trailer frenzy. nem akarok köntörfalazni meg rizsázni, főleg így karácsony előtt: nézd meg szépen a grindhouse első hivatalos teaserjét, amiben végre a tarantino féle death proofból is szemezgettek jeleneteket. ó, kurt russell végre egy testhez álló szerepben! aztán ha már a cool figuráknál tartasz, akkor vess egy pillantást az ocean's 13 előzetesére is, amely meglepő módon viccesnek tűnik: igaz tán a hír, hogy maga soderbergh is fosnak találta a másodikat, s ezúttal a nézőket is meghívja mókázni, nem csupán a színészeket?

who's your daddy?

nem, nem egy 60 éves pirates-rajongó celebrity fotójáról van szó: a kis kopasz pólója nagy segítség, de azért elárulom: a kép jobb oldalán keith richards, a the rolling stones gitárosa feszít, aki jack sparrow apját, grant sparrow kapitányt fogja alakítani a pirates of the caribbean 3-ban. depp bevallotta, hogy elsősorban a legendás pengetőről mintázta szerepét, s minden álma az, hogy richards eljátssza az apját, hogy bizonyítsa: az alma nem esett messze a fájától. az már más kérdés, hogy ezen a képen richards inkább hasonlít geoffrey rush és egy deák téri hajléktalan kereszteződésére.

perfume: the story of a murderer (2006). kicsit bajban vagyok. egyrészről a perfume az utóbbi évek legeredetibb sorozatgyilkos-mozija: a bárányok hallgatnak óta a legemlékezetesebb pszichopatával és olyan lebilincselő cselekménnyel bír, hogy a közel két és fél órás játékidő 90 percnek tűnik csupán. a xviii. századi mocskos párizsba született grenouille emberfeletti szaglóérzékkel bír: nincs olyan szag, amit ne ismerne fel kilométerekről, s idővel rögeszméjévé válik, hogy megtalálja a tökéletes illatot, illetve az ezekből kikeverhető parfümöt: s mi másnak lenne perfekt illata, mint a zsenge fiatal női testnek..?

grenouille nem tesz különbséget bűz és illat, kellemes és kellemetlen aroma között, mint ahogy erkölcsi aggályokkal sem bír: előtte nem létezik sem rossz, sem jó. figurája ezért ellenszenv helyett inkább kíváncsiságot vált ki a nézőből - hogy lehet valaki kívülálló egy túlnépesedett világban: lelki arisztokrata a mocsokban - , mint ahogy a film is úgy tud lebilincselő lenni, hogy akár egy pillanatig is félelmetes lenne. kitűnő korrajz, mi több "szagrajz" jellemzi tom tykwer (heaven, lola rennt) filmjét: az ember szájtáti, mi több :) "orrcimpatáti" módban falja a képeket, de a szereplőkre se lehet panasz: dustin hoffman egyfajta parfümkészítő salierit alakít, aki kitanítja a fiatal grenouille-t, míg alan rickman egy a lányát féltő nemesember szerepében remekel, mintha világéletében parokát hordott volna. azonban mindkettőjüket háttérbe szorítja a grenouille-t alakító ben whishaw, a fiatal brit színpadi színész, aki a fél-autista szerep minden rezdülését érzi.

a naturalista részletességgel bemutatott kort tykwer fekete humorral és misztikummal árnyalja (a filmben a parfümgyártás nem egyszerűen művészetté, hanem már-már varázslássá minősül), a kényes, ám lenyűgöző egyensúly csak a film végén borul meg, amely bővelkedik a pasolini-t lehagyó túlzásokban, a megemésztéséhez tényleg gyomor kell.

másrészt a film nem több, mint süskind megfilmesíthetetlen tartott regényének szolgai adaptációja: legalábbis nézőtársaim szerint, akik - velem ellentétben - olvasták a könyvet, s a mozgóképes változatból hiányolták a film valódi lelkét, grenouille tragédiájának és mániákus küldetéstudatának lényegét: hogy a fiú legnagyobb parája az, hogy mindennek van szaga, csak neki nincs.

