Igazából nem is tudom, miért szánok külön postot ennek a trailernek. Van benne A Szikla, egy csészealj, egy robot (olyasmi) és Hancock Jr, talán ezért.

Nem rossz dolog háromszor születni. James Bond legalább ennyiszer öltött új alakot. Nem az immár huszonkét részen keresztül futó filmes franchise színészváltásaira gondolok, hiszen Bond mindig is több volt egy embernél, nem számított az arc, mely a vodka martinit kéri, a körítés – a kütyük, a nők, az autók – fontosabb volt, a filmvásznon ez jelentette Bondot. Nem véletlenül toporzékoltak, tüntettek és pusztítottak a rajongók, mikor 2005-ben kiderült, Daniel Craig teheti magáévá az öltönyt (nem tette meg) és élesztheti újra a Brosnan-éra végére a lejtő legszélére taszított sorozatot (megtette). Nem tudták, hogy elhamarkodottan fikáznak: James Bond harmadik születése nem 2006-ban, hanem 2008 novemberében történt meg. A Quantum of Solaceben a 007-es ügynök végre az lehet, akinek Ian Fleming megalkotta: egy nyers erővel törtető, tesztoszteronnal fűtött férfiállat. A hangsúly az állaton van.

Néhány nappal ezelőtt AE az Eva Green és Daniel Craig közt zajló kisujj-dialógot nevezte a Casino Royale legcikisebb jelenetének – ezzel a döntéssel nem szeretnék vitatkozni, nehéz feladat lenne. Nekem azonban sokkal gyakrabban jut eszembe az a bizonyos zuhanyzós jelenet – tudod, a gorilla az esőben. Azóta is úgy érzem, nem tudták, merre menjenek a karakterrel: belevágtak az új, keményebb Bond megteremtésébe, de teljesen nem merték sziklaszilárdra írni – ez a bizonytalanság érződött Craig feszengő játékán is. A Quantum esetén szó sincs erről: a 007-esnek nem csak engedélye, vágya is van a gyilkolásra, lépteit hullák, romok és izgatott nők kísérik, őt viszont morális nihilje közepette mindez egy cseppet sem érdekli. Mindössze egyszer mosolyodik el – mikor a túlélés érdekében kell egy nőnek imponálnia. A többi csajt unalomból, fapofával csábítja el: erre más nem lenne képes (és még mondják, hogy ez a Bond nem sármőr). Ez az ügynök kemény, mint a szikla és sötét, mint az éjszaka. Eszköz csupán, de lelkes: kötelességtudatán kívül semmi más nem hajtja. Hiszen belül üres.

Haggisék szkriptjében ismét található néhány veszélyes momentum: az előző film végét vitató lelki dialógok a film legrosszabb részei közé tartoznak, nagy szerencse, hogy Craig már képes állást foglalni: játékából itt sem veszik ki a cinizmus és irónia, érzelmes vallomásai sokkal inkább tűnnek képmutatónak, mint őszintének. Szerencsére.

A fent említett jelenetek alapján merül fel a kérdés, hogy szándékos volt-e a karakter ilyen szintű dekonstrukciója. Haggis mindössze két órával az írósztrájk kezdete előtt fejezte be a forgatókönyvet, alapos munkára nem volt lehetősége, tehetsége pedig eddig is alaposan megkérdőjelezhető volt. Ez meg is látszik a Quantum történetén: Bond A-ból B-be utazgat, mindig a következő úticél nevét felfedezve, az időt pedig feszes combok és még feszesebb tűzpárbajok közt üti el. A mellékszereplők fáztak rá igazán: az úton útfélen hozzácsapódó Camille (Olga Kurylenko) a végkifejlet felé haladva isteni revelációként közli velünk első színre lépése óta egyértelmű indítékait, mindezt végtelenül idegesítő akcentusával, Gemma Artertonnal pedig nagyon csúnyán elbántak (ez a mondat tovább tartott, mint a szerepe).

