grindhouse: death proof (2007)
- hey warren, who's this guy?
- stuntman mike.
- and who the hell is stuntman mike?
- he's a stuntman.
vannak jó, meg rossz híreim. kezdem az utóbbival: a híresztelések ellenére a death proof nálunk bemutatandó változata nem hosszabb két óránál, sőt, alig éri el a 100 percet, és ami még ennél is szomorúbb: sem előtte, sem utána nem lesznek fake trailerek. ugyanakkor a film egész jó.
pedig bődületesen szarul indít. stuntman mike (kurt russell) halálbiztos kocsijával csajokra vadászik; valószínűleg erre gerjed, tudja a franc: az ilyen filmekben ezekre a perverziókra nem nagyon keresnek magyarázatot. viszont a sebtiben összedobott grindhouse-eledelekről rengeteg negatív dolgot lehetett állítani, de azt, hogy vontatottak lettek volna, soha. ellenben tarantino filmje olyan nyögvenyelősen indul, hogy legszívesebben csévéltem volna, akár a kijárat felé... qt egyik interjúban arról lökte a sódert, hogy az elmúlt években szinte csak csajokkal lógott (emiatt nem hibáztatom), alaposan kitanulta, hogy miről dumálnak, és kitalálta, hogy ő olyan filmet akar forgatni, amiben oldalbordák fecserésznek egymással, csak ők nem hamburgerekről és borravalókról, hanem - mint kiderült - olyan témákról, melyeknek sarah jessica parker egy hat évadot számláló sorozatot szentelt. unaaalmas!
ez még hagyján, de vajon az a direktor, aki elérte, hogy komolyan vedd a kaszabolós uma thurmant, hová tehette a szemét, mikor ezeket a csajokat összeszedte? nem csupán csúnyák, de olyan tehetségtelenek, hogy a szájukból még qt egyre műmájerebb dumái is iszonyú cikin buggyannak elő. nem hinném, hogy akadt olyan ember a nézőtéren, aki ne kívánta volna a halálukat.
de ekkor belép a képbe kurt russell, csak kuncognia kell egy sort, és máris megmenti a filmet. ó, hát a szövegelése neki is elég szar (ha épp nem műanyag szómuszklikat dobál hosszan kitartva, akkor olyan filmekről és színészekről szövegel, akikről senki sem hallott), néha azonban deadpan fokozatra kapcsol, és olyan egymondatosokat szór, melyektől még clint eastwood is táncra perdül. pedig úgy volt, hogy mickey rourke ül a halálbiztos dodge charger kormánya mögé, de valld be, "morcos marv" mostanság meglehetősen elcsépeltnek hat, kurt russell pedig nem játszott zsiványt, hű, hát nagyon régóta.
qt ígéretével szemben az autós üldözések nem váltják meg a világot - bár értékelendő, hogy teljes egészében mellőzik a cgi-t -, viszont a film második felében a hölgy-felhozatal erőteljesen feljavul: belép a képbe rosario dawson (és az idétlen frufruja), tracie thoms (jules winfield egyenesági leszármazottjaként tetszelegve), valamint zoe bell, aki uma thurman kaszkadőre volt a kill bill filmekben, ám ezúttal saját magát alakítja. velük együtt a párbeszédek is életre kelnek, és a film is magasabb sebességre kapcsol. ugyanakkor tarantino meglehetősen következetlenül dirigál: mikor robert rodriguez előállt azzal az ötlettel, hogy forgassanak együtt egy olyan double feature-t, ami a hetvenes évek olcsó mozijainak programjai előtt tiszteleg, mindjárt azt is eldöntötték, hogy a film látványban is megfelel majd a grindhouse-nak, azaz hiányozni fognak belőle rövidebb-hosszabb jelenetek, a kép piszkos és karcos lesz, mintha egy agyonhasznált tekercsről vetítenék. a rendező eleinte tartja is magát ehhez az elvhez, habár a legtöbb vágás meglehetősen művies (naná, hogy ott ejti meg, ahol nem történik semmi különös), ám a film második felére teljesen feladja ezt a koncepciót, s mint a kill bill legtöbb beállítása, szűrője, audiovizuális húzásai láttán, ezúttal is vonogattam a vállam: ennek mi értelme volt?
és van-e értelme tisztelegni a hetvenes évek előtt b-kategóriás filmjei előtt? amerikán kívül nem lehet sokat tudni az amerikai underground mozizásról, ezért a nemzetközi piacon a death proof és planet terror kettőse két különálló moziként debütál - nem utolsósorban azért is, mert a három órás massza óriásit bukott amerikában. az atmoszféra tehát csorbul valamelyest, de nem vitás, hogy ezek a mozik a maguk egyszerű futószalag esztétikájával és bájos amatőrségével együtt baromi szórakoztatók voltak: hisz a death proof is az, főleg a második fele, amely olyan gyönyörűségesen szép, hogy az emebr hajlamos megbocsátani a döcögős kezdést. (trailer) 
kapcsolódó kritikák: reservoir dogs, pulp fiction, true romance, kill bill vol.1, kill bill vol.2
Az oldalon található tartalmak kizárólag
Beszélt