Egy új, nemzetközi trailer mellé két posztert is csatasorba állíthatok Steven Sodebergh hányattatott sorsú Guevara biopicjéből, amely most már biztosan két részletben látja meg a napvilágot. Csak győzzük kivárni.

Nem, nem Alfonzó tért vissza a sírból, sőt, a képeken látható Downey Jr. nem is a Chaplin 2-t forgatja: ezek az első snapshotok az egyik Sherlock Holmes film forgatásáról, melyben Robert újabb brit ikont testesít meg, méghozzá Guy Ritchie dirigálásában. További szereplők: Jude Law (Dr. Watson), az isteni Mark Strong (rosszfiú), Rachel McAdams (jócsaj #1) és Kelly Reilly (jócsaj #2). Kiváncsi leszek, hogy a film mennyiben érinti majd Holmes drogfüggőségét, tekintve, hogy Downey Jr. a főszereplő...

Daniel Craig és kompániája gerillaháborút folytat a nácikkal a megszállt Lengyelország hegyei között. Tipikus Edward Zwick matéria, nekem való stuff.

Az őszi félévkezdő szünet után folytatódik a magyarországi sikerfilmek krónikája. 1999 második felében megszaporodtak a blockbusterek - az első hat hónap hat darab 200 ezer néző feletti bemutatójával szemben most 13 címet számolhatunk össze. Magasan a mezőny felé tornyosul egy, ami azóta sem talált legyőzőre.

1999, 2/2
Július még javában A MÚMIA átkával telt, de árnyékában két InterCom-premier is jeleskedett. 8-án a frankok leghollywoodiasabb exportja megkezdte hódító útját Pannon földön. A TAXI felspécizett Peugeot-ja kis híján ugyan, de nem tudta befogni Imhotep homoktornádóját a fővárosi toplistán a nyitóhetében, de a célvonal átszakításakor már a 258 ezredik utas intette le a rendkívüli sikeres széria első modelljét. Ez az európai filmek terén kivételes szám még nem a csúcspont a sorozatban, és nem az utolsó francia bomba az évben. Két hét múlva az 1999-es év első észak-amerikai százmilliós blockbustere került a magyar mozikba. A CSAK EGY KIS PÁNIK véget vetett A MÚMIA négyhetes regnálásának a budapesti mezőnyben, és bemutatta a közönségnek Robert De Niro komikusi oldalát, amivel a színész még szép sikereket ér majd el a jövőben. Mire Paul Vitti kipánikolta magát, Harold Ramis filmje felkúszott idehaza 229 ezer látogatóig, amivel a 200 ezer néző feletti listán az éves 17. helyezett lett. Július havában még nagy feltűnést keltett, amint Sandra Bullock elragadja újabb férfiprédáját a MINT A HURRIKÁNban, míg a pár hónappal korábbi A CSAJ NEM JÁR EGYEDÜL nyomvonalán haladó, de annál egy fokkal emészthetőbb 10 DOLOG, AMIT UTÁLOK BENNED szintén százezernél több jegyet értékesített.

Augusztus első hétvégéjén aztán elérte hazánkat is a legújabb őrület. Bár odaát ekkor már egy másik film kezdte meg a maradandóság felé menetét, a MÁTRIX tiszteletet parancsolóan, 74 ezres nézőszámmal rajtolt a fővárosban, és nem is eresztette a dobogó legfelső fokát egészen szeptember közepéig (csupán egy hétre engedte át a WILD WILD WESTnek), s még december elején is a top 10 vendége volt. Az azóta is számtalanszor megidézett film kitartó vetítései során közel hatszázezer néző szerezhetett róla tudomást, hogy nincs kanál, s egyúttal bronzéremhez juttatta az éves versenyben a későbbiekben négy Oscar-díjjal jutalmazott produkciót. A négy év múlva érkező folytatások sorsa idomulni fog a világviszonylatban elértekhez. A nyár vége felé a hosszú késéssel érkezett, de címének nem ellentmondva teljesítő CSÚCSFORMÁBAN, az egy képtelen képrablást felvázoló A THOMAS CROWN-ÜGY és az év legszenvedélyesebben utált filmje, a WILD WILD WEST - VADIÚJ VADNYUGAT gyűjtött még magának nem elenyésző számú pártfogót.