mint említetettem, én nem olvastam a regényt, így a film nálam.

hallgatnivaló. skull juice - serious fun. bootleg, mash up, dirty electro-eklekto shit... s máris magyarul folytatom tovább: ezekkel a nevekkel szokták illetni azt a speciális zenekeverési mókát, amely különböző stílusú muzsikák szokatlan vegyítéséből vadi új élményt varázsol. tudod, mikor egymásra raknak destiny's childsot és nirvanát, abból olyan pop lesz, amitől a szüleid tiltanak. :) ilyen mixet rakott le a műfaj egy koronázatlan királya skull juice páros az asztalra, akik ma este a német shir khannal együtt egyedülálló banzájt rendeznek a merlinben. ottlevés.

tracklist:

Diplo - Thingamajawn 2 [Money Studies]/Wiley - Wot Do U Call It? (Igloo Bass Mix) [XL]
FC Kahuna - Mindset 2 Cycle [City Rockers]
Death From Above 1979 - Romantic Rights (The Phones Lovers Remix) [679]/Black History Month (Alan Braxe & Fred Falke Remix) [679]
Putyrhandsup & Faex - Washing Up Dreams (Eurythmics Vs. Tomas Andersson & Tiga) [mp3]
Snoop Dogg - Drop It Like Its Hot (Instrumental) [Geffen]
Spank Rock - XXX's Speeditupussy [Money Studies]/Put That Pussy On Me (Acapella) [Money Studies]
Putyrhandsup & Faex - When Doves Lick (Prince Vs. Khia) [mp3]
Cybotron - Clear [Fantasy]/Young Guns Crew - Countdown Riddim (Instrumental) [White]
Soulwax - Another Excuse (DFA Remix) [Pias]/The Chemical Brothers - Nude Night [Virgin]
Dieter Schmidt - Morse Code From The Cold War [Kitsune]
Metro Area - Miura [Environ]/Missy Elliot - Gossip Talk (feat. Ludacris) (Acapella) [Elektra]
Lindstrom - I Feel Space [Feedelity]
Bjork - It's In Our Hands (The Soft Pink Truth Remix) [One Little Indian]
Revl9n - Walking Machine (SebastiAn Remix) [Because]
Matthew E - Way I Am [Skint]/Run Jeremy - Window Licker (X-Rated Lick)[White]
Coburn Vs. Gwen Stefani - Don't Interrupt That Girl Hollerin' [White]
SebastiAn - Shoot [Ed Banger]
Jellybean - The Mexican [EMI]
M/A/R/R/S - Pump Up The Volume [4AD]
Switch - A Bit Patchy [Dubsided]
Sharon Phillips - Want 2 Need 2 (Trentemoller Remix) [Brickhouse]/Mr Oizo - Flat Beat [F-Com]
John Tejada - Infected [Palette]
Mathew Jonson - Return Of The Zombie Bikers [Wagon Repair]
Joakim - Come Into My Kitchen (Basement Dub) [Versatile]
Booka Shade - Mandarine Girl [Get Physical]
Vex'd - Lion VIP [Planet Mu]
Boys Noize - Volta 82 [Boys Noize]/Instant Noodles - Electro Hip [Crack & Speed]
DJ T. - Time Out [Get Physical]
Gorillaz - Dare (Soulwax Remix) [Parlophone]
Tiga - You Gonna Want Me [Pias]/Altern 8 - Move My Body [Network]
Tiga - Move My Body (Faex's 'Not Only 4 Erol' Re-Edit) [mp3]
Justice - Let There Be Light (Demo Version) [Ed Banger]
Daft Punk - Technologic (Digitalism RMX) [Virgin]
Faex - Bongo Logic (Zongamin Vs. Daft Punk) [mp3]

