Csak egy új TV-spot, semmi extra. A poszt nyugodtan mehet a süllyesztőbe.

A korábbiakban már magasztaltuk az Amerikában májusban megjelenő T2 BD-t, de azt hiszem, mégsem onnan fogom berendelni, hanem Angliából. Hogy miért? Ezért:

Egyébként náluk is lesz koponya, méghozzá 85 fontért.

A Variety tegnap hivatalosan is megerősítette azt a pletykát, ami a napokban került fel a netre: a WATCHMEN Rorschachja, a LITTLE CHILDREN Oscar-jelöltje és a BAD NEWS BEARS egykori gyereksztárja, Jackie Earle Haley fogja magára ölteni Freddy Krueger koszos szerkóját a 2010-ben bemutatandó A NIGHTMARE ON ELM STREET újrájában. Bár a filmet az a Platinum Dunes szállítja, amely már jól kibabrált Bőrpofával (és a hírek szerint Jasonnel is), de ez a döntés mindenképp minőségi ugrást jelent (főleg a korábban felhozott Robert Knepperrel szemben). A rendezői székben Samuel Bayer kliprendező ül majd, aki dolgozott már a Metallicával, a Garbe-dzsal, Marilyn Mansonnal és a The Cranberrieszel. Nálam a film mostantól felkerült a várólistára.

Elhiszem én, hogy jó volt a tavalyi Extrawelt koncert, de egy pillanatra sem bántam meg, hogy aznap Squarepushert választottam. Tom Jenkinson olyan intenzitással pengette a húrokat, hogy szabályosan nem kaptam levegőt a fellépés végéig, mely számomra magasan az év legjobb gigje volt, még a rövidke setlist ellenére is - a virtuóz basszusgitáros 1 óra elteltével levonult a színpadról. Úgy tűnik, idén kárpótol ezért, hiszen a legfrissebb hírek szerint Squarepusher a szigeten is fellép. Már csak normális hangosítást kellene alá rakniuk (haha, álmodozzunk), és a Prodigy-vel egy napra tenni, hogy ne kelljen kétszer kimenni. Persze ezek csak apróságok: mindenképp kötelező.

Mikor az ember már azt gondolná, ennél már nem lehet lejebb süllyedni egy olyan országban, ahol egy olyan röhejes rossz törvényt képesek újra meg újra elfogadni, amely szerint a film, zene, játék, stb. letöltése nem illegális, ahol a kulturális értékek eltulajdonítása, lopása, anyagi jellegű továbbadása a lehető legenyhébb elbánásban részesül, nos ott az egyik vezető hazai hírportál a látogatottság növelése érdekében részletes használati útmutatót ad a legújabb illegális filmmegosztóhoz, amely - szerintük - forradalmasítja majd a filmkalózkodást, hisz minek letölteni, kiírni, amikor ott mindjárt, online meg is nézhetsz bármit. Ennek bizonyítására be is vágtak három teljes filmet, ezek közül egy (FELON) már megjelent nálunk, a másik (BOLT) hamarosan megjelenne, tehát mindkettőnek van hazai jogtulajdonosa, s az indexen mindkét film megtekinthető. Különösen tréfás az a bekezdés, ami a filmmegosztás illegalitását részletezi annak tükrében, hogy ezzel a cikkel az index is pont ezt csinálja.

Érdemes beleolvasni a hozzászólásokba, ahol egy barátom (nickje alapján nem nehéz kitalálni, hogy kicsoda) folytat szélmalomharcot a szokásos kifogásokkal szemben, hogy "nem engedhetem meg magamnak", "a producerek így is meggazdagodnak", "nem illegális". Egyrészt de igen, az, másrészt lehet, hogy a producereknek továbbra is van mit a tejbe aprítani, de mellettük több ezer más ember is dolgozik a film- és zeneiparban, akik viszont ennek látják kárát, harmadrészt ha nem engedhetsz meg magadnak 1-2-3.000 ft-ot egy filmért, akkor várd meg szépen, míg bemutatja valamelyik kereskedelmi adó.

Nektek mi a véleményetek?