Az ősz beköszöntével aztán a felfokozott várakozás következtében megdermedt a levegő, mi több, légüres térré vált minden moziterem: messzi-messzi galaxis színes kavalkádja került a vászonra. A STAR WARS I. RÉSZ: BALJÓS ÁRNYAK vetítéseire már szeptember 16-án, a bemutató napján közel 40 ezren ültek be országszerte, az első hétvégét követően pedig már 212 ezren látták a rekordkönyveket alaposan átíró filmmonstrumot; október első hetét 650 ezer eladott jegy fölött zárta, és ez így ment tovább még egy jó darabig. A frenetikus számok kenterbe verték a kilencvenes évek összes bemutatóját; 1 millió 196 ezer fő volt kénytelen konstatálni a John Williams halhatatlan dallamaival kísért stáblista elindulásakor, hogy a film legjobb szereplője elhalálozott (nem, nem az az ördögfióka, akinek derékba tört a karrierje), a legrosszabb pedig előléptetést kapott. Ennél nagyobb embersereglet legutóbb AZ ÖRDÖG JOBB ÉS BAL KEZE 1988-as bemutatójakor gyűlt össze a nézőtereken. A Star Wars-jelenlét ahogy a múltban, úgy a jövőben is erős lesz, noha a BALJÓS ÁRNYAK fantasztikus eredményeit nem tudják megismételni a folytatások. Szeptember még egy sikerfilmet üdvözölt: Adam Sandler ökörködött egy keveset az APAFEJben, igaz, erre cirka egymillióval kevesebben voltak kíváncsiak, mint a csillagközi csinnadrattára; mindazonáltal, máig ez az itt is népszerű komikus magyarországi csúcstartója a maga 202 ezer jegyváltójával.

Október elején a Budapest Film osztotta két részre az InterCom kilenc blockbusterét. A SZTÁROM A PÁROM olyan közönséget csábított a mozikba, akiket már egy ideje mellőzött a hazai forgalmazás: fittyet hányva a riasztóan debilis címre, 282 ezren nevették és könnyezték végig a jó érzékkel kiválasztott betétdalok között bóklászó örökifjú Grant és a saját magához egészen közeli szerep alakításakor is rém rideg Roberts románcát - 45%-kal jobb eredményt felmutatva a négy és fél évvel korábbi NÉGY ESKÜVŐ ÉS EGY TEMETÉSéénél. Az akkor "minden idők legsikeresebb angol filmje"-ként aposztrofált, a Golden Globe-okat osztogató külföldi újságírókat teljesen megható romkom diadalmenetét az alig egy hónappal rá érkező újabb Roberts-románc sem szakította meg, de a végelszámolásnál azért utat kellett nyitnia előtte.

A kettő között azonban előbb még BIGYÓ FELÜGYELŐ tett igazságot Disney színvonalon 110 ezer állampolgár kíséretével, majd Martin Lawrence adta ki az ultimátumot: ÁLLJ, VAGY JÖVÖK! A 200 ezresek táborába korábban a BAD BOYS - MIRE JÓK A ROSSZFIÚK?-kal és a NEKEM 8-cal már beköszönt afroamerikai színész most rátett egy lapáttal korábbi sikereire is: a zsúfolt, de túl sok izgalmas címet nem kínáló október után nagy robajjal nyitotta meg novembert, és ahogy éppen 43 évvel korábban a ruszkik, úgy szállta meg most ő az országot. Fenyegető szavaival a magyarok nem kívántak kekeckedni, éppen ezért meg sem álltak a legközelebbi multiplexig: 309 ezer főt számlált nézőtábora, mire lenyugodtak a kedélyek. Egy héttel később tehát újra előkerült Miss Roberts és a tonnányi papírzsebkendő. Jól összeszokott párosukhoz most Richard Gere csatlakozott, a magyar pedig - hasonlóan a világ más egyéb nemzeteihez -, nem vette észre, hogy ennek a dalnak egy jobban csengő változatát már hallotta korábban. Az OLTÁRI NŐ most találó címmel találta meg közönségét, s csaknem háromszázezer nézőre futotta a rohanó menyasszonynak így alig egy hónappal az előző románc után, ám ez így is távoli kiáltás csupán az 1990-es MICSODA NŐ közel hatszázezer moziba járót megszólító performanszához képest. Ez utóbbi határ a tárgyalt évben már csak a színésznő három bemutatójának (+ ÉDESEK ÉS MOSTOHÁK áprilisból) együttesen jött össze. A tizenegyedik hónap szokás szerint az éves Disney-mesével ért véget. De ebben az évben más is véget ért: ez pedig a stúdió rajzfilmjeinek sikere, azaz a kilencvenes évek reneszánsza. A TARZAN nem csak otthonában, de a világ más tájain is jócskán rálicitált elődjeire, így a MULANra és a HERKULESre is. Nálunk az év végére már több mint 258 ezren jártak indahouse, ami meghaladja A NOTRE DAME-I TORONYŐR turistáinak ezen adatát, megegyezik a POCAHONTAS új világát felfedezőkével és alulmarad ALADDIN bazárjainak bőségével szemben. A rajzfilmekre jellemző hosszú lefutás végeztével 457 ezer látogatóhoz ért a liánokon lengő legény, vagyis megmaradt hátránya a lámpalázas arabssal szemben (noha csak 30 ezer főnyi), ám az éves lista ötödik helyét foglalta el. Az ősz bőséges kínálatában még az októberi AZ ÁTOK telepedett rá több mint 180 ezer gyanútlanra, novemberben pedig James Bond tűnt fel néhány újabb tár elpufogtatására, pár újabb nő elcsábítására és több tízmilliós díszletek teljes leamortizálásra. A VILÁG NEM ELÉG ambiciózus címe ellenére is csak újabb felvezetőként szolgált a jubileumi, 20. felvonás számára. Decemberben további négy film élvezte a jegyváltók kitüntetett figyelmét.