Manapság az újraindított frencsájzok közepette lehetetlen elfeledkezni Christopher Nolanről és a Batman Beginsről, az első igazán sikeres rebootról. Az új Batman és Bond nem csak kezdőbetűjükben egyeznek: régen mindkét széria színes, ripacskodó gonoszairól volt híres, akikről az új kezdetek a címszereplőkre vitték a reflektort. A Dark Knight már ismét az ellenséget helyezte előtérbe, de Broccoliék nem tanultak az előző rész hibájából: A Mathieu Amalric által alakított Dominic Greene még Le Chiffre-t is alulmúlja, legalább annyira fenyegető, mint szegény nagyanyám (isten nyugosztalja) és annyira emlékezetes, mint egy átpálinkázott éjszaka. Bond helyében jól lekevertem volna neki egy pofont.

Míg az előző epizód készülésekor a főszereplő választását övezte heves vita, itt a direktor került a figyelem középpontjába. Marc Forstert még senki sem látta akciót rendezni. Jelentem: tud, de még mennyire. A Bourne-széria és Dan Bradley kézjegyei még mindig tetten érhetők, sok a közeli, sok a vágás, de a kamera kevesebbet mozog és néha már-már átlátható hosszúságú snittek is találhatóak az akciók közepén, az így keletkezett elegy az események sűrűjében terpeszkedő objektív közelséget ad. Az egyetlen gond, hogy a Casino Royalehoz hasonlóan itt is az első percekben lövik el a legtöbb puskaport: a nyitó autós, és azt követő gyalogos üldözés egyaránt lélegzetállító, még szerencse, hogy a köztük lévő halál unalmas főcím alatt bőven van időnk visszanyerni nyugalmunkat.

Apropó főcím: jelentem, vannak női sziluettek. Sőt, vicces női nevünk (mint az a stáblistából kiderül, a keresztnevét szégyellő MI6 ügynököt Strawberry Fieldsnek hívják) és Goldfinger-hommageunk is akad – mind a klasszikus Bondok előtt való tisztelgés jele. A Quantum of Solace egyesek szerint nem sok vizet zavar, gyorsan tovatűnő tucatmozi. Az én szememben egy eszmét rántottak le a földre, egy félistent alakítottak érző (pontosabban: érzéketlen) emberré – egy bájgúnárból csináltak férfit. A régmúlt akcióhősei idolok, elpusztíthatatlan motherfuckerek voltak: ma a kulcsszó az azonosulás, a jelen a tragikus hősöké. Jason Bourne keresztje az, hogy képes gyilkolni. James Bondé az, hogy élvezi is. És szerintem ennek felfedezése érdekesebb, mint egy huszadik alkalommal szajkózott bemutatkozás. 

1988-ban a brooklyni gettó közepén alakult egy banda: billy graziadei, bobby hambel gitárt, evan seinfeld basszusgitárt, danny schuler pedig dobverőket szorongatott. zenéjükben két eltérő zenei zsánert, a hip-hopot és a hardcore-t ragasztották össze a thrash metál jellemvonásainak segítségével. "debütáló" lemezükkel zenetörténelmet írtak. a kényes műfaji egyensúlyt az újdonság letaglózó ereje, és a dalszövegi metszet tartotta fenn, mivel mindkét zenei irányzat a pusztulásból kinövő dühös frusztráltságot és reménytelenséget hangsúlyozza.
az urban discipline méltán vált klasszikussá, a zenekar azonban mindenen keresztülzuhant, amin lehetett: állandó tag- és kiadócserék, személyes ellentétek, pénzhiány, függőségek, alkotói válság, negatív kritikai visszhang, középszerű, unalmas korongok, említést sem érdemlő szólókarrierek.
sokáig úgy tűnt, az együttesnek befellegzett, ám alapításuk 20 éves jubileumakor megtört a jég. billy, bobby, evan, és danny rádöbbentek arra, hogy együtt töltött éveik alatt létrehoztak 1 zseniális (urban discipline) és 2 remek (biohazard/state of the world address) sorlemezt, melyek világszerte ismertté tették a biohazard nevet.

2008. november 20.
diesel club, budapest

Alternatív beszámoló a Hotel Azúr szolgáltatásairól. 