Che: Part One (2008)

Steven Soderbergh nagyszabású Che Guevara-tablója végre eljutott hozzánk is. Egyenlőre csak a közel 4,5 órás monstrum első részét lehet nagyvásznon megtekinteni, de egy csúfos bukás után az is csoda, hogy nem DVD-n jött ki. A kritikák és nézői vélemények egyaránt megoszlanak, abban viszont mindkét tábor egyetért, hogy a címszerepet alakító Benicio Del Toro viszi a hátán a produkciót. Elég rizikós vállalkozás egy ilyen nagyformátumú egyéniségről hiteles portrét festeni, egy egész életpályát szinte lehetetlen a játékidőt érintő kompromisszumok nélkül megjeleníteni (Scorsese Aviátora erre a legjobb példa, közel 3 órában is összecsapottnak tűnik), így marad az életútból kiragadott pár év és egy-egy fontosabb esemény részletes ábrázolása. Soderbergh nem aprózza el, több oldaláról mutatja be a pólókon virító ikon mögött álló embert, láthatjuk az orvos Ernesto Guevarát, a gerillaharcost és a politikus Che-t. Fidel Castro nélkül elég nehéz lenne elképzelni a kubai forradalmat, így a Commandante és Che kapcsolata adja a történet mozgatórugóját. A Che: Part One elképesztően tömény, de hiteles porté egy mindig remek Benicio Del Toro-val, néhol viszont már annyira aprólékos, hogy ez az élvezhetőség rovására megy. Kíváncsian várom a folytatást.

Où est la main de l'homme sans tête (2008)

A Dardenne-fivérek után egy újabb ígéretes belga rendezőpáros, akikre érdemes lesz a továbbiakban figyelni. Hatalmas felütéssel nyit a film, Eva Sanders műugrónő egy sikeresen kivitelezett gyakorlat után csúnya balesetet szenved és 15 napra kómába kerül. Édesapja és edzője mindvégig mellette van, a kellemetlen incidens után szeretné lányát mihamarabb a vízben látni, azonban sikerorientáltsága már a józan ész határain is túlmegy. Eva csak egy kis nyugalomra vágyik és a testvérére bízott macskáját szeretné visszakapni, azonban a család fekete bárányának tartott bátyja rejtélyes körülmények között eltűnik (fontos szerephez jut még a Koekelbergi Bazilika, ami köré gyakorlatilag a filmet írták). Az igazsághoz vezető út hosszú és kétségekkel teli, a játékidő előrehaladtával az apa-lánya viszony is új alapokra helyeződik. A fejetlen ember keze egy precízen kivitelezett thriller erős atmoszférával, de a társrendező által is kiemelt hangulatváltással sajnos jócskán veszít értékéből, hiába áll össze a kép a végére olyan szépen. 

Brúðguminn (2008)

Úgy látszik az idei filmfesztivál a színpadon már többször bizonyított alkotásoké. A gerilla-filmkészítés tökéletes mintapéldájának tekinthető román Felvonó után Baltasar Kormákur ülteti át sikeresen Csehov Ivanovját szülőföldjének sajátos közegébe. Jon, az egyetemi professzor élete nagy napjára készül, egyik volt diákját vezeti napokon belül az oltár elé. Elindul a készülődés, alaposan felforgatják a csendes(nek tűnő) sziget átlagos mindennapjait. Változatos karakterek árasztják el a vásznat: "majdnem operaénekes lettem"-apuka, Jason Lee Earl-jének izlandi reinkarnációja, gonosz anyós, saját magára allergiás pap, érzelmileg labilis ex-feleség, énekes-alkoholista jóbarát és egy furcsa lány. Elképesztő szituációk és őrülten humoros jelenetek váltják egymást ebben a sajátos hangulatú keserédes izlandi csodában, aminek a Csontdarálóval és Az üldözővel egyetemben a versenyfilmek között lett volna a helye.