Ebből a vígjáték-trió éllovasa így az év végére még kellően felforgatta a mezőnyt a maga 537 ezer nézőjével. Akárcsak a KERESD A NŐT! egy évvel ezelőtt, az AMERIKAI PITE abszolút fogyaszthatóvá vált Magyarországon is, a tizenéves fiatalság körében máig el nem múlt népszerűséget szerezve. Az ezévi karácsony így az 1998-ashoz hasonlóan egyebek mellett a férfiúi ékesség körül forgott a vásznakon, kitaposva az utat a folytatásoknak és megannyi klónnak. A budapesti top 10-ben egészen február végéig képviselte magát az InterCom bemutatója, és végül az éves lista negyedik helyéig jutott, Jason Biggs pedig ennél a szerepkörnél nem tovább. A harsány és meredek poénok mellett jutott hely egy kis hazainak is. December 9-én debütált immáron megszokott év végi magyar filmként az első remake-ünk, a HIPPOLYT. A Kabay Barna-Koltai Róbert páros vállalkozása kifizetődőnek bizonyult a lassú víz partot mos elv érvényesülésével. 260 ezer fővel etették meg a filmet hagymával vagy anélkül, utat nyitva további klasszikusok modernizálása előtt, azaz hol kisebb, hol nagyobb mértékű meggyalázásának. A következő évi eresztés, Koltai helyett Kernnel, még tovább bővíti az érdeklődők számát. A sok könnyed kikapcsolódó mellett azért akadtak, akik a borzongásban találták meg számításaikat: nem kis pánikot keltettek a HÁBORGÓ MÉLYSÉG génkezelt cápái, akik az olyan ropogós pipihúst szeretik, mint amilyen *SPOILER*-é, ám a fenevadak állkapcsai nem voltak elég erősek a kétszázeres határ megcsípéséhez. Az 1999. év vége a világvége-hisztéria jegyében telt, erre játszott rá Schwarzenegger pokoljárása a 16-án bemutatott ÍTÉLETNAPban. Az InterCom szervezésében levezényelt költséges sátánista szeánsz az osztrák oltalmazó utolsó önerejű megmérettetése a 200 ezres klubban, hiszen két további filmje a TERMINÁTOR 3 előtt már nem fog túl nagy testet építeni. Gabriel Byrne ördögi arckifejezései és Robin Tunney rémület közepette is csillogó szemei 224 ezer embert babonáztak meg, amiből az elmaradt világvégére ocsúdtak fel. Az év egy Flamex-sikerrel indult (PENGE) és azzal is zárult. A forgalmazó prezentálta ugyanis az Asterix kalandjaira régebben is vevő magyar közönségnek az addigi legdrágább francia produkciót. Az ASTERIX ÉS OBELIX 368 ezer nézőt érdekelt, amíg műsoron volt; ez az eredmény éppen az 1987-ben vetített rajzfilmek, az ASTERIX, A GALL (460 ezer néző) és az ASTERIX ÉS KLEOPÁTRA (331 ezer néző) adatai között helyezkedik el, ám módfelette több, mint az 1988-as ASTERIX ÉS CÉZÁR AJÁNDÉKA és az ASTERIX BRITANNIÁBAN százezer főnél nem sokkal magasabb mutatója. A folytatások, bár nem tudnak majd felérni az első rész sikeréhez, továbbra is komoly vonzerőről tesznek tanúbizonyságot.

