fear and loathing in amsterdam. csodájára járnak az emberek. 1200 híd, 4-500 éves tök egyforma házak, öt rembrandt a rijksmuseumban és édesvízű csatornák keresztül-kasul a városon. ezt mindenkinek látnia kell - miután letudta a világ másik 8549 csodáját. ha hagyományos értelemben vett városi turista vagy, túl sok érdemlegest nem fog nyújtani neked ez a város: nem fogsz szájtátásra késztető épületeket látni, nem fogsz holland nemzeti ételekben tobzódni (nincs nekik olyanjuk), és a helyi szokások sem itt fognak lecsapódni, hisz amsterdamot már réges-rég elfoglalták a bevándorlók és az ideözönlő turisták.

a város középpontját (a cityringet) bekeretező hajókirándulás is azt bizonyítja, hogy a látogatókat nem a kampós tetejű épületek vonzzák. de nem is a helybéliek vendégszeretete, amely ugyanis csak addig tart, amíg a pénztárcád nyílik. s ha a mosoly nem része a munkaköri leírásnak, akkor még véletlenül sem kerül elő a fiókból.

de te is, én is: mindenki tudja, miért olyan népszerű amsterdam. itt bárki pokolra juthat, s még csak erkölcsi szabályokat sem kell megszegnie, nem hogy a törvényt. legális limbo. a liberalizmusba vetett hitemet erőteljesen próbára tette az, amit láttam, de ne izgulj: végül győzött a szabadelvűség.

könnyű drogokat bárki vehet, aki elmúlt 18 éves, de nem bárhol, nem is bármikor: a smartshopokban tartozékok mellett különböző gombákat (erősségük származásuk szerint osztályozható: a mexikói a leglájtosabb, a hawaii-tól pedig simán fejreállhatsz, ha rendelkezel a megfelelő affinitással) lehet kapni, méghozzá hivatalosan bevizsgált kiszerelésben, formában, mennyiségben. még márkájuk is van. a szárított gomba illegális, mert az hat hónapig fogyasztható, magyarán sokkal nagyobb a kísértés (és az esély) arra, hogy valaki kivigye az országból: pszilocibin alapú gombát csupán frissen lehet árulni, amely 7 napig örzi meg a minőségét, azt is maximum szobahőmérsékleten (a doboz szerint max 4 fokon, de később megtudtam, hogy a magasabb hőmérséklettől csak a színe változik meg, az állaga nem). néhány smartshopban (vagy headshopban, attól függően, hogy milyen tudatmódosító szereket árulnak) spórákat is lehet venni saját termesztésre. a smartshopok maximum este tízig lehetnek nyitva, szóval ha valaki este kíván pszichdelikus utazásra indulni, az jobban teszi, ha nap közben betankol.

a coffeshopok, ahol leginkább fűhöz (marijuanához, illetve hasishoz) és space cake-hez juthatsz - tovább maradhatnak nyitva, de ezeken a helyeken nem lehet pszilocibin alapú tudatmódosítószereket árulni (sok helyütt még alkoholt sem), mert ezeket a drogokat nem tanácsos keverni.

oké, most mondhatod azt, hogy a regulákat még egy ötéves is könnyen kijátssza, de egyszerűen nincs rá igény, nincs késztetés. az emberbe már a biblia első oldalán belekódolták azt, hogy sokkal jobban szereti megkaparintani azt, amit nem vehet el bűntetlenül: az utcákon ugyan néha-néha leszólítanak egy-két fajsúlyosabb ajánlattal, de ezek száma elenyésző, hisz az ide látogatókat már az elvarázsolja, hogy legálisan téphet be, ideiglenes otthonában pedig annyi gombát ehet, amennyit nem szégyell (frissből 20g az ajánlott, haladóknak maximum 35g), a helybéliek pedig úgy vannak vele mint cukrász a tortával.

a piroslámpás negyed pedig valódi húspiac: a portéka a szó szoros értelemben véve ki van téve a kirakatba, nem is csoda, hogy a látogatók többsége csupán window-shoppingol (tízből egy magyarul kommentálja a látottakat, pl. "a pina mindenhol pina" jellegű örök igazságokkal), a hölgyek viszont keményen küzdenek azért a kevés kuncsaftért, aki tényleg dugni jön ide, s ez pusztán már a megjelenésben mérhető, hisz a kurtizán-felhozatal kövér köröket ver arra az elképzelésre, melyet a magyar kurvák alapján szűrne le az ember. van, aki csak ácsorog a kirakatban, felváltva szívja a cigit és a szívószálas ásványvizet, de a sikeresebbek töretlenül keresik a szemkontaktust az arra járókkal, s ahol némi megálljt váltanak ki, ott egyből jön a vonaglós, domborítós násztánc. a kuncsaft közelebb lép, az ablak kinyílik, a préda belép, nem pedig az utcán alkudozik; a függönyt elhúzzák: a csapda bezárult - ilyenkor már nehezen mondanak nemet.

ahogy a jointkereskedelem nem hagyja el a coffeshopot, úgy a kurva is marad a vörös lámpás negyedben, viszont a hírük messzire jut. leginkább ez zavart: ha bementél egy ajándékboltba, elenyésző számban vehettél fapapucsot vagy szélmalom modellt, mariskát reklámozó pólókból viszont volt vagy 50 féle, amsterdam feliratos műbránerekből 23, csöcs-alakú gyertyából 32, s így tovább. a tévéből és a sajtóból ömlik a szex (délelőtt az mtv-n kefélés közben megzavart emberekről szóló műsort reklámoznak), a szexmúzeum tulajdonképpen pornóképek gyűjteménye, de hisz még a város zászlajában is ott figyel a három x. ha valaki amsterdamban nő fel, előbb tanulja meg használni azt, ami a lába között van, mint a lábát...

valahol a szabadosságnak is határt kell vetni, hisz itt az érzi magát kirekesztettnek, aki ebből az egészből nem kér, s úgy szeretné felnevelni a csemetéjét, hogy akkor szerezze meg a tudást, amikor már jár neki.