shrek the third (2007).

the wait is ogre.

eme a tetszetős szlogen minden kétséget eloszlat afelől, hogy shrek harmadik kalandja csupa tehetséges és szellemes ember kezei között öltött formát. nem értem a fanyalgókat, akik az animációs világ legnagyobb pukkasztójának (polgár vagy puki, egyre megy) puhulásáról és az első két részt dirigáló andrew adamson távozása miatt zrikáltak: a shrek the third hibátlanul működik. böhöm nagy ogre-bőrt fejt le mocsári hőséről, s mindezt oly játszi könnyedséggel, mindenféle megerőltetés nélkül, hogy csodájára járnak az emberek.

özönlenek a nézők, és az a korosztály, amelyik még nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, minden bizonnyal elégedett távozik a vetítőből, hisz a seggét nyilvánosan vakartató címszereplő látványa szerintük még a humor non-plusz-ultrája, de szerintük egy szívószál is legalább ennyire szórakoztató, feltéve, ha apa fejét lehet vele verdesni büntetlenül.

szegény apát viszont nem ez a mindennapos családi megaláztatás idegesíti, hanem az, amit a vásznon lát. pontosabban nem lát, hisz míg az első film olyan klassz alapanyagból dolgozhatott, mint william steig csodálatos könyve egy olyan figura felemelkedéséről, amely minden mesében margóra szorul, és mindez majdnem arany pálmát érő házasságot kötött popkulturális kiszólásokkal és merész beszólásokkal, a második pedig ugyan szürreális fordulatot vett félúton, de legalább megőrizte humorát, addig a harmadik film egyszerűen csak nyúz, hol az elődjeit, hol pedig olyan klasszikus vígjátékokat, mint a raising arizona. (arról nem is beszélve, hogy hogy a harisnyás beszólás egy az egyben át lett mentve a celebrity jeopardy-ból.)

korábbi jelenései során nem csupán viccesnek, de szinte forradalminak számított, hogy a zöld hős szembement az etikettel, de időközben annyira tisztára mosták a lelkét, hogy a harmadik részben néha-néha jelentkező malackodás nem hogy nem szellemes, hanem egyenesen cikinek hat. ugyanez mondható el az aláfestő dalokról: az első filmben frissítő volt az indie hangzás, a harmadikban felcsndülő, hipókezelésben részesült zenélgetés már csak a puszta helykitöltést szolgálja. a történet felépítése sem sok újdonsággal szolgál: hőseink ismét útra kelnek, csak hercegnő vagy bájital helyett ezúttal egy trónörököst kell begyűjteniük, akit justin timberlake szólaltat meg a kelleténél mindig pontosan annyi mondattal többször, mint ahányat mond.

valamire való poénok és épkézláb cselekmény híján kiemelkedő szerep jut a lelkizésnek és a két forintos bölcselkedéseknek, s a hősök vannak olyan sekélyesek, hogy egy vállveregetéssel vagy tapsoló tömeggel feltuningolt "bízz önmagadban" jellegű jelszavakat pillanatok alatt adaptálják, hogy aztán egy morzsányi probléma felbukkanása után azonal futásnak eredjenek, míg nem... de hát ismered a nótát. az viszont valószínűleg majd csak egy kivágott jelenetből fog kiderülni, hogy shreket tulajdonképpen mi is győzte meg arról, hogy apának lenni nem gáz. (trailer) 

coming soon. the simpsons movie (2007). szinte frusztráló az a titkolózás, ami a simpsons-mozit övezi. ugyan, mire fel? matt groening szerint: "it's fun", azért. anyukád jól érzi magát? sebaj, tulajdonképpen a simpson-családot nem a sztori, hanem a karakterek viszik - immáron 18 éve -, s ez az idáig halogatott mozifilmben sem lesz másképp. szerencsére groening és csapata nem egy kinyújtott tévéepizódot ígér, hanem valami olyasmit, ami gyökeresen megváltoztatja amerika leghíresebb famíliájának életét... de végül aztán mégse. sőt! az egész springfield világ veszélybe kerül, feltételezhetően nem az alanti képen látható úriembernek köszönhetően (nyugodtan röhögj csak, én szabályszerűen lefordultam a székről), hanem valaki másnak, aki sokkal kevesebb/több hajjal/hájjal bír. végre kijött a végső trailer, ami nem csupán durva vicces, hanem - 2D ide vagy oda - még látványos is. magyarországi bemutató: 2007. augusztus 9. várométer^TM *