Az első féléves Top 10 a következőképpen módosult, azaz

1999 legnézettebb filmjei Magyarországon
helyezés, film (végső országos nézőszám) forgalmazó

1. Star Wars I. rész: Baljós árnyak (1 196 113) InterCom
2. A múmia (690 524) UIP
3. Mátrix (597 730) InterCom
4. Amerikai pite (537 102) InterCom
5. Tarzan (457 633) InterCom
6. Asterix és Obelix (368 000) Flamex
7. Állj, vagy jövök! (309 018) InterCom
8. Szerelmes Shakespeare (304 732) UIP
9. Oltári nő (298 515) InterCom
10. Egy bogár élete (293 398) InterCom

folytatása következik

a cikksorozat első része (1997/1)
a cikksorozat második része (1997/2)
a cikksorozat harmadik része (1998/1)
a cikksorozat negyedik része (1998/2)
a cikksorozat ötödik része (1999/1)

Nem semmi. Megjavították a folytonos filmnézés világrekordját: két embernek álcázott robot (név szerint Suresh Joachim és Claudia Wavra) október 2-a és 7-e között lenyomott New Yorkban 57 filmet 123 óra alatt, mindezt úgy, hogy a filmeket a stúdiólogótól a legutolsó creditig meg kellett nézniük, de a szó szoros értelmében, ugyanis nem bámulhattak ki az ablakon, nem ugorhattak ki kávéért, semmi: filmek közben volt tíz-tíz percük, hogy elintézzék a kis- és nagydolgot, felszívjanak egy csíkot, ilyesmi. Fakírok. Amúgy Joachimról tudni érdemes, hogy több tucat Guiness világrekorddal bír, pl. a leghosszabb tévézés (69 óra), leghosszabb táncolás (100 óra) és a kedvencem: leghosszabb vasalás (55 óra). Az utolsó film, amit a páros megtekintett, a THELMA & LOUISE volt, amire az egyik címszereplő is beugrott. Biztos nagyon aktív társaságnak lehetett részese.

Amúgy baromi érdekesek ezek a filmes maratonok: úgy általában jóval több filmet nézek meg évente, mint egy átlagember (lásd napló), de arra képtelen lennék, hogy 2-3 filmnél többet letudjak egy nap alatt. Egyszerűen nem kötne le. Sőt, ha egyedül mozizok, akkor aligha van olyan film, amely 20 percnél tovább folyamatosan képernyő elé tudna szögezni: mindig kell egy kis szünet. Emiatt a barátaim anno nem keveset ugrattak. Az ő bajuk. :) Ha jobban belegondolok, az utolsó filmmaraton, amin résztvettem, az A NIGHTMARE IN ELM STREET 1-8 volt: azt is csak két nap alatt sikerült letudni. Annyit azért megjegyeznék, hogy soha nem nézek úgy filmet, hogy közben valami mást tennék.

Ti mennyit birtok el maximálisan? Meséljetek, szoktatok-e maratonozni és ha igen, akkor milyen címekkel!

Nézem balról, nézem jobbról, de a TWILIGHT még a végső, akciódús előzetes után is csak Buffy epizódnak tűnik.

Fagyos lesz a január. Meg nem született szellemkisfiú színesíti a Cloverfield monszterrel tegező viszonyban lévő csajszi mindennapjait, Gary Oldman pedig ördögűzést bonyolít. A THE DARK KNIGHT írójától.

nem szeretem ismételni magam, de bárcsak a filmek tüntek volna annyira ígéretesnek, mint ez. (minusz a nyálas zene.)

Kiefer Sutherlandet nem csupán gyilkos tükrök, de a 24 szelleme is üldözi Alexandra Aja második hollywoodi rendezésében, és ez meglehetősen komikusnak hat, lévén a MIRRORS egészen más zsánert jár körbe, mint a ketyegő akciósorozat. Kiefer tükrökre lövöldöz, három percenként recsegi azt, hogy "Damn it!" és még egy apácára is fegyvert fog - természetesen a nagyobb jó érdekében. És ez még csak a kisebbik rossz: Alexandra Aja és szokásos írótársa, Grégory Levasseur annyira elslamposkodta a horror humán részét, hogy a kínosan esetlen "jellemárnyalás" (a Sutherland által alakított Ben Carson alkoholproblémája, valamint az ennek köszönhetően elveszített családja és munkája) az AngryAlien mókás nyuszifilmjeit idézi: egy kétperces jelenetben Carsonnak sikerül lezavarnia a feleségével 1 db "megváltoztam", 1 db "Jack Torrance öccse vagyok" és 1 db "szeretlek, hiányzol, adj még egy esélyt" figurát.