Az ember normális esetben nyáron jön Siófokra. Aranypart, Ezüstpart, Palace, sült hekk és papírvékony palacsinta a strandon. Nagyjából mindenkinek ezek a klisék jutnak eszébe. Előre szeretném bocsátani, hogy én Dunakanyarban nyaraló gyerek vagyok, így a Balaton sosem volt szívügyem, nem is sokat jártam itt, de elismerem, hogy a tó gyönyörű, és mostanában még víz is van benne.

Hogy hogyan kerültünk pont a Hotel Azúrba annyi ugyanolyan szolgáltatást nyújtó wellness szálloda között? Az ok rendkívül prózai: tavaly kaptam bónuszként egy 2 éjszakás vouchert a cégemtől és most sikerült AE-vel egy olyan hétvégét találnunk, ami mindkettőnknek megfelelő volt.

Persze, jöttünk volna nyáron a Balaton Sound alatt, de akkor a voucheres vendégeket nem látják szívesen, mert a szálloda normál, teljes árat fizető vendégekkel van tele. El is nyomtunk AE-vel egy csendes &@{}@Łł$-t, mert nem is tudtunk volna klasszabb dolgot elképzelni, minthogy a Balaton Soundos fáradalmainkat ebben a remek wellness szállodában pihenjük ki, és mindezt ingyen.. Nem, ez tényleg sok lett volna a jóból.

Mivel ez a szálloda sokáig cégcsoportunké volt, így volt szerencsém már néhányszor itt lenni, de azoknak a tartozódásoknak vajmi kevés köze volt a wellnesshez és feltöltődéshez, mivel a standard program az első esti kemény berúgás után a másnapi medencés és szaunás józanodás volt. Így ahelyett, hogy testünket méregtelenítettük és felfrissítettük volna, még sokkal leharcoltabban érkeztünk vissza Budapestre, de abban mindig egyetértettünk, hogy remekül éreztük magunkat, hiszen ki kívánna jobb másnapot, mint egy felfújt tömlőn keringeni körbe-körbe a medencében enyhe hányingerrel, de bárgyú mosollyal az arcunkon? CSODÁLATOS.

Aki elég rutinos már, az hétköznap jön ilyen helyre, mert hétvégén minden megtelik családos-gyerekes packages vendégekkel, ami azt jelenti, hogy a reggelinél másodpercenként áll eléd egy paraszt, hogy kivegye előtted az utolsó porszemnyi rántottát (ti is észrevettétek, hogy a magyar nem az a sorban állós típus?), a medencében másodpercenként ugrik a fejedre egy kisköcsög, ja, és persze hangoskodnak és sikongatnak, amikor relaxálnál. Ilyenkor esélyed sincs a gőzbe vagy a szaunába bejutni, hiába van belőlük vagy 4 féle.

Ne értsetek félre, nem vagyok családellenes, csak igyekszem jó tanácsokkal szolgálni azoknak, akik nem ingyen vetődnek ide, hanem kifizetnek egy valag pénzt abban a reményben, hogy pihennek két napot. Don’t even think about it!!

Mivel kevés szabadságom van, így szombattól hétfőig jöttünk, szombaton a leírt tömegjelenetekbe botlottunk, nem is nagyon toltuk ki az orrunkat a szobából, ami tágas és szuperül felszerelt, de vasárnap délben már nagyon kevesen voltak és még úszni is lehetett, ami szombaton illuzórikus lett volna.

Pénzt nem kímélve AE beiratkozott egy thai és egy shiatsu masszázsra, én beértem egy rövidített (butított) thai masszázzsal. Megint csak ismételni tudom magam, bámulatos, ahogy egy 140 centis 40 kilós kiscsaj szupererős kezekkel, könyökkel, lábujjakkal ill testének teljes súlyával kínoz, és, ezért a kedves kliens mosolyogva fizet, majd új időpontot kér. Miért vagyunk ilyen elcseszettül mazochisták? AE szerint a shiatsu jobb volt, mint a thai masszázs, így kénytelen leszek kipróbálni, bár, ha férfi lennék, minimum olyan törődést várnék el, mint amit Brenda adott egy vendégének a Sírhant Művekben… :)

A várakozásnak vége. Bemutatkozik az első igazi STAR TREK trailer, s úgy tűnik, J.J. Abrams tényleg nem hazudott azzal a kijelentéssel, hogy ez a film nem a Star Trek szerelmeseinek készül, hanem a filmek szerelmeseinek. Hatalmas nagy adag popcornnal ülök majd be rá. (HD-ben itt.) 

