- SPOILERMENTES -

Jim Terrier volt mesterlövész fejére vérdíjat tűztek ki. A kormányzati erők ex-különleges ügynöke menekülni kényszerül, mert elárulta a "cég", aminek egykor dolgozott. Ráadásul meg kell mentenie a nőt, az egyetlent, akit valaha szeretett. Tömören ennyi a Gunman sztorija, és nem történik más benne.

Semmi bajom az olyan filmekkel, amik története annyira vaskos és bonyolult, mint egy hurkapálca. Kedvenceim között tartom számon például a Ford Fairlane kalandjait, a Star Wars IV-VI-ot, a Volt egyszer egy Vadnyugatot, A rajtaütést, a Batman: Kezdődiket, stb. Az alkotásokat nem az alapján ítélem meg, amit elmesélnek, hanem ahogyan azt teszik. Eközben az első helyeken az írói, a rendezői, és a színészi munka számít. A Gunman egyik területen sem teljesít valami fényesen.

Bármekkora kritikai elismerésben és díjazásban részesített bestseller az eredeti regény, a minőséget nem sikerült adaptálni a forgatás során. Lehet, hogy Sean Pennek a hozzáértőkre kellett volna hagynia az írást, és nem beleszólni a szkriptbe? Az biztos, hogy olyan jelentéktelen semmiségeket, mint karakterfejlődés, jellemábrázolás, történetépítés és egyebek, a pucér felsőtestének mutogatása nem helyettesít, még a lifegő mellizom ellenére sem. A mellékszereplők olyan mértékű pazarlására, mint amit a vásznon láthatunk, rég nem volt példa: ezekhez a figurákhoz tökéletesen felesleges volt egy Idris Elbát, Javier Bardemet, vagy a nagyszerű kaméleont, Ray Winstone-t szeződtetni, hacsak nem nézőcsalogatóként. Volt még valami csaj a filmben, de annyira nagyon fontos volt, hogy ezen kívül mást nem tudok leírni róla. A legkínosabb pont a végső leszámolásé, ami csak akkor idézné még a látottnál is nevetségesebben a zsé-filmek hőskorát, ha az aréna helyett az akváriumban játszódna. Sablon sablon hátán.

A tempónak jót tett volna, ha Pierre Morel eldönti, nyomozós vagy menekülős krimit készít, mert nem találta meg az egyensúlyt a kétféle ritmus között. Ezt a címszereplő az elkoptatott klisék sorát gyarapító, gyakori révülése súlyosbítja. A szimatolásból kiöl minden izgalmat a teleregények bevett, olcsó fogása, miszerint a kirakós egyes darabjait nem fokozatosan derítik ki, így vezetve a nézőket lépésről lépésre, hanem egyszerűen telefonon mesélik el egymásnak az aktuális infókat a szereplők. Gyatra videojátékos dramaturgiává silányul bármilyen motiváció és erkölcsi tartás, ahogy a főhős ide-oda lődörög két akciószekvencia között, amiknél egyébként sokkal jobbakat láttunk már. A Cobra 11 látványvilága többet nyújt náluk, mert abban állandó az autópályás üldözés. Ha már úgyis előjön az óhatatlan összehasonlítás, Liam Neeson legutóbbi ámokfutása annyival kevésbé rossz, hogy legalább hellyel-közzel betartja, amit a címe ígér. Mellesleg a két aktor ugyanannak a direktornak a kezdő lökésével valóban ugyanarra a szintre süllyedt, csakhogy ezt az ír medve cirka öt, egyre romló színvonalú produkcióval érte el, és nem rögtön a rajtnál hasalt orbitálisat. Emellett képes a megfelelő helyen, önmagán röhögve, méltósággal kezelni a blődséget.

Sean Penn játékát megelőlegezi az expozícióban viselt bajusz hitelessége, amely vetekszik Nic Cage bármelyik frizurájával. Olyan mély átélésben lehet részünk, hogy még Bobby De Niro is elégedetten csettintene egy-egy reszketeg sóhajjal beszívott slukk vagy szomorú tekintettel megmozgatott, képzeletbeli hegy láttán. A túljátszás miatt oda minden gesztus súlya. A két színész a Nem vagyunk mi angyalok óta ápol jó barátságot, és még a születésnapjuk is ugyanakkor van, ám úgy tűnik, a karrierjük alakulásán szintén osztozhatnak, ha Penn továbbmegy az öregedést rosszul viselő, és emiatt saját magukat túl komolyan vevő tehetségek útján. Régen laza volt, nem? Igazi rosszfiú. Az előzeteseket nézve még mindig annak látszott, de mintha az amúgy zseniális kolléga árnyéka sejlene föl, ahogy Harry Tuttle alakítására készülve arról faggatja Terry Gilliamet, hogy a derék forradalmár szerelő vajon milyen cipőt hord, mert ezt feltétlenül tudnia kell ahhoz, hogy beleélje magát a megjelenítéséhez. Ha egyfolytában ágyúval lősz verébre, mit veszel elő, amikor jön az elefánt? Igaz, a Gunmanben még macska sincs mutatóban sem.

A háromszoros befejezést követően a Billy Bathgate-en és Az ördög magán járt az eszem, meg azon, hogy jobban jártam volna a napfogyatkozással. Közhellyel élve a film elvérzett az egók harcában. Most előveszem és sokadjára újraolvasom Le Carrétól A zebra dalát. Ja, és valaki szóljon Hollywoodban, hogy hagyjanak fel az Interpol európai CIA-ként való ábrázolásával.

Kövess minket facebookon és twitteren!