Edison and Leo (2008)

Ha stop-motion animáció, akkor Nick Park és Wallace & Gromit, eddig még senki sem közelítette meg a hóbortos feltaláló és hűséges ebének egészestés kalandját (bár olyan sok jelentkező nem is akadt). Legutóbb Henry Selick próbálkozott, ezúttal azonban Neil Gaiman neve sem jelentett garanciát a minőségi szórakozásra, a végeredmény egy technikailag tökéletesen kivitelezett, ám felettébb unalmas alkotás lett. Kanadában gondoltak egy merészet és úgy döntöttek, hogy csatlakoznak az egészestés stop-motion technikával készült animációs filmek kisszámú mezőnyéhez. Bár ne tették volna. Tavaly napvilágot látott egy feltűnően hasonló történet, de már az Igort sem övezte osztatlan lelkesedés, pedig minden szempontból felülmúlta az Edison és Leót. Neil Burns rendezőnek fogalma sem volt, hogy milyen stílusú filmet szeretne készíteni, így pár eltalált geget leszámítva fárasztó humorú, feleslegesen erőszakos, ásítós túlélőmozi lett belőle. Technikai szempontból is jócskán hagy kívánnivalókat maga után, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy ebből a forgatókönyvből Brad Bird és Nick Park is csak hosszas erőfeszítések árán tudott volna valami nézhetőt alkotni. Totális csőd, megy a Cápamese és a Cincin lovag mellé az animációs filmek szégyenfalára.

Vassup! Az Ali G és Borat mozik (legalábbis az utóbbi) sikere után Sacha Baron Cohen harmadik karaktere, a nagyon osztrák és nagyon meleg Brüno is saját filmet kapott. Az alábbi trailer alapján mindössze két dolog látszik: 1. most is a Boratban látott amerikai valóság lesz a központban 2. ez lesz az év legviccesebb filmje. Van kérdés?

Némi késéssel (emiatt az Odeon előtt tüntessetek), de lezajlott a 2. Golden Action Boy díjátadó ceremónia, melynek a tavalyival ellentétben ezúttal tényleg a nappalim adott helyet. Amúgy nem volt se show, se fényűző vacsora, csak jómagam, ahogy a laptomom fölé görnyedve számolgattam a szavazatokat: a tavalyihoz képest majdnem háromszor annyian szavaztak (összesen 122 érvényes zavazat érkezett), amiért mindenkinek hálával tartozom (és nem, nem én adtam le különböző neveken több szavazatot is Richard Jenkinsre).

Meglepő módon a CHANGELING tarolt, pedig eleinte szinte biztosra vehető volt a THE DARK KNIGHT győzelme (ami azért így sem távozott üres kézzel), úgy tűnik, időközben mindenki megnézte Clint Eastwood újabb remekművét, s ez egyből elhalványította a korábban látott filmek fényét. Szoros verseny egyik kategóriában sem volt, s nagy örömömre szolgál, hogy egyetlen olyan jelölt sem akadt, aki vagy ami ne kapott volna szavazatot. No, de lássuk a díjazottak listáját:

Legjobb filmzene: Hans Zimmer/James Newton Howard (THE DARK KNIGHT)
Legjobb fényképezés: Roger Deakins (THE ASSASSINATION OF JESSE JAMES BY THE COWARD ROBERT FORD)
Legjobb forgatókönyv: Martin McDonoagh (IN BRUGES)
Legjobb színésznő: Angelina Jolie (CHANGELING)
Legjobb színész: Heath Ledger (THE DARK KNIGHT)
Legjobb rendezés: Clint Eastwood (CHANGELING)
Legjobb film: CHANGELING

A WOLVERINE/AUSTRALIA plakát nyertese pedig Peyton Manning, aki mivel nem regisztrált tag, így kérem, e-mailben jelentkezzen a nyereményéért! Amennyiben ez öt napon belül nem történik meg, akkor újra sorsolunk. Egyébként gratula!

Azt a kibeszabott fejfájását nekijje! Nekem tetszik.

Mit jelent az, ha egy franchise negyedik részére valamennyi eredeti, azóta mindenfelé eltékozolt főszereplő visszatér? Vagy egy bitangul összerakott epizódot vagy pedig a családi kassza kiürülését. Az utóbbi eshetőség láttatlanban is gyanítható, hisz sem Jordana Brewster, sem Michelle Rodriguez nem vitte sokra, de még Paul Walkernek sem jött össze a dobbantás. Ami pedig Vin Dieselt illeti, az egykoron akciókirállyá koronázott sármos kopasznak baromi nagy szüksége van egy sikerre, ha nem akar rövid úton kikötni a Seagallok és Kilmerek között.

