülőteres banzáj is észbontó, a meglepően bő lére eresztett pókerjátszma is feszült, szóval a casino royale számos dologban nagyon erős. ha fizikalitásról és keménységről van szó, akkor ez a bond a legjobb mind közül (connery valszeg süket volt, mert soha nem hallotta, ha valaki hátulról közelít :), a csörték durvák és véresek; most először éreztem azt, hogy az ügynök akár ott is hagyhatja a fogát, ha nem vigyáz. a történet ezzel szemben meglehetősen kiszámítható, de ez szükségszerű a folytatáshoz; a zene (chris cornell, yeah!), a fényképezés és a vágás hibátlan, s a szinkron - amitől nagyon féltem - is rendben van. craig magyar hangja stohl andrás, de buci feje egyszer se ugrott be, hisz akadt helyette egy baltával faragott szikla villogó kék szemekkel és hihetetlenül feszesre kötött csokornyakkendővel. (trailer) 

máglyára való emberek vol.1: roy lee.

arc. valamikor a délután folyamán baleset érte a blogomat (=hozzányúltam a sablonhoz), melynek totális összeomlás, majd újratöltés lett a vége: ezúttal új skinnel, amely ugyan rendesen hasonlít az előzőre, mégis jobb. szokj hozzá! van új feature is (keresés), s mostantól próbálom a címkéket kategóriákat is használni.

ghost @ the odeon. hát ezzel is megvolnánk: közel 11 éves késéssel hazánkba is bemenetelt a cyberpunk mitológia két legemblematikusabb figurája, bateau és kusanagi őrnagy, azaz megérkezett a ghost in the shell. a premierben az a vicc, hogy éltes kora és kultikus státusza ellenére mi vagyunk a nyolcadik olyan ország a világon, amely hivatalosan, nem fesztiválprogram keretében tűzte műsorra oshii pszicho-cyberfilmjét. ennek egyik legfőbb oka az a (szintén mosolygásra késztető) tény, hogy a film bemutatásakor nem sok vizet zavart. de ez már rég volt...

elcsépelt szó, de tényleg kuturmisszióként aposztrofálható az a tevékenység, melyet tavaly ősszel kezdett meg az odeon az oldboy bűnjó kiadásával. ezt követte az akira mozibemutatója, majd a film olyan impozáns dvd-változata, hogy a rajongók csak remegő kézzel merték nyitogatni (már csak azért is, mert a fekete felület lelkesen gyűjtötte az ujjlenyomatokat :). tegnap elérkezett a küldetés harmadik fordulója: ünnepélyes keretek között bevonult a hazai mozikba - pontosabban az odeon-lloydba - a ghost in the shell.

a díszbemutató kevésbé volt díszes, mint ahogy azt a tervek sugallták, de a légkör nem is lehetett volna családiasabb. régi fanok köszöntötték egymást, illetve az odeon képviselőit: a legtöbbször elhangzott kérdés az volt: "mi jöhet még ez után?" time will tell. :) ugyanakkor a meghívott cyberpunkok (mangafrizurás lánykák tokyo hotel-szerelésben és sícsizmában) performansza kimerült abban, hogy az egyik sarokban álldogáltak, s megpróbáltak beolvasni a környezetbe és saját kis világukba, amúgy senki sem mert a közelükbe menni, nehogy kiszúrja a zsemüket a tupír. :) a mátrixos lézershowhoz sötét és füst kellett, az előbbi erőteljesen megnehezítette a látási viszonyokat, az utóbbi pedig a büfé forgalmát csökkentette (feltételezem). a háttérben szóló japán elektronoise-zenét rendesen túlharsogta a scene.hu projectoros tévén vetített demó-összeállítása, amely a felénél szétesett, s összességében a bemutató is jó félórás késéssel kezdődött.

de nem panaszkodom: e gikszerek miatt hatott sokkal emberiebbnek, közvetlenebbnek az egész: nyomas se volt a személytelen marketing-gépezetnek. ezt a filmet lelkes rajongók mutatták be szintén lelkes rajongóknak, akik minden bizonnyal a fejükön pörögtek, mikor a moziban helyt foglalva birotkba vehették a filmplakátokat és a külön eme alkalomra készült filmfotókat (melyek hamarosan aranyáron fognak gazdát cserélni a vaterán :).

