ghost @ the odeon. hát ezzel is megvolnánk: közel 11 éves késéssel hazánkba is bemenetelt a cyberpunk mitológia két legemblematikusabb figurája, bateau és kusanagi őrnagy, azaz megérkezett a ghost in the shell. a premierben az a vicc, hogy éltes kora és kultikus státusza ellenére mi vagyunk a nyolcadik olyan ország a világon, amely hivatalosan, nem fesztiválprogram keretében tűzte műsorra oshii pszicho-cyberfilmjét. ennek egyik legfőbb oka az a (szintén mosolygásra késztető) tény, hogy a film bemutatásakor nem sok vizet zavart. de ez már rég volt...

elcsépelt szó, de tényleg kuturmisszióként aposztrofálható az a tevékenység, melyet tavaly ősszel kezdett meg az odeon az oldboy bűnjó kiadásával. ezt követte az akira mozibemutatója, majd a film olyan impozáns dvd-változata, hogy a rajongók csak remegő kézzel merték nyitogatni (már csak azért is, mert a fekete felület lelkesen gyűjtötte az ujjlenyomatokat :). tegnap elérkezett a küldetés harmadik fordulója: ünnepélyes keretek között bevonult a hazai mozikba - pontosabban az odeon-lloydba - a ghost in the shell.

a díszbemutató kevésbé volt díszes, mint ahogy azt a tervek sugallták, de a légkör nem is lehetett volna családiasabb. régi fanok köszöntötték egymást, illetve az odeon képviselőit: a legtöbbször elhangzott kérdés az volt: "mi jöhet még ez után?" time will tell. :) ugyanakkor a meghívott cyberpunkok (mangafrizurás lánykák tokyo hotel-szerelésben és sícsizmában) performansza kimerült abban, hogy az egyik sarokban álldogáltak, s megpróbáltak beolvasni a környezetbe és saját kis világukba, amúgy senki sem mert a közelükbe menni, nehogy kiszúrja a zsemüket a tupír. :) a mátrixos lézershowhoz sötét és füst kellett, az előbbi erőteljesen megnehezítette a látási viszonyokat, az utóbbi pedig a büfé forgalmát csökkentette (feltételezem). a háttérben szóló japán elektronoise-zenét rendesen túlharsogta a scene.hu projectoros tévén vetített demó-összeállítása, amely a felénél szétesett, s összességében a bemutató is jó félórás késéssel kezdődött.

de nem panaszkodom: e gikszerek miatt hatott sokkal emberiebbnek, közvetlenebbnek az egész: nyomas se volt a személytelen marketing-gépezetnek. ezt a filmet lelkes rajongók mutatták be szintén lelkes rajongóknak, akik minden bizonnyal a fejükön pörögtek, mikor a moziban helyt foglalva birotkba vehették a filmplakátokat és a külön eme alkalomra készült filmfotókat (melyek hamarosan aranyáron fognak gazdát cserélni a vaterán :).

az egybegyülteket ezúttal is szilágyi bálint köszöntötte, aki előljáróban elnézést kért a premier körüli feszkónak; történt ugyanis, hogy a 8 órási bemutatóra 7 perc alatt elfogyott az összes jegy (az a 40-50db, amit a meghívott vendégeken felül a mezei nézőknek tartogattak), s ez olyan heves felháborodást keltett a csalódott rajongókban, hogy az odeon kénytelen volt beiktatni fél 12-re a egy pótpremiert: az is teltházas lett. bálint szabadkozott a kópia minősége miatt is, amely 11 éves, s tényleg nem szabad tőle csodákat várni, vagyis miket beszélek! csodát láttunk tegnap, hisz a GitS most először tündökölt teljes pompájában, ahogy azt az alkotók elterbezték. most jöttek át végre azok az apró motívumok, karakterek mozdulatai, a fény és árnyék játéka, a bámulatos hátterek részletei, s 100 hát borsózott együtt, mikor felcsendültek kenji kawai filmzenéjének felejthetetlen taktusai. ezt varró attila is elmondta, aki az akirához hasonlóan most is ejtett néhány szót a filmről, illetve a körülötte kialakult kultuszról.

aztán elsötétült a terem, s elkezdődött a film, melynek 80 percét áhítattal itta magába a közönség, akik között aligha akadt olyan, aki ne látta volna 2-3 alkalommal a ghost in the shellt, melyet nehezen ugyan, de én is megtanultam szeretni. ha teheted, te is tégy vele egy próbát.