Figyelem, tényleg elspoilereznek 100 filmet. De semmi vész, egy mozibuzi már látta mindet.
Figyelem, tényleg elspoilereznek 100 filmet. De semmi vész, egy mozibuzi már látta mindet.
Az idei Oscarra gyúrtak vele, végül nem tudták nézhetővé tenni összerakni időben. Az előzetes durván vonyít, Harrison Ford dühös pillantásait viszont nem lehet megunni.
A rombolásnál maradva: az új TDTESS előzetest elnézve Keanu már megint megmenti a világot.
A 10,000 B.C. után próbálok nem bedőlni Roland Emmerich újabb terraformáló meséjének - főleg, hogy ezt mintha már láttuk volna tőle korábban, csak nem ennyire túldimenzionált módon. Igen, még ő is képes rátenni egy péklapáttal. No mindegy, nézzétek (HD-ben itt):
Valamivel több, mint egy hónapja már látthattátok nálunk a Warner jövő évi blu-ray terveire vonatkozó promót, melyen minden cím eltörpült a "Fellowship of the Ring" felirat mellett. Akkor még semmit sem tudtunk a megjelenésekről, ma azonban új információk érkeztek.
Aminek örülünk:
- 2009 második felében a trilógia mindhárom része megjelenik bd-n.
- A bővített változatoknak PJ a dvd-megjelenéshez hasonlóan exluzív kiszerelést szán...
Aminek nem örülünk:
- ...melynek megjelenése a Hobbit mozis bemutatójával (2011 december) esik majd egybe. A jövő évi kiadványok csak a filmek mozis verzióját tartalmazzák majd.
Ez a legjobb esetben is két év várakozást jelent, jövőre tehát a polcok előtt sétálva az lesz a kérdés: a hátralévő hónapokban nagyobb részletességben vagy hosszabb ideig szeretnénk Középföldén utazni?
Ha esetleg nem győzöd kiívárni a Wall-E DVD/BD-megjelenést, íme a kiadványokon debütáló, vadi új, csuda vicces Burn-E kisfilm. (Figyelem, csak akkor nézd meg, ha már láttad a Wall-e-t!)
Nem, mintha bármelyik* eséllyel versenyezhetne a Pixar idei mesterművével, de a tisztesség azt kívánja, hogy prezentáljam az indulók listáját. íme:
*Már amelyiket láttam.
Te melyiknek adnád az Oscart?
Néha írunk más filmről is. Megígérjük.
A legújabb Watchmen képanyagot a Warner hat különböző filmes szájthoz szórta szét, de én testi épségemre ügyet sem vetve összevadásztam őket - azzal azonban még én sem tudtam mit kezdeni, hogy egyes oldalak a hozzájuk érkezett exluzív anyagot bélyegméretben teszik ki.
Az "elolvasom" mögött az összes képet megtekintheted!
Az alábbiakban a Fórum Hungary sajtóközleményét olvashatjátok:
D-WAR – Sárkányháború
november 27-től a mozikban
Színes, feliratos dél-koreai fantasy
BEMUTATÓ: 2008. november 27.
Egy koreai legenda szerint minden ötszáz évben az égiek kitüntetnek egy kígyót (azaz egy Imoogit) jócselekedeteiért, s átváltoztatják mennyei sárkánnyá, akinek az a feladata, hogy a Földön megtaláljon egy nagyhatalmú medált (Yeouijoo-t) mielőtt a gonosz sárkány rá nem akad. A történet az ősi Koreában kezdődik, ahol születik egy leánygyermek, Narin, kinek vállán egy sárkány alakú tetoválást lehet tisztán kivenni. Ő a kiválasztott, aki magában hordozza a medált (Yeouijoo-t). A rá ügyelő szerzetes kiképez egy fiatal fiút, Haramot, hogy óvja meg a lányt, és gondoskodjon róla, hogy az általa hordozott hatalom ne kerüljön rossz kézbe. A két fiatal természetesen egymásba szeret, ám harcuk tragédiával végződik, a gonosz elől menekülve egy szakadékba vetik magukat, s így az Imooginak várni kell, hogy a medál újra feltűnjön.Los Angeles, napjainkban. Ethan (Jason Behr – Grudge: Az átok), a fiatal riporter egy súlyos katasztrófa helyszínére érkezik a belvárosba. Mintha egy hatalmas lény pusztított volna ott. Ethan visszaemlékszik egy férfira, aki gyermekkorában megismertette vele a kígyó és a medál legendáját, és azt mondta neki, hogy eljön az idő, amikor meg kell majd találnia a medált. Kiderül, hogy Haram és Narin újjászülettek Ethan és egy Sarah nevű lány (Amanda Brooks – A spanom csaja) testében, így hősünknek nem sok ideje marad arra, hogy megtalálja Sarah-t, és hogy legyőzze a hatalmas sárkánysereget. Szerelme és az emberiség sorsa a tét.Dél-Korea filmgyártásában nagy hagyománya van a szörnyfilmeknek, Hyung-rae Shim pedig e tekintetben az egyik legelismertebb rendező. A D-War – Sárkányháború első nagyobb lélegzetvételű nemzetközi produkciója, melyben a legmodernebb CGI-technológiával életre keltett sárkányok már az Egyesült Államokban tombolnak.