Gondoltam, feldobom a hétfőt egy játékkal. Néha, amikor órákon át görnyedek a monitor előtt, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, ilyenkor jól jönnek ezek a kis programok. Kezdjük egy flash alapú programmal. Az ilyen játékok előnyei, hogy nem kell őket telepíteni, és a segítségükkel túlélhetünk például egy unalmas számtech órát. A titkárnők is tehetnek vele egy próbát, a passziánsz helyett:)

Az első játék a Fantastic Contraption, ez egy logikai-építgetős cucc, ahol a kis piros alakzatot kell eljuttatni a célterületre. Talán a The Incredible Machinesre hasonlít a legjobban. Az irányítást szokni kell, de ebben segít a pár gyakorló pálya, és ha belejöttünk, letehetetlen. Az egyik legjobb dolog az benne, hogy megnézhetjük mások megoldásait is, és elmenthetjük a sajátjainkat. Illetve pár dollár befizetése árán, mi is építhetünk pályákat. A vége már igazi kihívást jelent, próbáljátok ki. Klikk a képre!  (U. i.: következő játék csak a jövőhéten lesz, ez kitart addig:D)

A Mátyás tér lakói mára már életünk részeivé váltak, minden este várjuk a meglepõ fordulatokkal fûszerezett történetet, aggódva figyeljük Claudia vagy Miklós cselszövéseit, és teljes szívünkkel drukkolunk a szerelmespárokért.

A Barátok közt sorozat hatalmas rajongótáborának kedveskedünk a sorozat 10 éves fennállásának alkalmából egy átfogó, színes és extrákkal teli különleges kiadással, melybõl rendkívül érdekes dolgok derülnek ki! A régóta várt DVD nem hiányozhat a sorozatot szeretõk polcáról!


Az ahított kiadvány november 15-én jelenik meg, méghozzá slipcase csomagolásban. A korongon szerepel majd a legendás legeslegeslegelső rész, választhatunk audiokommentárt, és karaokre funkciót is. Mindez nagyon baráti áron. A BD megjelenésről egyelőre nincs információm.

sziasztok! én voltam az egyik a szerencsés, aki (ae és zsé helyett) képviselhette országunkat prágában, a nyári metallica-koncerten. akkori élménybeszámolóm sokak tetszését elnyerte, így ae meghívott eme remek blogba szerkesztőnek. ezúton köszönöm a lehetőséget, remélem, szeretni fogjátok az írásaimat. a felütés stílszerűen koncertbeszámoló lesz. :)

sokezer ember tépett ki hajcsomókat valamikor augusztus közepén a sziget nagyszínpada előtt, mert a zárónap egyik legizgalmasabb fellépője lemondta a giget. az ok meglehetősen prózai volt: az effekteket szállító kamion balesetett szenvedett. én szerencsésnek mondhatom magam, mert a csütörtök (kaiser chiefs/jamiroquai/modeselektor) és a vasárnap (pendulum/justice) közül végül az előbbit választottam. (természetesen a szombat nem volt kérdés :). jó döntés volt.
november 7-én viszont történt egy kisebbfajta csoda: az együttes egy villámturné keretein belül bepótolta az elmaradt fellépést a máv vasúttörténeti parkban.