A rendező fiatalos sietsége bizonyos szinten érthető (bár elszomorító, hogy pont a jó horrorfilmek egyik alapszabályát hagyja figyelmen kívül, azaz az áldozat fontosabb, mint a mumus): alig várja, hogy a tükrökkel teli kísértetáruházba cipelje a nézőt, ahol válogatott rémségekkel borogossa meg a kukoricás zacskókat. Innen ered a film másik nagy problémája: a MIRRORS eredetileg egy 2003-as koreai horror (INTO THE MIRROR) alapján készült, azaz követi az ázsiában oly divatos "mindennapos dolgok terrorja" nyomvonalat, de meglehetősen lazán. Aja ugyanis legalább annyira szeretne trendinek, mint a 70-es éveket megidézve okkultistának látszani, a paranoia vonalról nem is beszélve. Ennyi alkotóelemből pedig nem igazán akar kisülni az élvezetes horrortorta.

A gore a tőle megszokotthoz képest visszafogottabb, de szinte biztos vagyok abban, hogy DVD-n jön majd egy unrated változat, amelyben többek között Amy Smart is tovább tépi a száját.

Noha Ron Howard azon rendezők közé tartozik, kiknek filmjeire minden elvárástól mentesen ülhetünk be a moziba, s a The Queent, no meg a The Other Boleyn Girlt jegyző szkriptor, Peter Morgan személye sem emeli meg túlságosan a pulzusomat, de ez a film akár még érdekes is lehet. A trailerről AE már hírt adott nem is olyan régen, most pedig itt egy - a Before the Devil Knows You're Dead, és még vagy harminc film plakátjára hajazó poszter. Ettől függetlenül az biztos, hogy ez lesz az első Ron Howard film, amiért meglátogatom a szomszédos multiplexet.

Ötfős csapatunkat nem kis meglepetés érte, mikor szembe találta magát a hangzatos névre hallgató Arenával, ami még véletlenül sem emlékeztet az ezzel a szóval általában megtisztelt létesítményekre - hacsak annyiban nem, hogy egy erősebb buli esetén sportot lehet űzni a túlélésből.... Az irónia esete foroghat fenn, ugyanis a Gasometertől nem messze található zenés-táncos klubnál lepukkantabbat én még nem láttam, mióta a Party Túra jó pár évvel ezelőtt lehúzta a rolót. Szerintem a hely szellemét remekül illusztrálja eme snapshot, amit az árnyékszobában lőttem:

Persze, a placc maga "fuck cares" kategória a fellépő fényében, amely eddig magáénak tudhatja az év albuma címet - a Vantage Point ugyanis legalább 4 zseniális és minimum másik 4 zseniális-közeli dallal bír. Szerencsémre(?) én már akkor ismerkedtem meg közelebbről a belga dEUS-szal, mikor a zenekar kijött az állítólagos őrületből és nyilvánvaló tehetségét épkézláb dalok formájában tálalta. Az "ős-iSTEN-rajongók" természetesen felháborodhatnak, mint valószínűleg a The Ideal Crash megjelenésekor tették, szívük joga, mindenesetre tegnap este a régi és új dEUS találkozott egymással, s jelentem, közelebbi rokonságot mutatnak egymással, mint gondolni mertem volna.

Az Arenában 5-600 ember zsúfolódott össze: kicsik és nagyok, de főleg az utóbbiak. A sör jó szar volt - még szerencse, hogy kijelölt sofőrként inkább almaszószt szlopáltam (Ausztriában mi mást?) -, az előzenekar (a brit Sennen) viszont egészen rendben volt, habár a korai Radioheadet idéző szívfájdalommal és magas hangokkal vegyes ének vs. gitárzúzás tényleg mintha évtizedet tévesztett volna.

A dEUS nem sokkal 9 előtt indított, nem ősrobbanással - mert hát biztosan a fejünkre omlott volna az Arena homlokzata -, hanem a Slow című nótával. A belga ötös remek koncertzenekar, a szó hagyományos értelmében véve, hisz nem viszik túlzásba a kommunikálást, néhány izzón kívül nincsenek showelemek se, viszont maximálisan rágyúrnak arra, hogy zenéjükkel megtalálják a közönséget; jól érzik magukat a színpadon, s ha ők is, hát mi is.