további mixmókák:

http://www.skulljuice.com/editmixes.htm
http://www.skulljuice.com/livemixes.htm

trailer frenzy. tegnap már felkerült ide-oda, aztán gyorsan el is tűnt bruce willis koszos-trikós franchise-jának negyedik része, a live free or die hard előzetese. szemfülesebb trailervadászok viszont elkapták a teasert, amelyben ismét szétkapják new yorkot, vengeance style. a látvány klafa, na de justin long? live free or dodgeball! a rendezői székben az a len wiseman ücsörög, aki két underworldöt is letett az asztalra, melyek ugyan meglehetősen gyenge mozik, de az akciók között akad egy-két érdekesebb (főleg a másodikban). másik nagy újdonság a shrek 3 első bemutatója, amely még a második résznél is szarabb filmet jósol. na jó, pinokkió magyarázkodásán nem lehet nem vidulni, ellenben a javáról érződik a recycling. azért így is biztosan hoz vagy 800 milliót világszerte. a durvajó the hills have eyes remake sem kerülhette el a folytatást (mint ahogy az überszar hostel sem, habár a poszter "klassz"): itt megnézhetsz egy hangulatos teasert a martin weisz (hogy ki??) rendezte filmből. valahol kell lennie egy inland empire trailernek is: lynch-rajongók biztosan teljesen odáig lesznek ezért a 3 órás best of válogatásért. végezetül jelzem, hogy felkerült a harry potter 5teaserje nagy felbontásban.

rilíz. nine inch nails - beside you in time (halo_22). életem egyik legnagyobb élménye ÉS hülyesége volt a tavaly nyári nine inch nails koncert, melyen minden bizonnyal brutálisan jól éreztem magam, csupán nem emlékszem rá... a koncert előtt/alatt olyan szinten sikerült szétütnöm magam, hogy csak a napokig/hetekig sajgó mindenem és halvány emlékfoszlányok emlékeztettek arra, hogy valszeg életem legjobb buliját tomboltam végig a messze földön hírhedt ölbetett-kézzel-ácsorgunk imázsnak rendesen ellentmondó osztrákokkal. amúgy tavasszal ismét a környéken járnak reznorék (prágában), de ez a bejegyzés nem erről szól. menni kell, oszt jól van.

a halo 22-t pedig meg kell venni, már csak azért is, hogy kiegészítsem az odafentieket egy kis házi(mozi) élvezettel, no meg aztán a NIN-vizuál mindig is ütős volt (csak bécsbe nem hoztak anno szart se :). ugyan a with teeth meglehetősen harmatos album lett, de a koncertekre még a hímringyós nótákat is sikeresen feltuningolták, így ez a gig még fotelból is kihagyhatatlan, arról nem is beszélve, hogy a 19 muzsikának a nagyobbik fele nem a legutóbbi albumról való. további nyálcsorgatásnak ad okot a bónusz gyanánt feltett két zenés video, a hand that feeds és az only: ez utóbbit david fincher rendezte. no, hol lehet leadni az előrendelést? (trailer)

szókátrány.

a man for all season (1966). a szilárd elveket valló mórusz tamás tragikus sorsát feldolgozó 6 oscar-díjat nyert alkotás napjainkban biztos nem keltene akkora feltűnést, mint 40 évvel ezelőtt, hisz többnyire hiányzik belőle a nagymellényű drámák kötelező eszközkészlete: nincsenek kifakadások és kirohanások, nem szól könnyfacsaró zene, nem manipulálnak hatásvadász beállításokkal, s soha senki nem könyörög kegyelemért. paul scofield alakítása mégis időtálló (nomen est omen), még ha konzervatív eszményképe az évek során talán kissé meg is fakult.  