*csak mert a futurama-bagázst egy hangyányit szívesebben látnám már újra.

szerintem működni fog.

modeselektor.live@merlin.07.04.14. ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból kihagytad, esetleg szeretnéd újra átélni, akkor íme, a minimal.hu-nak köszönhetően letöltheted az év egyik legjobb bulijának teljes szettjét.

a revampolt denevér-franchise-zal kevés bajom van, de a járművek ezek közé tartoznak: az első film négykerekűje úgy nézett ki, mint egy bepöccent teknősbéka, ez a moci meg mintha a jedi visszatér egyik visszautasított dizájnterve lenne. (a képekre klikkelve megnézheted nagyobban is.)

már csak néhány nap és újra beköszönt a koszos trikó korszaka. addig egy kis fűtés, meg némi morfondírozás azon, hogy tulajdonképpen ez egy hibátlan trilógia volt, de mégis csak az első film volt az, ami trendet teremtett. a mátrixig nem is történt semmi korszakalkotó az akciófilmek világában. (kritika hétfőn.)

ocean's 13 (2007). először azt hittem, csak al pacinót sajnálom, hisz magára hagyatottan ücsörgött hipermegalomán kaszinójának trónszobájában, parancsokat osztogatott, beszólásokat intézett és a gyémántjait simogatta. de leginkább csak rácsodálkozott a történésekre. eszébe sem jutott volna, hogy bármit is tegyen ellenük. gondolom, ő is látta danny ocean előző két kalandját: az elsőt, amiben a legnagyobb izgalmat egy lemerült ceruzaelem okozta és a másodikat, amit sem a rendező, sem a színészei nem értették, de szartak rá, hisz jól elvoltak. így aztán pacino beérte azzal, hogy scorsese-rossztevő plakát-paródiája legyen.

de nem őt sajnáltam leginkább, hanem a dicső 11-et, amely majd összetörte magát, hogy szignifikáns tennivalóra leljen a vásznon, miközben cool maradjon, mint a jéghideg beöntés. bámulatos hatékonysággal dolgozik ocean és csapata, mindenre van egy ötletük, ám ez a flottság már inkább hat rutinnak, nem pedig laza profizmusnak. ezzel a gonosz nottinghami bíró (jelen esetben las vegasi kaszinómágnás) is tisztában lehet, hisz csak tessék-lássék bálványozza védelmi rendszerét, messziről látszik rajta, hogy már rég beletörődött sorsába, meg hát ő is olvasta a forgatókönyv végét.

steven soderbergh sosem vitatta azt, hogy a filmje azon kevés utolsó hollywoodi dinoszauruszok egyike, melyet a sztárjelenlét ad el: és a csillagok már az előző filmekben is szép táncot lejtettek, dimenziót viszont csak akkor növesztettek, mikor a glitteres bugi koedukált lett. a harmadik részben linusnak (matt damon) gyűlik meg a baja a szebbik nemmel, ezúttal inkább irónia, semmint hormonok által vezérelve; a többiek pedig elvannak: viszik a bankot és mosolyognak hozzá.

a második rész nehézkes túlírtsága szerencsére hiányzik a harmadik eresztésből, de az egyszerűsítési elvnek az első film rafináltsága is áldozatul esett: ugyanakkor soderbergh sem nagyon cserélgeti az effektusokat, amiért vállveregetés jár. és mielőtt ától cetig végigdzsalnék a stáblistán, csak annyit mondok: az ocean's 13 profin összerakott munka, színtiszta nyár esti szórakozás. ...igen, ehhez hasonló közheklyekkel tudnám csak összefoglalni, amit láttam, hisz izgalommentes könnyedsége és bájosan bugyuta humora (a két ophrás poén büntetően jó) pillanatok alatt a fejembe szállt, eloszlatva azt a szomorúságot, melyet a hányavetiség okozott. abba pedig inkább bele sem gondolok, hogy ez a rengeteg tehetséges arc mennyivel értelmesebb dolgokkal is tölthetné idejét, hisz a moziba ölt két órát - és a 9 eurós árat - én sem éreztem pazarlásnak. (trailer)

