aeon flux

ready for the action now, danger boy?

kritika: valami követ [it follows] (2014) Bajtai András
2015. június 26. 09:00:00

Kategória: film 19 komment

A horrorfilmek rajongóinak nem lehet okuk panaszra, az elmúlt egy-két év során ugyanis számos remek és emlékezetes film készült ebben a műfajban. Az idei Titanic Filmfesztiválon bemutatták a Csadoros vérszívót és az Újjászületést, a Backcountry minden idők egyik legbrutálisabb medvetámadásával sokkolt az első óra letelte után, a Late Phases egy szerethető farkasemberes film volt, a The Babadook és a Starry Eyes pedig a tavalyi ősz nagy durranásai voltak együtt, és akkor még nem is említettem a belgák hangulatos erdei táboros zsánerkísérletét, a Welpet. Az idei év horrorfilmes szempontból pedig nem nagyon szólt eddig másról, mint a Valami követ kirobbanó kritikai és közönségsikeréről.

it-follows.png

Öt évvel ezelőtt, amikor bemutatták a The Myth of the American Sleepovert, feltehetően még senki sem sejtette, hogy David Robert Mitchellnek köszönhetjük majd azt az amerikai horrorfilmet, amire már nagyon nagy szüksége volt ennek a zsánernek. Mitchell 2010-es rendezői bemutatkozása nagy fesztiválsiker lett, és többek között Roger Ebertet is elvarázsolta, ami nem meglepő, hiszen egy igazán szívhez szóló, poétikus és érzékeny coming of age moziról van szó, ami öt fiatal kalandjait meséli el kamaszkoruk legszebb nyarának utolsó hétvégéjén.

A fiatal amerikai író-rendező második filmjével aztán a horror műfaja felé fordult, amibe sokaknak beletört már a bicskája. Ám Mitchell mindezt kompromisszumok nélkül tette, bátran szakítva azokkal a hollywoodi klisékkel, amelyek pillanatok alatt tönkrevágják az álomgyárból futószalagon érkező fantáziátlan zsánerdarabokat. Második filmje nem kevésbé kiforrott, érett és megmunkált, mint igényes rendezői debütálása, mindvégig érezni, hogy Mitchell nagyon bízott a víziójában, az pedig a legjobb húzás volt a részéről, hogy a lehető legkomolyabban vette az alakváltó démonról szóló rémlátomását, ráadásként pedig legfontosabb stílusjegyeit az új filmjén is tetten érhetjük.

A Valami követ világpremierjére a 2014-es Cannes-i Filmfesztiválon került sor, ott kezdte meg nemzetközi hódító útját, a Weinstein Company pedig jó érzékkel rögtön lecsapott a hideglelős mozira. Először csak limitált körben kezdték vetíteni, de a filmnek szájhagyomány útján futótűzként terjedt a híre, ezért két héttel később szélesebb körben kezdték el forgalmazni. A sajtóvisszhang szinte egyöntetűen pozitív volt, olyan rangos magazinok rajongtak érte, mint a Rolling Stone, a Total Film, a Dissolve vagy a Bloody Disgusting, a siker pedig a kasszáknál sem maradt el. A kétmillió dollárból forgatott függetlenfilm jelenleg már több mint 17 millió dolláros bevételnél jár, ami szép eredmény egy valóban rémisztő rétegfilmtől.

it-follows-2.jpg

Persze tegyük azért hozzá, hogy a forgatókönyv nem minden szempontból eredeti, hiszen akik látták az újkori japán horrorfilmek legnagyobb hatású alkotását, az 1998-as Ringut, azoknak bizony ismerős lehet a Valami követ alaphelyzete. Ám míg a Ringuban egy megátkozott videoszalag megnézése jelenti a halálos ítéleted aláírását, addig a Valami követben a szex útján terjed tovább az átok. Kissé kézenfekvő és nem túl izgalmas a metaforikus olvasat, ami ezek alapján rögtön adja magát: a történetbe simán beleláthatjuk a nemi betegségektől vagy távolabbról nézve az intimitástól és a gyengédségtől való ősi rettegést, ám ha pszichológiai szempontból egy kicsit mélyebbre tekintünk, bizony sok kérdést és értelmezési lehetőséget felvet a film.