Ugyanakkor a F&F közel sem olyan szörnyű, mint ahogy azt péládul a külföldi kritikusok állítják. Fejőstehén ez a film, egyeseknek az utolsó lehetőség arra, hogy megragadják a tőgyét, szóval az etetők (i.e. producerek) biztonságos játékot űznek: a franchise valamennyi fontosabb elemét beletuszkolták a macho munkától a jó csajokon és a pumpáló zenén át a spéci verdákig, ugyanakkor az előző részekkel ellentétben ezt az epizódot némi melankólia is belengi, ugyanis a hősöket egy olyan gyilkosság hozza össze, amely mindnyájuk elő- és utóéletére kihat.

A sztori egyenes, mint a sivatagi út, s legalább olyan poros; a párbeszédek közhelyesek, a rosszarcúak áttetszőek és az egyik tett nem mindig indokolja a másikat, de hát az ilyen filmeket az ember lánya és fia nem a kifinomult karakterisztikáért nézi, s autós futamok terén Justin Lin második kirándulása a F&F világában nem is okoz csalódást. A zsúfolt nagyvárosi tépéstől kezdve a MOTORSTORM-ot idéző sivatagi show-n át van itt mindenféle hajmeresztő hajsza, melyek közül egy szűk alagútrendszeren keresztül vezető végső leszámolás a legelképesztőbb. Ezekben a percekben pedig még a legszőrösebb szívű kritikus is markolja a virtuális kormányt

Április a májusi vihar előtti csend szerepét töltötte be mindig is, kevés valamirevaló címet kínálva a közönségnek. Tavaly a legjobb eredmény ezen hónapból a LEPATTINTVÁhoz fűződik, de ez is csupán 62 millió dollárt jelent. A különböző rekordokat immáron hat éve a KI NEVEL A VÉGÉN? tartja, s bár valószínű, hogy ez mit sem változik, most végre látszik egy kis mozgolódás. Ami azt illeti, a 2009-es április izgalmasabbnak ígérkezik, mint az eddigi bármelyik. Íme a 11 országos bemutatóra váró produkció.

11. BUNYÓ (Fighting)
harcosok klubja: Channing Tatum szekere meglódult: a STEP UPban megcsillogtatta lábtudását, s most öklei erejére is fény derül, hogy aztán a nyáron már a KÖZELLENSÉGEK és a G.I. JOE: A KOBRA ÁRNYÉKA egy-egy szerepében domboríthasson. A BUNYÓ nem tűnik többnek, mint a Pitt-Norton kultfilm hígított, jelentőséggel bíró elemeket nélkülöző verziójának, amiben szól a faszájos repzene, a jobb sorsra érdemes Terrence Howard (magára vessen, hogy otthagyta az IRON MANt) pedig dörmögi az életbölcsességeket az újoncnak és közben keveri a kását a háttérben. A tavalyi, nálunk azóta se látott, de tök ugyanerről szóló NEVER BACK DOWN 25 milliót gyűjtött, ami most is a netovábbnak tekinthető. (várható hazai bemutató: július)

10. ADVENTURELAND
vad kaland: A SUPERBAD rendezője saját élményeit vetette papírra, mikor megírta az ADVENTURELAND című vígjátékot. A történet hőse egy fiatalember, aki egy vidámparkban vállal munkát, ahol megtanulja azt, amit érdemes. Ezt a szerepet az eleddig néhány mellékszerepben felbukkanó Jesse Eisenberg alakítja, mellette feltűnik az ALKONYATtal komoly reflektorfényre szert tett Kristen Stewart, és Ryan Reynolds is. Az R korhatáros mozit a Miramax hozza el a népnek, s ez lehet igazán gyenge pontja, lévén a Disney leányvállalata nem jeleskedett mostanság az iparban; emlékezzünk csak vissza a tavaly őszi BLINDNESS sorsára. Azért nyilván megtalálja a közönségét a film a későbbiekben egyéb formátumokon, miután úgy 20 milliót keresett az észak-amerikai piacon.