fear and loathing in amsterdam. csodájára járnak az emberek. 1200 híd, 4-500 éves tök egyforma házak, öt rembrandt a rijksmuseumban és édesvízű csatornák keresztül-kasul a városon. ezt mindenkinek látnia kell - miután letudta a világ másik 8549 csodáját. ha hagyományos értelemben vett városi turista vagy, túl sok érdemlegest nem fog nyújtani neked ez a város: nem fogsz szájtátásra késztető épületeket látni, nem fogsz holland nemzeti ételekben tobzódni (nincs nekik olyanjuk), és a helyi szokások sem itt fognak lecsapódni, hisz amsterdamot már réges-rég elfoglalták a bevándorlók és az ideözönlő turisták.

a város középpontját (a cityringet) bekeretező hajókirándulás is azt bizonyítja, hogy a látogatókat nem a kampós tetejű épületek vonzzák. de nem is a helybéliek vendégszeretete, amely ugyanis csak addig tart, amíg a pénztárcád nyílik. s ha a mosoly nem része a munkaköri leírásnak, akkor még véletlenül sem kerül elő a fiókból.

de te is, én is: mindenki tudja, miért olyan népszerű amsterdam. itt bárki pokolra juthat, s még csak erkölcsi szabályokat sem kell megszegnie, nem hogy a törvényt. legális limbo. a liberalizmusba vetett hitemet erőteljesen próbára tette az, amit láttam, de ne izgulj: végül győzött a szabadelvűség.

könnyű drogokat bárki vehet, aki elmúlt 18 éves, de nem bárhol, nem is bármikor: a smartshopokban tartozékok mellett különböző gombákat (erősségük származásuk szerint osztályozható: a mexikói a leglájtosabb, a hawaii-tól pedig simán fejreállhatsz, ha rendelkezel a megfelelő affinitással) lehet kapni, méghozzá hivatalosan bevizsgált kiszerelésben, formában, mennyiségben. még márkájuk is van. a szárított gomba illegális, mert az hat hónapig fogyasztható, magyarán sokkal nagyobb a kísértés (és az esély) arra, hogy valaki kivigye az országból: pszilocibin alapú gombát csupán frissen lehet árulni, amely 7 napig örzi meg a minőségét, azt is maximum szobahőmérsékleten (a doboz szerint max 4 fokon, de később megtudtam, hogy a magasabb hőmérséklettől csak a színe változik meg, az állaga nem). néhány smartshopban (vagy headshopban, attól függően, hogy milyen tudatmódosító szereket árulnak) spórákat is lehet venni saját termesztésre. a smartshopok maximum este tízig lehetnek nyitva, szóval ha valaki este kíván pszichdelikus utazásra indulni, az jobban teszi, ha nap közben betankol.

a coffeshopok, ahol leginkább fűhöz (marijuanához, illetve hasishoz) és space cake-hez juthatsz - tovább maradhatnak nyitva, de ezeken a helyeken nem lehet pszilocibin alapú tudatmódosítószereket árulni (sok helyütt még alkoholt sem), mert ezeket a drogokat nem tanácsos keverni.

oké, most mondhatod azt, hogy a regulákat még egy ötéves is könnyen kijátssza, de egyszerűen nincs rá igény, nincs késztetés. az emberbe már a biblia első oldalán belekódolták azt, hogy sokkal jobban szereti megkaparintani azt, amit nem vehet el bűntetlenül: az utcákon ugyan néha-néha leszólítanak egy-két fajsúlyosabb ajánlattal, de ezek száma elenyésző, hisz az ide látogatókat már az elvarázsolja, hogy legálisan téphet be, ideiglenes otthonában pedig annyi gombát ehet, amennyit nem szégyell (frissből 20g az ajánlott, haladóknak maximum 35g), a helybéliek pedig úgy vannak vele mint cukrász a tortával.