A j-horrorok hatása amúgy is tagadhatatlan, Mitchell azonban csavart egy nagyot az átok emberi manifesztálódásán és üldözési szabályrendszerén. Az entitás ugyanis bárki alakjában üldözőbe vehet, de csak azok láthatják, akik valaha szintén fertőzöttek voltak, továbbá az átkot csak úgy adhatod tovább, ha lefekszel valaki mással, ám ha elkapja az illetőt, akkor visszalép a létrán és újra te következel. Az entitás pedig nem véletlenül gyakran éppen a halott szeretteid képmását ölti magára, hogy halálra erőszakoljon, de bármennyire is küzdesz ellene, egész egyszerűen nem menekülhetsz el előle, csak időt nyerhetsz.

Már-már vakmerőnek is nevezhető az a szerzői koncepció, hogy Mitchell a horrorfilmek talán legelcsépeltebb és legközhelyesebb toposzát, a menekülést és az ezt kiváltó üldözve levés elementáris érzését tette meg a cselekmény alapvető motívumává, de merészsége ellenére egyáltalán nem vallott kudarcot. A lassú sodrású, nagy csendekkel és meditatív pillanatokkal operáló forgatókönyvet is jegyző Mitchell olyan biztos kézzel teremti meg a szuggesztív és fojtogató atmoszférát a film elejétől kezdve, amihez foghatóval mostanában nem igazán találkoztam, miközben néhány igazán felejthetetlen jelenettel úgy hozza ránk a frászt, hogy közben kiugrunk a székünkből.

it-follows-3.jpg

A film hátborzongató hangulatát jelentős mértékben fokozzák az operatőr Mike Gioulakis atmoszferikus felvételei, némelyik bravúrosan megkomponált éjszakai beállítása simán felveszi a versenyt a legszebb street photography műalkotásokkal, és akkor még nem is beszéltem a zenéről. A Disasterpeace néven tevékenykedő Rich Vreeland hol dallamos-keserédes, hol pedig dübörgő indusztriális döngöléssé fajuló szintetizátorzenéje a csúcsra járatja a film szorongató auráját, aminek minden pórusából csak úgy árad a hátborzongató melankólia és líraiság. 

Nem véletlen, hogy a Valami követ tini főhősei nem azok a tipikus buta és felszínes kamaszok, akiket az Amerikai pitében láttunk, mert ők Dosztojevszkijtől A félkegyelműt olvassák egy sminktükörnek álcázott e-bookolvasón. Költőként pedig az a jelenet is kifejezetten megdobogtatta a szívemet, amiben Mitchell tulajdonképpen egy néhány perces horrorklipet rendezett T.S. Eliot felejthetetlen J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című verséhez, amiből egy nem is olyan rövid passzus hangzik el a filmben. (Ezek után talán nem is olyan meglepő, hogy azt is imádtam, amikor Dylan Thomas katartikus versét szavalta Michael Caine az Interstellarban.)

Továbbá annak is örültem, hogy az átok eredettörténetére nem derült fény, mert ezzel általában csak elrontják a spirituális élményt, az úszómedencés finálé vörösen ömlő záróképe – ami az egyik plakáton is látható – pedig képzőművészeti igényű és szépségű látomás, le a kalappal előtte. A Valami követnek szerintem minden esélye megvan rá, hogy néhány év múlva a műfaj egyik új klasszikusaként tekintsünk rá, az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz legújabb kiadásában pedig mindenképpen ki kellene majd ejtenie a Paranormal Activity-t, ami jelen pillanatban a legfrissebb horrorfilm, ami bekerült az összeállításba. 