9. A DOLGOK ÁLLÁSA (State of Play)
sakk-matt: Felsorakozott egy tetszetős színészgárda (nem kevés cserét követően), hogy AZ UTOLSÓ SKÓT KIRÁLY rendezőjének irányítása alatt hollywoodi film készüljön a rendkívül éltetett, azonos című brit minisorozatból. De elég-e Russell Crowe, Ben Affleck és Helen Mirren neve ahhoz, hogy ne legyen anyagi kudarc a dologból? Aligha. Márpedig az előzetes nem segíti a kíváncsiság felkeltését a tömegek számára, úgyhogy a Universalnak nagyon rá kell zendítenie a következő fél hónapban, hogy ne jusson e politikai thriller a korábbi csalódások, így A BŰN ÁRFOLYAMA és a HAZUGSÁGOK HÁLÓJA sorsára. (hazai bemutató: május 28.)

8. DRAGONBALL: EVOLÚCIÓ (Dragonball Evolution)
kámeháme: Az év egyik legelvetemültebb próbálkozása a népszerű manga előszereplős filmes adaptációja. Japánban és Ázsia több egyéb országában már márciusban megmérettetett a VÉGSŐ ÁLLOMÁS és AZ EGYETLEN rendezőjének filmje, s mit szépítsük, legfeljebb közepes eredmények születtek ott, ahol számít. Mindehhez társul a gyatra kritikák tömege és a végtelenül elégedetlen nézők serege. Nem jó jelek, egyáltalán nem. Hogy az amerikai ifjúságból mekkora részt tesz ki a Dragonball-rajongók száma, az rejtély - nem lenne meglepő, ha a film még a 15 milliót sem ütné meg jövő héten esedékes nyitánya során. Nálunk ellenben szép sikerre számíthat az InterCom - már ami a mai viszonyokat illeti -, hiszen elég sokan tudják a sorozatnak köszönhetően, hogy amiről itt szó van, az igazából "szeretet, s barátság". (hazai bemutató: április 9.)

7. A SZÓLISTA (The Soloist)
hegedűs háztető nélkül: Végre mozikba kerül a tavaly novemberről idén márciusra, majd áprilisra halasztott új Joe Wright-film. Most úgy tűnik, a Universal döntése nem volt rossz, hiszen a GETTÓ MILLIOMOSsal szemben esélye se lett volna sehol a produkciónak, s így Robert Downey Jr. a 2010-es Oscar-gálán újfent elindulhat akár, ezúttal több eséllyel - már ha kiterjed ily hosszú távra is az Akadémia emlékezete. Április hava ritkán lát drámát, ami ekkor jött, nem sült el túl jól (ALAMO - A 13 NAPOS OSTROM, A UNITED 93-AS), de bízzunk benne, hogy A SZÓLISTA több fronton is fordító erővel bír. (várható hazai bemutató: szeptember)

6. CRANK 2: HIGH VOLTAGE
halottnak a sokk: Legutóbb meghalt. De már jobban van. Jason Statham esetében ez már csak így megy, s közben egyre nagyobb népszerűségre tesz szert az akció-rajongók körében - nálunk is. A SZÁLLÍTÓ után újabb korábbi, mérsékelt sikeréhez készült folytatás, azonban ezúttal jó esély van arra, hogy nem csak a producerek, hanem a nézők várakozásai is teljesülnek. A CRANK 2 még az első résznél is gátlástalanabb (Chev már nem éri be csupán Amy Smarttal...), s biztos, hogy a jegypénztáraknál sem gátolja meg semmi, hogy akár már 10 nap után túlszárnyalja az első rész 27 milliós végösszegét.

5. OBSESSED
végzetes vonzerő: Ali Larter a végzet asszonyaként sétál be Idris Elba életébe, s itt bizony házasság nem maradhat törés nélkül. A sértett fél Beyoncé Knowles, aki most már nem csak zenés produkciókban vagy vígjátékokban kívánja megcsillogtatni színészi kvalitásait, Madonna és Jennifer Lopez nyomdokain járva. Az OBSESSED egyébként, noha ismerős történetet tár a néző elé, ígéretes előzetessel bír (amit ne nézz meg - ha láttad, a filmet is), ami egyszerre csalogatja a filmszínházakba az afroamerikai és fehér közönséget is. A Sony filmje okozhatja a legnagyobb meglepetést április hónapban. (hazai bemutató: június 18.)