az egybegyülteket ezúttal is szilágyi bálint köszöntötte, aki előljáróban elnézést kért a premier körüli feszkónak; történt ugyanis, hogy a 8 órási bemutatóra 7 perc alatt elfogyott az összes jegy (az a 40-50db, amit a meghívott vendégeken felül a mezei nézőknek tartogattak), s ez olyan heves felháborodást keltett a csalódott rajongókban, hogy az odeon kénytelen volt beiktatni fél 12-re a egy pótpremiert: az is teltházas lett. bálint szabadkozott a kópia minősége miatt is, amely 11 éves, s tényleg nem szabad tőle csodákat várni, vagyis miket beszélek! csodát láttunk tegnap, hisz a GitS most először tündökölt teljes pompájában, ahogy azt az alkotók elterbezték. most jöttek át végre azok az apró motívumok, karakterek mozdulatai, a fény és árnyék játéka, a bámulatos hátterek részletei, s 100 hát borsózott együtt, mikor felcsendültek kenji kawai filmzenéjének felejthetetlen taktusai. ezt varró attila is elmondta, aki az akirához hasonlóan most is ejtett néhány szót a filmről, illetve a körülötte kialakult kultuszról.

aztán elsötétült a terem, s elkezdődött a film, melynek 80 percét áhítattal itta magába a közönség, akik között aligha akadt olyan, aki ne látta volna 2-3 alkalommal a ghost in the shellt, melyet nehezen ugyan, de én is megtanultam szeretni. ha teheted, te is tégy vele egy próbát.

listamánia. a total film összerakta minden idők 50 legjobb filmbetétdalát. nos... többé-kevésbé. egyrészt ha már betétdalokban gondolkodunk, akkor bernard herrmannak, ennio morricone-nek és vangelisnek semmi keresnivalója egy ilyen listán, legyenek bármennyire zseniálisak (igen, vangelis is az. :), másrészt miféle filmzenei lista az, amelyen egyetlen scorsese-film sem szerepel?! ő az az ember, aki cementbe öntötte a betétdalokat, a fenébe is! na jó, néhány személyes kedvenc azért nosztalgikus mosolyra késztetett (peter gabriel - in your eyes, amiee mann - wise up, p.e. - fight the power, stb.), na de hol marad a raindrops keep falling on my head?! (szerinted mi hiányzik a listáról?)

kiwi! eszméletlenül aranyos.

az van, hogy lesz film a babóból. gondolom, ez a hír nem ért túl nagy meglepetésként, mivel a LOTR kasszájának csörömpölésétől még mindig cseng a füled. jelenleg azonban úgy tűnik, a film peter jackson nélkül fog megvalósulni, mivel a jogokat nagyrészt birtokló new line cinema (egy rész az MGM-nél van) még mindig haragszik amiatt, hogy miután egyedüli stúdióként közel 300 milliót bizott rá az akkoriban nem túl ismert kiwi rendezőre, az "hálából" a bemutatók során beperelte különböző részesedési disputák kapcsán. az MGM jacksont szeretné, a new line viszont kijelentette, hogy mivel nézeteltéréseik nem rendeződtek, ezért nem tartanak igényt PJ-re és a wignutra. a kiwi direktor írt egy sajnálkozó levelet a theonring.netre, közben állítólag sam raimi már jelezte, hogy szívesen megcsinálná a babót. ő inkább maradjon ülve. ellenben valaki szólhatna guillermo del torónak...

nincs isten. nincs igazság, bármennyire hihetetlen is. hal hartley egykori üdvöskéjét, a csodálatos adrienne shelly-t brutálisan meggyilkolták. 40 éves volt.

the departed (2006). frankón felkészültem rá, hogy majd jól elküldöm a sunyiba az ultrasznob ázsia-majmoló filmrajongókat, hogy a kritikusok és a nézők nem tévedhetnek, s különben is, scorsese még akkor sem lenne képes elbarmolni egy maffiafilmet, ha nagyon akarná. mert hát már a nagymenők kapcsán azt nyilatkozta, hogy ő nem akar több filmet forgatni a bűnözőkről. azóta megjárta las vegast, most pedig bostont, s a nyáladzó recenzőrök arról regélnek, hogy marty ismét formába lendült.