a hely ugyan egzotikus, de eléggé kiesik a belvárostól, így minden flyer elsősorban a megközelíthetőségi lehetőségeket hirdette. fél 11 környékén sikerült lekászálódnom a 30-as buszról valahol ott, ahol már a fű sem zöld, de meglepően gyorsan bejutottam a körszelet alaprajzú múzeumcsarnokba. ennek egyik végében állították fel a színpadot, és nem messze tőle a keverőpultot. az előzenekarként funkcionáló dj durva breakbeat-techno kottákat kevert, és egyúttal tesztelte az elképesztően brutális meyer hangfalrendszer teljesítőképességét. a hangzásról legyen elég annyi, hogy effektíve nem tudtam telefonálni sehol az épületben, sms-párbajt kellett vívnom, mire rátaláltam a n-re, és a többi ismerősre. :)

a tömeget jobbára kiforratlan (zenei) ízléssel rendelkező fiatalok, divatarcok alkották, az átlagéletkor alig lehetett több 25 évnél. jelentem, kellemesen csalódtam, kiváló közönséget alkottunk, akik tényleg egy borzalmasan nagyot akartak bulizni. sehol nem volt cigit pöfékelő, sörrel kardozó díszpéldány, ami őszintén meglepett.

a dj 11 körül lepattant, a hangosítást megzabolázták, a technikusok pedig a mi tombolásunk közepette végeztek egy utolsó tereprendezést.

fél 12-kor hirtelen fény le/hang le, amire a közönség (köztük én is) euforikus kiabálással válaszolt. a srácok a legnagyobb lelki nyugalommal begyalogoltak, integettek egyet, kodish leült a dob mögé, gareth, perry felvették a gitárt, rob, paul beálltak a pultokhoz, ben mikrofont ragadott, összenéztek, majd nyomtak 100 perc vegytiszta "meghalást".

nagyon szerettem a hold your colour frissességét, újszerűségét, változatosságát, és részben igazat adok azoknak, akik az in silicót visszalépésnek érzik. a hyc után kísérletezgethettek volna tovább, de ők ezzel szemben megragadták a lemez leghúzósabb elemeit, és kijelölték a haladási irányt. a dnb-elektronica-rock fúziójával létrejött follow-up azonban csak első pillantásra könnyen megfogható. aki mélyebbre ás, észreveheti, hogy a rockzene egészen komoly spektruma képviselteti magát a glamtől a psychedelikán át egészen a funk rockig. az irányzatok jelenléte kellően implicit, többnyire összeragadnak a techno beatekkel és a karcoló dobbasszus alappal. az is kimunkáltsága ellenére mégis unalmasabbnak hat, mivel kisebb zenei palettán ugrál, de összességében ettől még remek korong marad. a koncert győzött meg arról, mennyire igazam van: a hangszerek, és a mögötte álló/ülő kiváló zenészek minden dalt szó szerint életre keltettek és unikummá varázsoltak. két lemezük alapanyagából a leghatásosabb dalokat csokorba fűzve ütős setlist született: a showdowntól a granite-ig nem volt megállás.

az intro futamaira azonnal robbant a közönség, de nem alakult ki sem prés sem vad lökdösődés, mint amit a prodigy ölésein megszoktam. mindenki csak addig őrült meg, amíg nagyon nem ugrott/rohant/vágódott a másikba, de addig teljesen (ahogy én is :). a súlyos jammelés simán működött volna egy metálkoncerten is, de ekkor kodish magához ragadta a kezdeményezést: rohamtempóra gyorsította a püfölést, hogy a showdown leigázhasson minket. a hangosítás derekasan állta a próbát, végig tiszta, de irgalmatlanul erős maradt. az elektromos beatek átszaggatták a lábdob/basszusgitár dübörgését, hogy mindenki együtt "énekelhesse" őket. hivatalos olvasatban ben ugyan mc, de koncerten sokkal inkább frontember: amellett, hogy végigzúzta/ugrálta a giget, akkora show-t hergelt ki belőlünk is, hogy öröm volt nézni. az első adandó alkalommal elnézést kért a szigetes fiaskóért, budapestet kiabált (tudta hol van, piros pont), és használhatatlanná tette a hangszálainkat.