bin-jip (2004). az érdekes alapszituáció - egy fiú betör mindenhová, de csak azért, hogy legyen fedél a feje fölött, hálából megjavítja az elromlott háztartási eszközöket - és a szavak nélkül felvázolt szerelmi szál lmagával ragadó, de nem képes kitartani a film végéig. a produkció utolsó harmadában kim-ki duk új irányt vesz, figyelmem pedig elkalandozik... a légies lezárás viszont észbontó.

qian li zou dan qi (2005). két wuxiát követően zhang yimou visszakanyarodott a hagyományos értékeket hangoztató családi drámákhoz, melyeknek alapvető hírnevét köszönheti. a thousand miles roadmovie (már megint nomen est omen), de egyúttal belső utazás is akar lenni, melyet a mogorva (persze, hisz japán!) hős szájbarágós narrációja még azoknak is nyilvánvalóvá tesz, akik azt várják, mikor kezdenek el repkedni a hősök... az elcsépelt paneleket egymásra pakoló film még egy vénember+kisgyerek féle szálat is bevet, amely 20 perc alatt eljut a nemszeretem-gyűlölettől a sírva-fut-a-távolodó-kocsi-után giccsig. rémesen béna fércmunka, zhang yimoutól különösen megbocsáthatatlan.

the black dahlia (2006). varró attila javaslatára megpróbáltam olyan szemmel nézni, mintha nem gondolták volna komolyan. valószínűleg de palma tényleg nem vette komolyan a munkát, hisz a tőle megszokott, mi több: elvárt suspense maximálisan hiányzik a filmből. a dahlia hűvös távolságtartással vezeti fel a (megtörtént eseten alapuló) szörnyű gyilkosság utáni nyomozást, amelybe a két bokszolóból lett detektív (aaron eckhart és josh hartnett) olyan szinten elmerül, hogy saját lelki épségük is veszélybe kerül. a csúnyácska hilary swank és a tehénke scarlett johansson egyaránt feszeng a femme fatale bőrében, így aztán james ellroy legjobb és legerőteljesebb regénye a vásznon szürke masszává esik össze, amelybe egyedül az áldozatot alakító mia kirshner ártatlan bája visz némi szint. ebben az a vicc, hogy az összes jelenete fekete-fehér...

a scanner darkly (2006). philip k. dick kultikus regényét eddig senki sem merte kezelésbe venni, hisz a 90% paranoiából és 10% sci-fiből álló mű sehogyse működött volna a vásznon: a folyamatosan cserélődő álarcot alkotó "maszkafanderről" nem is beszélve. a kísérletezgető richard linklater azonban kiváló érzékkel és ötlettel esett neki a műnek: a waking life című gondolatébresztő száraz-pikareszkjében debütált animációs technikát eresztette rá a drogparanoia pokoli prezentációjára. a végeredmény lehetett volna köldöknéző művészmarhaság, ám a remek szereplőknek, a film csípős humorának, likvid dialógusainak és szájtáti látványvilágának hála lebilincselő mű született, melynek befejezése egyszerűen mesteri. az év egyik legjobb filmje.

trailer. bazmeg, bazmeg, bazmeg... ezt akár mondhatnám az ellopott pénztárcám kapcsán is, de inkább a 300 új előzetesét illetem eme becses jelzőkkel.

the host (2006). bruckheimer szintű pisztolybalett, szupervéres háborús saga, szájtáti anime, gerincvelőben pancsoló pszichothriller, nenoir bosszúfilm, most pedig egy monster movie: a koreaiaknak minden kell, méghozzá most azonnal. szegények a shiri előtt nem voltak sehol, aztán kaptak egy évtizedet, hogy zsúfolják bele a mozi 100 évét. koreában mindenki ott van a filmszínházakban, a the hostot például minden negyedik koreai látta. sikeresebb, mint a titanic. nyereségesebb, mint a tae guk gi. rosszabb is, jobb is, mint amire számítottam.

tipikus koreai munka. a zsánert megint sikerült olyan szinten felpofozni, hogy egyik percben azt hiheted, banánhéj-komédiát látsz, a következőben egzisztencialista drámát majszolsz, aztán az egészet elnyeli egy böszme CGI-szörny, amely egy szép délután felbukkani a szöuli han folyóban, s élelmet gyűjt az emberek között. pont az az előnye is, mint a hátránya, hogy kiszámíthatatlan. összességében nem, de egyik percrál a másikra elég nehezen belőhető.