Kövess minket facebookon és twitteren!

poster_itfollows_hun.jpg

Címkék

kritika horror ***** independent vertigo media david robert mitchell daniel zovatto

A bejegyzés trackback címe:

https://aeonflux.blog.hu/api/trackback/id/tr737572226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bergyilkos Bohoc 2015.06.26. 09:50:27

"a történetbe simán beleláthatjuk a nemi betegségektől vagy távolabbról nézve az intimitástól és a gyengédségtől való ősi rettegést, ám ha pszichológiai szempontból egy kicsit mélyebbre tekintünk, bizony sok kérdést és értelmezési lehetőséget felvet a film"

Ősi rettegés a nemi betegségektől és a gyengédségtől? Mi van? Oké, hogy mindenki ezzel a belemagyarázással, metaforával jön, de bocs, ezen csak nevetni tudok.

kpapper 2015.06.26. 10:07:23

Üdítő élmény volt a tucathorrorok között, de én sajnos nem féltem eléggé... Ez persze nem csökkenti az érdemeit, de ha csak a félelem faktort nézzük, állítom, hogy több volt ebben a koncepcióban! Ettől függetlenül nálam ott van a helye a legjobb horrorfilmek között de a "legfélelmetesebb filmek" listámról hiányozni fof.

kóbormajom 2015.06.26. 11:15:57

Értékelés: egycsillag. azaz egy kemény csillag. Az utóbbi évek egyik leggyengébbje, brrr. Érdekes hogy minden kritika körbenyalja.

m.martin91 2015.06.26. 11:38:56

Nekem egyáltalán nem tetszett a film, nem értem a hypeot. Teljesen semmitmondó, B kategóriás tucathorror.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2015.06.26. 13:23:09

80-as évek. Semmi túlzás, semmi hirtelen jelenet, csak a feszültség megtartása. Lassú, de annál hatásosabb. Iszonyat para volt, ahogy az az izé közeledett. Ez hiányzik a mai horrorokból, mert itt végre nem a gyökér ijesztgetésekkel próbálkoztak, hanem a suspense horror elemekkel. Ennyi a lényeg. Ebből kellene több. Manapság kitűnik, anno tucat lett volna. És ez mindent elmond a zsáner jelenlegi állapotáról.

Bergyilkos Bohoc 2015.06.26. 13:50:48

@REMY:
"Iszonyat para volt, ahogy az az izé közeledett."

Ezzel kb. le is írtad, miért van az, hogy valakinek nagyon tetszik, valakinek egyáltalán nem. Aki paraként él meg egy ilyen szituációt, vagyis érzelmi hatással van rá az felmagasztalja az egész filmet, aki ettől nem tud félni, annak meg kevés a szépen beállított képek.

kpapper 2015.06.26. 16:53:56

@Bergyilkos Bohoc:

SPOILER
Én nem tartozom egyik halmazba sem, lásd fentebb. Maga az alapkoncepció, hogy valami jön és előbb vagy utóbb utolér és "nyugalmat többé nem találsz" amilyen egyszerű, annyira zseniális és üdítő.

Ugyanakkor szerintem sokkal felelmetesebb is lebetett volna. A tengerparti levegőpüfölés, a medencébe dobált tárgyak kifejezetten csökkentették a félelemfaktort (ami pl a suliban közeledő idős hölgynél vagy a szűk házban botorkáló Lurch-szerű palinál kegyetlenül ütött.

Mégis összességében annyira jó és friss volt, hogy szinte kedvem lett volna azonnal újranézni.

Sztm jobb, de kevésbé felelmetes mint a szintén a 80as éveket idéző house of the devil.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2015.06.26. 19:02:53

"A horrorfilmek rajongóinak nem lehet okuk panaszra, az elmúlt egy-két év során ugyanis számos remek és emlékezetes film készült ebben a műfajban. "

Ez azért egy kicsit erős. Imádom a műfajt, rajongója vagyok, de amiket most jónak nevezünk, a zsánert tekintve igencsak el vannak maradva az élmezőnytől. Fellángolások vannak, mint például a Valami követ, de utoljára értékelhető horror az I Saw the Devil volt.

Artudetu · http://filmforum.hungarianforum.com/ 2015.06.26. 20:00:40

Egész jó lehetne, ha a saját kis logikai szabályait betartaná, no meg, ha kevesebb üresjárat lenne benne: sajnos több ízben, míg várunk a szellemre, s nincs, ami feszültséget keltsen, rendesen leül a hangulat.

Amúgy nem rossz. De korántsem olyan jó, mint mondják.