a fasten your seatbelt élőben fele annyit sem finomkodik, mint a korongon: a húrosok gondoskodtak a karcolásról, kodish a száguldó ütemről, mi pedig a dallam üvöltéséről. nem mertem elhinni, hogy a voodoo people a setlist része, ezért először itt hagyta el az ajkam az "atyaúristen" kifejezés, amit később néhányszor azért meg kellett ismételnem. mit mondhatnék: az eredetit kétszer sikerült át(inkább túl)élnem, de ez valami egészen újszerű élmény volt. a dal klasszikus, a feldolgozás pedig hihetetlenül dögös. életem egyik legjobb tribute-je, nem kérdés.
a mutinynek hála rob a szintetizátort gitárra cserélve beállt vokálozni, így a trióvá duzzadt húros szekció glam rockos pattogása gond nélkül a padlóba vágott mindenkit. a kedvenc dalom, a girl in fire lassú, akusztikus gitáros szólamai eleinte minimális pihenőt engedélyeztek, hogy aztán kitáncolhassuk magunkat a belendülő tempóra.

az est egyik csúcspontját a propane nightmares jelentette, amit még a kerrang! (metálos szaklap) is jelölt az év legjobb dala címére. egy emberként dúdoltuk a fúvós kezdést, majd a dalszöveget, a beinduló dobnál mindenkiben tízszereződött az adrenalintermelés, a vezérmotívum megjelenésél pedig már nem volt kérdés, hogy a közönségből hány ember fog egyszerre elszakadni a talajtól (mindenki :).

a funkos the other side-ban a torzított (daft punkot idéző) vokált zseniális gitár- és basszusgitárszólamok egészítették ki. nem véletlenül választották ezt a dalt az is 3. kislemezének. a jellegben és felépítésben is hasonló hyc-duót (blood sugar/slam) szinte összeragasztották, hogy az eltalált beatek és erőteljes riffek vállvetve intézhessenek támadást a hallgatóság ellen. a sorba tökéletesen illeszkedő granite volt a záródal. egyszerre foglalta össze, ismételte meg és fokozta mindazt a vérprofizmust, fehérizzásig fűtött hangulatot, amit a zenekar megállás nélkül művelt. annyira szétcsapták a közönséget, hogy alig tudtunk ráadásért kiabálni.

encore gyanánt a hold your coulourt játszották, ami annyira jó, hogy már nem is írom le, mennyire. a kiégő szólamok után a zenekar tagjai összeölelkezve megköszönték a részvételt, mi pedig visszazuhantunk a padlóra.

sokak szerint a pendulum trendkövető, zenéjük divatot teremt, ami miatt szükségszerűen bukni fognak, ha nem újulnak meg, nem keresnek új muzikális utakat. nos, ha a halhatatlanság nem is jön össze, most egyértelműen a csúcson vannak, szenzációs giget nyomtak, mi pedig n-nel fantasztikusan éreztük magunkat. akik kimaradtak, sajnálhatják, mert én mindig mosolyogva fogok emlékezni erre az estére.

a képek forrása: pulzar

Kritika nincs (még), de van egy új poszterünk, tiszta égő.

A csúcson
Hamarosan nagyon népszerű dolog lesz Hollywoodban a "rebootolás". Az ábra szerint mindegy, hogy hamvaiból támasztanak fel egy egykor sikeres franchise-t, vagy épp a csúcson lévőt indítják újra, egy nézőkedvenc első rész után a második eszméletlen dolgokra lesz képes. A QUANTUM CSENDJE (Quantum of Solace) minden korábbi Bond-filmet elhomályosít az amerikai jegypénztáraknál 67 milliós nyitányával, ami majd' 20 ezer dolláros mozinkénti átlagot takar. Már a pénteken gyűjtött 27 millió ráver az ARANYSZEM és A HOLNAP MARKÁBAN első hétvégéjére (persze csak bevétel terén), s közel duplája a CASINO ROYALE azonos adatának. A (szigorúan vett) akciófilm műfajában is meginogott az élboly - ami azt illeti, ez a Bond-film sokkal közelebb áll az akciófilmhez, mint bármely korábbi, és ez nem feltétlenül jó -; A BOURNE-ULTIMÁTUM számára kis híján eljött a trónfosztás (nem egy momentumát ellenben újrahasznosították a QoS készítői). A Sony filmjének eredménye így 200 millió dollár körüli véget sugall, azonban, ahogy az előző epizódot segítette a jó szájhagyomány és kritikai visszhang, úgy szabhatnak gátat Marc Forster rendezésének a felemás nézői vélemények; ugyanakkor, az újságíróknak még így is kétharmada adott legalább 6 pontot a filmre a Rotten Tomatoes szerint (emellett a Certified Fresh jelzést is kiérdemelte). Egy szó mint száz, James Bond negyvenöt évvel a filmvászonra lépése után népszerűbb mint valaha, így A QUANTUM CSENDJE világszerte akár 750 millió dollárt is kereshet.