hát persze. én inkább azt mondanám, valahol félidőben elszundikált a megafon mögött, és a film második felét robotpilóta vezényelte le. pedig a nyitány fantasztikus. a jack narrálásával felvezetett képsorokat látva egyből tudtam, hol járok, mikor járok, s jobban járok, ha ahhoz a szélesen mosolygó pacákhoz inkább nem szólok, aki épp egy boltosról szedi le a sápot. ezt követően pattogó képsorokban ismertem meg leo-t (a gengszterekhez beépült kopót) és mattot (a kopókhoz beépült gengsztert), és éreztem, hogy marty él és virul, hogy ott van a szeren. kb. 20 perce ment már a film, mire ki lehetett rakni a főcímet. darált.

aztán szépen, módszeresen elhalványult az egész. a narrálás elhalt, a vágás tempója lelassult, a kamera ellustult, a zenék elhalkultak, a sztori pedig ment-mendegélt a maga útján, pontosabban az infernal affairs által kikövezett úton. hiába hangsúlyozta scorsese, hogy a the departed NEM remake, hiába állította váltig william monahan, a bostoni születésű forgatókönyvíró, hogy ő nem is látta andrew lau és alan mak filmjét: a the departed akkor, és kizárólag akkor jó, amikor a hongkongi zsarufilm jeleneteit hozza: a pornómozis üldözést, azt a bizonyos szabadesést, valamint a filmvégi liftes jelenetet.

a szerepével eredetileg elégedentlenkedő nicholson jól felfújta karakterét, és néha a jokerét meghazudtoló ripacskodást enged meg magának. de ezúttal nincs sem hatalma, sem jelenléte a vásznon: simán lejátssza a jobbkezét alakító ray winstone, akiről az 1979-es scum óta tény, hogy a ködös albion legkarizmatikusabb színésze. és még a szövegei is jobbak. a másik oldal is bűzlik: az eredetiben remekelő anthony wong szerepét háromfelé osztották. martin sheen sajnos halovány, jed bartlet manírjait, szavajárását hozza: szinte vártam, mikor toppan be az irodájába a kopasz néger srác, hogy froclizzák egymást. helyette mark wahlberg ül a jobbján, és mindenkinek beszól, aki csak arra jár. csóváltam a fejem; ennyire igénytelenül megírt figurával rég találkoztam a moziban. wong maradékán alec baldwin küzd egy sort, hálátlan feladat a mócsingon rágódni, de ő még ebből is kihozza a maximumot.

leo és matt jól működnek, vera farmiga tekitnetétől most is el lehet olvadni, a párbeszédek fekszenek, ellenben a feszültség úgy hiányzik a filmből, mint egy falat kenyér. a vér viszont fröcsög, ahogy a tubuson kifér: a filmvégi extravaganzát a nézők már nem bírták megállni röhögés nélkül, és az a kis csavar ott az utolsó percekben, no, az egyszerűen hányadék... (trailer)

robert altman 1925 - 2006. az amerikai film egyik legnagyobb alakja: igazi celluloid-boncmester volt. irigylésre méltó filmcsokrot hagyott maga után.

coming soon. harry potter and the order of the phoenix (2007). sötét fellegek gyülekeztek a fejemben, miközben az ötödik potter-könyvvel küzdöttem. eme kötet által az alibi-foci után megszületett az alibi-írás is. "le kéne már szállítani az ötödik potter-könyvet" szólt a kiadó. "jó, majd kitalálok valamit" válaszolta rowling nagyasszony. s így is lett. megmutatta, hogy kell a nagy semmiről hosszú oldalakon keresztül szövegezni, s azt eladni 50 millió példányban. írni és írni olyan hervasztó témákról, mint a tagadás és az átnézés, a győzködés és a hitetlenkedés... én pedig úgy a felénél feladtam. a napokban olvastam egy interjút az ötödik potter-film rendezőjével, david yates-szel, akinek a phoenix mindössze a második egészestés filmje. bátor nyuszi a kalapból. valami olyasmit mondott, hogy ez ugyan a leghosszabb potter-könyv, de ebből lehet a legkönnyebben filmkivonatot készíteni. agree. a két és fél órás játéidőt azért így is tartani fogják, sz'al könnyen lehet, hogy én is úgy fogok ásítozni, mint harry a lenti képen. beírásom apropója amúgy az, hogy kijött az első teaser. nézd meg, de el ne aludj! várométer^TM

ghost in the dvd.