Az osztrákokat azért nem könnyű mozgásra bírni: de ez már így lesz, míg le nem rohanjuk őket tankokkal, vagy valami hasonló. A dEUS meglehetősen kevés új dalhoz nyúl (nincs se When She Comes Down, se Eternal Woman, de még Is A Robot se, ami miatt sírok, elhangzik viszont az Oh Your God, a The Architect, a Smokers Reflect és az őrületesen jó Favourite Game, amit elejétől végéig lefilmezek, mert muszáj), ugyanakkor nem keveset időzik a múltban (az első visszatapsot a Sud & Soda rendesen kinyújtott koncertváltozata előzi meg), de még a jövőbe is bepillantást - egy dal erejéig, aminek a címét sikeresen elfelejtettem, bocsánat.

Öreg ember nem vénember - ez a mikrofon mindkét oldalán beigazolódik. Mérleg: két visszataps (utolsó szám: For The Roses), 105 percnyi zenei felfrissülés és némi hiányérzet (a gitárriffek szólhattak volna eréjesebben is).

Napjainkban a filmipar, illetőleg a filmművészet kincsként ragadja meg a sablonos történetek sokaságát, és fókuszál bennük azokra a dolgokra, melyek egy másik tolmácsolásban elsorvadtak volna. Mundruczó Kornél díjvadász gyermeke tökéletes példája ezen módszernek, irányzatnak. A Delta elvileg vérfertőzésről szól, gyakorlati síkon azonban szemmel láthatóan egészen más dolgok foglalkoztatják igazán. A testvérek közti viszony, és az abból fakadó dilemmák csupán sematikusan kerülnek a vászonra, míg az igazi középpont az a konzervatív világ mely minden fajta devianciára a szeme sarkából tekint, ám saját erkölcstelensége felett előszertettel húny szemet. A koncepció ígéretes, viszont annak életrekeltésében hibatenger burjánzik.

Mundruczó szemmel láthatóan megtanulta a magyar filmes leckét, miszerint a dialóg nem számít, s csak az idő kitöltésére szolgál. A tézis alapvető támadhatóságára nem térnék ki, azonban a benne rejlő féligazságot, vagy inkább lehetőséet megragadva még mindig készülhet remekmű, hisz a hallgatás lehet jelentőségteljesebb a trécselésnél (Kim Ki-Duk: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél...és Tavasz), viszont az érdemi dialógusok hiánya olyannyira kiszakítja a nézőt a karfák biztonságos öleléséből, hogy a klasszikus dramaturgia és klisék egyik pilanatról a másikra történő előhúzása kiábrándító élményként hat, a Delta pedig ilyen szempontból kaotikus. Nincs sok mesélni valója, már az első képkockájával megkezdi a néző elidegenítését, vértelen karakterei elől, melyekkel képtelenség azonosulni, festői tájképekbe menekül.

Én pedig érzem a vérszagot, és tudom, a Delta haldoklik, ám a tudatosság gyanúja egészen a befejezésig fennáll. Az utolsó néhány szekvencia kezdetéig a Delta elbiceg sebzetten, mankójaként pazar képei szolgálnak, noha a csendet használni képtelen, nyelve pedig nincsen. Mundruczó azonban ekkor beleállítja a fejszét szerelemgyerekének hátába, egy az amúgy is gyenge lábakon álló, vagy inkább csak ingó koncepciót érő nagy erejű parasztlengővel, mikor egyszerű fogással próbál érzelmi reakciót kifacsarni publikumból. Az elidegenítés és kizárás befejeztével a szimpátiánk után kutat, ám ezt is csak olyan, nem túl nagy intenzitással, ahogyan a téma által felvetett dilemmák bemutatására törekedett.

Szabálytalan elégiából szabályosan alpári kulturszemét válik, a néző lelke pedig, amely pár perccel korábban még transzcendentális állapotban lebegett valahol a mozi mennyezetét nyaldosva, hirtelen visszaugrik helyére, és kínos kérdéseket szegez a filmnek. A Delta pedig hallgat, és hallgatása épp olyan zavarba ejtő mint a fentebbi barokkos körmondatok.

Korábban már pedzegettem a DM újabb magyarországi fellépését, most már pontos dátummal is tudok szolgálni:

2009. június 23 @ Puskás Ferenc Stadion.

A banda gigászi színpaddal, elképesztő látványshowval készül a tavasz elején megjelenő új albumuk kapcsán induló turnéra. A jegyek árusítása október 28-tól indul.

Nagy örömmel tölt el, mikor egy arra érdemes magyar filmet bástyázhatok körbe babérlevelekkel. Ez úgy 2-3 évente egyszer szokott bekövetkezni, szóval nem igazán tudom, mivel van a gond: az identitásommal vagy a közpénzek elosztásával...