Korábbi filmek
Daniel Craig mindenen és mindenkin átgázoló terminátor-alakítását a régebben műsoron lévő filmek határozottan megérezték. A MADAGASZKÁR 2 a második helyre csúszott vissza, jó második víkenddel. A Paramount/DreamWorks bemutatója kiemelkedő siker, hiszen az első hetét 80 millió felett zárta, ami most 116 millióra növekedett. Ez 16%-os előny az első részhez képest, de az elmúlt hétvégén premier előtt vetített BOLT várhatóan közrejátszik majd abban, hogy az arány csökkenjen, vagy akár megforduljon, hiszen a 2005-ös MADAGASZKÁR kiváló változási arányokat produkált heteken át. Nálunk mindenesetre az év legjobb nyitányát villantotta a film, ami a UIP-nak már kétszer is sikerült korábban az INDIANA JONES ÉS A KRISTÁLYKOPONYA KIRÁLYSÁGA és a MAMMA MIA! révén. A MADAGASZKÁR 2 nemzetközi bemutatói december elején koncentrálódnak, a sort pedig Japán zárja márciusban. Minden bizonnyal meghaladja majd a folytatás bevétele az első rész Észak-Amerikán kívüli 340 millióját. A számkivetett állatok és az angol titkosügynök együtt 100 millió dollár felett értékesítettek jegyeket a hétvégén; micsoda november lett volna ez, ha Harry Potter nem távozik jövő nyárra!

Ami jön
Két film maradt talpon november harmadik hetére. A BOLT a Disney soron következő egész estés filmje, 3D-vel megspékelve, míg az ALKONYAT egy újabb őrület(nek vélt) valami, amitől sokan sokat remélnek.

A Top 10
1. Quantum of Solace ($67.5M/$67.5M)
2. Madagascar: Escape 2 Africa ($35.0M/$116.9M)
3. Role Models ($11.2M/$37.6M)
4. High School Musical 3: Senior Year ($5.7M/$84.2M)
5. Changeling ($4.3M/$27.6M)
6. Zack and Miri Make a Porno ($3.1M/$26.5M)
7. Soul Men ($2.4M/$9.4M)
8. The Secret Life of Bees ($2.3M/$33.6M)
9. Saw V ($1.8M/$55.4M)
10. Beverly Hills Chihuahua ($1.6M/$90.9M)

updated: 2008. november 18. 14:59

A Paramount végre megemberelte magát és a számtalan WATCHMEN plakát mellé végre kidobott néhány (nem túl kreatív) BENJAMIN BUTTON posztert is. Plusz befutott végre a THE WRESTLER digitális változata.

Kedvenc varázslónk hatodik kalandja is újabb, hosszabb előzetest kapott, mely a Watchmen trailerrel ellentétben nem sokat tisztáz a sztoriból, de az alapművet is vélhetően többen pörgették végig - pedig a másikban képek is vannak! HD változatokért ide kattints, ha lusta vagy, alant nézelődhetsz, egyébként rövid vélemény: wow.

Ha van film, ami megérdemli a promót, akkor az ÁDÁM ALMÁI mindenképp. December 3-án jön DVD-n, korrekt áron (1.990 ft) és speckókkal (5.1-es magyar és eredeti hang, felirat, eredeti képarány), továbbá közel félórás werkfilmmel, előzetessel. A borítóba valakinek már sikerült belekötni, de szerintem nagyon összevan rakva. Belemászik az arcodba, mint a film.

A filmről már mindent leírtunk (még a befejezést is, kétszer). A lent látható új trailer a Quantum of Solace előtt debütált, és Snyder ígéretéhez híven ezúttal a sztoriból is felfed valamit (ezt derceto még megcáfolhatja). HD-verziót itt találsz.