4. HANNAH MONTANA: A FILM (Hannah Montana: The Movie)
the show must go on: A Disney-nél veszik legszigorúbban a szabályt: amiben akár egy cent is rejlik, azt folytatni kell. A háromdimenziós koncertfilm (amely máig a legjobb mozinkénti átlagos bevétel rekordere az országosan vetített filmek között) után a televíziós sorozat szellemiségéhez még közelebb álló, játékfilmmel jelentkezik Miley Cyrus és alteregója, Hannah Montana. A HIGH SCHOOL MUSICAL 3: VÉGZŐSÖK már bizonyította 90 milliós bevételével a Disney Channel erejét. Bár nincs kizárva egy hasonló adat ezen produkciótól sem, a koncertfilm számainak megismétlése már nagyon kedvező volna; ez 30 millió feletti nyitányt és valamivel több mint dupla ekkora végösszeget takar. (hazai bemutató: április 23.)

3. OBSERVE AND REPORT
szolgál és vét: Seth Rogent már érdemes megfigyelni, mert biztos kiemelt helyet kap a box office-jelentésekben. A FELKOPPINTVA és az ANANÁSZ EXPRESSZ társ-főszerepében bizonyító színész most egymaga indul a mozikasszák bevételére: Jody Hill író-rendező vígjátékában egy bi-poláris pláza-biztonsági őrt alakít. Az idei év eddigi legnagyobb kasszasikere, a PAUL BLART: MALL COP R-korhatáros kiadásával van tehát dolgunk, ami igen jó mókának ígérkezik. Az első kritikák között találni mindenfélét, de az biztos, hogy a nézők kegyeit hamar elnyeri a Warner Bros. bemutatója.

2. MEGINT 17 (17 Again)
hirtelen nem 30: Ez a hónap az alsó-tizenéves leánykáknak kedvez. A 21 éves Zac Efronra, a HIGH SCHOOL MUSICAL sztárjára már egy egész filmet rá mernek bízni, remélve az említett Disney-gépezet közönségének felbukkanását a nézőtereken. A MEGINT 17 egy már meglehetősen kimerített ötlettel él, nevezetesen: a főhős (Matthew Perry) egyszer csak fiatal önmaga (Efron) lesz ismét. Aztán jöhet a szokásos körítés, a Warner számára pedig a zöldhasú szép oszlopokban, a 20 milliós költséget sec perc alatt visszatermelve. (hazai bemutató: május 28.)

1. HALÁLOS IRAM (Fast & Furious)
leghalálosabb iram: A Universal úgy érzi, nem fulladt még le teljesen motorja, s most, stílusosan szólva, jump-starttal ismét a kilenc számjegyű bevételek vidékére kívánja katapultálni a franchise-t a TOKIÓI HAJSZA három évvel ezelőtti, leszállóági 62 milliója után. Ehhez, hogy a kitartóak mellé az egykori nézőket is megnyerjék újfent, visszanyúltak a kezdetekhez (vagyis a Diesel-Walker-Rodriguez-Brewster négyesfogathoz), s az erre épített reklámkampány-vonást nagyon büszkén hirdetik is: Új modell, eredeti alkatrészek. Lelkük rajta, meg Justin Lin rendezőé is, hogy ha színvonalban nem is következik be minőségi változás, a HALÁLOS IRAM anyagilag elég legyen arra, hogy folytatni tudja a március végi SZÖRNYEK AZ ŰRLÉNYEK ELLEN előnyári box office-menetelét. (hazai bemutató: április 9.)

Kommentelj, s áruld el, te melyik filmből nézed ki a legtöbbet fentiek közül? Vagy egyáltalán: melyik érdekel?

A UIP volt olyan rendes, s átküldte nekünk a tárgyban szereplő film magyar plakátját. Tetszik?