a piroslámpás negyed pedig valódi húspiac: a portéka a szó szoros értelemben véve ki van téve a kirakatba, nem is csoda, hogy a látogatók többsége csupán window-shoppingol (tízből egy magyarul kommentálja a látottakat, pl. "a pina mindenhol pina" jellegű örök igazságokkal), a hölgyek viszont keményen küzdenek azért a kevés kuncsaftért, aki tényleg dugni jön ide, s ez pusztán már a megjelenésben mérhető, hisz a kurtizán-felhozatal kövér köröket ver arra az elképzelésre, melyet a magyar kurvák alapján szűrne le az ember. van, aki csak ácsorog a kirakatban, felváltva szívja a cigit és a szívószálas ásványvizet, de a sikeresebbek töretlenül keresik a szemkontaktust az arra járókkal, s ahol némi megálljt váltanak ki, ott egyből jön a vonaglós, domborítós násztánc. a kuncsaft közelebb lép, az ablak kinyílik, a préda belép, nem pedig az utcán alkudozik; a függönyt elhúzzák: a csapda bezárult - ilyenkor már nehezen mondanak nemet.

ahogy a jointkereskedelem nem hagyja el a coffeshopot, úgy a kurva is marad a vörös lámpás negyedben, viszont a hírük messzire jut. leginkább ez zavart: ha bementél egy ajándékboltba, elenyésző számban vehettél fapapucsot vagy szélmalom modellt, mariskát reklámozó pólókból viszont volt vagy 50 féle, amsterdam feliratos műbránerekből 23, csöcs-alakú gyertyából 32, s így tovább. a tévéből és a sajtóból ömlik a szex (délelőtt az mtv-n kefélés közben megzavart emberekről szóló műsort reklámoznak), a szexmúzeum tulajdonképpen pornóképek gyűjteménye, de hisz még a város zászlajában is ott figyel a három x. ha valaki amsterdamban nő fel, előbb tanulja meg használni azt, ami a lába között van, mint a lábát...

valahol a szabadosságnak is határt kell vetni, hisz itt az érzi magát kirekesztettnek, aki ebből az egészből nem kér, s úgy szeretné felnevelni a csemetéjét, hogy akkor szerezze meg a tudást, amikor már jár neki.

tavaly még azt híresztelték, hogy kész, vége, ennyi volt, aztán a hír hosszabb eltávra módosult, most pedig az van, hogy a garbage ismét akcióba lépett, bezony. no, olyan nagy dologra ne számíts, a garbage.hu-n is olvashatod, hogy csupán egy kétlemezes válogatásalbum jelenik meg - előreláthatólag július 16-án, melynek második lemeze egyben dvd is (no végre!) a banda klipjeivel. az absolute garbage névre hallgató cucc szerencsére tartalmaz egy új dalt is, melynek promo változata már elérhető, a kislemez hivatalos megjelenés július 9-e körülre tehető (a bakelit-változat b-oldalán egy bad boyfriend remix lesz majd, míg a cd-single-n a betacha című dal. a dalhoz már van egy explicit utalásokkal teli klip is. íme:

s hogy mit hoz a jövő? egyelőre ködös a garbage életútja: bár egy charity fellépés kedvéért újra összeálltak az év elején, újabb akcióról nincs hír. egy biztos: shirley most a szólóalbumán dolgozik. hope she won't pull a gwen stefani. íme az absolute garbage tracklistje:

Disc one:
"Vow"
"Queer"
"Only Happy When It Rains"
"Stupid Girl"
"Milk"
"#1 Crush"
"Push It"
"I Think I'm Paranoid"
"Special"
"When I Grow Up"
"You Look So Fine"
"The World is Not Enough"
"Cherry Lips"
"Shut Your Mouth"
"Why Do You Love Me"
"Bleed Like Me"
"Tell Me Where It Hurts"
"It's All Over But the Crying"