Zalaba_Ferenc · http://aeonflux.blog.hu 2015.06.26. 20:15:15

@REMY: ...és még az sem horror volt, sokkal inkább thriller/bosszúfilm. :) (Ráadásul szerintem nem is volt túl jó: megint túltolták a koreaiak.)

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2015.06.26. 20:53:00

@Zalaba_Ferenc: Akkor viszont egészen a Fűrész 1-ig kell visszaugrani. Egyáltalán nem jó a helyzet sajnos...

Mondjuk én már egy fasza slasher filmre vagyok kiéhezve.

BobaFett 2015.06.26. 20:59:37

"The Babadook és a Starry Eyes pedig a tavalyi ősz nagy durranásai"

Ajaj, innentől kezdve nagyon félek megnézni ezt a filmet, a pozitív kritikák ellenére, mivel a Babadook valami elképesztő fostenger volt.

kóbormajom 2015.06.26. 21:16:08

@BobaFett: A Starry Eyes is kritikán aluli volt, hihetetlen hogy az is miért kapta a kritikai elismeréseket. Hol vannak már az olyan, a maga idejében valóban újító slasher / horrorok, mint amilyen anno '96 táján pl. a Sikoly volt.

Ezek a tipikus 'nem szól semmiről, így bármi belemagyarázható' filmek. Csak most figyeltem fel rá, hogy a fenti kritikában elhangzott a japán horrorokra utalás - és tényleg, az Átok-féle japán vonulat érezhető itt is. A japánokkal amúgy semmi bajom, de horrort inkább lécci ne forgassanak, mert az nagyon nem megy nekik jól. Max az olyan kritikusoknál, akiknek a tárgyban szereplő film az év egyik legjobb horrorja.

kpapper 2015.06.26. 22:22:19

@BobaFett:

Na nekem a Babadook piszkosul ütött. Innentől SPOILER: még a ragyogástól is nagyobb a fenyegetettség érzés, mert itt nincs "Wendy" aki segítsen bújkálni/menekülni csak a gyerkőc van egyes egyedül magára utaltan a totál kiszámíthatatlan és begolyózó édesanyjával "szemben"...

kpapper 2015.06.26. 22:31:39

@kóbormajom:

Japánok ne forgassanak horrort?! Ne viccelj már... akkor kik? A giallok korszaka lejárt, az amcsik ha véletlenül összejön egy jobb darab (saw, paranormal activity, insidious) azonnal a kassza csilingelését hallják és sorozatot csinálnak, a francia gore horrorok öncélúvá váltak, a spanyoloknak a REC óta nem volt ütős darabjuk...

Ráadásul az egy dolog, hogy az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag szerintem csak ők (japcsik) tudtak igazán félelmetes és eredeti természet feletti horrorokat csinálni, de konkrétan a silent hill játékokkal képtelenség egyedül, este pelenka nélkül játszani... :) Véleményem piszkosul értenek a műfajhoz.

Killary Fucking Clingon 2015.06.27. 14:38:01

agyhalottak néznek horror filmet...

Kovács Erzsébet 2015.06.27. 15:51:28

@BobaFett: William Friedkin (Ördögűző!) szerint az év horrora volt.

lk2 2015.08.19. 11:24:50

A film tényleg érdekes és mentes a szokásos kliséktől, azonban televan átgondolatlan dolgokkal.

SPOILER
Gondoljunk csak a medencés jelenetre. Egyrészt a srác véletlenül lábonlövi a csajt, aki ezt úgy viseli mint egy háborús veterán. Másrészt egyáltalán minek lőnek rá, ha egyszer kiderült már korábban is, hogy nem fog rajta a golyó? Eleve, miután a monstre elkezdi behajigálni az elektromos cuccokat a vízbe, a csaj miért nem mászik ki azonnal és miért nem húznak a vérbe onnan?

lk2 2015.08.19. 11:26:59

Egyébként ha ezeket kiszűrik belőle és a végére meg tettek volna valami nagyobb csavart, még lehetne egész jó film is :)

Az oldalon található tartalmak kizárólag
18 éven felülieknek ajánlottak.
A belinkelt video- és hanganyagok tartalmáért nem vállalunk felelősséget

Facebook

Beszélt

Filmes naplók