Kezdem a rossz hírrel: az aeonflux önálló blogként jövő hét hétfőtől beszűnteti működését. Az elmúlt szűk négy évben 2700-nál is több bejegyzés született, többnyire filmes témában, de próbáltuk lefedni a zenei, játék és más kulturális, szórakoztató élet bizonyos szegmenseit is. Köszönjük a több millió látogatót, a sok tízezer kommentet és linkelést.

A jó hír pedig az, hogy április 8-tól a Velvet.hu aloldalaként funkcionálunk tovább. A híres celebmagazin részeként természetesen mi is bulvárosabbak leszünk, de a megmondást továbbra is fenntartjuk magunknak. :) Reméljük, ott is sokan olvastok majd.

Peur(s) du noir (2008)

A Fél(ek) a sötétben egy animációs rövidfilmekből álló horror-antológia, melyben elismert képregény-rajzolók és illusztrátorok jelenítik meg vélt vagy valós félelmeiket. A hat eltérő történet mindegyike magas színvonalat képvisel, az összképet egyedül Norman McLaren munkásságát idéző absztrakt animáció rontja. Bizarr bogárszelem, japán szamurájhorror, kutyákat sétáltató Joker, gyilkos krokodil és az ijesztő sötétség, elég széles a repertoár a para-faktor feltornászásához. A zsigeri félelem beköltözött a moziszékek közé, egy-két helyen már az elviselhetetlenségig feszítve a húrt, egy jó ideje előszereplős filmnek sem sikerült annyira kikészítenie, mint ennek a horror-antológiának. Ha nem erőltették volna a történetek egybefűzését és az absztrakt animációs szegmens a vágószobában végzi, akkor az utóbbi évek legjobb horrorja, így csak egy piszkosul erős darab.

Le Tueur (2007)

Ha francia bűnügyi film, akkor Jean-Pierre Melville neve mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Cédric Anger elsőfilmes rendező megpróbál a nagy előd által kitaposott ösvényen haladni, de ez csak hellyel-közzel sikerül neki. A történet nem valami egetrengető, Dimitri Kopas azt a megbízatást kapja, hogy minél előbb végezzen a pénzügyi befektetésekkel foglalkozó Leo Zimmerman-nal. Profi bérgyilkosunk fel is deríti a terepet, gyorsan leszervez egy találkozót a leendő áldozattal. Az erőteljesen paranoid hajlamokat mutató befektetési szakember viszont egy olyan alkut ajánl neki, amit elég nehéz visszautasítani. A cselekmény tartogat egy-két meglepetést és a hangulat is jól eltalált, valami mégsem stimmel. A bérgyilkost alakító Grégoire Colin leginkább egy falusi disco helyi keménylegényére hasonlít, játékával sem képes rátermettségét bizonyítani, így szerepében teljesen hiteltelenné válik. Hiába erős Zimmerman karaktere, a bérgyilkos nem tud felnőni az áldozathoz és ezen még egy feltűnően csinos oldalborda sem segít.

Nord (2009)

Norvég road-movie, fűnyíró helyett motoros szánon. Jomar Henriksen, az egykori síbajnok csendesen éldegél faházában és egy idegösszeroppanást követően pályagondnokként tengeti mindennapjait. A munka egyre terhesebb lesz számára és nem sok hajlandóságot mutat az emberekkel történő normális kapcsolat kialakítására sem. Egyik nap váratlanul beállít egy régi barátja, aki egy ütés-váltást követően elújságolja a jó hírt: Jomar-nak van egy 4 éves kislánya valahol fent a hegyekben. A saját maga ellátásával is nehezen megbírkózó újdonsült apuka a faház felgyújtása után motoros szánra pattan és elindul a messzeségbe. Útja során találkozik egy nagymamájával egyedül élő tizenéves lánnyal, akiknél egy rövid ideig vendégeskedik, majd egy húszas éveiben járó homofób sráccal hozza össze a sors, végül pedig egy nyolcvan éves öregúr társaságát élvezheti. Kellemes humorú, szépen fényképezett alkotás, aminek legerősebb pillanatait az ideiglenes pihenőhelyek közötti csodálatos zenével aláfestett utazások jelentik.