Disc two (remixes):
"The World Is Not Enough" (UNKLE remix)
"When I Grow Up" (Kagz Kooner remix)
"Special" (Brothers In Rhythm remix)
"Breaking Up the Girl" (Timo Maas remix)
"Milk" (Massive Attack remix)
"Cherry Lips" (Roger Sanchez remix)
"Androgyny" (Felix Da Housecat remix)
"Queer" (Rabbit In The Moon remix)
"Paranoid" (Crystal Method remix)
"Stupid Girl" (Todd Terry remix)
"Androgyny" (the Neptunes remix)
"You Look So Fine" (Fun Lovin' Criminals remix)
"Push It" (Boom Boom Satellites remix)
"Bad Boyfriend" (Garbage remix)

DVD:
"Vow"
"Queer"
"Only Happy When It Rains"
"Stupid Girl"
"Milk"
"Push It"
"I Think I'm Paranoid"
"Special"
"When I Grow Up"
"You Look So Fine"
"The World Is Not Enough"
"Cherry Lips (Go Baby Go)"
"Shut Your Mouth"
"Why Do You Love Me"
"Bleed Like Me"
"Tell Me Where It Hurts" (ex-North America ONLY)
"Thanks For Your Uhh Support"

coming soon. the invasion (2007). már megint a testrablók. no, nem mintha ez olyan nagy baj lenne: az elsőt azért szerettem, mert kora ellenére eszméletlen beállításokkal és trükkökkel dolgozott, s kevin mccarthy filmvégi hidas jelenetétől is lehidaltam (ehem), a második donald sutherland sikolya miatt volt felejthetetlen, a harmadik pedig tökéletes helyszínt adott az inváziónak. igen, meg tilly is kajabált egy hátborzongatót. nos, ez az újra azért lesz rossz, mert olivier hirschbiegel (der untergang) első változatát nézhetetlnnek bélyegezték a producerek, eltolták a bemutatót közel egy évvel, és behívták a v for vendettát jegyző james mcteigue-t, hogy keltse már életre a testrablók invázióját (nem éppen nomen est omen). no de itt a trailer, döntsd el magad, hogy mit vársz tőle; mivel én mániákus testrabló-fan vagyok, így a várométer^TM

zwartboek (2006). hosszú hollywoodi eltáv után paul verhoeven visszatért hazájába, hogy leforgassa hollyandia legdrágább filmjét, amely egyben az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb kalandfilmje is egyben. az amerikánus moguloktól megcsömörlött verhoevennek kellett már ez a vezeklés, amely ugyan kecsesen ingázik a könnyed és a kemény között - leginkább az előbbi javára -, mégis véresen komoly film, már ami az ambícióit illeti. verhoeven kiskrapek volt a német megszállás idején, szóval leginkább környezete emlékeit oltotta bele abba a történetbe, amelyben nagyítóval kell keresni az eredetiséget, ám tehetségből mégis jóval többet kínál, mint az zsánertársaitól elvárható: a főszerepet alakító carice van houten nevét hamarosan megjegyzi a világ, ugyanis a hírek szerint az elbűvölő és ellenállhatatlan természetességgel bíró hölgyemény játssza a következő bond-lányt, s remélhetőleg fel is oldja craigben a görcsöket. de lehet, hogy pont ellenkezőleg...

a zwartboek-ban (jelentése: fekete könyv) egy zsidó nőt alakít a II. világháborúban megszállt hollandiában, aki hogy életét mentse, bátor húzásra szánja el magát: beépül az ellenség főhadiszálására. shining through pepitában? olyasmi, de ezúttal a másik oldalnak nem csupán szíve és farka van, de esze is, s ez a kiegyenlítettség határozottan jót tesz a filmnek, melynek cselekménye franciásan túlhajszolt és fordulatai sok helyütt hatnak hiteltelennek (bizony, többször ugrott be a 24, mint shyamalan). ugyanakkor a figurák nem csupán a cselekmény hatására mozdulnak, élnek és lélegeznek, a főgonoszt alakító waldemar kobus sem tűnik mindig karikatúrának, a das leben der anderenben már remeklő sebastian koch-t - aki azt a német tisztet alakítja, akit carice figurája behálóz -  pedig hamarosan ki fogják kiáltani európa legjobb színészévé. mindezen túl a zwartboek szerzői film: erőszakos és erotikus, romantikus és ironikus, mint verhoeven legtöbb munkája, ám ezúttal sem a vér, sem más testnedvek nincsenek túlmisztifikálva, csupán eszközök egy nagyobb cél - illetve a néző szórakoztatása érdekében.