és nehezen emészthető, de ez a helyzet a főhős (mint mindig, kang-ho song most is bűntetően jó) lányával is, akit elnyel a monszter, később viszont visszaöklendez, mert talán nem elég porhanyós. igazából túl sok kritikának nincs helye e produkció kapcsán: aki elviseli az állandó sebességváltást, az az utóbbi évek egyik legszórkoztatóbb creature feature-jét tudhatja magáénak, s ennek élvezeti értékéből a számos helyen rosssssz CGI sem von le sokat. kár, hogy a joon-ho bong által ismét elővett szociális megközelítés sokkal áttetszőbb, mint előző filmjében, a mesteri memories of murderben. (trailer)

Jaszutaka Cucui 1993-ban publikálta sci-fijét, amelyben tudósok egy olyan eszközt fejlesztenek ki, amellyel monitorozhatóvá, mi több bejárhatóvá válnak az álmok, s ezek manipulálásával pszichés alapú betegségeket lehet gyógyítani... mások szerint pedig az álmok irányításával uralmat lehet gyakorolni az emberek, azaz a világ felett. A szerkezeteket ellopják és felelőtlenül bevetik, melynek az lesz az eredménye, hogy az álmok elszabadulnak, s módszeresen bekebelezik a valóságot...

A PAPRIKA nem hivatalos forrása volt több amerikai filmnek, többek között a jobb sorsra érdemes THE CELL-nek, ám a japán (rajz)filmváltozat csak nem akart elkészülni, pedig elég sokan kilincseltek az írónál.

végül satoshi kon is bejelentkezett, aki műfajon és megvalósítási módon, no meg vitán felül egyike a világ legjobb történetmesélőinek: zsenialitását olyan munkák jelzik, mint a perfect blue (pszicho-thriller egy hasadt személysiégű popsztárról), a millenium actress (különös és varázslatos utazás egy színésznő karrierjének legfontosabb pontjai között), a tokyo godfathers (három hajléktalan és egy talált bébi szívmelengető meséje) vagy a memories első szegmense, amelyben három űrhajós egy elhagyatott bázison illúziókból felépített birodalomra lel. felejthetetlen animékkel övezett fantasztikus rezümé, amelyre a paprika tehette volna fel a koronát, ha tsutsui agytágító regényének és kon vaskos ötletparádéjának találkozását nem zsúfolták volna össze 90 lélegzetelállító, de túlontúl tömény 90 percbe.

sok-sok karakter száguld végig a filmen: álmokon és a realitáson, az álmok és a valóság találkozásában, s mind újabb és újabb képpel, hanggal, érzelemmel és értelmezéssel gazdagítja a filmet, amely egyre tarkább, egyre sokszínűbb, egyre szürreálisabb, végsősoron pedig hihetetlenül zavaros lesz. a megoldás ott van valahol a bénítóan szép képek alatt (komolyan mondom: a paprika a legszebb anime, amit valaha láttam), de első nézetre nem sikerült kiráncigálnom az audiovizuális varázsból. meg kell nézni újra. meg újra.

köszönet jár az anifest csapatának, hogy vászonra hozta ezt a filmet, amely nagy valószínűség szerint csak dvd-n lesz elérhető hazánkban. (trailer)

paprika (2006). yasutaka tsutsui 1993-ban publikálta sci-fijét, amelyben tudósok egy olyan eszközt fejlesztettek ki, amellyel monitorozható, mi több bejárhatóvá váltak az álmok, s ezek manipulálásával pszichés alapú betegségeket lehetett gyógyítani... mások szerint pedig az álmok irányításával uralmat lehetett gyakorolni az emberek, azaz a világ felett. a szerkezeteket ellopják és felelőtlenül bevetik, melynek az lesz az eredménye, hogy az álmok elszabadulnak, s módszeresen bekebelezik a valóságot...