A NYOMOZÓ - jó magyar szokáshoz híven - zsánerek között ugráló rendezői bemutatkozás, de ha Gigor Attila további filmjei is hasonló formát öltenek, akkor visszamenőleg nyugodtan címezheted szerzői filmnek is, az amúgy is jobban néz ki a rezümén. A hányattatott sorsú magyar filmre az már nem annyira jellemző, hogy recenzióm tárgya kalandozásai ellenére egységes darab benyomását kelti, amelyben a műfaji változatosság inkább egyfajta játékként van jelen a történet kifejtése mellett, amely egyszeri nézőben az életszerűség érzetét kelti, míg a realitás érzékelésével hadilábon álló filmrajongó :) azon filózhat, hogy melyek azok a fő irányvonalak és alkotók, melyek Gigorra hatottak forgatás közben.

Hisz a címszereplő - aki foglalkozására tekintve korboncnok - kiköpött Kitano: alapjáraton keveset beszél, keveset cselekszik, igazi kívülálló, nem szereti az embereket, de ért hozzájuk. Tudja, mi mozgatja őket - s nem feltétlenül fizikai értelemben, ami szakmai alapkövetelmény, ugyebár. És még az arca is rángatózik.

A film alaptézise ismerős lehet minden sokadik noirból: a mogorva boncmestert felbérli egy titokzatos idegen, hogy öljön meg egy ismeretlen férfit, az antihős elvégzi a küldetést, amiről aztán hamarosan kiderül, hogy egy jóval nagyobb volumenű konspiráció mozgatórugója, s bejön a képbe mindenféle rosszarcú, a rendőrség, egy (vagy több) végzet asszonya és a nagy dohány is.

A kellő időközönként fordulatokkal frissített, nem túl bonyolult és nem is nagyot csattanó sztori inkább alibi a játékhoz: Gigor a Coen-fivérekre jellemző abszurditással vértezi fel művét, elsősorban főhősét, aki vaskos szélsőségében olyan hatást kelt, mintha nem is erről a bolygóról jött volna, ugyanakkor ironikus embertípusként is felfogható. A párbeszédek is coeni vízekre eveznek, hisz minden szótagnak, minden hangsúlynak előre elrendelt szerepe van, míg a figura képzelgései Allan Ball SIX FEET UNDER-jét dolgozzák meg (nem beszélve munkájáról, per se). A film viszont jó pár szokatlanul egyéni ízzel is szolgál, csak úgy mint a paradicsomos kóla. Ezek közé tartozik az a jelenet, amelyben az antihős a film utolsó harmadában egy auditóriumban beszélget valamennyi szereplőjével - élővel és holttal, fontossal és statisztával egyetemben -, de a CSALÁDI KÖR-rel szemben ez a szcéna nem a megfelelő tanulság, esetleg a tettes színpadias leleplezéséről szól, hanem a töprengő nyomozó gondolatainak zseniális megjelenítéséről.

Majd minden bekezdésben a címszereplőnél kötöttem ki; nem véletlenül: Anger Zsolt jelenti A NYOMOZÓ szívét, lelkét. Alakítását méltán jutalmazta a Filmszemle: itt és most én is megelőlegezek neki egy Golden Action Boy-t.

A csúcson
A fene se tudja már, hanyadjára jönnek be a beszélő vagy nem is beszélő kutyák a Disney stúdiónak. A BEVERLY HILLS CHIHUAHUA figyelemre méltó 29 millió dollárt gyűjtött a hétvégén, magabiztosan vezetve a tömörülő mezőnyt. Ezzel az összeggel biztosította azt is, hogy magasan felülmúlja az idei október első hete a tavalyit, ami jó ómen a további hetekre nézve is. A csivavás családi matinénak még javára írható, hogy relatíve magas, 44%-os értékelésen áll a Rotten Tomatoes-on (noha csak félszáz vélemény alapján), és mivel a hasonló közönséget megcélzó MADAGASZKÁR 2-ig még bő egy hónap van hátra, nincsen semmi akadálya annak, hogy százmillió felett végezzen Raja Gosnell kutyulmánya.

