don't look now (1973). a késői esti horrorból majdnem késő esti ülve alvás lett, azaz elgémberedés, lebénulás és nicolas roeg felmenőinek emlegetése. a rendező úr sokkolón nyit és megdöbbentően zár (szép kis csapás korunk nagy poénfilmjeire), de közben csak úgy elvan velencében donald sutherland és julie christie társaságában. a dülöngélő kamera (gondoláról filmeztek, vagy mi?) és az ideges vágás egy darabig ébren tart, pusztán csak émelyítő mivoltával, és a film esetlegessége, alkoholista narratívája (mert ilyen is van) a rosemary's baby-re emlékeztet, de annyira azért nem unalmas...

aztán eljön minden idők legjobbjának kikiáltott szexjelenete, amelyről beugranak a bőrnadrágos filmek, s elfog a röhögés. innentől kezdve hiába is próbálom beleélni magam a korán elment lányuk emléke elől velencébe menekülő szülők kálváriájába, figyelmemnek bealkonyul. még jó, hogy a jelek felett nem sikerül elsuhannom, így a befejezéskor összeáll a kép, s számat picinykét penészes "áhá!" hagyja el.

egyesek szerint roeg meglehetősen pórul járt, hogy filmje abban az évben jött ki, mint amikor az exorcist, én azt mondom, nem a másik kislányos horroron múlott, hogy a don't look now nem rögzült annyira a köztudatban. ettől függetlenül piroskára sem tudok többé már úgy nézni, mint azelőtt...