clerks II (2006). az elképesztően túlcukrozott jersey girl után csak egyetlen kiút maradt kevin smith-nek a wayne wangról elnevezett rendezőpokolból: ha visszatér oda, ahol az egész kezdődött, s mélyen meghajolva tiszteleg az ismeretlen bolti alkalmazottak szobra előtt. vagy meghágja hátulról a szamarat. ööö, kev, elég lett volna ám csak az egyiket...

szóval 12 év telt el az első clerks, a kölcsönpénzből összerakott fekete-fehér idézetgyűjtemény óta, s ugyan dante és randal életében nem történt túl sok változás, embereim szépen megtokásodtak, megpocakosodtak, és kevin smith agya is bezsírosodott kissé. sajna. a clerks II nem rossz folytatás, sőt kifejezetten életképes, már ami az első rész felejthetetlen aspektusait illeti: az éles hangú vélemény- és vevőosztás, a filmes csörték (star wars vs lotr!), a slacker vs. geek viták, s a jól ismert kezdjünk-már-valamit-az-életünkkel sikoltások ezúttal is sziporkáznak. jó újra látni a srácokat is: szeretem én mindnyájukat - a szó abszolút heteroszexuális értelmében, ugyebár -, és az új adalék se szimpla töltelék, főleg rosario dawson, akinek nehéz az igéző szempárját figyelni, mikor ilyen szép nagy... szája van.

szóval részleteiben klassz film a clerks 2, egészében viszont hézagos. szkeccsekre van kiélezve, melyeket egy unásig ismert, cérnavékony cselekményszál köt össze, a hommage nem ritkán átfordul redundanciába, a záró szentimentalizmus pedig olyan vaskos, mintha a jersey girl rendezője mártogatta volna karamellbe. s tényleg. 

de lenyeltem, le én, mert randal és dante az én haverom is, és néha elnézem, ha egy haver cinkes dolgot tesz vagy mond. (trailer)

hallgatnivaló. tim exile live in bratislava 10-06. egyszer már túléltem egy ehhez hasonló dj-set live actet grazban, s annyira szörnyű volt, hogy hétfőn repetázok a süsiben, s aznap éjjel nem tim lesz a legkönnyedebb (hanem otto von schirach).

don't look now (1973). a késői esti horrorból majdnem késő esti ülve alvás lett, azaz elgémberedés, lebénulás és nicolas roeg felmenőinek emlegetése. a rendező úr sokkolón nyit és megdöbbentően zár (szép kis csapás korunk nagy poénfilmjeire), de közben csak úgy elvan velencében donald sutherland és julie christie társaságában. a dülöngélő kamera (gondoláról filmeztek, vagy mi?) és az ideges vágás egy darabig ébren tart, pusztán csak émelyítő mivoltával, és a film esetlegessége, alkoholista narratívája (mert ilyen is van) a rosemary's baby-re emlékeztet, de annyira azért nem unalmas...

aztán eljön minden idők legjobbjának kikiáltott szexjelenete, amelyről beugranak a bőrnadrágos filmek, s elfog a röhögés. innentől kezdve hiába is próbálom beleélni magam a korán elment lányuk emléke elől velencébe menekülő szülők kálváriájába, figyelmemnek bealkonyul. még jó, hogy a jelek felett nem sikerül elsuhannom, így a befejezéskor összeáll a kép, s számat picinykét penészes "áhá!" hagyja el.

egyesek szerint roeg meglehetősen pórul járt, hogy filmje abban az évben jött ki, mint amikor az exorcist, én azt mondom, nem a másik kislányos horroron múlott, hogy a don't look now nem rögzült annyira a köztudatban. ettől függetlenül piroskára sem tudok többé már úgy nézni, mint azelőtt...