a paprika nem hivatalos forrása volt több amerikai filmnek, többek között a jobb sorsra érdemes the cellnek, ám a japán (rajz)filmváltozat csak nem akart elkészülni, pedig elég sokan kilincseltek az írónál.

végül satoshi kon is bejelentkezett, aki műfajon és megvalósítási módon, no meg vitán felül egyike a világ legjobb történetmesélőinek: zsenialitását olyan munkák jelzik, mint a perfect blue (pszicho-thriller egy hasadt személysiégű popsztárról), a millenium actress (különös és varázslatos utazás egy színésznő karrierjének legfontosabb pontjai között), a tokyo godfathers (három hajléktalan és egy talált bébi szívmelengető meséje) vagy a memories első szegmense, amelyben három űrhajós egy elhagyatott bázison illúziókból felépített birodalomra lel. felejthetetlen animékkel övezett fantasztikus rezümé, amelyre a paprika tehette volna fel a koronát, ha tsutsui agytágító regényének és kon vaskos ötletparádéjának találkozását nem zsúfolták volna össze 90 lélegzetelállító, de túlontúl tömény 90 percbe.

sok-sok karakter száguld végig a filmen: álmokon és a realitáson, az álmok és a valóság találkozásában, s mind újabb és újabb képpel, hanggal, érzelemmel és értelmezéssel gazdagítja a filmet, amely egyre tarkább, egyre sokszínűbb, egyre szürreálisabb, végsősoron pedig hihetetlenül zavaros lesz. a megoldás ott van valahol a bénítóan szép képek alatt (komolyan mondom: a paprika a legszebb anime, amit valaha láttam), de első nézetre nem sikerült kiráncigálnom az audiovizuális varázsból. meg kell nézni újra. meg újra.

köszönet jár az anifest csapatának, hogy vászonra hozta ezt a filmet, amely nagy valószínűség szerint csak dvd-n lesz elérhető hazánkban. (trailer)

the horsemen cometh. ma este.

coming soon. hot fuzz (2007). egy szép keddi napon egy westminsteri kocsmában ücsörögve valahol a 7-8. pint sörnél tartva edgar wright és simon pegg egyszer csak rádöbbent, hogy a britek a büdös életben nem csináltak még normális zsarufilmet. gondolom én. mármint a fenti mondat első felét: de tény, hogy míg a rosszfiúk a ködös albionban is megkapták a maguk emlékművét (jack cartertől harold shandig), addig a törvény fekete-fehérbe öltözött oldala nem bír sem dirty harry-vel, sem serpicóval, de még egy nyavalyás derricket se tud felmutatni. jó, hát készültek ott is rendőrdrámák, de van olyan arc, aki a szigeten túl hallott már the boys in blueról? na ugye. jövőre minden megváltozik. a frenetikus shaun of the dead alkotó-triója újabb zsánerpukkasztó filmet tesz le az asztalra - illetve ha a forgalmazóba szorult egy kis kurázsi, akkor ezúttal fel a vászonra -, amelyben a haverkodó zsarufilm találkozik az egészséges brit humorral, a nyolcvanas évek túldimenzionált akciójával és sok-sok vérrel. a teaserek (egy és kettő) ütöttek, most pedig kijött az első trailer, ami szimplán csak bloody brilliant! a filmben ezúttal is simon pegg és nick frost gyakja szét a környéket, meg a rekeszizmokat, a romboldát pedig olyan brit színészek erősítik, mint jim broadbent, steve coogan, timothy dalton, martin freeman, bill nighy és paddy considine. this really should be bloody brilliant! várométer^TM