A Walt Disney Pictures kutyás produkció észak-amerikai bevétel szerint, 1990-2008
1. 101 kiskutya ($136,2M)
2. Kutyahideg ($81,6M)
3. Kutyabajnok ($81,2M)
4. 102 kiskutya ($67,0M)
5. Összekutyulva ($61,1M)
6. Ultrakopó ($43,8M)
7. Úton hazafelé ($41,8M)
8. Fehér Agyar ($34,8M)
9. Úton hazafelé 2: Elveszve San Franciscóban ($32,8M)
10. Beverly Hills Chihuahua ($29,3M)

További új országos bemutatók
Harmadik helyre került a NICK AND NORAH'S INFINITE PLAYLIST című romantikus film, 11 millió dollárral. A túlnyomó részt pozitív visszajelzésekben részesített produkció feltételezhetően még sokáig szem előtt lesz, és akár a 35 milliót is elérheti a Sony bemutatója. A limitált vetítések után sikeresen országos babérokra törő filmek ritka táborát szítja Ed Harris második rendezése, az APPALOOSA című western. A film ugyan világot nem váltott, de az ötödik helyen elért 5 millió dollár 1045 moziból a további box office kilátások szempontjából reménykeltő eredmény. A New Line produkciója ha nem is kiváló, de mindenképpen jó fogadtatásban részesült az újságírók részéről is, így megérdemli, hogy sokan felfigyeljenek rá, és 25 millió fölé jusson. Pozitív megítélés illeti még a csak 502 moziban játszott RELIGULOUS című dokumentumfilm szereplését, amely 3,4 millióval kapaszkodott fel a 10. helyre. A BORAT rendezőjének filmjében Bill Maher vet feltehetőleg kritikától nem mentes pillantást a világban most jelenlévő vallásokra. A Lionsgate terjesztése tízmillió fölötti végcélt tűzhet maga elé.

A további négy (!!!) bemutató már egészen siralmas képet fest. A kilencedik helyen debütált AN AMERICAL CAROLtól ugyan senki nem várta, hogy dobogóra hág, ám 3,7 millió dollárt takaró 2300 dolláros átlaga csak gyenge közepesnek minősíthető. A Vivendi Entertainment a RELIGULOUSéhoz hasonló jövőt remélhet gyermekétől. A Universal alig több mint ezer filmszínházban mutatta be FLASH OF GENIUS című alkotását, amelyben Greg Kinnear egy olyan férfit játszik, aki szembemegy egy detroiti autógyárral, akik állítása szerint ellopták egy találmánya ötletét. A filmet hűvös érdektelenség övezte, hiszen csupán 2,3 millió dollár gyűlt össze három nap alatt; mivel a vélemények a filmről jó esetben is csak közepesek - de nem ellhallgatva a főszereplő kiemelkedő teljesítményét -, nincs, ami segítene neki 6-7 milliónál messzebbre jutni. Hiába az újravágás, hiába a bemutató halogatása, a BLINDNESS is teljes elutasításra talált. 2 millió dolláros bevétele alig jelent többet ezer dollárnál mozinként, így a Miramaxnak nagyon gyorsan ki kell találnia valamit, hogy ne vesszen a süllyesztőbe és ezáltal a látókörön kívülre a film a díjszezon beköszöntével. Gyors visszaesés várható a gyenge kezdés után, így 5-6 milliót várhatunk el a jobb sorsra érdemes Fernando Meirelles-műtől. A legrosszabbul azonban kétségtelenül az MGM járt a HOW TO LOSE FRIENDS AND ALIENATE PEOPLE című brit komédiával. A kritikusok által nagy tömegben elutasított vígjáték a 19. helyig jutott 1,4 millióval, ami pusztán nyolcszáz dollárra fordítható le teátrumonként.

Korábbi filmek
Remekül tartja magát a múlt hét nyertese, a SASSZEM; a film 54 millió felett zárja 10. napját. A zsúfoltság hozományaként számos film súlyos moziszám- és bevételveszteséget kénytelen elkönyvelni, utóbbi különösen igaz az IGORra (több mint kétharmados zuhanás), lévén közönsége átpártolt a Disney új belépőjéhez.

Ami jön
Újabb öt film mérettetik meg, köztük a HAZUGSÁGOK HÁLÓJA és a SZIKRAVÁROS. Lesz még amerikaifoci és horror is, és szélesebb közönséget kíván megmozgatni a THE DUCHESS című brit kosztümös dráma is.

A Top 10
1. Beverly Hills Chihuahua ($29.3M/$29.3M)
2. Eagle Eye ($17.7M/$54.6M)
3. Nick and Norah's Infinite Playlist ($11.3M/$11.3M)
4. Nights in Rodanthe ($7.4M/$25.1M)
5. Appaloosa ($5.1M/$5.6M)
6. Lakeview Terrace ($4.6M/$32.2M)
7. Burn After Reading ($4.1M/$51.7M)
8. Fireproof ($4.0M/$12.4M)
9. An Americal Carol ($3.7M/$3.7M)
10. Religulous ($3.4M/$3.4M)

updated: 2008. október 7. 10:11