pirates of the caribbean: at world's end (2007). ugyan unalmasnak nem mondanám, de rendesen túl van írva. nem tagadom, el is veszítettem néha a fonalat. kár, hogy a legszimpatikusabb szereplők távoznak a legkorábban, kár, hogy olyan tulajdonságokkal ruháznak fel karaktereket, melyek létezésére a korábbi epizódokban egyáltalán nem utaltak (olcsó húzás ez, mint az amnézia), s simán meglettem volna jack sparrow szürreális osztódása nélkül is. legnagyobb fájdalmam, hogy a kráken lábasfejűből lábjegyzet lett, ennek ellenére a film inkább jó, mint rossz: gore verbinski tehetséges rendező, a film nagyívű szórakozás, s érdekes megfigyelni, milyen pályát futnak be a figurák (sparrow-t leszámítva, aki végül.. de inkább nem spoilerkedek :), az utolsó fél óra pedig tényleg lélegzetelállító. a hiányérzet viszont érthető: lesz itt még 4-5-6 is...

zodiac (2007). néha sajnálom, hogy sötét van a moziban. nem, ne kezdj el örömködni: nem cidriztem, egyáltalán nem erről van szó. ha világosabb lett volna, akkor használhattam volna jegyzetfüzetet, és lett volna esélyem a filmmel szemben.

talán némivel több, mint azoknak a san franciscói nyomozóknak és újságíróknak, akik hosszú éveket töltöttek a zodiákus gyilkos utáni nyomozással. a hatvanas évek végén öt embert biztosan megölt az a fehér férfi, aki leveleket, titkosírással szövegezett üzeneteket küldött a rendőrségnek és a sajtónak, nem ritkán névreszólóan. az ilyen kihívás persze sosem talál süket fülekre, s ugyan évente több száz embert meggyilkolnak san franciscóban, a jófiúk közül néhány arc személyes kihívásnak veszi a nagyfenekű kekeckedést. ők sosem tudtak lejönni az ügyről, ami a mai napig megoldatlan maradt.

nem túl jó kiindulópont ez egy sorozatgyilkosos filmnek, amit ráadásul az a david fincher dirigált, aki öt éve hallgatott, s akitől ilyen hosszú pauza után minimum csodát várna az ember, főleg ebben a zsánerben. hiba lenne ilyen előítélettel beülni erre a mozira, melynek végkifejlete mindenki előtt ismert, aki nem most hall először a zodiákusról. viszont az nem róható fel a nézőnek, hogy egy fincher-filmtől fincher-élményt vár; a rendező azonban úgy döntött, hogy a decens kameramunkát leszámítva mellőzi a védjegyévé vált - és azóta rendesen kifosztott - manírjait. nincsenek műtermi szögek, felfedező kamerafarchtok, teáscsészén átcsalt nézőpontok, stb-stb.

fincher inkább a sztorira összpontosít, amely a karikaturistából lett kódfejtő, majd önjelölt nyomozó, robert graysmith (a filmben jake gyllenhaal) dokumentumregénye alapján készült. én is erősen koncentráltam, de a közel 50 szereplő és a legalább kétszer ennyi név hamar kifogott rajtam, így aztán egyre messzebb és messzebb sodródtam a történésektől, miközben graysmith egyre inkább belelovalta magát azokba, s hát te is ismered a krónikus munkamánia körülményeit: előbb a családod, aztán a munkatársaid fordulnak el tőled, végül aztán az egész világ... de hol voltam én már ekkor? nyakkendőket és irodákat számoltam, aktákat és telefonokat stócoltam, okfejtéseket és megbeszéléséket pipálgattam, s azon morfondíroztam, hogy bármenyire is színpadias a se7en, bármennyire valósághű a zodiac, az előbbi az életrevalóbb mozi. (trailer)