Eredeti címe: D-War
Rendezte: Hyung-rae Shim
Szereplők: Jason Behr, Amanda Brooks, Robert Forster, Craig Robinson, Aimee Garcia
Írta: Hyung-rae Shim
Operatőr: Hubert Taczanowski
Zene: Steve Jablonsky
Vágó: Timothy Alverson
Látvány: Pamela B. Warner
Díszlet: Donald Elmblad
Jelmez: Niklas J. Palm
Producer: James B. Kang
Végrehajtó producerek: Woo-Taek Kim, Hyung-rae Shim
A SHOWBOX / MEDIAPLEX INC. bemutatja a YOUNGGU ART produkciójában / 2007.
Magyarországon forgalmazza a Fórum Hungary Kft.
A WATCHMEN tesztvetítéseiről kiszivárgott a hír, hogy a befejezés más lesz, mint a képregényben. A rajongók tombolnak, Zack Snyder sajátos stílusban hűti le őket. (SPOILER! - Jelöld ki a szöveget!)
A tintahal már akkor sem volt benne a forgatókönyvben, mikor először megkaptam. Egyetlen olyan változatban sem szerepelt, amit valaha láttam. Szerintem viszont elegáns megoldást találtak a tintahal problémájára, amiért én is lelkesedem. Legalább annyira rajongok a Watchmenért, mint bárki más, csak azt mondom, hogy ezt a dolgot már akkor másképp akartuk megoldani, mielőtt olvastam volna a forgatókönyvet. A rajongók teljesen odáig vannak a tintahal miatt, pedig inkább olyan jelenetek miatt kellene aggódniuk, mint a terhes nő lelövése vagy a "isten létezik és amerikai" mondat, hogy ezek benne lesznek-e a filmben. Ez az én véleményem, habár lehet, hogy én őrült vagyok.
Igen, ez egy olyan pillanat. Mikor valami elképesztően cool és friss és szexi dolog áll össze a kreatív elmékben, aztán a manifesztáció olyan röhejes, fáradt és aszexuális, mint ezek itt alant.
Most, hogy néhány óra választ csak el minket a 22. Bond bemutatójától, újra meg újra feldereng a CASINO ROYALE egyik legborzalmasabb jelenete - nem az, amelyben Craig kiemelkedik a habokból, s úgy fest, mint a főmumus a CLASH OF THE TITANS-ből, hanem az, amelyben a végig cool és eszes csajt alakító Eva Mendes (heyett Green - AE) egyszer csak kitálal, hogy ennyire, meg annyira imádja Bondot, s elkezdi mérlegelni a fréfiasságát (no nem a szó szoros értelmében).
Erről jut eszembe, hogy össze kellene gyűjteni ciki jeleneteket amúgy decens filmekben. Tudjátok, amikor Schindler matekozik a mandzsettájával, mikor David Strathairn benyögi a THE BOURNE ULTIMATUM-ban, hogy ennek az egésznek akkor lesz vége, ha "mi nyertünk", mintha valami focimeccset néznénk, vagy amikor Shia LeBouf liánozik az Elvis frizurás majmokkal. Szóval elő a cikikkel!
Most olvasom a Wikipedián, hogy a SlipKnoT tesz a trendre, s ezt a viszonyt már a kezdetek kezdetén kitalálták maguknak. Mindent értek. Csak így lehet publikálni egy ilyen őrületes vegyessalátát, amely a kemény gitárzenék valamennyi sarját megtapossa, kitépi, elhajítja, hogy aztán egy vadonat új hajtást ültessen helyére, hogy íme, tessék, így kell ezt csinálni.
Fogalmam sincs, hogy csinálják, de jól, az biztos, hisz itt vagyok én, szeretem, ha egy ütemsor (még inkább loop) néggyel osztható, a hangjegyek bitek formájában születnek és az sem baj, ha a fejem helyett a lábaimat ingerlik mozgásra, ez az album viszont úgy szívott fel, mint dagadt frank az osztrigát.
PsychoSocial
De nem csak az érzést nem tudom hová tenni, magát az albumot sem vagyok képes elhelyezni a stílustérképen: egy nálam sokkal okosabb ember - már ami a fémzenét illeti -, azt mondta a Psychosocial című nótára, hogy "parasztmetál", aztán a refrénnél ősmetálozott, s mikor egyszer csak félbevágódott a bpm, csak annyit mondott, "jó metál". És ezt a játékot tulajdonképpen bármelyik dalnál végigzongorázhattuk volna.
Azt hiszem, a banda egyszerre játszik az építésre és a rombolásra (dekonstuál és rekonstruál), a sorrend szabadon variálható. A végeredmény hihetetlenül egyben van, olyannyira, hogy így, 50 nappal az év vége előtt, három hónappal a megjelenés után kiosztok neki egy "az év albuma" plecsnit.
Beszélt